Úgy folynak bele ezek a mérföldkövek a mindennapokba, hogy észre se vesszük... Mondta is Péter, hogy mindjárt megnősül, aztán elköltözik itthonról... mármint Regő.
Tulajdonképpen semmi különös nem történt. Reggel elkísértük Marcit az iskolába, vittünk pár szükséges papírt, és beírattam Regőt az óvodába. Már nem is először volt ott, ismerte Szilvi néni vezető óvó nénit is, szóval igazán semmi különös... és mégis. Elefánt lesz a jele :)
Nagyon rutinos ovis már egyébként, beszaladt a jelenlegi középső csoportba, az lesz jövőre a kiscsoport. Talált valami érdekes benti járművet, rögtön rá is ült, úgy szaladtam be utána levenni a cipőjét. Aztán észrevette, hogy az egyik polcon van egy akvárium, akkor azt nézte meg - a járműre felállva, amitől az egyik dadus néni szívbajt kapott, és inkább felemelte Regőt. Aztán átmentünk az irodába, kapott autókat, amíg a papírmunkát intéztük. Végül Szilvi néni mutatott egy zsák plüssállatot, amiből Regő választhatott egyet, amit hazahoz: hát persze, hogy elefántot választott. Esküszöm, magától, én nem oltogatom bele az elefántimádatot :)
Szóval óvodás. Nyáron szobatiszta lesz, és elsején mehetünk. Addig még lesz ismerkedés, szülői, bevásárlás, jelhímzés-varrás... és belekezdünk :) Nagyfiam...
1 megjegyzés:
Jajj de ismerős érzések.... Még most volt, hogy Rékának ovis zsákot varrtunk meg benti cipőt vettünk, összeállítottuk a tornazsákot és varrtam mindenére a jelét (szivecske)... Mostanra meg már majdnem mögötte egy tanév (na jó, van még belőle, de nem olyan sok), rutinos ovis lett, rengeteg újat tanult, én meg azt tanultam meg elfogadni, hogy innentől kezdve nem mindent csak tőlem kap... Fura egy érzés volt!
Lehet, hogy Attilám is kezd szeptemberben, nálunk lehet, akár pelenkásan is, alapítványi ovi, ugyebár... Én nem vinném, de ő annyira menne a tesójával....
Megjegyzés küldése