Két és fél éves

Regő Dániel ma töltötte be két és feledik életévét. Hihetetlen, de innentől már a három felé tartunk, és jön minden, ami ezzel jár: óvodai beiratkozás például, és a szülinap után az óvodakezdés. Milyen nagyfiú lett az én kicsi babámból :) Ez a nagyfiú persze még mindig elég babás, aranyos, pufók alkata van, és ami a leginkább babákra jellemző vonása: még mindig pelenkás.

Körülbelül 13 kiló, a múltkor megmértem, 88.5 centi, nem biztos, hogy túl pontos mérés volt, mert nem igazán volt partner benne. 23-24-es a lába, és a legutóbbi ellenőrzés szerint 19 foga van.

Mit kell tudni a két és fél esztendős Regőről? Apa-anya szeme fénye ő, aki még mindig megolvaszt és zsebre tesz minket, pedig közben ki tudja húzni a gyufát is könnyedén. Bájos és bűbájos, hangos, élénk, eleven, kedves, szeretetreméltó és nagyon szeretetteljes. Talán azok a témák már kevésbé érdekesek egy ekkora kisfiúnál, amiket az ilyen fordulópontokon ki szoktam elemezni. Az alvása ugyanolyan jó, mint eddig - nappal két-három óra, este nyolc-fél kilencre ágyban van, reggel hétköznap hat-fél hétkor kel, hozzá van szokva Marci ébresztőjéhez, nem lesz gond neki az ovis napirend. Az evése meg ugyanolyan rossz, mint eddig, amit tehetek, megteszem, édesség visszaszorítva, viszont nem aggódom és nem pörgök rá a témára. Most ebédre például megevett másfél szilvás gombócot, és még a szilvát se köpte ki! A szobatisztasággal pedig ugyanúgy nem állunk sehol, mint eddig, majd a tavasszal, nyáron. Emiatt sem aggódom, úgyis szobatiszta lesz egyszer.

Ezeket a dolgokat úgyis írom folyamatában a blogon, amikor épp történés van. Inkább mesélni szeretnék Regőről, arról, hogy milyen vele az élet, mit szeret, hogy fejlődik. Nagyon szereti az állatokat, és sokat ismer is. Állatos könyvből kevés neki a saját korosztályának való, Marciéi jobban izgatják. Ugyanígy szereti az állatos filmeket, bár a filmnézést kicsit túlzásba vittük az én ízlésemhez képest, most már azt is egyre inkább visszafogom. Szeret zenét hallgatni és zenélni is, akár Marci furulyázik, akár Péter zongorázik, megy segíteni, de magától is eszébe jutnak a játék hangszerei. Táncol, tapsol, megdicséri magát. A zenehallgatás, mondókás könyvek és persze a mi éneklésünk nyomán elég sok dalt, mondókát tud már, Süss fel nap, Csigabiga gyere ki és hasonlókat, és nagyon vicces, amikor egy-egy mondókából megtanult mondatot belesző a játékába. Szeret építőkockákkal is játszani, különböző típusúak vannak, van egy óriás elemekből álló Wader műanyag kocka, van egy duplóhoz hasonlító Abrick alapkészlet, van Marci legója, ami "nagy kocka" néven fut, persze nem a kocka nagy, hanem a doboza, és van még egy újonnan felfedezett, Marcitól örökölt nagy elemekből álló névtelen építő. Elkéri, kihozza és kéri, hogy építsünk házat. A rendes legóból főleg mi építünk neki, de a nagyobb eleműekkel már maga is ügyesen boldogul. Aztán ha kész a ház, hozza a műanyag állatait, és beköltöznek. Ilyen műanyag állatfigurákat biztosan fog még kapni, mert nagyon aranyosan és fantáziadúsan játszik velük, eteti, altatja, fürdeti, ringatja, sorba rakja, számolja, az állatok beszélgetnek egymással, beülnek a markolóba, aztán persze szanaszét ugrálnak a szobában. Nemrég kezdett plüssökkel is játszani, most három különböző méretű kutya a kedvenc, ezeket nagyon szereti, és mondja is, hogy a kutyák is őt. Gyakorlatilag babázik velük, és nagyon vicces viszontlátni a saját mozdulataimat, mondataimat benne. Sétálni, kint lenni is nagyon szeret, bárki készülődik valahova, ő rögtön jön és mondja, hogy menjünk iskolába, boltba, még hátizsákot is hoz. Elég jól is bírja: innen a játszótér legalább egy kilométer, motorozik vagy gyalogol, aztán játszik, és visszafelé végig dombnak sétál. Azért akkor már látszik, hogy fárad :). Most nem megyünk mindennap, hol mínuszok voltak, hol erős szél, várjuk is nagyon a tavaszt! A beszéde a legaranyosabb az egész gyerekben. Mindent megköszön, még mindig. De olyan szinten, hogy például mosom a haját, sikítva tiltakozik, de amikor kész, akkor megköszöni. Nagyon tud könyörögni: apa ne menj el, kééérlek, kérlek apa - hát ne lágyuljon meg az ember szíve? És mindenféle felnőttes szavakat, kifejezéseket használ, mind például "túlságosan" vagy "tökéletes". A helyén használja őket, én pedig majd' megzabálom, amikor hosszú, kerek, helyesen ragozott mondatokat rak össze az édes kis kiejtésével. Szinte látszik, ahogy forognak a kerekek a fejében. Egyre tisztul is a beszéde, nagy szívfájdalmam minden egyes elvesztett selypítés. Legutóbb például a zsiráf szót tanulta meg helyesen kimondani (persze a r hang még j) de sebaj, megvan a megoldás: egyre bonyolultabb nevű állatokról kell olvasni, és akkor olyan aranyosan mondja a gyerek, hogy bazilikuksz. Lehet egy ideig ennek örülni :).

Hát, mit is írjak még róla... Természetesen a dackorszak tombol, ahogy annak lennie kell, még van egy-két évünk azelőtt, hogy Csongor is beleérne. Egyre önállóbb, néha már túlságosan is. Nagy lelkesedéssel gyakorolja az öltözést, este egyedül kiszáll a kádból, magára tekeri a törölközőt és megy öltözni, aztán egy idő után kiabál segítségért, de nadrágot, zoknit fel- és levesz, szandált, cipőt is, bár a megfelelő lábat még nem mindig találja el. És a többi ruhadarabhoz sem kell nagy segítség. Az önállóságnak ez és még sok mozzanata szuper, de amikor teljesen egyedül akar kenyeret vágni például, na akkor résen kell lenni :) Amúgy mindenben jön és segít, sütni-főzni, apának szerelni, porszívózni és takarítani, mosógéppel mosni, ezt a tulajdonságát remélem, megtartja. 

És végül a hónap képe: