Kosár; nem játék; meg ami még eszembe jut

Nem kifejezetten gyerekszáj-történetek ezek, hanem olyan apróságok a mindennapokban Regő beszédében, amiket mindig elfelejtek, mire idekerülök írni.

A kosár: nem tudom, Regő honnan vette, de egy csomó szituációra azt mondja, hogy beleesett vagy belebújt a kosárba. Ha valaki, valami elesik, felborul, ha képen olyan állatot lát, ami a lábaival a levegőben kalimpál, ha ő maga elesik: belebújt a kosárba. Sokszor sajnálkozó, nyafogó hangon: szeegény zsiráf, belebújt a kosárba. Tegnap szép lassan, szándékosan, kiszámítottan és óvatosan felborult a bébitaxival, hanyatt fekve magára is húzta, és vigyorogva közölte: felborultam, beleestem a kosárba. Hogy ez a kosár honnan jött? 

Máskor, ha nem akarja, hogy valamivel foglalkozzunk, azt szeretné, hogy valamit tegyünk le, vagy ő akarja megkaparintani, főleg Marcival való párbeszédben, közli velünk, hogy ez nem játék. Sokszor játékokra is :) Ez sokkal nyilvánvalóbb, hiszen mi is ezt szoktuk neki mondani a legtöbb dologra, amivel játszana, de nem szabad. A gyufa, a sütő, a törékeny dolgok: nem játék. Így aztán, ha mondjuk rendet akarok rakni, ő pedig haragszik, mert elteszem a játékait, jön és elveszi, szorítja magához, mérgesen néz rám és kiabál: nem játék!

Közben le vagyok nyűgözve az állatnevektől, amiket mond. Figyelni kell, ha néha nem értünk egy-egy szót: lehet, hogy értelmes szó az, csak mi nem ismerjük fel, egyszerűen nem gondoljuk, hogy olyat mond. Mutat nekem a könyv hátulján valamit, amit nem értek és felőlem nézve nem látom jól. Mondogatja rá ugyanazt a szót, nem értem. Kérem, mutassa a képet. És így már összeáll: tapírt mutat, és azt mondja, tapíj, csak hát nekem ez kép nélkül nem volt világos. De olyan állatneveket tud, mint pézsmapocok, karibu, szula... köszönhetően Marci állatos könyvének, ami az élőhelyekről szól, és Regő szinte minden este kéri mesének, illetve annak a néhány természetfilmnek, amit meg szoktunk nézni. 

Ma este meg például a Sehány éves kislányt meséltem neki. Van benne az a rész, hogy az anyuka pocakja egyre nagyobb, és nagyobb és nagyobb lett. Mondom neki, mint anyáé, ugye? Mire ő, megsimogatva a saját hasát: Igen, meg mint a Regőé!

Mese egyébként legalább négy van egy este (néha könyörgök rövidítésért, és akkor az az alku, hogy apa is mesél egyet-kettőt) és vannak kedvencek: Boribon, a Sehány éves kislány (Regő szerint csak kislány), a Böngésző, ez az állatos könyv és két Pöttyös Panni. Utóbbiból csak a képekről meséltem neki eleinte, azt gondoltam, még korai maga a mese, de az egyszerű képek gyerekekről, óvodáról, állatokról simán mehetnek. Aztán gondoltam egyet, és megpróbáltam felolvasni is: hangulatfüggő, nem minden este jön be, de összességében a Pöttyös Panni az óvodában kötetben már olyan két és fél fejezetnél tartunk. Könyvmolyokat nevelek :)