Flylady első hónapja

Már pár napja fogalmazgatom magamban ezt a beszámolót, kicsit vegyes lesz. 

Fenntartom, hogy a Flylady program nagyon jó, van értelme, és nagyjából elégedett is vagyok magammal, és sok elismerést is kapok :) Viszont úgy a harmadik héttől nekem egy kicsit gyors, amiben persze számít az is, hogy kihagytam a nyaralás miatti négy napot, és mivel valamiért fontos, hogy mi melyik napon van, akkor már lazítottam, és azt a teljes hetet is nagyjából kihagytam, csak az alap rutinokra figyeltem. Azok azért egész jól beépültek, mindennap írok egy "to do" listát, hiányozna már a reggelemből, ha nem tenném meg, és napközben pipálgatom, hogy mit csináltam meg belőle, motivál is, hogy minél több dolgot kihúzzak. Nem sikerül mindennap mindent, és ez sokszor bosszant, igyekszem azt a lazaságot is elsajátítani, ami Via (a honlapgazda magyar Flylady) sajátja. De valójában úgy érzem, hogy egy ilyen rutinrendszernek sokkal jobban az ember vérévé kell válnia annál, mint ahol most én tartok, ahhoz, hogy időnként lazán elhagyjon belőle ezt-azt. 

Van azt hiszem, a 3. héten egy választási pont, amikor lehet továbblépni a programban magasabb szintre (jaj de fennkölten hangzik) vagy maradni a rutingyakorlásnál. Én egyelőre ez utóbbit választottam, úgy érzem, még be kell épülnie tényleg. És vannak dolgok, amikkel nem tudok mit kezdeni, rugalmasan bele kellene illesztenem a napjaimba, vagy épp nem szigorúan megterveznem, és ez utóbbi megy kevésbé. Például a vasalás. Én vasalásmániás vagyok, mindent vasalok, és nem érzem úgy, hogy ebből lejjebb tudnék vagy akarnék adni. Ha vasaláskönnyítő tippeket olvasok, általában arról szólnak, hogy hogyan NE vasaljunk, nem arról, hogy hogy lehet gyorsabban, kevesebb idő alatt. Már csökkentettem a kört: Péter dolgozós pólóit csak az egyik oldalukon vasalom, aztán hajtogatva :D A másik, hogy mi van akkor, ha egyszerűen elment a nap, például ha egy teljes délelőttöt orvosnál töltöttem, vagy ilyenkor, amikor egy hétvégét anyuéknál vagyunk. Kimarad egy halom dolog, amire Via lazán vállat von, hogy ugyan már, a program nem szentírás... én viszont átírom a másnapi "to do" listába, így az valamivel hosszabb lesz, és nő az esélye, hogy nem teljesítem.

Aztán Flyladynek biztos nincs két és fél gyereke :) Szerencsére a Via blogján kommentelőknek van, és nekem sokszor megkönnyebbülés olvasni, hogy mások is hasonló problémákkal küzdenek, mint én :)

Szóval rutinozom, rutinozom. És közben azon morfondírozom, hogy hogy fog az egész borulni, amikor nem két és fél, hanem három gyerekem lesz, és hogy a szülésig azért tovább kéne lépnem a jelenleginél, hogy legyen hová visszanyúlnom.

Viszont nem adom fel, ez egészen biztos! Nagyon hasznos dolgokat, apróságokat, hozzáállást tanultam Viától, és azt, hogy apróságok mennyire számítanak. Úgyhogy azzal együtt, hogy én nem érzem magam maximálisan sikeres Flyladynek, ez nem a program hibája, sőt, és még mindig javaslom mindenkinek.