Kertész Erzsébet: Szonya professzor

Csütörtökön hazaérve, zaklatott parás lelkiállapotomban (azóta megnyugodtam ám!) valami igazán könnyed, pihentető olvasmányra vágytam, és ezt a könyvet kaptam le a polcról. Talán egy éve is van már, hogy nagy kedvezménnyel rendeltem meg a kiadótól a Kertész Erzsébet-sorozatot, és akkor sorban többet el is olvastam belőle, de egy idő után sok lett, és például a Szonya professzor meg még egy-két kötet elmaradt. Most viszont megint lebilincselt néhány oldal után, úgyhogy a csütörtök és a para elmúltával is maradtam ennél, pár nap alatt ki is olvastam.

Szonya professzor, azaz Szofja Kovalevszkaja ritka matematikai tehetségű fiatal lány, akinek azonban a cári Oroszországban nőként nincs lehetősége tanulni, szülei engedélye, támogatása nélkül viszont nincs esélye külföldre menni. Az egyetlen megoldás, ha névházasságot köt egy modern gondolkodású, szintén külföldi egyetemre kerülő férfival, akivel aztán mehet külföldre.

Ezt sikerül is tető alá hozni, amire senki nem számít, az az, hogy a férje beleszeret Szonyába. Tulajdonképpen ő is érez iránta valamit, de elnyomja magában az érzéseket, mert tele van a feje azzal, hogy a tudományért és a nők jogaiért való küzdelemmel nem férhet össze a szerelem...

Tudományos pályája remekül alakul, Heidelbergben tanul, majd a göttingeni egyetemen doktorál, végül az újonnan nyíló stockholmi egyetemre hívják meg az első női előadónak, de a magánélete igazából soha nem lesz boldog. Na de nem akarom az egész történetet leírni, a Kertész Erzsébettől megszokott jól fogalmazott, jól megírt, érdekes "lányregény", pihenésnek kiváló volt.