Mivel ez a poszt is régóta várat magára, és alakulgatott a fejemben, aztán meg mire megírtam volna, megadta magát a számítógép... szóval valószínűleg nem teljes sem a lista, sem a gondolataim vele kapcsolatban. Sok könyvet olvastam, amíg anyuéknál voltunk, magamat is meglepve, főleg éjszakába nyúlóan, amikor nem sikerült elaludnom, pedig akartam. Ezekkel kezdtem:
Adele Fabler és Elaine Mazlish két könyve zseniális, biztos, hogy nem egyszer fogom még elolvasni őket. Tulajdonképpen a gyerekekkel való kommunikációról szólnak, arról, hogy hogyan neveljünk, szabjunk határokat, mondjunk meg dolgokat, kérjünk valamit úgy, hogy ne dacot és ellenségeskedést szüljön, hogy a gyerek partnernek érezze magát, de közben ne kelljen szülőként olyan engedményeket tennünk, amelyektől viszont mi éreznénk vesztesnek magunkat. Segít kezelni a hisztiket, a dacot, a gyerekek dühét, rossz kedvét, amitől mi is rosszul érezzük magunkat, és a gyakorlatban is jól alkalmazható. A nyaralás alatt, komolyan a könyvek hatása alá kerülve meg is próbáltam - tőlem amúgy se áll távol ez a szemlélet - és tényleg érzékeltem a hatást. De ahhoz, hogy részemmé váljon a dolog, még több olvasás és kézikönyvszerű használat kell.
A második kötet gyakorlatilag ugyanez, testvérkapcsolatokra alkalmazva. A szerzők már az elsőbe is akartak írni egy testvéres fejezetet, de kiderült, hogy a téma annyira részletes és szerteágazó, hogy egyre nőtt, terebélyesedett, és önálló könyv lett belőle. Használatában, hasznosságában és zsenialitásában felér az elsővel. Nálunk biztos, hogy rendszeresen olvasott szakirodalommá válnak.

A viskó után kiolvastam még A klinika két kötetét - nagyon vicces, ez bizony a tévésorozat alapján írt gagyi regény. Mondjuk ahhoz képest, hogy általában utálom a filmek, sorozatok alapján utólag megírt könyveket, ez meglepően jó, és apró részletekben el is tér - olyan, mintha fordítva lett volna a sorrend, előbb írták volna meg a könyvet és aztán a sorozatot belőle, de a borítón leszögezik, hogy nem így történt. Mindenesetre szórakoztató volt, azért olvastam el, mert anyukáméknál belefutottam a tévében egy részbe, amiben épp veszekedés volt, és nagyon bökte a csőrömet, hogy miért. Mivel rendszeresen sorozatot nézni esélyem se volt, meg nem is akartam, a könyv meg megvolt nekik, inkább abból tájékozódtam ebben a fontos kérdésben :)

3 megjegyzés:
Az első könyvet én is olvastam, nekem is nagyon tetszett, meg is akarom venni a testvérekről szóló kötetet is :)
Én a Viskót keresem már mióta.. :) Épp azért mert azt olvastam róla hogy húú, de jó:)
A testvérekről szóló könyv engem is érdekel, enyémek nagyon féltékenyek, mindig marakodnak.
A Klinikákat én is olvastam régen, nekem akkor tetszett:)
Pati, szívesen elküldöm kölcsönbe, vagy ha megszerzed könyvtárból, nem rossz, csak nekem nem változtatta meg az életemet vagy az Isten-képemet, én eddig is így hittem. Viszont a nagy változások, felismerések nélkül regénynek nem olyan nagy szám tényleg, de nem rossz :)
Megjegyzés küldése