Tali Anikónál

Ilyen cím már volt egyszer, de az még a Regőblogon: áprilisban jártunk utoljára Pilisborosjenőn Anikónál. Érdekes, hogy akkor ő és Gyöngyi jártak már várandósságuk vége felé, én pedig már növesztettem pici Csongort, de még nem tudtam :)

Emlékeztem, hogy kicsit bonyolult megközelíteni Pilisborosjenőt úgy, hogy nem akarok Pesten át vezetni, úgyhogy nagyon büszke voltam magamra, amiért gond nélkül, elsőre odataláltam. Majdnem háromórás út volt, mert most Tatabánya felé kerültünk, ugyanis Péter autójában maradt az övterelőm, az autóstérképem és az autós telefontöltőm, csupa fontos dolog. Regő közben egy órára elszundított. Még így is előbb odaértünk, mint tavasszal, ezúttal sikerült a többiekkel együtt ebédelnünk. Janka baba épp aludt, Annus pedig kimenőn volt és nem hozta a lányokat, de a többi gyerekkel, főleg Gyöngyi Marcijával hamar feloldódott Regő. A névsor: Anikó Blankával és Diussal, Gyöngyi Marcival és Jankával, Barbi Lénával és Annus ezúttal Iza és Niki nélkül. Regőnek annyira nem hiányzott Niki, akibe legutóbb kifejezetten szerelmes volt, helyette odavolt a többi babáért. Ha ilyen lesz Csongorral is, nagyon jó dolgom lesz, viszont a meghatottságtól folyton sírni fogok :)

Ebédre brokkolikrémlevest kaptunk, amiből Regő persze nem evett, de nekem nagyon ízlett, aztán pedig sült csirkét sült zöldségekkel és salátával, ebből kért ő is húst és krumplit, úgyhogy örültem, hogy eszik. A desszert gyümölcssalátából is megevett két szem szőlőt egy kis fagyiba csempészve :)

Jó volt, hogy aludt az úton, más esetben nem szeretem, ha délelőtt elalszik valamiért, de most ennek tudom be, hogy egyáltalán nem volt nyűgös vagy hisztis Anikóéknál. Marcival duplo vonattal játszottak, olvasott, motorozott, de kihasználta a lányos játékokat is, tologatott babát, és időről időre odaszaladt Jankához vagy Diushoz, köszönt nekik, melléjük feküdt, hordott nekik játékokat, ha nyöszörögtek, vigasztalta őket: semmi baj, baba, megsimogatlak! Ennivaló volt :) 

Most már látszik, hogy érdekli a másik gyerek a közös játékban, és az is, hogy a fiúkat és a lányokat más érdekli. Egyértelműen Marcival voltak el jobban, Blanka és Léna pedig kis átfedéssel nagyot aludtak, keveset voltak egyszerre ébren, úgyhogy amikor csak egyikük nem aludt, akkor kimaradt a fiúk játékából. De nekem úgy tűnt, mindenki nagyon jól érezte magát.

Amikor Blanka felébredt, felmentünk az emeleti gyerekszobába, ahonnan aztán már le se lehetett csalni Regőt, ugyanis felfedezték a szobai csúszdát, innentől nem volt kérdés, hogy mi a program. Csak akkor volt egy egészen pici hiszti, amikor már indulni akartam haza, és leszedtem a csúszdáról, levittem a szobából. De mivel egyszerre indultunk a többiekkel, ez se volt olyan vészes.

Gyöngyitől megkaptam a hordozókendőjét, amit már korábban megbeszéltünk, hogy átveszem tőle. Close típusú rugalmas kendő, főleg picibabáknak, de a súlyhatára szempontjából egy-másfél éves korig is jó lehet. Viszont csak elöl lehet benne hordozni, amit a nagyobbacskák már nem annyira szeretnek, így valamikor nyáron majd valószínűleg én is továbbadom, és váltok meitai-ra. Valamint ezt a gyönyörűséges takarót is kapta tőle Csongor:

Patchwork, Gyöngyi varrta neki a saját kezével. Teljesen el vagyok olvadva tőle, csodaszép, nem? Biztosan Csongor is szeretni fogja, mert én már most imádom.

Végül fél négy után indultunk haza, Regő az autóban is nagyon aranyos volt. Az odafelé úton úgy aludt el, hogy elolvasta az összes könyvét, mesélt magának, majd szépen bealudt. Visszafelé eleinte nézelődött, volt nagy forgalom, magyarázott nekem, hogy hogy vezessek. Aztán kezdett sötétedni, már nem látott annyira jól, és elkezdett bújócskázni, befogta a szemét és közölte, hogy elbújtam, keress meg! Ezzel egy ideig elvoltunk, nagyokat nevetett. Aztán ásítozni kezdett, kérdeztem, kér-e pelust, és azzal szépen elaludt, a fehérvári elkerülőn ébredt fel.

Hazafelé rövidebb volt az út, de az utolsó egy órában már minden bajom volt, hol a hasam fájt, hol a derekam, hol keményedtem, úgyhogy abban biztos vagyok, hogy ilyen hosszabb útra már nem fogok vezetni terhesen. Jól elfáradtunk, de jó volt, és ki tudja, mikor jutunk el legközelebb talira. És itthon már elmúlt minden rossz érzésem, jót tornáztam este, jólesett mozogni, és aztán jól is aludtam.
Képeket később hozok, Gyöngyi fotózott is :)