Maradékok

Persze miután megírtam tegnap hat blogbejegyzést, folyamatosan jutottak eszembe a dolgok, amiket kihagytam :)

Kihagytam például, hogy a gyerekek hétvégéjéről itt lehet képeket látni, egyúttal szeretettel ajánlom mindenkinek olvasásra a szüleim blogját, amiben főként a kecskesajtkészítésről esik szó. És a kecskesajtot magát is szívesen ajánlom fogyasztásra :)

Arról sem meséltem, hogy mi hogy viseltük a majdnem négy napot gyerekek nélkül. Be kell valljam, nagyon jól megvoltunk, és egy párszor gondoltunk olyanokra, hogy de jó ilyen kényelmesen eszegetni/borozgatni/lustálkodni anélkül, hogy bárki felugrasztana, kérne valamit, hangoskodna, satöbbi. Viszont legalább ennyiszer gondoltunk arra is mindketten, hogy de jó lenne, ha itt lennének, vagy hogy milyen jó, hogy megnézzük ezeket a helyeket, és most már tudjuk, hogy ide vissza kell hozni őket, vagy hogy hogy tetszene nekik például a bivalyrezervátum vagy a Kányavári-sziget.

És persze amúgy is sokat gondoltunk rájuk és beszélgettünk róluk, nem beszélve arról, amit előre tudtam: rengeteget beszéltünk egymás között Regőnyelven :) Péter néha megtippelte, hogy hány perc telt el két, erre való utalás között. Szóval jó volt, de ez a bő három nap pont elég volt a hiányukból. Na persze mióta itthon vagyunk, pótolják, főleg hangzavarban :).

Marci hétfő este kapta meg a delfines könyvet, és kedd délelőtt egy ültő helyében bő 40 oldalt elolvasott belőle, most meg már 67-nél tart. Persze nem a gyors olvasás a lényeg, sőt... de úgy örülök, hogy ennyire tetszik neki, és ilyen lelkesen olvas! És persze rögtön közölte a Delfin-könyvek teljes listájára, hogy neki mind kell :)

Papával hétvégén Halloween-tököt is csináltak. Én ugyan nem szeretem a Halloweent, nagyon idegennek tartom, távolinak a mi Mindenszentek és Halottak napja-ünnepeinktől, és remélem, hogy a gyerekeimben is a mi hagyományaink fognak meghonosodni. Ez elég nehéz lesz, hiszen már az iskolában is van Halloween-parti, és azzal van tele a világ, nem a halottainkra való csendes emlékezéssel. Mindenesetre a hétvégén a tökfaragásnál több szó nem esett a Halloweenről, temetőben viszont voltak, Marci el is tudta mondani, melyik rokonaink sírjánál. A tök pedig jópofa lett, és tényleg jól néz ki, amikor este, a sötétben ég benne a gyertya a teraszon. Hazahoztuk :).

Na most azt hiszem, hogy más fontos nem maradt ki... aztán ha mégis, akkor az már a mi titkunk marad :)