Rónaszegi Miklós: A rettenetes Kartal

De, mégis van elmaradásom, el is felejtettem :) Nem írtam a könyvekről, amiket a Mindennapok Toszkánában óta olvastam. A Rettenetes Kartalt akkor rendeltem meg a folytatásaival együtt, amikor még úgy volt, hogy Csongor lehet, hogy Kartal lesz. Félig olvastam csak el, aztán közbejött a szülinapom, arra is kaptam könyveket, aztán a német nyelven olvasás ötlete, és Kartal csak várt, várt az éjjeliszekrényen... de kivárta a sorát, és nemrég újra elővettem. Kicsit visszalapoztam, hogy emlékezzem a cselekményre, de nem volt nehéz újra felvenni a fonalat.

A történet az Árpád-ház kihalása utáni zűrzavaros időkben játszódik, amikor a pápa és a magyar urak nem tudnak dönteni, hogy kit válasszanak királynak, behívnak több Árpád-házi leszármazottat, köztük Károly Róbertet, és zajlik a döntési folyamat harcokkal és a helyzethez illő bonyodalmakkal.

A címadó Kartal a könyv elején egy szegény parasztgyerek, aki az igazságot keresi, és szinte véletlenül kerül az események fő sodrába. Hogy miért rettenetes? Nem is rettenetes :) A nagy trükk az, hogy az urak a nagy fejetlenségben el-elfoglalják egymás várát, faluját, elhajtják a jobbágyaikat, és lazán ráfogják egy rettenetes hírű, Kartal nevű kitalált rablólovagra. A mi Kartalunk egyrészt kihasználja ezt, sok helyzetben nyer azáltal, hogy elkiáltja magát, hogy ő Kartal, és mindenki a rablólovagra gondol - de másrészt ebben is igazságot szeretne, hiszen meghurcolják a nevét, rossz hírét keltik.

Rónaszegi Miklós már a fülszöveg szerint is csak lazán ragaszkodik a történelmi hűséghez, természetesen a konkrét adatok, történések hűek a valósághoz, de ahol a királyt, királyjelölteket és más nagyurakat élő szereplővé kell tenni, meg kell szólaltatni, mindezt ifjúsági regényhez illően szórakoztatóan, érdekesen és fordulatosan, jellemeket rajzolva, ott nem lehet száraz történelemkönyvet írni. Ez pedig nagy előnye a regénynek! Fel is fogom ajánlani Marcinak is olvasásra.

Ami egy kicsit megnehezíti az olvasást, legalábbis ifjúsági szemmel nézve, az az, hogy az egyes fejezetek több szálon futnak, és úgy váltogat közöttük, mintha élő közvetítést látnánk: tehát amíg az egyik szálat meséli, addig a másik is zajlik, és az egyikhez visszatérve nem azt írja le, mi történt, amíg nem ezt olvastuk, hanem folytatja azzal az időkülönbséggel, ami a másik szálról mesélve eltelt. Na remélem, ez így érthető :) Tehát a fejezetek elején sokszor végig kell gondolni, hogy is kerültünk az aktuális helyzetbe, kivel mi történt, ami ide vezetett. Emiatt gondolkodtatóbb, kicsit nehezebben érthető, ami nem baj, de egy Marci-korú olvasónak talán koraivá teszi - meglátjuk.