Na és akkor a csontváz

Csontvázat őrizgettünk a szekrényben (jajj mekkora közhely, de olyan magas labda is, hogy muszáj volt... :) ), mégpedig Marci jelmezét. Szükségesnek látok egy kronológiai felsorolást: Marci a kiscsoportos farsangon kutya volt egy kézzel, de nem általam varrott, kölcsönkapott jelmezben, nagyon aranyos volt. Már akkor elhatároztam, hogy a következő jelmezét én készítem, és így is lett, középsőben kalóz volt. Talán már akkor, de nagycsoportban biztosan Pókember akart lenni, ami ellen én tiltakoztam, egyrészt mert nem tudom megvarrni, másrészt mert nem is szimpatikus :) Úgyhogy nagycsoportban Batman lett, varrtam köpenyt és sisakot, vagy mi az, és az életmentő Batman jobb, mint a Pókember, ne kérdezzétek, miért :)

Elsőben nem mehetett farsangra :( Sok konfliktusunk volt az iskolával, Marci verekedett, nehezen ment a beilleszkedés, kereste a helyét, kapott beírásokat, és az volt a szabály (azóta is az) hogy akinek beírása van az adott félévben, az nem mehet a farsangra. (Vagy lehet, hogy három beírásról volt szó). Ezt nem tartom helyesnek, értettem, hogy akarnak valami büntetést alkalmazni, de hogy egy elsőst ilyen programról kizárni, pont abból a közösségből, ahova amúgy is nehezen illeszkedik be... Lehet, hogy megvolt a létjogosultsága a döntésnek, de én nem értettem vele egyet, és nagyon sajnáltam Marcit. Arra emlékszem, hogy csináltunk helyette valami jót :) 

Másodikban, azaz tavaly aztán végre engedtem a kérésnek, és megvettem a több éve vágyott Pókember-jelmezt. Jó-jó, így megint nem én készítettem, dehát annyira szerette volna :) Én is ott voltam vele végig a farsangon - nem egy nagy közösségi ember, kellett egy kis támogatás, feloldás. Vettünk sok tombolát, nem nyertünk semmit, de jól éreztük magunkat :)

Idén eleve tudtam, hogy nem sok esélyem lesz jelmezt készíteni, úgyhogy közös erővel eldöntöttük, mi legyen a gyermek, és meg is vettük a jelmezt: csontváz lett. Együtt választottunk olyat, amiről véletlenül se lehet azt hinni, hogy kaszás vagy halál vagy ilyesmi, csak egyszerűen csontváz. De jövőre aztán már tényleg én készítem! Ezt meg is beszéltük :).

Tegnap délután volt maga a farsang, elvittem Marcit azzal, hogy fotózok párat és jövök haza a kicsikhez, aztán vagy félórát maradtam. A jelmezes felvonulást még láttam, igazán jópofa jelmezek is voltak, például egy kislány léghajó volt: a teste körül a kosár, ráapplikálva egy tető, arra sok lufi rögzítve. Vagy a védőnőm nagyobbik fiának jelmeze talán az "ebéd" címet viselhette, ugyanis a gyerek egy asztallap közepéből állt ki, rajta tányérok tésztával, ketchuppal, és a kisfiú fején is valódi spagetti :). Marci elég komoly képpel ácsorgott a többiek között, és figyelte a színpadra egyesével fellépő társait:

Itt azért sikerült elkapnom mosolyogva is :)

"Hanti Marci vagyok, harmadikos és csontváz":

Volt egy bennszülött csoport is fűszoknyával, zenével, kígyóval, ők igazi bulit csaptak a színpadon, és a végén elkezdték felhívni magukhoz a többieket, így végül balerinával, cowboyjal és ki tudja még, kivel táncoltak együtt :)

Na utánuk jöttem haza, szerencsére az összes itthon maradt fiúk és férfiak aludtak akkor is, amikor elmentem, akkor is, amikor megérkeztem :) Marciért az apja ment este hét körül, a farsang fél nyolcig tartott, szóval szinte végig maradt, és nagyon jól érezte magát! Én csak ma reggel tudtam beszélni vele, akkor mesélte, hogy a jelmezverseny után volt még spagettievő verseny, újságtánc, tombolahúzás, minden ilyen esemény között félóra tánc, éééés ő nyerte a tombola fődíját, egy tortát! Úgy örültem, úgy drukkoltam neki, hogy nyerjen valamit, hát még, hogy a fődíjat! És persze annak is, hogy nagyon jól érezte magát :)