"Balaton-szeretetre vezérlő kedves-szép kalauz" - ezt a címet vagy Eötvös Károly adhatta egyszer a könyvének, vagy a végén lévő ajánlót, összefoglalót író Praznovszky Mihály - bárki is volt, fején találta a szöget.
Ez a könyv a címével ellentétben nem útikönyv, nem egyszerűen az, a legkevesebb benne a konkrét útleírás. Néhány éve kaptam Pétertől, és amikor a Balaton-felvidéket jártuk be néhány héttel ezelőtt, eszembe jutott, hogy újra el kellene olvasni. Eötvös Károly 1875-80 körül járta be a Balaton környékét, főleg az északi partot erdélyi barátaival, írókkal, történetírókkal, mert megunta, hogy szerintük csak Erdély a szép, minden ott a legjobb, és meg akarta mutatni nekik, hogy van még csodálatos táj, kedves ember, jó bor másfelé is. Ez sikerült is neki, az olvasót pedig sikerül elkápráztatnia jó húsz évvel később írt könyvében. Ahogy indulnak Pestről vonattal, ahogy a Balaton csücskét először megpillantják, Eötvösnek eszébe jutnak a történetek, az anekdoták, emberek és sztorik, és innentől ezek mentén fűződik fel az egész kirándulás. Régi, kávéházi mesélős hangulatban kísérjük végig az utazókat akkor, amikor még igazi csárdaélet zajlik - bár Eötvös szerint ez már akkor sem az volt - amikor még nem igazán indult be a fürdőélet, nem turistaközpont a Balaton. Élvezetes, ízes, szép beszédű könyv, mindenkinek ajánlom, aki szereti a Balatont, és aki most szeretné megszeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése