Az egészséges süti esete

Marcinak még délután, iskolából-orvostól hazaérve mondtam, hogy gondolkodjon, milyen sütit vagy egyszerűbb tortát szeretne a névnapjára, mert szeretnék sütni neki valamit. Nem jutott eszébe semmi konkrét, adtam neki egy napot, pénteken lesz a névnapja.

Később megint kiakasztott és kiabáltam vele... az esti rendrakás miatt. Nem is amiatt, hogy rak-e rendet vagy hogyan, hanem hogy ha megkérem, hogy legyen szíves, tegye el a játékokat, akkor elkezd visszakérdezni, miérteket feltenni, és hogy a vonatot is rakja-e el, és melyik, padlón húzott képzeletbeli vonalig tart a nappali? Én meg ezen felhúzom magam. Nem mondtam semmit külön egy játékról sem és a nappali területéről sem, csak egy rövid, egyszerű magyar mondatot: légyszíves, rakd el a játékokat. Ha eszerint cselekszik és nem kérdéseket tesz fel újra és újra, akkor van egy nyugis esténk, meg is dicsérem, és minden oké. De ettől hamar a plafonra kerülök, és akkor sajnos kiabálok.

Aztán mondtam neki, hogy találjunk ki valamit, mert én ezt nem szeretem, nem szeretek kiabálni, nem szeretem hallani magamat, egyáltalán, utálok és nem akarok veszekedni vele, viszont őt nagyon szeretem, és nem haragszom rá, csak ezen a kérdezősködésen felhúzom magam. Sok kreatív ötlete nem volt.

Valamivel később, amikor Regőt fürdettem, Marci a zuhany alól szólt ki, hogy kitalálta, milyen sütit szeretne a névnapjára. Azt mondja, valami finom és egészséges legyen, ami lehetőleg gyümölcsös, és nincs benne semmi műanyag, és lehetőleg nincs benne cukor. Meglepett, ez eddig nem volt szempont. Valahogy úgy tűnt, mintha lelkiismeret-furdalása lenne a veszekedés miatt, és olyat szeretne mondani, ami nekem tetszik, aminek én örülök... Mindig meghat ez a gyerek. Kérdeztem is, hogy ez most honnan jött neki, hogyhogy ilyet kér? Tényleg ilyet szeretne, vagy csak miattam? Mondta, hogy azt hitte, ennek örülni fogok... Édesem, azt látja, hogy az anyja ideges meg bosszús, és keresi, hogy minek örülök... Örültem is, mondtam is neki, de azt is, hogy ebben nekem az a fontos, hogy ő szeresse, ő örüljön annak, amit sütök, nem feltétlenül az, hogy maxiegészséges legyen (persze az csak előny!). Javasolgattam neki sütiket, amikre emlékszem, hogy szerette, ő meg a hozzávalókat kérdezte, és hogy mi egészséges. :) Végül mese után odaadtam neki pár szakácskönyvet meg süteményeskönyvet, hogy nézze ki belőle, ami tetszik. Talált is egy epres muffint, de hát az a baj, hogy mindenben van cukor... :) Mondtam, majd teszek bele barnacukrot.

Büdös kölök, tényleg mindig meghat... :) Nem lehet rá hosszú távon haragudni. Most a szakácskönyveimmel alszik :)