Boribon és a Sehány éves kislány

Ez meg a másik nagy örömöm. Körülbelül két hete kezdte Regő, nem sokkal a hazatérésünk után, hogy este, fürdés, tiszta pelenka és pizsama után mesét kért. Már nem is emlékszem, hogy volt az első, talán azt mondta, könyvet, és épp a Boribon volt kéznél? Mindenesetre ölembe vettem őt is és a könyvet is, gondoltam, hátha, és elkezdtem mesélni neki. Meglepetésemre végig is hallgatta a mesét, igaz, elsőre nem a könyv szerinti szöveget olvastam, hanem rövidebbet mondtam a képekről, de kérte még. Másodjára felbátorodtam, és nekivágtam a tényleges szövegnek, és azt is végighallgatta! Sőt még kérte volna, de úgy döntöttem, egy estére két mese elég, még énekeltem elalvás előtt.

Azóta az esti szertartásunk része a mese, minden este kétszer ugyanaz a Boribon-kötet (egyelőre csak ez az egy van meg) illetve tegnap gondoltam egy merészet, és az első Boribon után A sehány éves kislányt kezdtem neki mesélni. Hosszabb is, a rajzok is bonyolultabbak, de ugyanúgy végighallgatja. Már bele is szól a mesébe, mutatja az ismerős képeket, a Boribonban szereplő játékok nevét előre mondja, és foglalkozásokat tanul a kötetből, amikor Boribont a gyerekek beöltöztetik pincérnek, karmesternek, szakácsnak és a többi. A sehány éves kislányt nagyon szerettem gyerekkoromban, az új kiadást azért vettem meg Regőnek, hátha segíti a kistesó-kérdés megértését, feldolgozását, és nagyon örülök, hogy tetszik neki - ma már nappal is hozta, hogy meséljük, bár főleg az első oldalakon szereplő fiúk cicája és hintalova fogta meg a képzeletét :)