Allergiateszt

Marcival 2009 májusában voltunk utoljára pulmonológusnál. Mivel az ő kiskoráról nem szólt még ez a blog, elmesélem, hogy ő erősen asztmatikus, allergiás baba volt, már 8-9 hónapos korától minden nátha csúnyább alsó légúti fertőzéssé fajult, már akkor hörgőtágítókat kapott. Allergiát még nem volt értelme vizsgálni ilyen pici korban, de a tünetek alapján óvatosan voltunk a hozzátáplálásával is, a környezete kialakításával is. Három és fél évesen voltunk kórházban asztmarohammal, kapott inhalátort is, és állandóan gyógyszerezni kellett. Az ezt követő első kontrollon csináltak először allergiatesztet, akkor parlagfűre, fekete ürömre és kisebb mértékben penészgombára volt allergiás. Tavasztól őszig azóta minden évben szed antihisztamint (Aeriust), és általában egész jól viseli a szezont. Eleinte félévente, aztán évente jártunk kontrollra, a gyógyszerezést folytattuk. A nehézlégzés ritkult, az inhalált gyógyszert lassan elhagytuk. A legutóbbi, 2008 őszi allergiateszten nyírkeverékre, füvek keverékére, parlagfűre, fekete ürömre és kicsit kutyaszőrre is allergiás volt, de penészgombára már nem. Végül a 2009 májusi kontrollon lekerült a diagnózisok közül az asztma, és maradt az allergia, tehát hivatalosan hatéves korára kinőtte az asztmát. Nem hittem volna, amikor három és fél évesen az oxigénsátorban feküdt... Nagyon boldog voltam. Akkor mondták, hogy háromévente érdemes egy allergiatesztet csináltatni, így a 2008 őszi után most jött el ennek az ideje.

11:15-re kaptunk időpontot, előre beírtam a tájékoztatójába, hogy ma a 3. órában érte megyek. Regőt is vittük, reméltem, hogy nem lesz nagy csúszás, és úgy érünk haza, hogy még jókor lesz neki is az ebéd meg az alvás, de ha nem muszáj, miért hagyjam itthon. Nem számoltam bele, hogy a harmadik óra pont tornaóra, és Marcinak még át is kell öltöznie, de így is időben odaértünk. A gyerekambulancián van egy kis játszósarok, egyszerű: egy szőnyeg, egy műanyag ház és némi plüssállat meg párna, de Regő nagyon jól elvolt. Valamennyire Marci is, de ez inkább kisebbeknek való, és Marcit is már jobban érdekelte, hogy melyik ajtóra kiírt rendelés neve mit jelent, és vele mit fognak pontosan csinálni - ezt legalább ötödször mondatta el velem.

Végülis olyan félóra csúszással mehettünk be, nem vagyok elég terhes és sokgyerekes ahhoz, hogy ne hívjanak be előttünk egészségügyi dolgozók gyerekeit vagy olyanokat, akiknek későbbre volt ugyan időpontjuk... de sebaj. Kikérdeztek, aztán Marcinak megcsinálták a Prick tesztet, amit hősiesen tűrt. Negyedórát vártunk még a játszósarokban, aztán visszamentünk, eredmény: nyírkeverékre, füvek keverékére, parlagfűre és fekete ürömre allergiás, semmilyen állatra, penészre és poratkára nem, ami nagyon jó hír :) És jó általános állapotban van, erős, fejlett gyerek a pulmonológus doktornő szerint (szerencsére ugyanahhoz járunk az asztmaroham óta). Áprilistól ugyanúgy kell az Aeriust szednie, illetve ha panasza van, azt kezelni - idén a szemén látszott meg leginkább az allergia - érdekes módon az is inkább akkor jött elő, ha bement apjához a városba, nem nálunk, ahol elvileg több fűféle van - és kapott szemcseppet.

Sok betegségnél jut eszembe, hogy mi lett az én beteges kisfiamból, akit a szél is elfújt. Nemegyszer voltunk úgy gyerekorvosnál, hogy Marci csak pluszban jött velünk, Regő volt a komolyabb beteg, de ha már ott volt, megnézték Marcit is, és kiderült, hogy csúnyább a torka, mint Regőnek. De nem okozott neki fájdalmat, tüneteket, lázat, szinte lábon kihord mindent. Igazán beteg olyan két éve volt utoljára, amikor tüszős mandulagyulladása lett, ja meg a bárányhimlő, de az más. Szóval mindenkit, aki pici korban ilyesmivel szenved, csak biztatni tudok: Marci a jó példa! :)