Liliomkert ismétlés és Hegyestű

Már amikor egy hete Liliomkertben jártunk, elhatároztuk, hogy anyáinkat is elhozzuk egyszer ide. Marika nénit egyszerűbb, úgyhogy ma reggel korán keltünk, betettük a gyereket és a nagymamát az autóba, és mentünk is. Bár a tervhez képest kis csúszással indultunk, még így is előbb értünk oda, mint a múltkor jóval közelebbről. Újra elvarázsolt a hely, és örömmel láttuk, hogy nem teljesen ugyanazok az árusok vannak most kint. Az egyik antikváriumosnál a múltkor találtunk egy könyvet, amit utólag sajnáltunk, hogy ott hagytuk, de ő sajnos most nem jött. Helyette viszont volt egy csuda péksüteményes, egy lenvászon inges, egy görbe bögrés fazekas... Különváltunk, én Regővel, Péter és Marika néni pedig szintén külön utakon derítették fel a piacot. Regőben nagyon tetszett, hogy amikor láthatott egy csomó ennivalót, érdekes kütyüt, apróságot, amitől féltem, hogy majd tiltani kell, őt a legjobban a piac szomszédságában telket őrző kutya érdekelte :) és később is, a látogatók kisebb-nagyobb kutyái és két eladásra szánt talán golden retrieverkölyök volt számára a legnagyobb attrakció. Meg a tej: meglátta a kenyérsütő bácsi saját tejesüvegét, és elsírta magát, amiért nem ihatta meg azt a tejet :) innentől bejártuk a piacot, a különböző sajtosok standjait tejért, és egy helyen kapott is egy pohár ingyenes kóstolót, nagyon boldog volt :). 

Péternek útközben jutott eszébe az, amikor tavasszal Hegyestűn voltunk, és már csak naplementére értünk oda: mi is alig láttunk valamit, de az is lenyűgözött, úgyhogy ott is elhatároztuk, hogy elhozzuk ide az anyukáját. Most a közelében voltunk, gondoltuk, miért ne menjünk fel, úgyhogy a piacozás után meglepetésből ott folytattuk a mai kirándulást. Ismét mázlink volt az idővel, lehetett volna november lévén lucskos, csapkodó esős is, ehelyett napos, párás, 10 fokos szép délelőttünk volt. Szépen, apránként, kisgyerek-, kismama- és nagymamatempóban megmásztuk a bazaltoszlopok tetejére vezető utat, visszafelé megszámoltam: 187 lépcső volt, szóval oda-vissza kétszer ennyi. Ügyesek vagyunk :) megnyugodott a lelkem, mert tegnap például nagyon punnyadtnak éreztem magam, és Regővel annak idején a 34. héten másztam meg a Rám-szakadékot lefelé - most megvolt Csongorral is az ennek megfelelő túra, úgyhogy minden rendben :).

Regőt imádtam, ahogy apjával kézenfogva mászta a számára jó magas lépcsőket, végig ment, fel is, le is, egyszer sem akart karba kéretőzni vagy megállni, imádja a lépcsőzést:

Hegyestű különböző nézőpontokból, magasságokból:

Lent, a Hegyestű alatt különféle bazaltdarabok hevernek, amikből Regő rögtön építeni kezdett. Én nem emeltem meg, amit ő, de Péter szerint legalább 4-5 kilós kövek voltak, ami azért egy szűk 13 kilós gyerek számára nem semmi. 

Voltak még az ország különböző tájairól származó, felcímkézett nagy kövek, a legrégibb mészkő- és gránittömböktől a szinte már újnak számító félmillió évesekig, ezeket is megnéztük, Regő örömmel mászott, amelyikre tudott:

Ez maga a kőbemutató a lépcsőről nézve:

Volt még egy geológiai és egy bányászati kiállítás is, azokat már csak kutyafuttában néztük meg, Regő nem annyira akart épületekben tartózkodni :) Péter tudta alaposabban végignézni őket, mi meg az autóban vártuk, de nem is bántuk, azért elfáradtunk már. Hazafelé Zánkától a Balaton-parton jöttünk, szép volt most is. Regő a szokott idejében, fél egy felé elaludt, de amikor megállt az autó, felébredt, így csak egy óra volt az alvás, amitől elég nyűgös lett, de hamar megnyugodott, evett, pihengetett kicsit a pelusával a nappali heverőjén, most meg már vonatozik.