37

Igazából a december azért lényeges ám, mert ez volt a lélektani határ, a december elseje. Betöltöttük a 37 hetet, most már szabadon jöhet Csongor, se koraszülött nem lesz, se semmi gond, Regő 37+4 volt, szóval most már nyitva az út. Nekem is teljesen felszabadultnak kéne lennem és elengednem őt, aztán ez hol megvan, hol nincs. Tegnap azt hittem, hogy majd egy nagy kő esik le a szívemről, és röpködni fogok ma, végülis ez rendben is van, úgy keltem fel, hogy juhhú, december! De éjjel, varrogatás közben azon járt az agyam, hogy jaj ha most kéne indulni, még nem akarnám, még megijednék, még annyi dolgom van. Mondjuk ezt szerintem érzik a babák, és nem indulnak addig, amíg anyának még annyi dolga van - persze mikor nem lesz "annyi" dolgom karácsony előtt? Bár az meg annyira nem izgat, az ajándékok majdnem teljesen megvannak, ha meg rántotta lesz a karácsonyi vacsora és egy alma a desszert, és nem lesznek megpucolva az ablakok - nem lesznek :) - az abszolút nem zaklat fel. Inkább minden napra egy-egy kis feladat van: gyerekszobát takarítani úgy, hogy az már olyan is maradjon, hálószobát szintén, minden nap kis adagokat mosni, hogy a férfiaknak legyen mit felvenniük, kis adagokat vasalni ugyanezért, magamnak a harmadik hálóinget is kimosni-kivasalni, a kórházi táskába betenni végre, ami még hiányzik... Szóval azért teljesen készen még nem állok lelkileg, de már nem lesz novemberi Csongor, és ez a lényeg. Kihúztuk a két hetet :)

Ma volt egyébként nst és vérvétel, szép cikkcakkos görbét produkáltunk, volt sok mozgás és két keményedés is, arra kíváncsi lettem volna, hogy reagál, de nem tudom, melyik volt pont az a része a görbének, de ha tudnám is, azt nem tudom, mi a jó. Mindenesetre nem mondtak rá semmit, rendben lévő eredmény volt. Aztán megvettük Regőnek a téli bakancsot - most Péter elvitt, meg is várt és haza is hozott, így tudtunk vásárolni - és Csongornak az állványos babakádat. Ez is megvan :)

Regő olyan aranyos volt egyébként, itthon volt Marika nénivel, szaladt elénk, amikor megjöttünk. A kádat Péter kezében nem ismerte fel, csak kérdezte lelkesen, hogy hoztál valamit? Aztán odaadtam neki a cipősdobozt, egy sima barna papírdoboz, elvette és azt mondta, ó de szép, köszönöm szépen. Kibontotta, és magára a cipőre megint mondta. Hát hogy tud már örülni egy ilyen kicsi gyerek... :) Aztán ahogy Péter felállította a kádat, az is nagyon tetszett neki, és mondta, hogy mindjárt fürdik benne a Csongor :) Hát igen... :)