Skarlát - vagy mi - 2.0

Szóval Regő is elkapta. Tegnap késő este, kilenc, fél tíz körül, amikor már olyan egy-két órája aludt, sírva ébredt, pedig olyat nyár óta, a háromnapos láz óta nem csinált. Péter vette fel, kihozta, szegény csak bújt és sírt, először azt hittük, nagyon lázas, de inkább csak az alvástól, a paplantól volt olyan meleg, a láza 37.8 volt. Szinte még álmában sírt, aztán ahogy simogattam, kicsit megnyugodott, éberebb lett, kért vizet, ügyesen kortyonként itta, és olyan édes volt, még nagy könnycseppekkel a szempilláján mondta, hogy "köszönöm, finom víz". Nagyon fájt a torka, gyorsan adtunk neki Nurofent, először nem akarta bevenni, de megkóstolta és szerencsére ízlett neki, úgyhogy ügyesen megitta. Aztán pelust kért és ment is vissza az ágyába magától. 

Reggel nem volt láza, napközben is csak 37.2-re ment fel, majd lefekvés előtt mérem újra. 

Felhívtam a doktornőt, de most nem tudott kijönni, ügyelt éjszaka, úgy ébresztettem szegényt fél tízkor a hívásommal. Mivel gyakorlatilag biztos, hogy ugyanaz a betegsége Regőnek is, javasolt antibiotikumot, amit a kérésére a patikában odaadtak volna recept nélkül is, és ő majd utána rendezi a patikával. De kiderült, hogy van korábbi felírásból bontatlan, fel nem használt megfelelő antibiotikum, úgyhogy most Ospent kap Regő. Egyébként jól van, nem látszik rajta semmi, annyi tűnik fel, hogy érzékenyebb minden kis esésre, nagy sírások vannak olyasmikből, amit máskor fel se venne, de ez legyen a legnagyobb bajunk.

Délelőtt itt volt Marci nagypapája (az apai) ő orvos, ugyan felnőtt háziorvos, de mégiscsak megnézte a gyerekeket valaki. Regő betegsége egyelőre csak egy mandulagyulladásnak felel meg, de a kórokozó ugyanaz, helyénvaló az antibiotikum és az elkülönítés. Legalább Marcinak és Regőnek nem kell már egymástól tartózkodnia, de Csongort nem engedem a közelükbe. Szerencsére a nagypapa megnyugtatott, azt mondta, ő az ötvenéves praxisában nem látott még csecsemőnél skarlátot, főleg anyatejes babánál, szinte kizárt, hogy ő is elkapja - úgy legyen.