Ezt tegnap kellett volna írnom, és akkor milyen jól hangzott volna, hogy már csak kilenc nap van hátra a kilenc hónapból :) De ma meg már csak nyolc.
Innen üzenem mindenkinek, hogy az, hogy harmadik terhesség, nem jelent a világon semmit. Nem ismerem fel jobban a jeleket vagy tüneteket, nincs határozottabb megérzésem semmiről, se a szülés időpontjáról, se semmiről. Ugyanúgy járkálok megnézni, hogy jaj nem a magzatvíz folyik-e, mintha első gyerek lenne, ugyanúgy gondolkodom, hogy ez most keményedés, jóslófájás, fájás vagy mi van? Ugyanúgy megijedek egy hascsikarástól, hogy jaj ha a vajúdás ilyen lesz, azt nagyon fogom utálni, pedig tudom, hogy nem olyan, és a második szülésem egyáltalán nem is volt régen.
Pláne, hogy nekem elég különbözőre sikerült a két szülésem - Marci 39+6-ra született, fájásokkal indult, egy órányira voltunk a kórháztól, az autóban már 2-3 percesek voltak, de a kórházban órákra leálltak és teljesen zárt voltam. Néhány órára magunkra hagytak, újraindult, majd amikor a magzatvíz elfolyt, onnantól bő négy órára megszületett Marci. Regőnél a szülés előtti napokban nem voltam jól, kiderült, hogy fertőzésem van, de a rá kapott gyógyszert csak egyszer tudtam használni, aznap éjjel megrepedt a magzatburok - akkor és azóta egyre erősebb meggyőződésem, hogy kizárólag a fertőzés miatt indult meg a szülés 37+4-re, mert meggyengült a burok. Nem akart ő még megszületni, a testem se akarta igazán, nagyon tudatosan kellett járkálással, koncentrálással fenntartanom a fájásokat. Marcinál megismertem azt az érzést, amikor jön a hullám, és át kell adnod magad, ha akarnál se tehetnél semmit - Regőnél viszont nekem kellett nagyon koncentrálni, akarni, a tolófájások is inkább erőből mentek, mint abból a bizonyos elsöprő érzésből.
Most meg jól beijesztettek 35 hetesen, hogy vigyázzak magamra és egy hetet még bírjak ki - ehhez képest holnap már négyet fogok "kibírni". A szó nem megfelelő, mert én bírom, sőt imádom :) nyugis pillanatokban, amikor jól vagyok, kényelmesen érzem magam, szinte sajnálom, hogy most már napokon belül vége lesz. Persze aztán, amikor fáj a derekam, keményedik a hasam és úgy fordulok meg éjjel az ágyban, mint amikor egy uszályos teherhajó 80 tonna búzával fordulást végez a Tiszán (ami hajóskapitány nagypapám büszkesége volt) akkor meg alig várom a szülést. De nem sürgetem, jól vagyok, várom, köszönöm. :)
9 megjegyzés:
Én meg naponta ötször nézek be a blogodba, hogy mi újság.... :-))
Amúgy két szüléssel a hátam mögött én is egyre inkább meg vagyok győződve róla, hogy lehet akárhányadik babó, soha nem tudjuk, nem ismerjük fel, mi újság, kétszer már nekem is így volt, harmadszor sem sejtem másként... Neked meg megy a drukk nagyon! :-)
De aranyos vagy :) Ha kapok egy telefonszámot (akár mailen) akkor kaphatsz ám egy sms-t :)
Szia Timi,
remélem sikerült bejelentkeznem :)
Igen, látlak, Te vagy a 33., szép szám, örülök Neked, köszi :)
Az nem tudom, miért van, de a jobboldali oszlopban a Tagoknál látom a képedet is :)
ezzel én is ugyanígy voltam, már minden apróságnál azt hittem szülni fogok :D
akkor a 13-a nem jött össze pedig drukkoltam neked érte :) drukkolok neked egy mai szülésért,hogy karácsonyra otthon lehessetek már.
Én meg most nézem, hogy Hanna már két hetes? Gratulálok!!! :) És Te is a harmadikat hordtad sokáig, de érdekes :) Sok puszi Nektek!
igen nekem is fura volt,hogy pont a harmadikat hordtam tovább 3 nappal :)
telik az idő én is néztem valamelyik nap,hogy már most olyan érzés mintha tök rég velünk lenne :)
puszi nektek is, ha valami lenne akkor meg gyors szülést kívánok neked!
Megjegyzés küldése