2013. február 27., szerda

Vanilla Orchid

A legújabb kendőm :) Már hétvégén készen volt, és imádom.

Kötős blogokat nézegetve nagyon sokáig nem tudtam, mi az a KAL rövidítés, ami itt is, ott is felbukkant. Végül erre is a facebookon derült fény: knit along, azaz közös kötés. Egy ilyenben vettem részt Ági ravelry-oldalán, együtt kötöttük ugyanezt a kendőt, ki valamivel előbb, ki később kezdte, mindenki töltött fel fotókat, lehetett hasonlítgatni, ötletelni és kérdezni, nagyon inspiráló volt. Ennek is köszönhetően 12 nap alatt készen lett (meg annak, hogy a hosszú damilos tűmre szükségem lett a következő projekthez, úgyhogy ezt gyorsan be kellett fejezni :) )
A mintában szereplő kendő kellemes, visszafogott zöld és vaníliaszínű, innen a neve is. Hát az enyém kicsit sem visszafogott, de így a fehér és szürke tél végén már nagyon vágytam élénk színekre. Így választottam ezt a két fonalat, hivatalos nevükön ciklámen és bíbor, bár a bíbor a valóságban inkább padlizsán. Ha minden igaz, át is nevezték padlizsánra az én ötletem alapján :)
A kendő kép és minta alapján nagyon bonyolultnak tűnt, jó kis kihívásnak. Több rövidebb mintaegységből áll, plusz a szegély,  mondták, hogy nem olyan bonyolult, mint amilyennek kinéz. Hát, az első résznél még nem hittem, de aztán leegyszerűsödött a helyzet, és könnyen készíthető, jól követhető mintákból hamar összeállt ez a szép, csipkés, virágos, leveles minta. Meglepett, hogy mekkorát nőtt, blokkolás előtt még sűrű, vastag kendő volt, alig volt kivehető a minta. De aztán...! És vittem ki a hóra fotózni :)





Vanilla Orchid by Kutas-Keresztes Ági
Fonal: Lana Gatto Ottocapi a Gombolydától, ciklámen és most már padlizsán színekben
147 gramm, azaz majdnem három gombóc a két színből együtt.

Első tíz kilométerem

És igen! Vasárnap teljesítettem életem első tíz kilométeres futását. Lassan kicsi lesz nekem a falu :) Hoztam adatokat is, mert milyen jó a pulzusmérő óra:
 - 10.43 km
 - teljes idő 1:09:11
 - egy kilométert átlagosan 6:38 alatt futottam
 - átlagsebességem 9.05 km/óra volt
 - elégettem 735 kalóriát
 - az átlagos pulzusszám 150/perc volt
 - és volt benne 106 méter szintkülönbség.

Fárasztó volt, de nagyon jó! Borús időben és enyhe szélben indultam neki, volt 8 fok, de a szél miatt mégis annyi rétegbe öltöztem, mint amikor 5 fok alatt futok. Kitaláltam - elég későn, lassan vége a télnek - hogy a futónadrágra kívülre felveszek még egy rövidnadrágot, láttam már másokon és soha nem értettem, de rájöttem, hogy védi a csípő, a medence környékét, ahol amúgy csak egy réteg ruha van, meg a fehérnemű. Elég érzékeny terület, enyhén fel is vagyok fázva szerintem.
Megrajzoltam itthon az utat, felfelé indultam, mert arra már rájöttem, hogy jobban esik nekem, ha az elején van emelkedő, és néhány kilométer után pihenhetek lejtőn való futással. Most nem volt benne gyaloglás, itthon tíz perc tornával melegítettem be. Az volt a tervem, hogy 7 perc körül, alatta fussam a kilométereket, így nézegettem időnként az órát, nagyjából tudtam, mikor töltök be egy-egy kilométert.
Olyan három és félnél kezdett esni az eső, és a következő másfél kilométer alatt annyira meg is erősödött, hogy ha akkor épp közel vagyok a házunkhoz, feladom és hazajövök. Szerencsére volt még előttem egy kilométer, és azt mondtam magamban, ha a mi utcánk közelében is ennyire esik még, kénytelen leszek hazajönni - kezdett átázni a bizonyos mértékig vízálló nadrágom.
De szeretnek engem az istenek, mert mire a közelünkbe értem, olyan gyenge szitálásba váltott az eső, hogy bolond lettem volna feladni, ezt már jól bírta a nadrág is, én is. Persze tíz kilométeren a mi falunkban nem lehet úgy tervezni, hogy csak az elején legyen emelkedő: ez a minket elkerülő szakasz volt a pihenő, aztán, mivel itt magasságot veszítettem, kénytelen voltam visszanyerni.
Nagyon lehetett érezni, hogy tíz kilométeren még nincs rutinom. Hét még könnyedén megy, nyolc sem okoz gondot, hiszen a megszokott hétre egyet még nem nehéz rátenni. De az utolsó kettő már keményebb volt, ott már számoltam visszafelé, és az órámat nézegetve örültem, hogy az elején gyors voltam és nyertem perceket, mert most volt hova kiengedni. Kicsit az eső is jobban rákezdett, de nyolc-kilenc kimométernél már akkor sem adom fel a nagy célt!
Nagyon inspirál az óra, a célom az volt, hogy 70 perc alatt fussam a tíz kilométert, persze nem erőltetve. Nem tudtam jól felmérni a végén, hogy a hátralévő szakasz vajon mennyi időt vesz még igénybe, úgyhogy már a mi utcánkban, 1:08-nál úgy kaptam észbe, nehogy ezen az utolsó két percen múljon :) Picit belehúztam, a kapuban megnyomtam a stop gombot, és ránéztem az órára: 1:09:11, szuper! Már nem vesz fel a Vivicittán a záróbusz :)
Nagyon hálás vagyok Györgyinek a segítségéért, az edzéstervért, biztos, hogy az segített izmot fejleszteni, sebességet, állóképességet növelni. Folytatom, már nincs két hónap a versenyig!

Varga Domokos: Finn testvéreink

Mindig is vonzott Finnország, a finn kultúra, a nyelv, érdekelt a nyelvrokonság, szívesen tanultam volna csak úgy hobbiból finnül. Aztán a főiskolai kollégiumban a szobatársam barátja svéd volt, az ő beszélgetéseiken keresztül ez a vonzalom lassan kiterjedt egész Skandináviára, később dolgoztam dán, majd finn cégnél is, sok finn kollégám volt, érdekes volt megismerni őket, a hasonlóságaikat és a különbözőségeiket hozzánk, magyarokhoz képest, belelátni a kultúrájukba, kicsit közelebbről látni az országukat. Nagyon vágyom Skandináviába, szeretném bejárni az egészet a sarkkörig és tovább.
Varga Domokosnak eddig a Kutyafülűek című könyvét olvastam, nagy kedvenc lett már sok évvel ezelőtt, illetve később a Kölyökkóstolgató is tetszett. Így amikor ezzel a könyvvel találkoztam a rukkolán, és azt láttam, hogy Varga Domokos és Finnország, nem volt kérdés, hogy kell nekem. Nem olyan olvasmányos, mint amikor a gyerekeiről ír, sztorizgat, de érdekes kis könyvecske. Pici, vékony, kis táskában elfér, ha épp hosszabban kellett volna várakoznom valahol, néhány óra alatt kiolvastam volna, így igénybe vett pár estét.
Részben útleírás, részben emlékek gyűjteménye, van benne irodalmi elemzés, nyelvészet, történelem és néprajz. Mesél a fiatalkori finnországi utazásairól és arról is, amikor a már családos barátai készülnek ide, hozzájuk évekkel később. Ír városokról és a végtelen finn erdőségekről és lakóikról, iskolarendszerről és építészetről, hol fejcsóválva, hol irigyelve az ott kialakult rendszert. Szerintem nem egy olyan könyv ez, amely széleskörű érdeklődésre tarthat számot, de esetemben szerencsés kombináció volt, az író és a téma jól sikerült találkozása.

Regő háromésfél

Elkéstem megint, na nem mintha bárki elvárná: én várom el magamtól, hogy a különféle évfordulókhoz kapcsolódó bejegyzések azon a napon legyenek, amihez kapcsolódnak. Regő hétfőn volt három és fél éves, ma meg már szerda van, de remélem, ha húsz év múlva létezik még blogolás és olvassa, megbocsát majd nekem :)
Kezdjük nála is a méretekkel, őt is megmérettem, amikor Csongort vittem a védőnőhöz: 15 kiló és 98 centi, picit még mindig alacsonyabb az átlagnál, de már csak éppenhogy. Sokat nőtt, néztem is a napokban, milyen nyúlánk lett, de az arca még mindig olyan kis pufók babás.
Az utóbbi időben sokat lágyult, talán lassan kifelé tartunk a dacos időszakból. Persze van azért, de sokkal kezelhetőbb az egész gyerek, néha egészen meglepődöm, hogy valamit, amire máskor hisztiben szokott kitörni, most simán megcsinál. Érzem, ahogy egyre érik, okosodik. De a dacolást is olyan aranyosan csinálja ám, hogy nem lehet igazán haragudni rá. Az oviban is eleven, sokszor mondják, hogy pukkancs, én meg bólogatok nagyokat, bizony, ezt otthon is csinálja... Nem gondolom különösebben nagy problémának, majd alakul, kinövi, csiszolódik.
Az ovis tornán tegnap megdicsérték, hogy mennyit ügyesedett, kitartóbb lett, már majdnem végigcsinálja a 45 perces foglalkozást. Nem elvárás tőle még, hogy végigcsinálja, de amikor elkalandozik, akkor szokták kicsit biztatni, hátha kedvet kap még, és már egyre kevesebb biztatással is megy. Ezek mind mozgásos játékok, nagyon tetszett, amikor a múltkor láttam egy foglalkozást. 
Miket szeret? Az állatmánia nem múlik, ennek nagyon örülök, még mindig kedvencek a valódi állatok és a műanyag állatfigurák. Bárhol és bármilyen messziről kiszúr egy-egy állatot séta közben vagy ismeretlen helyen, és már most nyüstöl, hogy menjünk állatkertbe - megyünk is majd a tavasszal! Sok állatnevet ismer pontosan, és az állatos meséket kéri legtöbbször. Mellé becsatlakoztak a dinoszauruszok, ebből is van néhány figura és Marci két könyve, de főleg ő maga szokott dinoszaurusz lenni. Ezeken kívül még a járművek érdeklik egyre jobban, főleg a munkagépek, kukásautó, busz, vonat... A kedvenc játékai természetesen az állatai, a duplo vagy más kocka, amiből építhetünk - legtöbbször az állatoknak házat, kertet, állatóvodát, de néha hajót vagy repülőt is. Szeret még vonatozni, kirakózni, gyöngyöt fűzni, újabban felfedezte a játszószőnyeg ábráit, és autózik rajta. Újabban sokat főz igazi edényekkel vagy a kádban kis műanyag poharakkal.

A rajzolással kapcsolatos lelkesedéséből most egy kicsit vesztett, nem szerepel annyira napi szinten a téma, de szem előtt vannak a papírok, ceruzák, és sokszor kéri, hogy én rajzoljak neki, illetve a színezős, feladatmegoldós füzeteket is szereti. Szívesen vág, az oviban ügyes kis alkotásokat készít.
A beszéde is szépen fejlődik, tisztul, de azért még van minek alakulnia. Nem tiszta még az s, cs, az ó-ő, az ú-ű közti különbség, és nincs egyelőre r hang. De gyakran észreveszem, hogy jé, ezt vagy azt már milyen szépen mondja, pedig korábban még nem. Néha mi beszélünk Péterrel az ő régi nyelvén, egy-egy kedves babaszava megmaradt, ő meg ránk szól, legutóbb is kijavított, hogy az nem mevve, hanem meDve :) Az ovis torna ezen is biztosan sokat fog javítani. 

Az evése az, ami nem javul, én nem izgatom magam rajta, amíg ő egészséges és szépen fejlődik. Majd bevesz több dolgot a repertoárjába... Szíve szerint szénhidráton élne, tésztát enne tésztával. Az oviban találtak hozzá egy kulcsot: azt mondják neki, hogy meg fogják etetni, mint én Csongort, na ez aztán nagyon ciki a többi ovis előtt, úgyhogy erre gyorsan lapátolni kezd, és így evett már mindenféle levest meg főzeléket. Kipróbáltam, itthon ez nem működik, előttünk nem ciki. Viszont nagyon érdeklik most már a számok is, mindent megszámol, és most már négyévesnek mondja magát, tehát én azt kérem, egyen négy kanállal a levesből is, mielőtt húst vagy tésztát kap. Aztán ha ez annyi, hogy éppen csak lenyalogatja a bemártott kanalat, akkor annyi. Ha viszont egyáltalán nem fűlik a foga az ebédhez, akkor nem kap mást, majd eszik a legközelebbi étkezésnél. A reggelik, vacsorák nem okoznak gondot, a mézes, lekváros kifliket szereti, sajtot, sonkát a melegszendvicsben eszi meg, néha kér joghurtot, szereti a tojást és a halat. 
A keze is ügyesedik, és sokkal türelmesebb, mint Marci volt, szívesen gombolgat például. Tud öltözni is, csak nem szeret :) ha biztatom, szinte minden ruhadarabot ügyesen fel- és levesz, de szívesebben veszi, ha segítünk. A futóbiciklivel száguld, jó, hogy megint lehet használni, így gyorsabb az út az oviba. Nyáron pedig lehet, hogy eljön a pedálos bicikli ideje.
Megmelengeti a szívemet, ahogy írok róla, és végiggondolom, hogy milyen. Mert a fő jellemzője az, hogy aranyos. Minden hangosságával, dacával együtt édes, bájos, okos, imádnivaló. Jó néha így végiggondolni, mert a napi rutinban az ember hajlamos csak a kisördögöt látni :)

2013. február 24., vasárnap

Nagy Lajos: Három boltoskisasszony

Úgy maradt meg bennem ez a könyv, mint kamaszkorom egyik kedvenc olvasmánya, mégsem emlékeztem a teljes cselekményre. Születésnapi zsúron kaptam egy osztálytársamtól, maximum tízéves lehettem, tehát igen korai olvasmány volt, valószínűleg ezért csak részleteket olvastam belőle, és inkább a hangulat, az életszerű párbeszédek, belső monológok és az a néhány kevés vonallal hatásosan ábrázolt vonalrajz maradt meg bennem, ezek tették akkoriban kedvenccé a regényt.
Nem is tudom, miért jutott eszembe néhány hete vissza- visszatérően, de nem hagyott nyugodni, úgy éreztem, újra el kell olvasnom, tehát megszereztem a rukkolán. Kellemes ismerősként fedeztem fel újra az első néhány oldalt, és meglepve tapasztaltam később, hogy jé, erre a részre nem is emlékszem, később meg megint... A körülbelül tíz-tizenkét éves koromban írt abszolút kezdetleges "regényemben" konkrétan plagizáltam egy gyerek nevét és egy vele kapcsolatos mondatot ebből a könyvből. Ajjaj! :)
A regény néhány évet mesél el három árván maradt fiatal lány életéből: Ilona a legidősebb, húszas évei elején jár, a szülők halála után rá marad a házukhoz épített kis vegyeskereskedés vezetése és a két húgáról való gondoskodás. Anna, a középső életének nagy konfliktusával kezdődik a regény: terhes maradt, de nem akar hozzámenni az apához, undorodik a férfitól, aki "ezt tette vele". Egy kis Duna-menti faluban a harmincas években ez elég komoly probléma. Pedig a férfi elvenné, és akkor minden rendben lenne... De ő nem, hanem Pestre megy Ilona egyik barátnőjéhez, és ott megszüli a gyereket, sajnos, halottan. Ez az a nehézség, ami - kegyetlen vagy nem - a jelen helyzetben mégis könnyebbség. Nem akarom leírni az egész történetet, Anna végül mégis hozzámegy Andráshoz, kisfiuk születik. Ott van még a harmadik testvér, Jolánka, a könyv elején tizenöt éves, igazi kamasz, zsarnoknak tartja Ilonát, nem akar tanulni, mielőbb menekülni akar a családból, s idejekorán hozzámegy egy alkoholistához. Aztán egyre növekvő csodálkozással és elkerekedő szemekkel figyeli az olvasó - legalábbis én - hogy hogyan fordul a két kisebb testvér Ilona ellen, aki pedig eltartja, segíti, kiházasítja őket, mindent megold, elrendez körülöttük. Ők meg ki akarják venni a szülői örökségüket, egymás között folyton szidják, lassan már szóba se állnak vele, kerülik... igazi csúnya kamaszos viselkedéssel akkor is, amikor pedig már mindketten elvileg felnőtt, férjes asszonyok. 
Aztán végül minden elsimul, helyreáll a családi béke, még egy kis anyagi fellendülés reménye is szóba kerül az utolsó lapokon... de sajnos közben már a háború réme is fenyeget. Mi pedig a családregény-vonal közben megismerjük egy harmincas évekbeli magyar falu életét, problémáit, realista, pontos, szinte filmszerű ábrázolásban.

2013. február 21., csütörtök

Reggeli friss

6:40, rányomtam párszor a szundit az ébresztő telefoncsörgésre és félkómásan bámulok magam elé az ágyban. Marci most jön ki a szobájából, megy kiflit kenni magának. Csongor nyafog az ágyában, nem vészes, de ösztökél a felkelésre. Hallom, hogy Regő felkel, kicsattog a meztelen talpaival a konyhába, és azt mondja Marcinak álmosan:
 - Marcika, kapcsold ki a Csongort, mert nagyon hangos!
Nem állom meg vigyorgás nélkül, szerintem is jó lenne néha egy kikapcsológomb, nem csak Csongorra :) Felkelek, felveszem Csongort, leülünk szopizni. Jön vissza Regő:
 - Azért nyafogott, mert kell neki inni tejet!
 :)

Csongor tizennégy

Este van, üres a fejem, de addig nem fekszem le, amíg nem írtam összefoglalót a gyönyörű szép és okos és tündér tizennégy hónaposomról. Mert ma kell írni, mert ma van :) (persze ha éjfélig nem írom meg, akkor akár le is fekhetek :D).
Tulajdonképpen a lényeget már össze is foglaltam az első mondatban :) De azért kezdjük a számokkal: 9500 gramm, 80 centi, 10 fog és egy nagy púp büszke, bár ebben a tekintetben talán nem maradéktalanul boldog tulajdonosa.
Sokfogú
A betegség megviselte, fogyott is, most éppen tíz dekával kevesebb, mint egy hónapja volt, de ennél biztosan többet fogyott, csak a legvékonyabb időszakában éppen nem mértük. De az biztos, hogy már elkezdte visszaszedni, amit leadott, már nem olyan kis poszáta, mint még egy hete is volt, meg amióta egészségesnek van nyilvánítva, azóta fal. Van, hogy többet eszik, mint Regő :) A napi négy-öt étkezés megvan, plusz a szoptatások, abból is négy-öt legalább, de inkább több, számoljunk csak: reggel-este, alvások előtt-után, éjszaka többször. Amúgy nem tartom számon, azért is kell most így számolgatnom :) Megint szívesen rág, talán mert kibújt az első két rágófoga, úgyhogy nincs pépesítés, mindent darabosan eszik. És mindent eszik már, amit egyéves kor felett kaphat, kivéve a tejet, a halat, aprómagvasokat, de a tejtermékek közül szinte mind kipipálva, mézet is kapott már, darált olajos magvakat is. Többé-kevésbé mindent szeret is, van, hogy kiköpi, amit még tegnap szeretett, meg olyan is, hogy megeszi, amit előző nap nem kért. Kedvencet nem tudnék mondani.
Most már csak jár, mászni nagyon ritkán látom, amikor épp úgy adódik, de nem is emlékszem az utolsó alkalomra. A betegség és gyógyulás mellett ez a hónap az ügyesedésé volt: egyre ügyesebben játszik mindennel, golyókat húzogat, autókat tologat és berreg, felállítja és sorba rakja Regő állatait, egymásba rakja a műanyag poharakat... Már a Montessori-tornyot is összerakta, aztán csodálkozott rajta, hogy nahát, ez meg most hogy néz ki :)


Sokat fejlődött megértés és beszéd terén is. Egyelőre még nem nehéz felsorolni a szókincsét: apa, anya (akka vagy aja), mama, baba, cipő (papő) és szerintem Regőt is mond, úgy hangzik, hogy jeje, és Marcira is mondja. Sokatmondó, hogy azt is mondja, hogy 'leesett', bár szerintem kívülálló rá nem jönne, mi akar ez a hangsor lenni. Állathangokat utánoz: ugyanúgy ugat csukott szájjal, ahogy Regő tette ebben a korban, nagyon aranyos :) és most kezd múlni az a korszak, amikor minden állat kutya, helyette van már varjú, aki azt mondja, kár-kár, és medve, aki brummog. A többi még mind ugat, a gepárdtól a kecskén át a kakasig. Dallamokat utánoz, tegnap este a kádban a hinta-palintát énekelte, a hinta szó még nagyjából hasonlított, a többi nem, de a dallam teljesen felismerhető volt. Ahogy nő a szókincs, úgy a megértés is: már érti és meg is csinálja, ha kérünk tőle valamit: hozd ide, vedd fel, add ide, kérem. A kérem-köszönöm játék is nagy sláger volt, most van kikopóban.
(Á, itt gondolkozom, és mindjárt éjfél... )
Írok még a napirendről, ami most nem olyan fix, mert a betegség összezagyválta, de alakul az új. Betegen újra kétszer aludt nappal Csongor, bár előtte már elkezdte elhagyogatni a délelőttit, de ezt a szándékát teljesen elfelejtette. Most jutott eszébe újra, ma például nem is aludt délelőtt, de ez a része az a napnak, ami még képlékeny. Kezdjük a reggelnél, mostanában sokszor van olyan szerencsém, hogy a hat óra előtti szopinál még visszaalszik, és fél hétkor ébred Marci órájára. Vagy szoptatom, vagy nem attól függően, hogy milyen messze volt a legutóbbi alkalom, reggelizik. Készülődünk, mióta jól van és emberek közé is engedi az orvosi döntés (tehát még csak e hét óta) megint gyalog és együtt megyünk oviba, ezzel megvan a reggeli séta is. Ha hazajövünk, kilenc körül vagy alszik, vagy nem, ha nem, akkor tízóraizik, előtte-utána játszunk, teszem a dolgom és ő molyol körülöttem, mamát látogatunk. Délben ebéd, utána alvás, a hossza nagyon függ attól, hogy aludt-e délelőtt, mennyit, és amúgy milyen volt a napja. Ma például jó nagyot aludt, déltől háromig, de ma kimaradt a délelőtti alvás. Három-négy között megyünk Regőért, alvástól és időjárástól függően jön Csongor is, napi második séta pipa. Hazaérve uzsonnázunk, aztán megint játék, és most már mozgalmas, tesós, hangos. Hat óra körül kapnak vacsorát, fürdenek, Csongor és Regő mostanában együtt. Pár napig utálta a fürdést, most is először sír, ha beleteszem, de ha elkezdek játszani, énekelni, akkor már élvezi, és sokáig elpancsolgat. Aztán öltöztetem, megkapja a napi homeopátiáját, viszem apához köszönni (integet, puszit dob) és megyünk szopizni és aludni. Éjjel mostanában négyszer-ötször ébred, az első alvása hosszabb, amikor persze én még ébren vagyok, aztán szaggatottabb. 

A testvéreivel  - nem is tudom ezt jól megfogalmazni - egyik jobban imádja, mint a másik. Marci már emeli, cipelgeti, sokszor segít is, huncutkodik, birkózik vele. Nagyon szereti, ha Marci kipörgeti a peonzáját, és ő figyelheti, ahogy forog, és elkaphatja. Regőtől tanul játszani, az ő autóit, kockáit, plüsseit, állatait használja, persze ebből vannak konfliktusok, és Regőnek is kell még finomodni. De az igazi csúcs az a pillanat volt, amikor a hétvégén először játszottak igazán együtt: Regő kis mágneses betűket szállított markolóval, Csongor tologatta a dömpert, Regő beleborította a szállítmányt.

Ez is eljött :)

Még ma reggel a védőnőnél az is kiderült, hogy a Csongor lábfején található foltok ekcémásak. Ezt eddig nem emlegettem, kisebb gondunk is nagyobb volt, most került előtérbe. Megvannak vagy egy hónapja, még akkor lettek, amikor puhatalpút hordott és mászott, ezért azt gondoltam, a cipő belseje kidörzsölte, majd elmúlik. De nem múlt kenegettem popsikrémmel és kecsketejes szappannal, utóbbit úgy láttam, jót tesz, de el nem múlt. A doktornő szerint is a cipőtől van, de nem simán kidörzsölte, hanem valamilyen anyagra - cserzőanyagra, festékre - érzékeny lehet, ezért lett ilyen ekcémás kiütése. Elocomos krémet írt rá, ki is váltottam, de ha amúgy nem zavarja, nem viszket, akkor még egy ideig maradok a kecsketejjel való kenegetésnél, és csak ha muszájnak érzem, akkor kenek rá szteroidot. Azt a cipőt pedig már nem hordja.

Éjfél múlt egy perccel :) Csongor 14 hónapos múlt egy perccel, komolynagyfiú :)

2013. február 19., kedd

Lapos boszorka

Azazhogy ellaposodott mostanában kicsit ez a blog, bár nem panaszkodtatok, úgyhogy nyugodtan megcáfolhattok :) Olyan gyakorlatias bejegyzések születnek, egy kötés, egy könyv, egy betegség, semmi gondolkodás, elemezgetés meg érzelmi zűrzavar. Tegnap keresgéltem a neten, és "problémás kilencéves gyerek" témakörben meglepetésemre kidobott egy tavalyi bejegyzésemet. Majdnem pont egy évvel ezelőtt Marciválságban voltunk, csodálkozva olvastam a kétségbeesésemet, az örök igazság, hogy minden elmúlik, most is beigazolódott. Hogy mi segített: a nyár, az ősz, a zeneiskola, a nagyobb önállóság, de közben több elfoglaltság is, vagy egyszerűen csak az idő, vagy én is változtam, azt nem tudom, de - lekopogom - most a tavalyinál mindenképp sokkal könnyebb Marcival.

Regő viszont még mindig a dackorszak hullámain evez, néha hánykolódik és örvényeket kelt, néha viteti magát az árral, máskor meg mindent legyőz. Sokszor nagyon kedves, segít, sőt, szerintem ez az állapota, és a dacolásait is olyan szeretnivalóan, sajnálatra méltóan csinálja... Azért persze türelem kérdése is ezt meglátni a dacban. De pont mostanában nézem, hogy olyan nagyot nyűlt, nagyfiúsodik, bár még mindig kis babásan gömbölyű a pofija, de az alkata már annyira nem, magasnak is látom, és hatalmas a lába :D

Csongor meg a tündérkorszakát éli, beszéltük is Péterrel, hogy azért csinálja ezt, hogy majd amikor rajta is kitör a dac, addigra már megszeressük annyira, hogy ne hajítsuk ki a hidegre :D Ez egy jó duma, korábban hallottam már, hogy pici korukban ezért annyira aranyosak, aztán a dackorszak meg a kamaszkor között azért olyan normálisak megint, hogy kamaszkorukban se hajtsuk el őket a háztól :D Hát, Csongor mindent megtesz a jó ügy érdekében.

A gyerekekről lesz beszámoló a napokban, mert mindenféle hónap- és évfordulók jönnek. Én meg valóban azt csinálom, ami a blogból látszik: gyerekezem, háztartásozom, olvasok, kötök, futok. Közben újra és újra azt keresem, hogy mit kéne tanulni, képzelem bele magam a munka világába és a felnőtt életbe. Pedig messze van még, de akkor is: innentől már kifelé áll a szekér. És kedvem is egyre inkább van. Több, mint négy éve vagyok itthon, épp ma beszéltük a barátnőimmel, hogy nem is olyan rég még én is úgy el tudtam volna képzelni az életemet csak ebben a mostani keretben... de érik, érik bennem a vágy, az igény a felnőtt életre. Olyan jól van ez összerakva... pont, ahogy nőnek a gyerekek, egyre kevésbé igényelnek majd, úgy változik ez bennem is. És persze lassú változás lesz ez, még van két évem Csongorral itthon, és egyelőre nem is akarok a végére gondolni :) de már érzem. Megint fontosabb nőnek lenni - bár igyekeztem tudatosan figyelni arra, hogy kismamaként se essek nagyon szét - de most, ha például intézkedni megyek valahova, jólesik a szoknya és a smink, amit aztán itthon is fenn hagyok. Most is kivizöld harisnya van rajtam itthon :) És nagyon szeretnék tavaszra végre egy csinos átmeneti kabátot, egy szebb cipőt a meglévő, 2002 óta hordott nagyon kényelmes, de nagyon nagydarab, vaskos "mindenrejó" cipőm mellé.

Hétvégén nem voltunk sehol, Csongort még nem ítéltem emberek közé vihetőnek, meg a péntek éjszaka is betett. De sütöttünk, Marcival kártyáztunk, sőt, Regő is beállt, és egész jól lehetett már vele szabályjátékot játszani. Aztán diafilmet vetítettünk. Bár a hét nagyon futástalannak indult, a végére mégis beállt egy jó kis fordított mérleg: három torna volt, két futás és két pihenőnap. Az aktuálisan kötött kendőm olyan tíz sor múlva kész, és már tűn a következő. Jelenleg három böngészőablak van megnyitva a blog mellett különféle tanfolyamok ajánlataival. Szóval, most jó, de nem unatkozunk, és a jövőben sem fogunk :)

2013. február 16., szombat

Fogalmazás

"Az én anyukám

Szerintem az én anyukám magas és karcsú. Barna haja leggyakrabban copfba van fogva, a szeme kék, a mozgása gyors és fürge.
Mindig nagyon vidám szokott lenni, és velem meg Regővel is sokat szokott játszani. A hobbija a kötés, nagyon jól tud kötni és szeret olvasni. Szerintem hibái egyáltalán nincsenek. Szereti írók, emberek életrajzát olvasni, és utazásokkal szeretne többet tudni a világról. Hobbija még a fényképezés. 
Azért szeretem nagyon, mert ő az én anyukám, és mert mindig megpróbál a kedvemben járni."



Írta Hanti Márton 4. oszt. tan... Szerintem helyenként szépítve, azért, hogy ha olvasom, majd örüljek :) Más helyenként meg kis kutatómunkát használva, azaz engem megkérdezve, hogy anya, a hobbidat már írtam, mi érdekel még? És engem nagyon meghatva.

Válságéjszaka

Azt hiszem, az elmúlt tíz év legkevesebbet alvós éjszakája volt a mára virradó. Nem tudom, mi ütött szegény Csongorba, de remélem, hamar elmúlik.
Este még szépen elaludt a szokásos időben, igaz, az már nem volt szokványos, hogy közvetlenül a futásom előtt is és utána is felébredt (igen, voltam végre futni!). De akkor még visszaaludt, tudtam mesélni a többieknek, vacsorázni, aztán ébredt, megfürödtem, aztán ébredt, és akkor már nem is aludt vissza. Tizenegy óra felé járhatott, én szokás szerint szoptattam, attól mindig vissza szokott aludni, úgy is tűnt, hogy most is elalszik, olyan egyenletessé vált a szuszogása, azt nem láttam, hogy a szeme nyitva vagy csukva van-e. De ahogy próbáltam letenni, sírt. Vagy három-négy kört csináltam végig így, szoptatom, leteszem, sír. Végül kijöttem vele tanácstalanul, csak a fogára tudtam gondolni, tényleg durva, amilyen állapotban az ínye van. Már nem tudom, mikor, milyen sorrendben kapott nurofent, gélt, chamomillát, de amikor úgy éreztem, hogy eltelt annyi idő és nem hatott, akkor próbálkoztam valamivel. Próbálkoztam még cumival, újra és újra szoptatással, tisztába tettem (meglepődtem, hogy volt is miért, ezer éve nem volt már ilyen éjszaka), bevittük magunk közé, kislámpa mellett eljátszott egy ideig, de ha lekapcsoltuk a lámpát, hogy aludjunk, akkor sírt.
Péter kijött vele a nappaliba ringatni, de csak pár percig bírtam, nem megy ez nekem, hogy nyugodtan aludjak bent, míg ők altatják egymást, úgyhogy kijöttem és átvettem. Akkor sikerült is letenni, de épp mielőtt álomba szenderültem volna, hallottam, hogy nyafog.
Van egy plusz matracunk, kihoztam a nappaliba, meg a takarómat-párnámat is, és letettem Csongor a földre, én meg lefeküdtem mellé. Gondoltam, ha aludni nem akar, de ébren elvan - mert dumált meg játszott az ágyunkban is - akkor legyen ez, persze csak sötétben és csendben, én meg majd elbóbiskolok mellette, aztán hátha ő is csatlakozik. Ez bejött, egy idő után odahajtotta a fejét mellém, betakartam, szopizott, elaludtunk. Ez lehetett fél három felé. Egyszer felébredtem arra, hogy leestem a matracról, láttam, hogy Csongor mellettem a párnán keresztben hason alszik, hát visszaköltöztem kicsit Péter mellé. Amikor a következő sírásra újra kijöttem, ránéztem az órára, akkor volt négy óra. Visszabújtam, szoptattam, el is fogadta, de nem aludt vissza. Ringattam, énekeltem, néztük a sötétséget az ablakon át, egy szó mint száz, mindenfélét próbáltam, szegénykém sokszor ülve sírdogált mellettem, és csak néztem tehetetlenül, hogy mi lehet a baj. Csak a fogra tudok gondolni... Betegnek nem tűnik, a lázát este mértem, picit taknyos és bedugul néha az orra, hajnaltájban ki is szívtam, de éppen csak egy pici jött belőle. Viszont biztos, hogy fáj valamije, és ami látszik és betegségtünet nélkül lehetséges, az a fogacska. A galád tizenegyes, remélem, nagyon szép és egészséges fog lesz, és jól viseli majd magát, ha kibújik, mert megküzdünk érte!
Na, az órát nem néztem, de a hajnali derengésből ítélve hat óra felé szundítottunk el újra együtt a matracon és 7:21-kor jöttek ki a nagyobbak. Mesét akartak nézni, este meg is ígértem nekik, hát bementem újra, Csongor még aludt egy picit. Aztán Péter felkelt, és Marika nénivel együtt intézték a három kölyök reggelét, engem meg hagytak kómázni még úgy nagyjából kilencig. Drukkoljatok annak a fránya fognak, holnap éjjel ennél többet akarok aludni!

2013. február 15., péntek

Valló László: Emlékké válok magam is (Fekete István élete)

Teljesen véletlenül alakult úgy, hogy épp a Tüskevár után akadt a kezembe Fekete István életrajza. Amikor belekezdtem, nem is nagyon tetszett, annyi idézettel van tele, hogy azt gondoltam, kár volt megírni, inkább olvasson az ember Fekete Istvánt, ha már egyszer tőle idézett oldalakat olvas. Aztán azért találtam benne mást is, egyre jobban megtetszett, és azt is beismertem, hogy hiszen nem olvastam az összes könyvét, nem leszek kevesebb az idézetektől sem :)
Aztán az olvasásba belemélyedve egyre jobban élveztem. Jó volt egyre többet megtudni a gyermek, majd a fiatal Fekete Istvánról, aki 1900-ban született két kislány után, szigorúan nevelő apja egyetlen fiaként, egy kis somogyi faluban - ezt nem is tudtam, jó volt megtudni, hogy földim. Aztán már nagyon fiatalon jöttek a háború viszontagságai, majd a tanulás, és a természethez, az állatokhoz mindig is vonzódó, szemlélődő fiatalember egy baranyai birtokon lett segéd-gazdatiszt. Itt ismerte meg leendő feleségét és kezdett olyan állást keresni, amivel majd el tudja tartani a családját. Ezt Ajka közelében találta meg egy másik birtokon, itt töltött hosszú éveket, itt foglalkozott sokat növénytermesztéssel, állattenyésztéssel, szerintem innen ihletődik a Tüskevár és a Téli berek István bácsija. És élete más pontjain is olyan érdekes volt megtalálni az ismerős pontokat, a regényszereplőket, néha csak helyszínek formájában. Bütyök ihletője például a Kondoray Béla nevű gyerekkori barátja, Matuláé a valós Matula Gergely, a Lutra folyópartja abból az időből származik, amikor halászatot oktatott Kunszentmártonban. Nem konkrét embereket, helyeket írt meg, ezek csak ihletadók voltak, a másik oldalról nézve pedig emléket állított, tiszteletét fejezte ki ezek felé az emberek felé. 
Mindig írt. Naplót már gyerekkorában is, aztán jöttek az első elbeszélések. Az első megjelent regénye A koppányi aga testamentuma volt, ezt egy pályázatra írta. A második világháború után félreállították, nem könnyen jelent meg új műve, az ifjúsági kiadó azért nem jelentette meg, mert felnőtt irodalomnak gondolta, egy felnőtt könyvkiadó pedig ifjúságinak... Aztán csak megjelent, ez volt a Kele, és innentől megtört a jég.
Sokat megtudni a magánéletéről is, két gyermeke született, feleségével mindvégig kitartottak egymás mellett. Fekete István hetven évet élt,  ez a könyv méltó emléket állít neki.

Futófélévforduló

Jókor írom ezt a bejegyzést, a héten még nem is futottam... Érdekes, mert volt már ennél nagyobb hó, mégis most olyan az időjárás, hogy egyszerűen nem engedte. Nálunk nem állnak hófalak, mint egy-két megyével arrébb, viszont ugyanaz a csapadékmennyiség víz formájában az úton és a talajban van. Hókása, víz, jég, sár, de nagy, és állandóan esik valami. Szóval péntek van, és a héten még nem is voltam futni, talán majd ma!
A félévforduló kedden volt, 12-én, ezt is megértük, egészen elcsodálkoztam rajta :) Hogy hogy is állunk most?
Amikor nem épp egy ilyen pocsék hét van, és eddig nem volt, csinálom a Györgyitől kapott edzéstervemet. Az első edzés rövidebb, de intenzív, ebben vannak a gyors intervallumok, és az egész edzés a bemelegítő-levezető gyaloglásokkal együtt kb. 5,5 km, 32-35 perc. A második a pihenőedzés, összesen 4.5 km körül, jóleső tempóban. A harmadik pedig a hosszú, ahol a tempóra is kell figyelni, 7 km körüli táv úgy, hogy egy-egy kilométert átlag hét és fél perc alatt teljesítsek, ez 8 km/óra sebességet jelent. Mindegyik megy, működik, jólesik. Lassan el fog jönni egy következő lépés ideje is, ugyanis legutóbb a hosszú futásom kilométerei már 7 percen belül voltak, és nem éreztem megerőltetőnek :)
Nagyon tetszik, hogy ezek a 4-5 kilométerek már rövidnek számítanak, nekem, aki egy hónapja még csak 2.5 kilométert futottam rendszeresen. Amióta ezt az edzést csinálom, mérek pulzust is, tiszta tudományosan futok :) 
A három futás mellett van még heti két torna itthon, dvd-re, és két pihenőnap. A két torna a legutóbbi időkig az ezeréves Béres Alexandra filmemről ment, ez a Változz vissza!, ami tartalmaz egy terhestornát, ezt már Marcival is csináltam, egy 19 perces könnyebb tornát és egy 31 perces súlyzós edzést. Ebből a harmadikat csináltam, de közben kerestem, hogy mi az, amit kifejezetten futások között, keresztedzésnek ajánlanak, így találtam rá szintén tőle A legjobb formád című filmre, ami csodák csodája, a hét elején szembejött velem az Intersparban. De úgy, hogy mentem el az ömlesztve kirakott dvd-k mellett, és ez az egy volt címlappal felém felállítva, szóval tényleg éppen csak az ölembe nem ugrott. Megvettem, és már kétszer végigcsináltam, hát, minőségi különbség van a visszaváltozás és eközött. 40 perc, és olyan izmokat is éreztem utána, amiket még soha, pedig ezt már akkor is elmondtam, amikor futni kezdtem :) Ez így együtt jó lesz, biztosan!
És akkor a nagy célok. A futócélok megvoltak a fejemben, lassan konkretizálni kellene őket és nevezni - sose csináltam még ilyet, nagyon izgulok. És tegnap Györgyi blogján szembejött egy régi álom, aminek az első lépcsőjét talán ennyi futás és torna után tudom majd teljesíteni:
 - április 6.  MérőMaraton Kaposmérőn, 7 km. Vivicitta előtti bemelegítő versenynek szeretném.
 - április 21.  Vivicitta, Budapest, Margitsziget, 10 km. Az idei év nagy célkitűzése. 
 - május 19. Keszthelyi Kilométerek, Keszthely. Félmaraton párban teljesítve, még nem fix, egyeztetni kell a párommal, akit személyesen nem is ismerek még :) 
 - augusztus 18. Öbölátúszás. Ez a nagy álom első lépcsője, a nagy álom a Balaton-átúszás majd, egyszer. De az Öböl talán már most is sikerül.
 - november 16-17. Balaton Maraton, Siófok, félmaraton. Ez meg a hab lenne a tortán, vagy sikerül, vagy nem, abszolút lazán állok hozzá.
Szóval, ez a helyzet, meg az álmok, meg a tervek :) Már csak egy kis tavasz kellene!

2013. február 13., szerda

Twelve Plus One: sapka Csongornak

A kendő után egy gyors tesztkötésbe kezdtem, de azt nem mondanám, hogy egyszerűbe. Amit egy kis sapkán technikailag fel lehet vonultatni, azt a Twelve Plus One tudja: van benne körben kötés, magic loop technika, rövidített sorok, ideiglenes kezdés, zsinórleláncolás... Utóbbi kettőt ezen a sapkán tanultam.
A sapkát Piroska tervezte, én pedig, amikor megláttam a lehetőséget, rávetettem magam: végre valami fiús! 
A betegség miatt pár nappal később kezdtem, mint akartam, de amikor végül belevágtam, onnantól hamar megvolt. Aztán már csak el kellett varrni - összevarrni nem kell, egy darabban készült - bojtot készíteni, és kész! Nagyon jó fazonú kis sapka, takarja a fülét, homlokát, leér a tarkójáig, a feje tetején buggyosodik egy kicsit, a nagy pomponnal ettől olyan héttörpés, nekem tetszik.
Még fülrész nélkül

Varrás és bojt előtt

Kééész! :)

Ugye jól áll? :)

Ja és hogy miért Twelve Plus One a neve? Az alapjául szolgáló eredeti sapkán pont 13 csík szerepelt, de mégsem lehet tizenhárom, legyen hát tizenkettő plusz egy :)

Minta: Twelve Plus One by Piro (még nem jelent meg)
Fonal: Égbolt és Fűegér nevű vaterás fonalak, 50% gyapjú, 50% akril

2013. február 12., kedd

Utoljára az orvosnál - legalábbis remélem

Meg legalábbis egy ideig, jó hosszú ideig. Mert mostantól sokáig senki sem lesz beteg :)
Szóval tegnap voltunk Csongorral kontrollon, így ma már óvatosan ki merem jelenteni, hogy jól van. Úgy meghatódtam, amikor egy hét koplalás után enni kezdett, ráadásul a pénteki bablevessel kezdte :) Mivel is kezdjen egy alig több, mint egyéves beteg gyerek, ha az anyja kínálgatja húslevessel, gyenge főtt csirkemellel, kiflivel és pirítóssal? Neki bableves kell :) És aztán, amikor először nevetett hangosan több napi rosszkedv után. Ezekből láttam, hogy javulgat. 
A doktornő szerint a tüdeje tiszta, a torka szép, azt, hogy esténként még hétvégén is felment a hőmérséklete, valószínűleg az okozta, hogy vírusra (is) kapott antibiotikumot, ez okozhat elhúzódó lázat. Illetve a meglévő tízen felül nem is két foga jön, amit én is észrevettem, hanem négy. 
Antibiotikum-ügyben én nem bánom, hogy kapott, nem tudhattuk, amikor három hét hörghurut után hirtelen magas láza lett, hogy azt vírus okozza, azt sem, hogy tényleg nincs-e tüdőgyulladása, meg lehet, hogy a hörghurut maga is indokolta volna az antibiotikumot. Hogy utána kiderült, hogy háromnapos láz volt, hát így jártunk, én aztán abszolút nem vagyok támogatója az antibiotikumnak, de most ezzel együtt rendjén valónak tartottam. Szombatig szedte Csongor, aztán még ma kapott utoljára a hörgőtágítóból és a köptetőből, aztán elfelejtjük a gyógyszereket egy időre. Még a héten itthon tartom, nem viszem oviba Regővel vagy emberek közé, aztán szabad a pálya :)

2013. február 11., hétfő

Fekete István: Tüskevár

Marcinak kezdtem el felolvasni pár hete a Tüskevárt, de újra beszippantott. Az első felolvasás után este folytattam magamnak, és én pár nap alatt kiolvastam, a felolvasás még eltartott egy darabig, csütörtökön fejeztük be.
Nem is tudom, hányadszor olvasom a Tüskevárt, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy az egyik kedvenc regényem és az egyik kedvenc íróm, még ha hivatalosan ifjúsági regénynek is kategorizálják az ő könyveit. Nem csak az ifjúság találhat benne szépet, értéket és kikapcsolódást. Legutóbb amikor Regőt vártam, akkor vettem végig majdnem az összes itthon meglévő Fekete Istvánt, pontosan arra a szépségre, életre volt szükségem, ami árad a könyveiből. Úgy tud írni, úgy tudja megfogalmazni a mondanivalóját, a természetleírásokat, hogy az olvasó valóban részesévé válik a történetnek, átéli a gyerekekkel az élményeket, az iskolai szorongást és az azt követő felszabadult érzést, a nyaralás örömét, a horgászat izgalmát, a jégesőt és a betegséget, a büszkeséget, amikor ráébrednek, hogy amiben egy hete még ügyetlenkék voltak, az már rutin... És ennél még sokkal többet is úgy meg tud írni, hogy én talán nem is tudom itt megfogalmazni.
Értékekről van szó, arról, hogy mi a fontos és mi kevésbé az. A barátságról. Arról, hogy lehet erős hidat verni egy mérnökgyerek és egy özvegy mosónő fia közé. Hogy mennyi mindent tudhat egy öreg pákász, amit nem tanítanak az iskolában. És nem csupán a horgászat, a vadászat és a szabadban töltött napok gyakorlati trükkjeit. Leckét ad egyenességről, a szavak erejéről, nyugodt önbizalomról, higgadtságról és annyi, le sem írható dologról, amitől végül ember lesz a kamasz gyerekből. Azon gondolkodtam, hogy vajon ez életkor függvénye, vagy a koré, amikor játszódik? Számomra ezektől független. Hiszen akkoriban játszódik, amikor még meg sem születtem, és akkor olvastam először, amikor Tutajossal és Bütyökkel voltam egy korcsoport. Mégis most, 2013-ban is ugyanúgy hat, ugyanúgy mélyen, belül megszólít, átitat szépséggel. És ha felolvasás közben a tízéves fiam is megállít és azt mondja, hogy milyen szépen tudja leírni a természetet! - akkor ez egy generációval később is igaz még. Remélem, ő is el fogja olvasni később, magának is, és átitatódik Tüskevárral.

A Kilenctüskéjű a farsangon

Eljött ez is, Regő életének első farsangja :)
Jó előre megkérdeztem, hogy mikor lesz, hogy tudjunk készülni, jelmezt készíteni meg amúgy is. Szerintem kiscsoportban még talán kicsit korai a farsangolás, főleg, akinek  nincs ovis nagytestvére, így nem látta korábban. Persze Regőnek iskolás nagytestvére van, akit látott farsangolni, de az nem ugyanaz, egész más a hangulat, és hát Marci sem az a kimondott társasági ember, aki farsangi lázban égne vízkereszt óta. Szóval ő nem igazán volt képben, hogy mi ez, mi a lényege, hiszen ő farsang és jelmez nélkül is át tud lényegülni bármivé. Persze az óvodában is meséltek róla sokat, én is próbáltam terelgetni itthon, és amikor állandóan dinoszauruszt játszott, világos volt, hogy mi lesz a farsangon. Hogy aztán hogyan csinálok dinoszaurusz-jelmezt, arról fogalmam sem volt... Innen is köszönet érte Gyöngyinek és Annusnak, Gyöngyi megmutatta az ő Marcija jelmezét, Annus meg pár szóban rávezetett, hogy hogy is kell ezt, meg biztattak, és tényleg, onnantól egészen egyszerűnek tűnt. Szereztem anyagot, csak aztán közbejött Csongor betegsége, így aztán a pénteki farsang előtt szerdán álltam neki szabni-varrni. 
Közben Regő, ahogy meghallotta, hogy neki dinoszaurusz-ruhát kellene ölteni, rögtön tiltakozott. Először semmi sem akart lenni, aztán kitalálta, hogy farkas (mert a legjobb barátja, Döme farkas lesz :) ) hát, mondtam neki, hogy akkor zöld farkas leszel, mert az anyag már megvan :) Aztán kitalálta, hogy pöttyös dinoszaurusz lesz, végül pedig eljutott odáig, ami az eredeti elképzelés is volt, hogy tüskés dinoszaurusz, szuper. Szerdán megvarrtam magát a ruhát, akkor már rajongott, a lelkemre kötötte, hogy másnap varrjam ám rá a tüskéket :) Végülis csütörtökön este 11-kor lett kész a jelmez.
Aztán pénteken jöttek a bonyodalmak... Szinte az összes kisgyerek sírt, sokan nem akartál felvenni a jelmezüket, az óvó nénik meg kicsit félelmetesek voltak, nem tőlük ijedtek meg, de a síró és belém csimpaszkodó gyereknek nem volt ideális egy ijesztő jelmez :) Végül a dadus néninek adtam át, ő szakácsnak öltözött. Siettem haza Csongort lefektetni, aztán vissza, mert kilenctől tízig nyílt volt a farsang. Szorongtam, megnyugodott-e, milyen lesz neki? És ha ott leszek egy órát, utána vajon hogy tudok hazajönni?
Aztán minden szorongásom elszállt :) Egy vidám, lelkendező kisdinoszauruszt találtam, aki ügyesen és csuda aranyosan farsangolt :) Úgyhogy most elárasztalak képekkel és videókkal:
Bevonulnak

Megtapsolja a többieket

Megvigasztalja a Pókembert

Dinoszaurusz vagyok! :)

Jelmez

Sütizés

Táncol a babával

Főz nekem :)


Szóval, igazán jó volt, teljesen feldobva jöttem haza, és büszkén :) Innentől rutinos farsangolók leszünk, jövőre már simán menni fog minden :)

2013. február 9., szombat

Megtudtam

Az unokáim nevét, feltehetően az elsőkét. Ismertek még tízéves fiúkat, akik ilyen témákon gondolkodnak? Mert Marci tegnap ezzel jött haza.
Ha két fiú lesz, akkor Gergő és Ádám.
Ha két lány, akkor Réka és Dóra.
Ha egy fiú, egy lány, akkor pedig Gergő és Réka.

Mit szóltok? Nekem tetszenek :)

2013. február 6., szerda

Amethyst

Dobpergés, tadaaaamm, ééés elkészült! Bár a dobpergés igazából akkor lett volna jogos, ha karácsonyra elkészül, ahogy terveztem, de mivel december 25-én kezdtem, hogy legyen egyáltalán mit átadnom 26-án, ezért ennek elég kevés esélye volt :) Az utóbbi időben gőzerővel folytak a munkálatok, hogy az elmúlt hétvégére, amikor megyünk anyuékhoz, kész legyen, azt terveztem, ott fejezem be és hazahozom blokkolni. Az ismert okok miatt nem mentünk, és a kendőkészítés is lelassult, de mindegy is volt már, hiszen átadni úgysem tudtam volna. Így végül tegnap délelőtt láncoltam le, tegnap blokkolódott, és ma teljes szépségében várja a postázást :)
Néhány fotó blokkolódós korából:





És néhány már ma, szárazon:








Imádtam kötni. Bonyolult a minta, de néhány mintaismétlés után belejön az ember, és bár mindig mellettem volt a leírás, egy idő után már csak ritkán kellett puskáznom. Az nagyon tetszett benne, hogy a csipkés-csavarásos mintaegységeket tetszés szerinti számban lehet ismételni. Számolgattam, hogy hány ismétléssel hogy jön ki a méret, és úgy döntöttem, hét mintaismétlésem lesz, mert nagyon tetszett, hogy akkor hosszában a kendő mindkét oldalán 13-13 minta lesz. Ez olyan mesebeli, hosszában tizenhárom, függőlegesen meg hét. Így aztán jó nagy kendőt kaptam, azért is készült ilyen sokáig: kereken 200 centi a hosszabbik oldala, és 86 a legnagyobb mérete függőlegesen. Azt hiszem, ebbe már be lehet burkolózni. Halvány rózsaszínű, a képek sajnos lámpafényben, részben vakuval készültek, hol fehérnek látszik, hol meg sötétebbnek, mint amilyen, de valójában olyan kellemes púderrózsaszín. Anyukámé lesz :)

Fonal: Extrafine 150, Puncsfagyi szín
Felhasznált mennyiség: 287 gramm, azaz öt és fél gombolyag

Jelentek

Reggeli orvoslátogatás pipa, idézem a doktornőt:
 - Szegény, hörghurutja van, fáj a torka, fáj a füle, megy a hasa, kiütéses, és még a foga is jön, hát elég baja van...
Ez igaz, de ma már láztalan volt délelőtt! A fülfájás újdonság, nem is vagyok biztos benne, nyűgös volt Csongor, már a mellkashallgatástól is nyafogott, amikor a füléhez értek, elsírta magát. Hogy pont akkor lett elege vagy tényleg fájt, nem tudom. A doktornő először csóválta a fejét az ügyeletes doktor döntéseit hallva, de aztán már rendjén valónak tartotta. Az antibiotikumot szedi még szombatig, a hörgőtágítót és a köptetőt hétfőig, és hétfőn megyünk vissza.
Ma megint nagyon nyűgöske volt Csongor, amikor a délelőtti alvásból felkelt, úgy éreztem, hogy akár azonnal aludna is tovább. Enni nem kért, csak szopott, letenni nem lehetett, végül az etetőszékben üldögélt a közvetlen közelemben, amíg összeraktam a rakott krumplit. Kicsivel dél után végülis lefektettem, remélem, nagyot alszik és délután már jobb kedvű lesz.

2013. február 5., kedd

Helyzet

Javulásról számolhatok be, még nem tökéletes a helyzet, de határozottan jobb. Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat, drukkolást!
Vasárnap ebéd után hagytam abba, ugye? Aznap estére megint 40.2 volt Csongor, ezzel abszolút rekordot döntve. Tegnap viszont már egész nap csak 37.6, este 38.6, ma megint egész nap 37.6, este 38. Szinte már láztalan. Nem érzi jól magát, általában nincs jókedve, nyűgös, ölbebaba, bár korántsem annyira, mint a hétvégén. Fájhat a torka meg a köhögés is, sokszor sírdogál. De nagy öröm, amikor járkál, tologatja a kis kocsiját, örömmel játszik a kádban vagy kicsit elvan önállóan. Ma már egész sokat tudtam vasalni is mellette, már meg lehetett nyugtatni karban, és aztán újra letenni. Ez hétvégén elképzelhetetlen volt, fáj is a babacipelő izmom :)
Közben tegnap hasmenése kezdődött az antibiotikumtól, kap probiotikumot, de úgy is. Ma meg kiütéses lett, úgyhogy az én laikus diagnózisom: kezdetben volt a gégegyulladás még január elején, az húzódott le és lett belőle hörghurut. Aztán a fiúk hazahozták a háromnapos láz vírusát, ami pontosan ezekkel a tünetekkel jár: torokfájás, magas láz, aztán kiütések. Ez okozhatta a belobbant garatot, és szegény Csongort, aki még nem gyógyult meg a hörghurutból, teljesen kiütötte. Az első láza péntek este tizenegykor jelentkezett, a kiütések pedig ma délután, szinte órára pontosan négy nap elteltével, amikor a láz már alábbhagyott. Aztán persze lehet, hogy a kiütések is az antibiotikum mellékhatásaként jöttek elő, ezt majd holnap a doktornőtől megtudjuk. Morcos lennék, ha kiderülne, hogy vírus volt és feleslegesen kapott antibiotikumot Csongor - de végülis élete elsője, remélem, sokáig nem kap megint, és attól vagy nem attól, de jobban lett, a több hetes hörghurutjára lehet, hogy ráfért már tényleg, és a tüdőgyulladást sem tudták kizárni. Na, mégsem leszek morcos.
Ilyen is volt azért szombat este

Meg ilyen is vasárnap délután...

Ja, és közben egyértelműen tízfogú lett, a következő két rágófognak még csak a duzzanat adja hírét a felső ínyében... Remélem, azokat már negyvenfokos láz nélkül is kinöveszti :)

Marci és Regő jól érezték magukat Ságváron, Marci sokat sakkozott, jók voltak, aranyosak úgy nagyjából, a mama szerint. Örök hálám nekik, amiért vállalták őket a hirtelen szombat reggeli telefonomra. Viszont Regőke nehezen emésztette meg, hogy hétvégén nem volt itthon, és aztán hétfőn ovi... itthon is tartottam volna szívesen, de most úgy éreztem, talán ott biztosabb neki, talán most ott kevesebb az esélye, hogy elkap valamit, mint itthon Csongorral. Nem volt semmi gond egyébként, csak nehezen vált el tőlem reggel. Még ma is egy kicsit, de ma jó volt: tornával kezdődött a nap, átmentünk a tornateremhez, és megkért, hogy várjam meg. Mondtam, hogy egy kicsit várok, és örültem, hogy legalább látok valamit a tornájából. Olyat játszottak, hogy leterítettek egy hosszú kötelet kör alakban a földre, az volt a tó, ők meg a békák, mondókára ugráltak és ha jött a gólya, beugrottak a körbe. Aztán szaladtak körülötte, és hirtelen csak egy testrészüket bele kellett mártani a tóba: csak a jobb kezed,  vagy csak a feneked - de közben kezed-lábad nem :) Aztán kígyó lett a kötélből, és végig kellett lépkedni rajta. Örömmel, ügyesen ugrabugrált Regő is, szépen csinált mindent, és ő volt a legkisebb :) Örültem, hogy láttam, milyen ez, aztán elköszöntem tőle.

Marcinak is fáj a torka, eszi a torokfájás elleni cukorkákat, a homeopátiát meg a vitaminokat tömöm mindenkibe, nekünk felnőtteknek is jár. Nekem a futás is segít, azt olvastam, hogy ha a megfázás szélén imbolyogsz, fuss rá egyet, kihúz belőle, eddig bevált. Meg az anyák úgyse betegek :) 
Holnap orvos, jövök, beszámolok!

Fejős Éva: Bangkok, tranzit

Hű, nem most kéne erről a könyvről írnom... Hanem egy hónappal ezelőtt, frissen. Mindenféle történt és mindenféle fontosabb volt, ez meg csak itt várt piszkozatban.
Igazából azért nem nehéz mesélni róla, mert nem nagy az eltérés a másik Fejős Éva-könyvtől, amivel szinte egyszerre olvastam, az volt a Hotel Bali. Megfordult most nálam az időrend, mert ez az írónő első könyve, az a második, de ez is lényegtelen. Eléggé egy kaptafa a kettő, azóta úgy tudom, sikeresen kitört ebből az írónő, és egészen eltérő témákhoz, kicsit eltérő stílusokhoz is nyúlt. Itt még az egzotikus táj, érdekes emberek, élettörténetek, némi misztikus, titkolózós szálszövés és egy csipet filozofikus bölcselkedés receptjét használja.
Számomra itt is áll az, amit a Hotel Baliról is írtam: ha nem akar annyira titokzatos lenni, ha nem akarja az olvasót végig olyan nagyon izgalomban tartani, hanem nyugodtan elárulja egy ponton, hogy ki kivel van vagy szeretne lenni, akkor is érdekes a regény, csak kimaradt volna belőle az a picit izzadságszagú, erőltetett akarás. Szeretem az olyan történetszövéseket, amikor több pontról elindul több sors, majd különféle zegzugokon át összefonódnak életek és találkoznak emberek, ez is ilyen történet, nagyon jól el tudnám képzelni filmen. Mellé háttérnek az egzotikus Thaiföld, Bangkok fényesebb és nyomasztóbb életterei, nyüzsgő város és fehér strandok, ételek, szállodák, a nálunk megszokottól eltérő szokások, és kedvcsinálónak egy kis kóstoló Baliból. Könnyed volt, jó volt, kell az ilyen is.

2013. február 3., vasárnap

Nagybeteg kisbeteg

Szóval Csongor a múlóban lévő hörghurutra még rákaphatott valamit, és péntek éjjel majdnem 40 fokos lázzal kelt fel. Nem is hittem először az érzékeimnek, hogy mennyire forró... Csillapítottam, szoptattam, elaludt, öröm az ürömben, hogy most legalább aludt négy órát egyben. Hajnalban ébredt, érezhetően lement a láza, akkor nem is mértem, kifejezetten hűvös volt, de reggel megint 39 felett. Úgy volt, hogy megyünk anyuékhoz, szóval most épp egy vidám, eleven és hangos ságvári hétvégéről kéne beszámolnom, ehelyett ez a kis csepp csinált nekünk egy nyugis hétvégét... hát remélem, megértette, amikor mondtam neki, hogy legközelebb inkább tépem a hajam az ötgyerekes ricsajban az unokatesókkal, minthogy az ő negyven fokos szenvedését próbáljam enyhíteni.
Gyors konzultáció anyukámmal, és Péter elvitte legalább Marcit és Regőt Ságvárra, hadd unokatesózzák-nagymamázzák ki magukat, be is volt ígérve, készültek, gond nélkül elmentek nélkülem. Csongor a délelőttöt lejjebb nyomott lázzal, de nagyon nyűgösen töltötte, nekiláttam gyógyhúslevest főzni neki, de nem lehetett letenni, hát felkötöttem a hátamra, és úgy főztünk. Még sült hús és zöldségköret is lett, pedig egyáltalán nem terveztem semmi ebédet, hiszen nem lettünk volna itthon. Ő meg elaludt a hátamon, édesem, egyik gyerekem se csinált még ilyet. Sikerült letennem, persze a hátamról lebogozás és a kiságy között volt egy szopi, anélkül nem megy, ne is menjen ilyenkor. Apa hazaért, ebédeltünk, és morfondíroztunk, hogy vigyük-e ügyeletre. Önmagában a magas láztól én nem ijednék meg, ha csillapítható, és önmagában a hörghuruttól sem. De hogy a hörghurutra jött rá ilyen hirtelen, ilyen magas láz - megijedtem, hogy nem tüdőgyulladás-e, szóval én az ügyelet mellett voltam. Aztán felébredt, és popsiban 40.1 volt, a kérdés eldőlt. Még az ilyen viszonylag laza anyák szíve is összeszorul, ha a digitális hőmérőn a negyvenes szám jelenik meg... Ilyet se mért még ez a hőmérő se, persze, hogy a legkisebbnek kell produkálnia.
Szimpatikus, gyakorlatias orvossal találkoztunk az ügyeleten, eggyel gyógyszerezősebb fajta, mint a mi orvosunk, bár azt hiszem, ha hétköznap van és simán a gyerekorvoshoz megyünk, ő se vacillál sokat. Megemelte a lázcsillapító adagját, felírt egy kúpot ilyen magas láz esetére, és ott helyben be is adtam egyet Csongornak. Megemelte a hörgtágító adagját is, és felírt antibiotikumot. Az asszisztensnő nagyon örvendezett, hogy ez az első :) Nagyon ronda hörghurut, plusz belobbant garat, a tüdőgyulladás nem kizárható, azt a tipikus hangot nem hallotta, de azt mondta, ilyen piciknél ritka is, hogy hallják. Más vizsgálat azonban nem lesz - hála istennek - hiszen ha biztos lenne, akkor is csak ugyanígy kezelnék. Sírt nagyon szegény a vizsgálat alatt, a kúptól is. A váróteremben megszoptattam, megnyugodott, aztán kiváltottuk a gyógyszereket. A kúptól tényleg jobban lett, lement a láza, szépen játszott, aztán elfáradt, pihent, bújt egy kicsit és megint játszott. Azért sokat volt nyűgös, sokat volt kézben is.
Fürdésnél megint aranyos, jókedvű volt, aztán szépen el is aludt, igaz, már fél kilenckor felébredt valamire. Aztán legközelebb egykor, megint negyven fokkal... Kúp, szopi, alvás, de innentől nyugtalanabb, reggelig több ébredéssel, viszont a szokásos hatórai ébredésnél is visszaaludt még, fél nyolcig, és csak 38.5-tel kelt. Határeset, nem is kapott rá semmit. Akkor még olyan kis gyenge volt, járni sem akart, visszabújtunk az ágyba, és vagy félórát ébren, fekve pihent mellettem, ez se normális. Étvágya se nagyon volt, tegnap semmit nem evett, kis húsleves levét, reggel egy kevés almás zabkását, viszont szopizik sokat, a gyógyszereket elfogadja, szívesen iszik pár kortyot. És most nagyon boldog vagyok, mert rendesen ebédelt, húslevest, sok répát, kis húst, utána kölesgolyót, és jókedvű, felélénkült, itt totyog körülöttem :)

Február

A télből a február a legnehezebb, nem? Decemberben még várja az ember a hangulatot, a havat, a karácsonyt. Januárban úgy van vele, hogy ez a tél kellős közepe, helyénvaló a farkasordító hideg, a szél, a zimankó, a sötét, ennek most kell így lennie, kibírjuk, még élvezzük is, és ha túl vagyunk rajta, akkor közel a vége.
Aztán jön a február, és az ember hajlamos azt gondolni, hogy az már majdnem tavasz. Végülis már csak egy hónap a tél, mégpedig a legrövidebb hónap. És egyre világosodik. De ilyenkor hajlamosak vagyunk elfelejteni - vagy beszéljek csak a magam nevében? - hogy ha a vége is, de azért ez még tél. És most is ugyanolyan jogosak a mínuszok, a hó, a szél, mint januárban. És ugyanúgy sok réteg ruha kell a gyerekekre, és a bőröm alá kúszik a hideg levegő odakint.
Viszont tegnap kijött a medve a barlangjából, és itt nálunk egészen biztosan nem látta meg az árnyékát, úgyhogy remélem, kinn is maradt, és tényleg jön most már hamar a tavasz. Hóvirág már van :) És remélem, a medve a mai metsző széltől és hóeséstől se ijed meg, az árnyékát ma se látja, bundája meg van.

A februárt könyvekkel akartam kezdeni, mert van egy nagy csomó elmaradásom, épp csak a címek felírva piszkozatban. De sajnos fontosabb dolgom lett, majd mindjárt meglátjátok. És azután jöhetnek a könyvek.