Marciról

Tegnap Marciék az Elevenparkban voltak, nem tudom pontosan, hogyan, de szerzett/kapott/nyert az iskola 60 db jegyet, és milyen jó, hogy kis falusi iskola, ennyivel az egész alsó tagozat elmehetett. Egész napos kirándulás volt, reggel fél nyolckor indultak, és három-fél négy körül értek haza. Nem sokat mesélt, de jól elfáradt, nagyon kitombolta magát. Volt krokodilos ugrálóvár, ami nyitotta-csukta a száját, hajós ugrálóvár, amin kötélen is lehetett mászni és lecsúszni, aztán labdakilövő, trambulin, gokart, fellegvár csúszdákkal, hintákkal, mászókákkal, mászófal, akadálypálya, szóval minden, mi szem-szájnak ingere. Na most megkérdeztem, most aztán meséli, le se lehet lőni :)

Hazajőve viszont azt mesélte, hogy verekedett, megkérdeztem egy állán lévő piros foltra, hogy mi az... Ma pedig beírást kapott szintén verekedésért. Ugye nem kezdődik?? Ugyanez volt a probléma Regő születésekor, elsőben. Neki is mondtam, hogy ugye az, hogy megint kistestvére születik, nem azt jelenti, hogy megint verekedni fog az iskolában? Nehogy... Ez egy kicsit megijeszt, félelemmel tölt el.

Egyébként viszont nagyon aranyos, segít, bár azt továbbra sem hagyja el, hogy minden kérésemre közölje, hogy utálja megcsinálni. De azért megcsinálja... Amíg nem volt itthon, gyönyörűen kitakarítottam a gyerekszobát, ilyen alaposságú takarítás nem volt egy ideje, és nem is lesz egy ideig, szépen megkértem, hogy ezt tartsuk fenn, legyen szíves. Tegnap este magától elpakolta a ruháit.

Aggódik értem, várja Csongort, és nagyon jól elvannak Regővel. Nem tudom, mit reméljek: hogy egy véletlen előforduló verekedés volt, vagy hogy valamiféle feszültség, aggodalom tör így felszínre belőle? Inkább ne legyen benne olyan feszültség, ami agresszióban kell, hogy előjöjjön... Közben, ahogy lent írtam, én sem vagyok száz százalékos, nem igazán érzek magamban erőt ahhoz, hogy Marci feszültségeivel is megküzdjek... Jó lenne, ha tényleg valami bujkál benne, ki tudná mondani, mesélni, kiadni. Én szívesen összebújok vele, mesélek, beszélgetek...