...kellemes, harmonikus hangulatom eléggé elszállt (bár már visszatérőben). A dolog ott indult, hogy Regő azzal ébresztett a délutáni szunyókálásom legszebb, legmélyebb álmából, hogy elefántot akar, de most rögtön. Ami nem baj, de amikor mondtam neki, hogy oké, légyszi menjen ki, megyek utána én is, akkor határozottan és jó hangosan közölte, hogy NEM, amit a délután további részében tökélyre fejlesztett. Mármint a nemetmondást, kiabálással és újabb idegtépő kiabálásfajták kikísérletezésével. Nem tudom körülírni, kb. mint egy rossz traktor, csak hangosabb és élesebb. Aztán apával kimentek a hóba, de az sem volt maradéktalanul jó, mert a hó hideg, a kesztyű viszont zavaró. Azért volt lapátolás meg szánkózás is.
Idebent kis olvadás után újabb hisztihegyek, úgyhogy idegszálaink kezdtek összecibálódni, Péter el is ment vásárolni, merthogy még jön a hó meg szél meg fagy, legyen itthon tej meg kenyér, de most rögtön. Csongor csak a szokásos esti nyűglődését folytatta, úgyhogy félkezes üzemmódban, Kolomposra táncolva főztem sóskát holnapra és kentem vajaskenyeret Regőnek. Közben nekem meg fáj a mellem, a tej ide-oda folyik, naponta többször átöltözöm, de nem akarom vattába csomagolni. Lassan szeretném abbahagyni a fejést, talán amiatt több, mint kell, és nem áll be egy olyan egyensúlyra, hogy ezek elmaradjanak.
Na mindenesetre csak megfürdettem őket, Csongort az jól megnyugtatja :) Regővel Marika néni segített, aztán meséltem, és a lefekvéssel már nem volt gond. Csongor meg itt bóbiskol, mindjárt leteszem őt is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése