Felvilágosítás

Sose voltam a híve annak, hogy egy bizonyos korban a szülő leül a gyerekével, és direkt módon felvilágosítja, esetleg a klasszikus viccben ismert kezdetekkel a méhecskével meg a virággal kezdve. Mindig azt tartottam jónak, hogy a gyerek kérdez, ami érdekli, és a szülő annyit válaszol, amennyi konkrétan arra a kérdésre vonatkozik, tehát ha a kérdés az, hogy hogyan lesz a kisbaba, akkor nem megyünk bele a szexuális élet rejtelmeibe.

Marcinál ez úgy alakult, hogy egyrészt nagyon természettudományos érdeklődésű volt kiskorától fogva, másrészt folyton terhes volt körülötte valaki: hároméves volt, amikor Bence született, hat múlt, amikor Márk, majd Regő, aztán rá négy hónapra apjáéknál Kata, most pedig jön Csongor. Nem csoda, hogy szinte folyamatosan ébren volt tartva az ilyen irányú érdeklődése, én pedig igyekeztem neki mindig a fentiek szerint válaszolni. A dolog biológiai részével, a találkozó sejtekkel, a magzat fejlődésével és hasonlókkal apránként elég jól tisztába jött, sőt megvolt a menstruáció témaköre is. A fogantatás viszont mostanáig kimaradt, Marci tegnap kérdezett rá először, hogy ő nem érti, ha a férfi és a nő ölelkeznek, attól még hogy fog átmenni egy másik sejt a nő testébe? Ha ő nagyon szorosan megölel engem, akkor se megy át... Úgyhogy röviden elmondtam a részleteket. És persze húzta a száját, neki ez gusztustalan, de azt is elmondtam, hogy nagyon jó ám, de csak akkor, ha szereti azt, akivel együtt van... Biztosan fogunk még erről sokat beszélni, remélem, később is, és remélem, kamaszként is jó irányba megy majd...