Pécsi-bogádi hétvége fonalnappal

Szóval, ahogy már emlegettem, a hétvégét a nővéreméknél töltöttük Pécs mellett, Bogádon. A látogatás apropója az volt, hogy a kedvenc fonalboltom Fonalnapot rendezett kedvezményekkel, raktárlátogatással és hasonló földi jókkal, ahol ráadásul esélyem volt eddig csak virtuálisan ismert kötős-horgolós barátokkal is találkozni. Úgyhogy szombat reggel nem túl korán, kényelmes készülődés után Pécs felé vettük az irányt, gyönyörű, napsütéses őszben autózva. Itt-ott még a reggeli párától volt őszies a táj, úgyhogy nagyon meglepődtem, amikor Ancsáék házánál kiszálltunk, és kifejezett hőség volt, szedtem is lefelé a gyerekekről a ruhát.

Kis kerti játszás, hosszú autóút viszonylagos nyugalma utáni lazulás után következett az ebéd, Regőn teljesen megdöbbentem, ugyanis kétszer is kért a káposztás tésztából:

altatás után pedig Csongorral magára hagytuk a társaságot, és megkerestük Pécs belvárosában a fonalboltot. Szerencsésen meg is találtuk, pedig nem vagyok ott ismerős, és hát volt csodálkozás és hű meg ha. Mert ez csak az üzlethelyiségben lévő fonalas polc:

de minket a fonalnap alkalmából beengedtek a raktárba is, ami mint egy régi belvárosi épület zegzugos alagsora, és a plafonig érő polcokon csak fonalak és fonalak, rengeteg kincs. Az álmok megvalósításának csak a pénztárca szab határt, üres kézzel persze nem lehetett hazajönni, de egy csomó szépségnek hősiesen ellenálltam. A lányok, akiket a netes rendelésekből, e-mailezésekből már egész jól ismertem, kedvesek, segítőkészek, csuda ügyesek, még egy nevemmel gravírozott poharat is kaptam ajándékba. Külön öröm volt a két Andival, Macussal, Ercsuval találkozni, akiket eddig csak facebookról, blogokról ismertem. Csongor is jól érezte magát, kézről kézre járt, kúszva feltörölte a padlót :) A délutáni alvásának viszont rosszkor jött a program, most nem sikerült babakocsiban elaludnia, úgyhogy amikor nyűgös lett, mentünk. Nagyon jó volt élőben látni a boltot, amit eddig csak webshop formájában, lenyűgözött a szorgos dolgozóival együtt :)

Kicsit még sétáltunk a belvárosban Csongorral, ki nem hagytam volna, hiszen tudtam, hogy a többiek jó helyen vannak, az idő pedig gyönyörű volt, nem beszélve a fényekről. Pécs maga pedig csodaszép, vissza kell menni újra és újra megnézni!

Az utolsó képen már a bogádi templom látható :) A gyerekeket (meg a felnőtteket is) a játszótéren találtuk, amikor visszaérkeztünk. Lassan ment lefelé a nap és vele mi is befelé, jött a vacsi-fürdés-mese-alvás projekt, ezúttal öt gyerekkel, egész jól ment. Amikor mindenki elcsendesedett, mentem futni, bár nem nagyon ismertem a terepet, távolságbecslésben meg nem vagyok jó, de utólag térképen kiszámolva azért sikerült 3.3 kilométert megtenni. 

Reggel igyekeztünk összekészülődni, hogy mielőbb induljunk, minél több időt tölthessünk együtt és a városban. Most a Zsolnay negyedet mutatták meg Ancsáék. Marcival már voltak itt a nyáron, most benti kiállításokat, Csodák Palotáját nem akartunk nézni, inkább a jó időt kihasználva bebarangoltuk a negyedet, teljesen elámultam rajta, gyönyörű. 

Végül kikötöttünk a játszótereknél, most, hogy Csongor már ügyesen áll, őt is ki mertem tenni egy kicsit. Na persze volt ott hason kúszás is, de azt azért nem engedélyeztem :)

A negyedből a Boltok utcáján mentünk kifelé, itt helyi portékákat lehet kapni, és a látványcukor-manufaktúrában vettem is a fiúknak cukorkát meg nyalókát. Körülbelül soha nem kapnak ilyesmit, utálom, a fogak legnagyobb ellensége, na de amit a szemük előtt készítenek, az más... :) Péternek meg hoztam helyi bort, nem villányit vagy siklósit, hanem ténylegesen pécsit.

Még volt valamennyi a délelőttből, úgyhogy továbbmentünk a tettyei játszóterekhez. Játszótérből az volt a legjobb :) Felnőttszemmel élvezetesebb a Zsolnay negyed, de a gyerekeknek ez az igazi paradicsom. Különleges csúszdák a nagyobbaknak, mászókák és mindenféle egyéb földi jó a kisebbeknek és a még kisebbeknek, mindezek jól elkülönítve, de mégis együtt, gyönyörű környezetben- Úgyhogy megvolt Csongor első igazi játszóterezése is, kavicsozással és hintával.

Jó későig játszottunk, volt vagy fél kettő, mire hazaértünk és ebédeltünk. A gyerekeket nagyon nem kellett altatni :) én pakolásztam, aztán ébredés után már indultunk haza. Ezek a csacsik két faluval Bogád után, Pereked mellett legelésztek az út mellett, egy egész csorda. Meg kellett várnunk, míg őcsacsisága hajlandó lesz átkelni az úton, mint kirándulásunk utolsó fénypontja :)

Sóstói tanösvény

Itt a közvetlen közelünkben is vannak ám szép helyek, nem kell messzire menni... Van olyan is, ahova ráérünk egy kényelmes reggeli után elindulni, és ebédre vissza is érünk. (Így ráadásul semmi fontos magyar vonatkozású olimpiai eseményről sem maradunk le :) )

Péter tegnap felfedezte, hogy a sóstói tanösvény egyik bejáratánál van egy fa játszótér, ahol ráadásul állatfigurák is vannak: teknős, csiga, kígyó, ló. Hát ezt ki kellett próbálnunk, és milyen jó, hogy ott van mellette a tanösvény, két legyet egy csapásra. Úgyhogy el is mentünk ma reggel, na jó, délelőtt:

Sajnos a játszótérre délelőtt nagyon odasüt a nap, úgyhogy rövid idő után már csalogattuk a fiúkat az "erdőbe". Nagyon tetszett nekik a tanösvény is, a kis madárleső fatoronnyal, az információs táblákkal, pihenőpadokkal. Nem is nagyon van mit mesélni róla, meséljenek a képek:

Egy jó kis nap

Reggel azt gondoltam, na, ilyen lesz a nyár, átálltunk nyári üzemmódra. Korán kelni (nagyon... de egy kicsit sikerült visszaaludnom, és még utána is korán volt...) kora reggel főzni, aztán ki a kertbe, Regő homokozik, Csongor a saját lábával játszik, Marci még iskolában, de ez pár napon belül megszűnik... Én dolgozgatok, gyomlálok, gyümölcsöt szedek, homokot lapátolok, az már álomszámba megy, hogy egyszer a diófa hűvösében játszótéri anyukaként kötögessek vagy olvasgassak, amíg ők játszanak. Késő délelőtt, amikor már tűz a nap, irány befelé, ebéd, pihenés...

Tekintettel arra, hogy még nincs nyár, a pihenés ezúttal elmaradt, gazdag és hatékony délutánunk volt. Marcival és Csongorral bementünk a városba Regő délutáni alvása alatt. Vittük magunkkal a függönyanyagot, amit még tavaly ősszel vettem azzal, hogy "majd még a terhesség ideje alatt megvarrom..." aztán hogy "majd szülés után megvarrom..." és azóta is varrom, szóval most meg már itt a nyár és kellene az árnyék, úgyhogy gondoltam, megkérdezem ott, ahol vettem, hogy nem varrnák-e meg ők. Először a plázában intéztünk valamit a húgomnak, sikerrel jártunk. Aztán mentünk a függönyboltba, szerencsére hajlandók megvarrni, ráadásul volt is még nekik ugyanabból az anyagból, megvettük a gyerekszoba kisablakára. Kis lépés az emberiségnek... végülis csak négy éve lakunk itt, mire lesz függönyünk. Na jó, van, ahol eddig is volt :)

Marci itt már nagyon izgult, hogy nem késünk-e el. Ugyanis eddig nem is mondtam, hogy a napokban közzétették a zeneiskolai felvételi eredményét, és ő ott zongora várólistán szerepelt. Kicsit értetlenül álltam a dolog előtt, hiszen a felvételin mondtuk, hogy igazából csak úgy beírtuk a zongorát, mert valamit kellett, de nekünk azt mondták, hogy majd ők ajánlanak hangszert, és ajánlották is a klarinétot. Úgyhogy telefonáltam, érdeklődtem, megadták a klarinéttanárnő számát, újra telefonáltam, és végül az a megegyezés született, hogy bemegyünk ma, hadd hallgassa meg ő is. Marci aranyos volt, útközben folyton mondta az élményeit a felvételi napjáról, emlékezetes maradt benne: itt ültünk, ott ettük a fagyit, ezt mondtad... :) A tanárnő nagyon kedves, szimpatikus, az én szégyellős nagyfiam pedig olyan cserfes, közlékeny volt, hogy csak lestem. Okosan válaszolgatott, most nem rontott el semmit, ügyesen tapsolt ritmust, énekelt, furulyázott, szóval a végén elmentek a tanárnővel kettesben felvételi lapért. Van egy zeneiskolás nagyfiam! 

Csongor ezúttal a karomból hallgatta a felvételit, kicsit nyűgösebb volt, mint legutóbb, amikor pedig ők elmentek a papírért, akkor evett. Utána viszont olyan nyugodt kis tündér volt, hogy többször azt hittem, alszik, pedig nem :)

Marcit megint meghívtam egy fagyira, mint egy hónapja, és én is ettem egy tejmenteset, egész büszke voltam magamra, bár persze ez is nassolás, na de nemrég még három gombócot ettem volna, és nem nézem, milyen. Aztán szerettem volna megvenni neki azt a kottát, amit a tanárnő javasolt, de kiderült, hogy az van meg nekünk is itthon :) Kicsit bánatosan, hogy akkor mit kapjon Marci kis ünneplésként, indultunk haza - mármint én voltam bánatos - amikor egyszer csak megkérdezte, hogy majd elmegyünk egyszer a Burger Kingbe? Na, legjobbkor mondta, arra kanyarodtunk, és kapott egy gyerekmenüt. 

Közben itthon Regő felébredt, és a mamával elmentek busszal a játszótérre. Most buszozott életében először :) Nem sokkal előttem értek haza, mesélte, hogy buszozott, "és csücsültem, és a mama is csücsült" meg csúszott, hintázott, mászott. Mama azt mesélte, hogy azért kicsit megszeppent volt, óvatos, nézte, hogy mi történik itt :) 

Szóval jó, mozgalmas és hatékony napunk volt. És estére még Péter is hazaérkezett :)

Hirtelen nyár

Délelőtt csak a kertben voltunk a kicsikkel, de olyan jó a péntek! Marci korán hazajön és csak kevés leckéje van, úgyhogy érett bennem a titkos terv, hogy ha Regő ébred, megyünk a játszótérre. Sajnos nem gyakran megyünk, mert komoly túra tőlünk, odafelé még hagyján, de visszafelé dombnak fel háromnegyedórás séta. Rendesen össze is kell pakolni, mert például víz sincs a játszótéren, se mondjuk egy kisbolt a közelben, úgyhogy vizespalackok, keksz legyen, mindenkinek egy pulcsi szükség esetére - nem kellett - labda, homokozójáték, Marci biciklivel, Regő motorral, én meg loholok utánuk a babakocsival. De milyen öröm is megint mezítláb, papucsban loholni!

Aztán már csak a játék van, a nap meg a mozgás, társasági élet ismerős kismamákkal, a meglepődés, hogy hova tűnt egy év - az egyik kisfiúról megkérdeztem, hogy ugye februárban múlt egyéves - aha, januárban kettő... Tényleg nagy volt egyévesnek, de mikor repült el ennyire az idő...?

És aztán már csak a fényképek voltak.

Marci Matyival - barátok :)

Utolsó "nyári" hétvége

Azaz már inkább első őszi, de az időjárás még nyarat mutatott. 

Kitisztogattuk a medencét, rendeztünk egy utolsó fürdést benne, bár a víz nem volt valami meleg, de Regő nagyon élvezte, újra és újra kérte, hogy "még hideg". 

 

Marcit már csak fürdés után, Bátorral sikerült lekapnom:

Regő nagyon szeret a csapnál játszani, az alsót már meg is tudja nyitni, imád vizezni:

Kicsit még játszottak, szaladgáltak, aztán én is összeszedtem magam - pedig olyan jól elringatóztam a hintaágyban - és elsétáltunk a játszótérre. Vittünk babakocsit és motort is. Nálunk eseménynek számít a játszótérre menés, gyalog elég messze van, ha Regő motorozik, akkor rohanni kell utána, ha babakocsizik, akkor meg hazafelé végig dombnak felfelé kell tolni, ugyanis tőlünk szinte végig lejt az út, így aztán visszafelé nyilván emelkedik. Logikus :)

Marci nagyon jó volt, hogy ott volt, tisztára meghatott. Amikor kiértünk a járdás részre, szaladt Regővel és a motorral, én alig tudtam követni őket, néha visszatartotta, hogy megálljanak, figyelt rá. A játszótéren közölte, hogy én üljek le, majd ő megy Regővel mindenhova, segít neki. Én csak oda kellettem, ahol tényleg felnőtt segítség kellett, csúszdánál, magas mászókánál, de Marci hintáztatta, elvitte szaladgálni a biciklis ugratódombokra (épp nem voltak ott biciklisek) én meg egy padról néztem őket kényelmesen. Jól meg is ölelgettem az ügyes nagyfiamat :)

Jó hosszan ott voltunk, hazafelé volt egy kis hiszti. Regő szépen elindult, amikor mondtam neki, de sajnos nem engedtem az úttesten motorozni, hát milyen anya az ilyen :D Átvittem, leült a járdán, és onnantól se gyalog, se motoron, se a karomban sem akart tovább jönni. Végül betettem a babakocsiba, a betevés ellen ilyenkor tiltakozik, de aztán már nyugodtan ül bent és nézelődik. Az iskolánál megálltunk, van ott egy olyan régi kék kút, ittunk, onnantól Regő felváltva sétált, szaladt, motorozott. Hazaérve még szedtem egy nagy tál paradicsomot, paprikát, megnézegettük a virágokat:

Ma délután állítólag jön a hidegfront...

Tali Ankáékkal

Kis visszatekintés... ez még az utolsó ságvári napunk. Délelőttre sikerült megbeszélni egy hirtelen találkozót Ankával és a kislányaival. Ő egy régi siófoki barátnőm, cserkésztársam, és érdekes számomra, de most, anyaként, bloggerként, a távolból, neten keresztül mintha közelebb érezném magamhoz, mint amikor hetente találkoztunk... nem is akarom kiszámolni, ezelőtt jó tíz-tizenkét évvel utoljára. De semmit sem változott, csak lett közben két tündéri kislánya, Lorka hároméves, Hanna hét hónapos. A blogja, a facebook bejegyzései alapján úgy érzem, sok tekintetben nagyon közel áll egymáshoz a gondolkodásunk - ez azért a közös cserkészkedésből is kiderült persze - de anyaként valahogy még mélyebbnek érzem.

Szóval egy kis siófoki játszótéren találkoztunk, amit eddig nem is ismertem, sőt, amikor arrafelé jártam iskolába, a környékén se volt semmi, csak elvadult bozótos domboldal. Most meg szinte Rózsadomb, gyönyörű új utcák és családi házak. Ők már ott voltak, mire én a három fiút öltöztettem, reggeliztettem stb. és odaértünk. A fiúk ügyesen elfoglalták magukat, Regő is volt, amivel tudott egyedül játszani, csak időnként kellett neki segíteni, Lorka is boldogult szépen. Így mi is tudtunk kicsit beszélgetni, miközben Hanna körülöttünk mászott vagy belénk kapaszkodva álldogált. Hosszú idő után ez volt az első igazi meleg nyári délelőtt. 

Három fiú egy hintában:

Hanna:

Anka Lorkával:

Regő mászókázik:

Marci két gyerek ellensúlya egyszerre (ez az a kép, amin a lehető legtöbben rajta voltak):

Nagyon jól sikerült játszóterezés és beszélgetés volt, délig ott voltunk, nagyon örültünk, hogy sikerült összehozni!

Ebédre hazamentünk, és amíg a két kisebb aludt, én pakoltam, csomagoltam, vasaltam. Bencéért valamikor 4-5 óra körül jött az apukája, aztán mi is hazaindultunk.