38 és az érzelmi hullámvasút

Tegnap betöltöttem a 38. hetet, magam sem gondoltam volna. Egyrészt mert Regő 37+4-re született, Marci meg már olyan rég volt... másrészt mert ahhoz képest, ahogy beijesztettek, hogy még egy hetet ki kéne húzni, már kihúztunk hármat. De én még most sem siettetem, még nem értem meg a szülésre, vagy nem tudom. Érzelmi hullámvasúton ülök, hol ezt érzem, hol azt. Hol félek, hol várakozom, hol vágyakozom, hol irigykedem másokra, akik már babáznak. Vagy izgulok, vagy pörgök, vagy hisztis vagyok, vagy boldog vagyok... Szóval tényleg mindent lejátszom a skála egyik végétől a másikig. Alapvetően minden rendben van, jól vagyok, Csongor is jól van, mozgékony, eleven, aranyos, ki lehet tapintani itt a popsiját, ott a sarkát vagy a talpát, néha hosszában az egész lábszárát vagy combját is. Mindenhol ott van már, bordától a combomig, szerintem ez a képen is látszik, nem tudom, hol lehet már ennél lejjebb egy pocak. Vizsgálatok szerint is minden rendben, ctg, vérnyomás, vérvétel eredménye. Méhszájat három hete nem néztek, de azt nem is bánom. Jóslófájások állandó jelleggel vannak, néha nem tudom megítélni, hogy most ez fájás, vagy jóslófájás, vagy keményedés, néha mérem az időt, néha nem tartom érdemesnek. Néha azt se tudom, hogy ez most az, vagy csak az egyéb szerveim (és azok tartalma...) nem férnek el Csongorral egy testben. Egyelőre Csongor győzött, ő maradt benn :D 

Sokszor annyira a szülés körül pörögnek a gondolataim, hogy az már túlzás. Annyi minden van, amire rámondhatom, hogy jel, de semmi sem egyértelmű. Egész terhesség alatt annak drukkoltam, hogy ne magzatvízzel induljon, hanem fájásokkal, hogy ne úgy legyünk, mint Regővel - de most már örülnék egy burokrepedésnek, az olyan egyértelmű. Néha bízom benne, hogy szép lesz, néha félek. Ja, ezt már mondtam... Szóval, nem vagyok túl követhető, azt hiszem, enyhén zagyva vagyok, hormonzavaros és különbenis :)