Kaland

Hát igen, két kisgyerekkel (meg egy naggyal) átértékeli az ember a kaland fogalmát :)

Szóval az történt, hogy tegnap Péter autója elromlott, és megkért, hogy kísérjem el reggel dolgozni, hátha leáll valahol útközben. Többféle tervváltozat volt, ha Csongor alszik, akkor gyerekek nem jönnek, ha nem, akkor ő jön és Regő marad, aztán végül Regő olyan aranyosan kért először, hogy anya te ne menjél, aztán elkezdett öltözni meg hátizsákot venni, hogy ő is jön boltba... Én meg a legutóbb, amikor az ortopédiára nem vittem magammal, megígértem neki, hogy legközelebb viszem, úgyhogy végül mindenki ment, aki itthon volt. Kibányásztuk az autómat a hóból - nem is a hó volt vészes, inkább a jég - és mentünk. És ha már a gyerekek is velem voltak, tehát egyik miatt se kellett hazasietni, bementem velük az egyik barkácsáruházba. Ja, azt nem is mondtam, hogy induláskor kezdett újra esni a hó, mikor máskor :) Az utakkal egyébként nem volt gond, volt, ahol hókása volt összetorlódva, de általában tiszták és viszonylag szárazak voltak odafelé.

Az első nehézség, hogy persze a parkolóban kell ráeszmélnem, hogy nincs nálam százas, és a mázli: az első vásárló, akit megkérdeztem, tudna-e nekem váltani, nekem ajándékozott egy százaspótló érmét, nagyon hálás voltam. Regőnek mondtam, hogy nagyon szót kell fogadni, amit nagyjából teljesített is. Csongor pár perc nyafogás után végülis elaludt, és tudtunk vásárolni: virágföldet, palántaföldet, orchideaföldet és vetőmagokat. Jó lesz hóesésben vetni a salátát pohárba :)

Hazafelé már vízszintesen esett a hó, fújta a szél, és a faluba vezető úton hóátfúvások is voltak, de gond nélkül hazaértünk. Fellélegeztem, most már megvolt az autózás és a vásárlás egy naggyal és egy kicsivel is, meg két kicsivel is, ha hárman jönnek, akkor már csak könnyebb lehet :)