10x10 gardróbkihívás a fenntartható divat jegyében

Előrebocsátom: nagyjából semmi közöm a divathoz. Sosem érdekeltek a trendek, nagyjából a kirakatokból vagy cikkekből tájékozódtam, de soha nem volt szempont a ruhavásárlásnál, hogy a kiválasztott darab az aktuális divatnak megfelelő legyen. Talán ironikus is, hogy épp amiatt a törekvésem miatt kezdek el a témával foglalkozni, hogy még kevesebbet vásároljak, illetve amit mégis megveszek, az minél környezettudatosabb beszerzés legyen. 

Biztosan sokat hallottatok már a divat, főleg a fast fashion áruházak sötét oldaláról: a ruhaipar az egyik leginkább környezetszennyező iparág, a mezőgazdaság után a világon a második legnagyobb vízfogyasztó. Az ENSZ felmérése szerint egyetlen pamutpóló elkészítéséhez 3000 liter víz fogy. Ráadásul a boltokba kerülő ruhamennyiség nagy részét feleslegesen gyártják le, hiszen 85%-ukat nem tudják eladni - gondoljatok bele, mennyi felesleges víz ez! És még amit eladnak, annak is jó része csak áll a szekrényekben, sokan nem hordják a meglévő ruhadarabjaik felét sem. Ha ez még nem lenne elég, újabb megdöbbentő tény, hogy világszerte hány gyereket foglalkoztat a ruhaipar: a Nemzetközi Munkaszervezet ezt a számot 2018-ban 260 millióra becsülte! 

Ezeket az adatokat, korábbi kutatásokat olvasva nagyjából három éve vizsgáltam felül a ruhavásárlási szokásaimat. Mivel soha nem voltam igazán impulzusvásárló ezen a téren, csak néhány évente, például munkahelyváltáskor frissítettem a ruhatáramat, vagy szokásom volt karácsonyra minden évben egy csinosabb ruhát beszerezni, "mert megérdemlem". Ezzel még nem is lenne nagy baj, de ezek jellemzően fast fashion termékek voltak. Szerintem a következő alapelvek szerint lenne jó vásárolni, hogy az említett környezetterhelést csökkentsük - és ez rímel a minimalizmusra és a hulladékmentességre is. 

• Csak azt vedd meg, amire tényleg szükséged van. Amikor megtetszik egy darab, gondold végig, illik-e a meglévő ruháidhoz, hordanád-e valóban rendszeresen? Nincs már egy tucat hasonlód a szekrényedben? Livia Firth dokumentumfilmes, divatforradalmár szerint a tudatos ruhavásárlás alapkérdése: viselni fogom legalább harmincszor? Ezzel a módszerrel két legyet ütünk egy csapásra: egyrészt sok ruha nem állja ki a boltban a kérdés próbáját, másrészt elgondolodva rajta, elkezdjük a szekrényeinkben porosodó darabokat is többet hordani és kreatívabban használni.
• Nézd át a ruhatáradat: mi az, amit igazából soha nem vennél fel, hiba volt megvenni? Vagy amit kihíztál, de hátha jövő nyárra megint jó lesz?  Rendezz garázsvásárt, ruhacsereberét a barátnőiddel, vagy add oda a Remixnek! 
• Ha ez megvan, nézd át újra, kritikus szemmel. Van olyan darabod, amit azért nem hordasz, mert nincs mivel felvenned? Pakold ki a cuccaidat, párosítsd őket, próbálj ki merész szetteket, izgalmas kombinációkat vagy a szokványostól eltérő felhasználási módokat. Egy alkalmi ruha egy vagány dzsekivel menő hétköznapi öltözék lehet. Hordd a meglévő darabjaidat, vásárolj a szekrényedből! Amit így sem veszel fel, az mehet az előző pontban említett helyekre.
• A másik fontos kérdés, mielőtt új ruhát vásárolsz: ki készítette? Nagyon sokszor nem tudunk válaszolni a kérdésre, és ilyenkor valószínű, hogy bangladesi gyerekek gyártották le az adott ruhadarabot. Ha nem támogatod ezt, vásárolj magyar tervezőktől, keresd fel a közeli varrónőt, aki akár fotó alapján is elkészíti neked a divatlapban látott csodát, vagy nézz körül a különböző vásárokon. Igen, így valószínűleg drágább lesz a ruhád, mintha a fast fashion boltban megveszed. Cserébe tartósabb, jobb minőségű, megbecsült darabod lesz, valóban megfizeted egy helyi vállalkozó munkáját - és ha tudatosan vásárolsz, a meg nem vett fast fashion cuccok árából így sokkal jobb ruhákat kapsz, bár kevesebbet. Itttalálsz egy jó kis listát a fenntartható divat magyar tervezőiről, készítőiről. 
• Találd meg a saját stílusodat! Lehet, hogy azért nem hordod sok ruhádat - pedig amikor megvetted, még tetszett - mert egyszerűen nem illik hozzád. Ez jó kis önismereti játék is: tapasztald ki, milyen színek, fazonok állnak jól, és mi az, amiben valóban jól is érzed magad, mert az egyéniségedhez is megy. Ha tanácstalan vagy, menj el egy színtanácsadásra, ebből már léteznek kifejezetten kedvező árúak is. Én is megyek májusban, mindenképpen írok majd róla.
• Vásárolj turkálóban! Nem ciki, sőt menő, kifejezett kincsekre lehet bukkanni, olcsó, és nem utolsósorban így legalább duplájára növeled egy-egy ruhadarab életciklusát. Felmérések szerint az európai nők 3-4 hordás után megunják és cserélik a ruháikat. Te hordd legalább harmincszor!
• Hardcore tudatosan öltözködők kiépíthetnek egy kapszula ruhatárat is. Ezt általában évszakonként szokás kialakítani, és annyit jelent, hogy kevés, de egymással jól kombinálható alapdarabot választanak ki, és az ezekből összeállított szetteket hordják. 

Aki még itt nem tart, annak ajánlom a címben is szereplő 10x10 gardróbkihívást, a kapszulagardrób előszobáját vagy kicsiben elvégzett kísérletét, amiben épp most én is részt veszek. A kihívás lényege: válassz ki tíz ruhadarabot, állíts össze ezekből tíz szettet, és hordd őket tíz napig. A tíz darabba nem számít bele az otthoni kényelmes, az alvós, a sportruházat, a munkaruha, ha van ilyened, a fehérnemű és kiegészítő és a kabát. A cipők kérdése izgalmas - nehezítheted magadnak a kihívást azzal, hogy mondjuk a tíz ruhadarab mellé két pár cipőt hordasz ezekben a napokban, de eredetileg nincs ilyen megkötés. A kihívás erdeetileg a Style Bee blogon jelent meg és indult világhódító útjára. Én most Holy Duck Eszter felhívására veszek részt benne, aki annyival tette izgalmasabbá a játékot, hogy kifejezetten a színekre koncentrál. Ha te is belevágsz, érdemes előtte megnézned a következő tíz nap várható időjárását és a programjaidat - most például beleesett a húsvét is a tíz napba.

Az én tíz kiválasztott ruhám:

• egy klasszikus kék farmer, F&F márkájú, a nővéremtől örököltem
• egy zöld Tchibo jeggings
• lila, paisley mintás szoknya, amit a párom anyukája varrt és alakított át később rám
• világoszöld Tchibo kordszoknya
• bordó bonprix alkalmi ruha
• sötétkék F&F felső
• rózsamintás turikincs felső
• pillangós rövidujjú felső, azt hiszem, ez is F&F
• szürke atléta, talán Aldi vagy Lidl beszerzés
• világos rózsaszín kardigán, ez is bonprix

 Ahogy az elején írtam, nem vagyok egy nagy divatguru. A felsorolt ruhák mindegyike legalább hároméves, és igen, ezek a lila szoknya és az örökölt farmer kivételével még kevésbé tudatosan vásárolt darabok. Viszont a legutóbb tavaly nyáron vettem magamnak egy nyári ruhát, így ha részt vennék egy olyan kihívásban, hogy tíz hónapig ne vásároljak ruhát, akkor ezt különösebb erőfeszítés nélkül már teljesítettem volna. (Azért a színtanácsadás után majd tervezek némi használtruha-beszerzést!) Így aztán az, hogy meglévő ruhákból öltözködjek, nem okoz nehézséget, de a nyolcadik napra a változatosság hiánya már kezd zavarni. Lehet, hogy eggyel kevesebb szoknya és eggyel több nadrág kellett volna, vagy még egy pulcsi - és persze a változékony időjárás is nehezíti a helyzetet. De azt hiszem, így a vége előtt nem sokkal egész jól sikerült megoldanom a feladatot, a napi szetteket az instagramon láthatjátok. Nektek hogy menne egy ilyen kihívás?

Ömlesztve

Alkotói válságban vagyok, vagy mi, legalábbis blogíróiban. Itt várakozik öt bejegyzés piszkozatban, és rájuk nézek, és elmegy a kedvem a megírásuktól, nem tudom, miért van ez, magamra se ismerek. Pedig annyi minden történt...

Még áprilisban volt például Ki mit tud az iskolában, ahol Marci klarinétozott is, meg az osztály színdarabjában is szerepelt, a Kire ütött ez a gyerek címűt adták elő, nagyon humoros volt, és iszonyatosan jól állt egy csapat kiskamasznak, telibe találták. Videóztam is, de aztán töröltem, annyira zajos lett, nem is lehetett érteni semmit. Viszont a klarinétról van egy!

Közben Csongor is 16 hónapos lett, ennek alkalmából elérte végre a 10 kilót és megkapta az elmaradt 15 hónapos oltást, valamint kinövesztette mind a 16 fogát.  Nagyon sokat ügyesedett, okosodott, talán kezd beszélni is, most már az apa, anya, mama, pápá, ne-ne kis ismétlős szókezdemények mennek. És persze az akarata is erősen kezd kifejlődni, néha nem egyszerű vele, de közben meg bújós, édes, és a világ legaranyosabb kis fürtöse.

Április végén kirándultunk egy teljesen logikátlant, ugyanis előtte két programlehetőségünk volt: a Kemencés fesztivál Vérteslovason vagy a Gyapjúnap Taliándörögdön. Aztán addig csűrtük-csavartuk és találtunk még egy csomó más lehetőséget, majd váltunk döntésképtelenné, míg felmerült a kérdés, hogy ne menjünk inkább csak úgy egyszerűen ki az erdőbe? Igen, de hova? Esetleg olyan helyre, ahol kisvasút is van? És így kerültünk másfél óra autózásra a gemenci erdőbe, bár itt van a szánkban a Bakony és a Vértes, ráadásul úgy, hogy épp csak az erdőszélig jutottunk, az első kisvasútmegállóig, mert két kisgyerekkel mégse lehet másfél órát oda és ugyanannyit visszavonatozni a végállomásig, meg aztán még autó haza. De ezzel együtt is szép volt, élmény volt.

Aztán volt még május elseje, voltunk az összes gyerekemmel majálisban, majdnem nem sikerült elindulni, annyira hisztisek voltak reggel, már öltöztem is vissza, hogy akkor maradunk, de végül Marci meggyőzött. És aztán tényleg minden jó lett, jól érezték magukat, aranyosak voltak, jól szórakoztunk. Jó messze álltunk meg a bulitól egy olyan helyen, ahol tudtam, hogy biztosan lesz parkolóhely, árnyék, biztonság... csak a távolságot nem jól mértem fel, úgyhogy két-két kilométert gyalogoltunk oda és vissza, a visszaúttól már eléggé féltem, de már túl a sok élményen meglepően ügyesebben mentek, mint odafelé. Az is motiváló lehetett, hogy kétszer is megszakítottuk a sétát fagyizással :) Itthon volt még egy kései ebéd, alvás már nem, viszont dagonyát csináltak a homokozóból, és estére úgy néztek ki, ahogy egy igazi falusi gyereknek kell, csak hatványozva.

A legutóbbi hétvégét Ságváron töltöttük, Ancsáék elmentek hétvégézni és ránk bízták a fiúkat, úgyhogy öt gyereket kellett koordinálnom, de a jó időnek hála, nem is ment olyan nehezen. Az egész napot a kertben töltöttük, köszöntöttünk anyák napját, apukámat közelgő születésnapja alkalmából, Márk nevenapját, és meglátogatott Anka barátnőm is Lorkával, Hannával és a pici Palkóval. Nagyon örültünk nekik, és így már nyolc gyerek érezte jól magát anyukámék kertjében.

Ötök

Meg még hármak Csongorral

Az ovis anyák napja tegnap volt, kiscsoportban itt úgy zajlik, hogy hazamenéskor félrevonul csak az anya és a gyerek egy kis feldíszített asztalhoz, van ott virág, ajándék, és Regő az én ölemben ülve mondott verset. Nagyon édes volt, szépen végigmondta, helyenként olyan halkan, hogy ilyen közelről sem értettem :) de azért sikerült elsírnom magam. Tenyérlenyomatos kis papír ajándékot is kaptam, meg egy szál rózsát. 

Futottam is, nagyjából sikerül lassan átállnom a reggeli futásra. Először Ságváron próbáltam, amikor este nem sikerült elszabadulnom, másnap reggel Csongor ébredése után felkeltem, és majdnem öt kilométert futottam, felfedeztem egy nagyon jó kis kört a faluban. Aztán vasárnap is sikerült, hétfőn itthon is - az egy örömfutás volt reggel fél hattól, gyönyörű időben és finom levegővel, szivárvány alatt bő hét kilométer. A keddet kihagytam, de tegnap már úgy mentem, hogy még a szokásos telefonébresztőm előtt hazaértem :) Jövő vasárnap páros félmaratont futunk Keszthelyen a szomszédommal!

Olvastam is, kötöttem is, az egyik könyvről nem fogok részletesen beszámolni, nem is friss már, meg ugye az alkotói válság... de John Irving Negyedik kéz című regénye zseniális. Szarkasztikus humorral szórakoztat, mosolyogtat, elképeszt, közben kritizál, és nem mellesleg történetet is mesél. Nagyon szeretem John Irvinget, és szerintem ez az egyik legjobb könyve. A másik, akit tegnap fejeztem be a Futni születtünk c. könyv, ez viszont megérdemel egy saját posztot, mert fantasztikus.

Kötésileg elkészült a Moss Garden kendő, ez megint egy teszt volt Áginak, nagyon örültem, hogy részt vehettem benne, és igazán szép kendőm született. Tegnap pedig befejeztem anyósom kardigánját - ugyanazt, amit tavaly már elkészítettem egyszer neki, csak óriási lett. Idén a tavasz közeledtével elbontottuk, és újrakötöttem, immár jó méretben.

És akkor még ott a kert - egyelőre nem sikerült nagyon tevékenyen részt vennem benne, mert főleg gyerekeket kergetek és a homokozó szélén ülök, de lassan ki kellene ültetni a palántáimat, és nő a sok minden, amit Marika néni vetett. Nyílnak a virágok, gyönyörű minden. Május van.

Nagyon frusztrál, hogy a blogger bojkottálja mind a képfeltöltést, mind a videó beszúrását youtube-ról, pedig ez egy jó színes posztnak volt szánva. Ha tudom, pótolok mindent! - U.I. Mindenhez lett legalább egy kép, a videóval még tartozom.

Lusta szett Csongornak

Az utóbbi időben (nagyjából mióta a kötős-horgolós csoport újabb és újabb izgalmas kihívások elé állít) teljesen elfajzottam, és már nem elég az, hogy kötök valamit, aztán szépen befejezem és örülök neki. Nem, egyszerre több mindennek kell kötőtűn lennie, mert amikor épp megunom az egyikben a hosszú sorokat vagy az egyszerű mintát, vagy épp nem inspirál, akkor is kell, hogy köthessek mást. Ez azért is jó, mert így rövid időn belül több dolgot fejezek be, és így olyan, mintha hű de gyorsan elkészülnék egy újabb darabbal, pedig nem, most lebuktattam magam :)

Az elmúlt hetekben ez a szett készült Csongornak a csipkekendő-csereberés lila kendő csipkéinek kipihenésére, kardigán, sapka és sál:

A kardigán nagyon érdekes szabásminta alapján készült, először meg kellett kötni a két elejét és fél-fél ujját, aztán felszedni a nyakkivágás hátsó szemeit és megkötni a másik fél-fél ujját és a hátát, így nézett ki:

Ezt aztán a vállvonalban félbe kell hajtani és összevarrni, így többet kell varrni, mint a teljesen egyben készülő kardigánoknál, de mégis kevesebbet, mint ha külön két eleje, háta, két ujja lett volna.

Először csak a kardigán volt a terv, aztán már annyira el akartam fogyasztani ezt a fonalat, hogy kinéztem hozzá egy sálat is. Ez a minta már korábban is tetszett, de nem találtam róla leírást, magamtól meg nem értettem, hogy készül, itt viszont jól le van írva, és tényleg egyszerű, de nagyszerű, könnyű elkészíteni, mégis látványos és szerintem elegáns, mint egy kis nyakkendő. 

 

A kardigán leírása az Egyszerű kötött holmik kicsiknek c. könyvből való, és amikor a sál után még mindig nem fogyott el a fonal, kiválasztottam ugyanabból a könyvből egy sapkát is. A fazonja perui sapka: elöl-hátul egy egyenes kör, mint egy kis papsapka, hosszú fülekkel. Következésképp nem sokat véd, úgyhogy a homlokára készült egy kis betoldás ugyanabból a kék fonalból, amiből a kardigán gallérja is - mert a nagy igyekezetben persze addigra elfogyott a fonal. Nem baj, szerintem jól állnak neki a betoldások. Ebből kötöttem megkötőt is a sapkára, szintén ugyanebben a könyvben nagyon jó kis leírást találtam ilyen vastag madzag készítésére.

A fonal egyébként a Kisautó nevű a vateráról, Ágitól, a kék pedig valami maradék, talán a Müllerből, már nem is emlékszem rá, mikor, honnan szereztem. 311 gramm, végre valamit megint hozzáadhatok a fonalfalós haladásomhoz - ott ugyanis nagyon elmaradtam, elcsábítottak a szebbnél szebb új fonalaim :) A minta pedig szinte mindenhol csak lustakötés.

Szerintem jól áll Csongornak a szett, aranyos benne, remélem, jól ki is tudjuk használni.