Négynapos hétvége

Sütött a nap, dolgoztunk a kertben, nagyokat sétáltunk. Bementünk a városba kacsákat etetni, mint afféle rövidebb kirándulás, a vasárnapot pedig a veszprémi állatkertben töltöttük. Regő rövidujjúban rohangált, olyan jó idő volt.

...Igen, aztán pedig belelógott a kezem a bilibe és felébredtem. Van, ami stimmel: egy picit voltunk a kertben is, és egyet sétáltunk a faluban, amiben úgy elfáradtunk Regővel, hogy csak lestem, pedig ez a standard reggeli körünk volt bolttal, tyúk- és kutyanézéssel. De a hétvége további részében három takaró alatt fetrengtem, az orromat fújtam, a lázamat mértem, Regő köhögését csillapítottam és hasonló földi jókkal szórakoztam. Miközben az idő tényleg gyönyörű volt, a vasárnapi viharos széltől eltekintve, és az újságok meg az internet tele jobbnál jobb programajánlókkal. Fájt a szívem erősen.

Hogy vagyunk? Marci a négy napból az utolsó kettőt apjánál töltötte. Ő van a legjobban, de még ő is köhög, ma már iskolában van. Apja és családja szerint nagyon megviselte ez a betegség, fogyott is. Én nem vettem észre, de ugye én mindennap látom, majd megmérjük. Tény, hogy abban a pár napban, amíg lázas volt, nagyon nem volt étvágya, de már visszajött. Apja szerint nassoljon és ráférne pár kiló... én meg ezt nem szeretem, nem fogom direkt hizlalni a vékony, izmos gyerekemet, hogy pár év múlva meg kétségbeessek, hogy úristen, kövér és egészségtelen. Szerintem nem sovány egyébként, 135 centi és kb. 30 kiló. Eszik naponta ötször, igény szerint és egészségesen, és én örülök neki, hogy nem különösebben édesszájú. Szereti a sütiket, csokit, de teljesen elégedett az ebéd és vacsora utáni egy-egy falattal, nem fogom direkt nassoltatni.

Na elkalandoztam. Regő sem lázas már, viszont taknyos, és éjjel köhög. Nappal nem, csak alváskor. Felkelt hajnali fél ötkor - akkor már hallgattam egy ideje, hogy köhög szegény, és pont kijöttem neki szirupért, arra kelt fel - hogy jó reggelt, ő reggelizni akar :) Kapott izlandi zuzmót, hogy tudjon aludni, és nyolcig aludt. Megyünk ma a gyerekorvoshoz.

Csongor is köhécsel picit, csak annyira, hogy épp ne tudjam, hogy félrenyelt vagy nyál ment a torkára, vagy tényleg köhög. Kicsit aggódom emiatt, de ő nem volt lázas, nem náthás, csak ennyi. Szerdán megyünk tanácsadásra, majd akkor megnézik, nem akarom nálánál betegebb gyerekek közé vinni.

Rólam tudni kell, hogy általában képtelen vagyok lázas lenni, de az elmúlt két estét három takaró alatt töltöttem 37.8-cal. Ez már olyan nekem, mint másnál a 39 fok. Nátha, orrdugulás, torokfájás, minden van. Szépen látom magamon a tüneteket sorban, némi késéssel bekövetkezni, amik a gyerekeknek voltak. Hogy mindehhez a derekam is miért fáj a szokásosnál jobban? Mindenkinek az fáj, ami a leggyengébb? Tolom a mézes hársfabodzát meg a homeopátiát. Jöhet a tavasz!