Marci az őszi szünetben megtanulta az Egy boszorka van-t furulyán, önszorgalomból, kotta nélkül, tőlem. (az Egy boszorka van-t ugyanis el lehet játszani egyszerre két furulyán, és ez nagyon tetszett neki, amikor megtanultam). Közben még megtanulta a Bújj, bújj, itt megyek-et is, ami a következő alkalom tananyaga lett volna. Ma, amikor a szünet utáni első furulyaóra volt, előadta mindkettőt a tanítónőnek és a többi gyereknek. Nagyon megdicsérték, Andi néni azt mondta, ez igen, és azt is, hogy már lassan haladó szintűnek nevezhető. Itthon büszkén mesélte ezt, és nekem is előadta a tudományát. Még mindig minden nap gyakorol, nem csak a szakköri napok előtt, és még mindig nagyon lelkes. Én meg úgy örülök ennek, és olyan büszke vagyok rá :)
4 megjegyzés:
De ha nem mondja el neki a két furulyás verziót az ő okos nagynénje... :) :) :)
Én is nagyon örülni fogok, ha a fiaim így szeretik majd a zenét, ilyen jó hallásuk lesz és még ügyesek is lesznek :)
Nálunk Réka a zongorára, Attila a gitárra van rákattanva. Ez utóbbira olyannyira, hogy amikor gitározok nekik, vagy a járókában kell őuraságát tárolnom, vagy ők Rékával a gyerekszobában a babarács mögött, én meg az előszobában. Ha ugyanis kicsi fiam megkaparintja a gitárt, abból valakinek baja lesz. legutóbb a gitárnak - két húrja bánta. Remélem, mire akkorák lesznek, mint a te Marcid, ők is szívesen zenélnek majd. :-)
Hát, mi egyelőre féltjük tőlük a zongorát és a gitárt :) Az én gitárom pillanatnyilag beteg is, a lábán a húrokat rögzítő izé helyzete bizonytalan, el kéne vinni egy hangszerjavítóba, aztán Marcinak engedném próbálgatni, de Regőtől féltem a gitárt is, meg Regő bőrét, szemét is az esetlegesen elpattanó húroktól. De vannak saját hangszereik :)
Megjegyzés küldése