2011. augusztus 20., szombat

Könyvek a nyaralás alatt

Mivel ez a poszt is régóta várat magára, és alakulgatott a fejemben, aztán meg mire megírtam volna, megadta magát a számítógép... szóval valószínűleg nem teljes sem a lista, sem a gondolataim vele kapcsolatban. Sok könyvet olvastam, amíg anyuéknál voltunk, magamat is meglepve, főleg éjszakába  nyúlóan, amikor nem sikerült elaludnom, pedig akartam. Ezekkel kezdtem:


Adele Fabler és Elaine Mazlish két könyve zseniális, biztos, hogy nem egyszer fogom még elolvasni őket. Tulajdonképpen a gyerekekkel való kommunikációról szólnak, arról, hogy hogyan neveljünk, szabjunk határokat, mondjunk meg dolgokat, kérjünk valamit úgy, hogy ne dacot és ellenségeskedést szüljön, hogy a gyerek partnernek érezze magát, de közben ne kelljen szülőként olyan engedményeket tennünk, amelyektől viszont mi éreznénk vesztesnek magunkat. Segít kezelni a hisztiket, a dacot, a gyerekek dühét, rossz kedvét, amitől mi is rosszul érezzük magunkat, és a gyakorlatban is jól alkalmazható. A nyaralás alatt, komolyan a könyvek hatása alá kerülve meg is próbáltam - tőlem amúgy se áll távol ez a szemlélet - és tényleg érzékeltem a hatást. De ahhoz, hogy részemmé váljon a dolog, még több olvasás és kézikönyvszerű használat kell. 
A második kötet gyakorlatilag ugyanez, testvérkapcsolatokra alkalmazva. A szerzők már az elsőbe is akartak írni egy testvéres fejezetet, de kiderült, hogy a téma annyira részletes és szerteágazó, hogy egyre nőtt, terebélyesedett, és önálló könyv lett belőle. Használatában, hasznosságában és zsenialitásában felér az elsővel. Nálunk biztos, hogy rendszeresen olvasott szakirodalommá válnak.
Amikor ezeket kiolvastam, Paul Wm. Young: A viskó című kötete következett, ezt a hármat vittem magammal itthonról. A viskót Kriszta ajánlotta még a könyvesblogon, nemrég beszereztem, és nagy várakozásokkal tekintettem elé. Hát, nem pont erre számítottam :) A címoldalon, a hátoldalon és az első oldalon is méltatások olvashatók olvasóktól, magazinoktól arról, hogy kinek mennyire változtatta meg a könyv az életét, és arra is külön felhívják a figyelmet, hogy vigyázat, nem teológiai értekezést, hanem regényt olvasunk. Az első néhány fejezetben ezt nehezen sikerült fejben tartanom. A fülszövegben, a méltatásokban és mindenhol látszik, hogy nem akarják lelőni a poént - én most akkor lelőjem? Mindenesetre a viskóban nagy dolgok történnek, a történet némileg emlékeztet a korábban már leírt Komfortos mennyország című könyv alaptörténetére, de annál jóval elrugaszkodottabb, filozofikusabb. Viszont nekem semmilyen formában nem változtatta meg az életemet, a mondanivaló egy részén elgondolkoztam, de a könyv nagy része nem mondott újat. Ezeket a dolgokat én egy ideje már tudom - ha ez nagy szó, akkor érzem, sejtem, bennem vannak - de sokaknak tényleg felvilágosító erejű lehet.
A viskó után kiolvastam még A klinika két kötetét - nagyon vicces, ez bizony a tévésorozat alapján írt gagyi regény. Mondjuk ahhoz képest, hogy általában utálom a filmek, sorozatok alapján utólag megírt könyveket, ez meglepően jó, és apró részletekben el is tér - olyan, mintha fordítva lett volna a sorrend, előbb írták volna meg a könyvet és aztán a sorozatot belőle, de a borítón leszögezik, hogy nem így történt. Mindenesetre szórakoztató volt, azért olvastam el, mert anyukáméknál belefutottam a tévében egy részbe, amiben épp veszekedés volt, és nagyon bökte a csőrömet, hogy miért. Mivel rendszeresen sorozatot nézni esélyem se volt, meg nem is akartam, a könyv meg megvolt nekik, inkább abból tájékozódtam ebben a fontos kérdésben :)
Még a nyaralás alatt rendeltem meg, és Péter elhozta nekem az időközben megérkezett négy antikvár könyvet, amelyeket Rónaszegi Miklós írt, és Kartal vitézről szólnak. Bea barátnőm ajánlotta őket, amikor a babánk nevén gondolkoztunk, aki ugyan azóta Csongor lett, de felmerült a Kartal is, és Bea mondta, hogy ő azt választaná, mert kamaszkorában olvasta ezeket a könyveket, és Kartal jó emlékű, pozitív személyiségként maradt meg benne. Az első kötet A rettenetes Kartal címet viseli, valójában ifjúsági történelmi kalandregény. A kiskirályok korában, a király nélküli királyságban játszódik, amikor Magyarország trónjáért a cseh Vencel, a német Ottó és Károly Róbert küzd különböző főurak támogatása mellett, miközben az országban egy nagy hírű, Kartal nevű rablólovag fosztogat. Az a Kartal, akit mi megismerünk a könyv lapjain, egy bujdosó szegénylegény, és lassan kerül majd a helyére, hogy akkor hány Kartal van, ki is a rettenetes, és mi a szerepe a történetben és a könyv szerinti magyar történelemben. Még olvasás alatt :)

3 megjegyzés:

Emese írta...

Az első könyvet én is olvastam, nekem is nagyon tetszett, meg is akarom venni a testvérekről szóló kötetet is :)

Patrícia írta...

Én a Viskót keresem már mióta.. :) Épp azért mert azt olvastam róla hogy húú, de jó:)

A testvérekről szóló könyv engem is érdekel, enyémek nagyon féltékenyek, mindig marakodnak.

A Klinikákat én is olvastam régen, nekem akkor tetszett:)

Timi írta...

Pati, szívesen elküldöm kölcsönbe, vagy ha megszerzed könyvtárból, nem rossz, csak nekem nem változtatta meg az életemet vagy az Isten-képemet, én eddig is így hittem. Viszont a nagy változások, felismerések nélkül regénynek nem olyan nagy szám tényleg, de nem rossz :)