Hidegvölgyi horgásztó

Ma két kirándulásunk is volt, az első reggel majdnem hazavezetett, védőnőhöz volt időpontom. Mindhárom (és fél) gyereket vittem, egész jól belejövök már a háromfiús üzemmódba, persze más így, mint majd élesben lesz, és más a gyerekek kora is. Nagyon ügyesek voltak a fiúk, szépen viselkedtek, pedig kicsit féltem, hogy felfordítják majd a rendelőt, de nem, minden oké volt, Éva most Bencének is megmérte a vérnyomását, mert az olyan érdekes :). Velem minden oké, a jelek szerint Csongorral is, a kezdősúlyomhoz képest most tartok plusz 1,2 kilónál - de sose hiszek a védőnői mérésnek, hiszen evés után, ruhástul nem az igazi, csak hát most bő három hete nem mértem magam, és már muszáj volt :D. 

Innen hazamentünk pár percre, megnéztük a lakást, ami egyre csak szépül, de holnap este akármilyen állapotban is lesz, hazamegyünk! Péter egész nap ajtókereteket festett, az ember nem is hinné, milyen sokat jelent egy ilyen, viszonylag kicsi változás.

Otthonról néhány megállással (bolt, patika) hazajöttünk - kicsit skizofrén érzés otthonról hazajönni :D - megebédeltünk, a kisebbeket lefektettem és én is szundítottam egy finomat. Alvás után uzsonna, uzsonna után újabb felkerekedés - a Kiliti határában lévő hidegvölgyi horgásztóhoz vittem a fiúkat. Hiába vagyok siófoki, nem is tudtam, hogy van itt is egy tó, pedig tudtam többről a közelben, persze a Balatonon kívül. Jócskán ki kell autózni Kilitiből földúton, és amikor az ember már kezdi azt hinni, hogy biztos eltévedt, megtalálja a füves gáttal körülvett tavat.

Szép kis tó, és nem is olyan kicsi, a mellette elterülő dimbes-dombos, füves és néhol fás terület pedig kifejezetten szaladgálásra, hempergésre csábít. Volt is ebből elég :)

Ezen az utolsón Marci kézállás-próbálkozásait igyekeztem megörökíteni, neki még csak pillanatokra sikerül, nekem meg lassan reagál a fényképezőgépem, de azért ez is valami :)

A dimbes-dombos, füves részen állatokat is tartanak, és a tó látogatása állatnézegetéssel, simogatással ingyenes, ha nem horgászunk. Van néhány állat ketrecben és egy kevés szabadon, így megnéztük a kis pettyes hátú őzeket és egy nagyon apró, sötétbarna, nem pettyes bundájú kis őznek tűnő gidát, a borzot, a nyulakat, a kacsákat, volt egy - szerintem - sólyom is egy fatönkön, kis kötélen. Szabadon mászkált egy nagyon barátságos kutya, egy szép, zoknis-mellényes macska, néhány jókora termetű lúd és néhány kecske és birka, és egy galambdúcban galambok.

Az állatok megtekintése és újabb bukfencezések után lementünk a tópartra, ahol Regő lecsücsült, a fiúk pedig valamiféle növényi termésekkel dobtak versenyt a vízben. Aztán Regőnek eszébe jutott, hogy kér kekszet, amihez persze a többiek is csatlakoztak, így rögtönöztünk egy kései uzsonnát. 

Lassan igyekeztem őket az autó felé terelgetni. Közvetlenül a cél előtt bekövetkezett az, amit vagy két órán át sikerült elkerülni - Regő jókora toccsanásokkal belegázolt egy mély, sáros pocsolyába, úgyhogy a hazautat egy szál bodyban tette meg. Sebaj :) Itthon még játszottak egy sort kint, és az is kiderült, hogy a mamáéknál ilyen alma is terem:

Holnap megyünk haza :)