Szeretetnyelvek

Olvasom én ezt a könyvet - köszönet az ihletésért Kikocsnak - hallottam már róla korábban, de ő adta a meggyőző erőt, hogy el is olvassam. Még csak a legelején tartok, tegnap kezdtem Jane Austen után. Van benne olyan, hogy néhány gyereket megkérdeznek, hogy miből tudják, érzik ők, hogy a szüleik szeretik őket. A gyerekek válaszaiból az író azonnal levonja a következtetést, hogy melyik az illető gyerek jellemző szeretetnyelve, és tulajdonképpen ez laikusként is elég evidensnek tűnik, én is levontam volna. Annak kiderítése, hogy a saját gyerekemnek mi a szeretetnyelve, néhány fejezettel később kerül sorra, de én vérszemet kaptam és gondoltam, egy gyors szűrést megér. Tehát Marcinak szegeztem a kérdést, hogy honnan tudja, hogy én szeretem? Először nem tudott mit kezdeni a kérdéssel, azt mondta, hogy ez nehéz, mire ijedten kérdeztem, hogy de ugye érzi?? Szerencsére rögtön rávágta, hogy hát persze, huhh. Aztán végül ezt mondta:

- Onnan, hogy mindig megölelgetsz és megpuszilsz. Meg hogy mindenfelé el szoktunk menni kirándulni.

A gyors szűrés alapján tehát Marci elsődleges szeretetnyelve a testi érintés. Hát ezen ne múljék, én aztán szívesen agyonölelgetem, puszilgatom és minden, nem esik nehezemre, sőt. És ha bónuszként ettől még a nyafogás is kevesebb lesz, áldassék érte Gary Chapman.

A másodlagos valószínűleg a minőségi idő... Az már nehezebb eset. Igyekszem neki megadni, amennyire csak lehet, de főleg a kettesben töltött idő nehézségekbe ütközik. Nem gondolom, hogy a minőségi, az csak kettesben töltött, de amúgy se könnyű olyat találni, amikor ő nincs iskolában, edzésen, szakkörön, és egyidejűleg nekem sincs valami kevésbé minőségi intéznivalóm a testvéreivel, a lakással vagy akár vele magával. Jön a tavasz, és jobb lesz, ha Csongor nő, akkor is jobb lesz... De amúgy is kicsit ördögi körnek érzem. Mert minőségi idő például az esti mesélés - nem véletlen, hogy majd' kilencévesen is ragaszkodik hozzá. Én is szeretem, és meg is fogadtam, hogy csak akkor hagyjuk abba, amikor már majd ő érzi cikinek, vagy túl nagynak hozzá magát. De ha a vacsorától a mesélésig eltelt időben háromszor robban szét az agyam különféle nyafogásokon, sikítozásokon, ellentmondásokon, kamaszos allűrökön, akkor nagyon elmegy a kedvem attól, ami pont a felsoroltak ellen hatna elvileg... Szóval ez a nehezebb. Most bízom benne, hátha tényleg segít... és a hárommal ezelőtti szerelmes pillanatokból merítek erőt meg türelmet.