Most egy jó hangulatú bejegyzést kéne írnom, mert ezelőtt félórával még olyan vidám hangulat uralkodott nálunk... csak aztán már muszáj volt elvinnem Regőt aludni, és az iszonyatos harc volt.
Szóval, nagyon aranyosan játszottak együtt :) Regő imádja Marcit, Marci is őt persze, de azt hiszem, a rajongás inkább a kicsitől a nagy felé árad. Ha hazajön az iskolából, főleg, ha előtte hétvégén nem volt itthon, akkor Regő nem álmos, és kifulladásig képes lenne Marcival játszani. Adtam is neki plusz egy órát, fél egykor szokott aludni menni, és általában gond nélkül, maga mondja az ebéd végén, hogy menjünk aludni, elrendezi, hogy melyik pelussal, melyik állattal akar, és szépen alszik is. De ilyenkor...
Most golyópályázni akart, mutatta Marcinak, hogy melyik játékot vegyék le a polcról, Marci partner is volt, kihozták, hozzá az üveggolyókat, és elkezdtek építeni. Regő már a legegyszerűbb síneken is nagyon élvezte, hogy gurulnak az üveggolyók:
Aztán épült a pálya, és egyre nagyobb attrakció volt a gurítás:
Örömmel fotóztam őket, tényleg szeretem nézni, ahogy együtt játszanak, nagyon élvezem. De azért, ahogy telt az idő, kezdtem mondogatni, hogy fél kettőkor megyünk aludni. Regő persze folyton tiltakozott. Be szokott jönni az a trükk, hogy még egy utolsó golyót leguríthat, hogy elkezdem vinni az ágyába a népet, megcsinálni a helyét, de most egyik sem győzte meg. Végül nem volt mit tenni, felkaptam és vittem. Sajnos pelenkát is kellett cserélni, ami amúgy is érzékeny pont, hát úgy küzdött, mint aki az életéért harcol, sírt, tiltakozott, rugdosott, elforgott, menekült... Nekem is szörnyű volt. A végén meg úgy borult a nyakamba, mintha egy harmadik valaki bántalmazta volna, és nálam keres menedéket... Saját magam elől bújik hozzám? Aztán a karomban is hüppögve tiltakozott még az alvás ellen, de ahogy nyugtatgattam, mutattam, ki mindenki várja, törölgettem az arcát, puszilgattam, végül maga hajolt be a karomból a párnára... Két perc alatt elaludt, tudom is, hogy álmos, fáradt már ilyenkor, csak játszani akarna még és még, és Marcival lenni... de ez így nagyon rossz.
4 megjegyzés:
Teljesen megértem a problémát! Nálunk minden nap harc van a délutáni alvás körül sajnos. :( A lányok is folyton kitalálnak valamit, hogy csak még ezt, csak még azt szeretnének. És ha nagy nehezen az egyiküket sikerül is rábeszélnem arra, hogy most már menjünk, a másikuknak még tutira valami az eszébe jut, és akkor kezdjük elölről. :(
Ja, és sírás is szokott lenni nálunk is, nem is kevés, főleg Borcsi tiltakozik, mármint ő az, aki jobban hangot ad az ellenérzésének általában. És amikor az egyiküket berakom a kiságyba (ők még abban alszanak), mire a másikat is bevarázsolom, sokszor Egyeske kimászik. :O
Hát Neked se lehet egyszerű, sőt, Neked állandóan ott vannak egymásnak csábításnak a lányok, nálunk meg ez leginkább azokon a hétfőkön fordul elő, amikor előtte hétvégén nem volt itthon Marci. Amúgy Regő jó alvó, szeret is aludni, végül aludt is a cirkusz után két órát :)
Hát persze, álmos volt ő, csak éppen a játék jobban vonzotta, mint az alvás. Még ha szeret is aludni!
Nekünk tegnap este volt hasonló: a lányok délután alig aludtak (sőt, megkockáztatom, hogy Sára egyáltalán nem is aludt). Este Laci focizni volt (mint minden hétfőn), ilyenkor fél 9 körül ér haza. Általában meg szoktuk várni ilyenkor is a fürdéssel, de most kiengedtem a fürdővizet rendesen 8-kor- viszont a csajokat semmiképp sem tudtam a vízbe rakni- sőt, még levetkőztetni sem... Majdnem 9 volt, mire Lacinak sikerült őket a kádba berakni, onnan meg már alig akartak kijönni (amúgy mindig ez van). Persze az álmosságtól extra nyűgösek voltak, semmi sem volt jó, és már majdnem 10 óra volt, amikor kijöttünk tőlük. Szerintem utána 1 percen belül el is aludtak. :D És ma majdnem 10-ig aludtak. :)
Megjegyzés küldése