Mézeskalács

Megfogadtam magamban pár hete, hogy ha betöltöm a 37. hetet, akkor sütünk mézeskalácsot :) Addig nem mertem, mégiscsak egy fárasztó tevékenység, meg ne szüljek már miatta. Most már mosolygok magamon, de nem tudom, biztos lehetett volna úgy is. Mindenesetre tegnap 37+1, begyúrtuk a tésztát, ma 37+2, és mindjárt sül az utolsó tepsi. A recept a jól bevált ságvári: ott minden advent előtt közös mézeskalácssütés van, az asszonyok viszik az előre meggyúrt tésztát, és zene mellett együtt szaggatják, díszítik, sütik, erről írtam is tavaly. Mi is részt szoktunk venni, de az a kalács ott marad, és itthon újra sütjük saját tésztából. Idén viszont nem is mentünk, úgyhogy erre az adventre egy, itthoni mézessütés jut.

Akkor a recept:

1 kg liszt

2,5-3 dl méz

4 dl porcukor

1 cs mézeskalács fűszerkeverék

fahéj ízlés szerint, én tettem még bele pluszban szerecsendiót is

1 citrom reszelt héja

3 tojás

10 dkg margarin

1 csipet só

2 kávéskanál szódabikarbóna

Ezeket jól összegyúrjuk, gombóccá formázzuk, és folpackba vagy nejlonba csomagolva egy éjszakát pihentetjük a hűtőben. Másnap jól átgyúrjuk, hogy megpuhuljon, és legalább két részre osztjuk. Kinyújtjuk, kiszúrókkal formázzuk, díszítjük (vagy nem, nekem nincs mindig türelmem az összeset díszíteni). Alacsony hőfokon sütöm, a többedik tepsinél még vissza is veszem, mert hamar sül és keményedik. 

A segítés most nem ment olyan zökkenőmentesen, mint szokott, pedig Marci tegnap azt mondta, az összes sütés közül ez a kedvence. Úgy kezdtük, hogy a fiúk kimentek a kertbe levegőzni, mozogni, én betettem egy karácsonyi zenét, gyújtottam egy gyertyát, és kezdtem a tészta átgyúrását, kinyújtását. Azt beszéltük meg, hogy kiszaggatok annyit, amennyi elfér, aztán szólok nekik, és bejönnek dísziteni. Még valamivel előbb is bejöttek, de Regő elég hisztis volt, bár rögtön jött lelkesen, hogy segít, csak aztán Marcival kezdett veszekedni, miszerint "Marci te nem, menjél onnan!". Aztán elkezdte enni a nyers tésztát, Marci meg megsértődött, mert megkértem, hogy ő ne egye... de végül csak kialakult valahogy egy munkamegosztás, amelyben Regő díszitett:

Marci nyújtott és szaggatott, de mire odaértem fotózni, Regő már ott volt, követelte, hogy Marci, te ne! és kihoztuk a kis játék sodrófát is, amit ugyan nem akartam használni, mert gyurmás, de mindent a karácsonyi béke érdekében:

Aztán gyúrnak, formáznak is:

Végül már nem is számoltam a tepsiket, szokás szerint rengeteg mézes lett, és most egy se égett meg. Viszont kidobom a sütőpapíromat, semmire se jó, csak tapad a tészta fenekére, az első tepsinél tettem vele még egy kísérletet, aztán hagytam is. A fiúk közben elunták a mókát, és elmentek golyópályázni, úgyhogy egyedül fejeztem be, így a legtöbbje nincs díszítve, de én nem is ragaszkodom hozzá, natúran is szép és főleg finom. A végeredményt nem is fotóztam, a legnagyobb sütisdobozom púposan tele van, már nem maradunk desszert nélkül karácsonykor :)