2011. október 27., csütörtök

Szerelem

Marci ma azt mondja az iskolából hazaérve:
 - Tudod, mi volt ma a nap fénypontja? Hogy az Aliz megmondta, hogy ő is szerelmes belém.

Marci körülbelül a nagycsoport óta szerelmes Alizba, ami semmi különöset nem jelentett eddig, csak tudták, hogy ő szerelmes belé, de nem tettek különösebb erre utaló dolgokat. Gratuláltam, örültem, kérdeztem, hogy akkor hogyan tovább? Mire ő:
 - Azt hiszem, hozzáírom a listához a Mi micsodából a Szerelmeskedés könyve tinédzsereknek című könyvet is. Igaz, hogy még nem vagyok tinédzser...

Na álljon meg a menet :):):) Mondtam, hogy az még arrébb van, kicsit később jön :) Legyen szíves udvarolni, szépen beszélgetni Alizzal, megfoghatja a kezét meg vigyen neki, amit szeret, a lányok azt szeretik. De a szerelmeskedéssel még ráérünk :)

2011. október 26., szerda

A nap fénypontja

Nem volt meg a tájékoztató. Csütörtök óta nem láttam, hétvégén Marci apjáéknál volt, de szerintük ott sem maradt. Hétfőn megtudtuk, hogy be sem szedték. Itthon újra és újra megnéztük az olyan helyeket is, amikre nem is gondoltunk. Kedden újra megnézte Marci az iskolában is. Itthon takarítottunk, és még a szőnyeg alá is benéztük, négykézláb végigmászattam vele a lakást. Nincs. Már kezdtem nagyon feszült lenni. Az egy dolog, hogy beírást kap érte, ha nincs meg, aztán meg kell venni újra, ott egye a fene. Egyszerűen az zavart nagyon, hogy nincs meg, szőrén-szálán eltűnt.

Októberre két kirándulást tervezett az iskola. Szerettem volna, ha Marci mindkettőre megy. Az első 8-án lett volna, de a rossz idő miatt 15-ére tették át, amikor viszont mi Ságvárra mentünk. Ekkor fizettem be a másodikat, illetve Marcinak adtam a pénzt, hogy fizesse be. Ez 22-én lett volna, és rossz idő miatt megint elhalasztották, később egy visszaküldendő papíron kérdezték, hogy jó-e a november 3-i időpont. Visszaküldtem azzal, hogy jó, mire Marci hazajött azzal, hogy akkor holnapig be kell fizetni. Nem értettem, megkérdeztettem vele, hogy ugye biztosan odaadta a pénzt, ellenőriztesse már a szervező tanárral. Ma megint ugyanazzal jött haza: a tanár szerint nem fizettük be.

Emiatt a két dolog miatt már elég bosszús voltam Marcira. A hanyagsága miatt, illetve ha nem félreértés van, hanem esetleg tényleg nem adta oda azt a pénzt - egy ezresről van szó - akkor hova tüntette? Nem hittem igazán, hogy tényleg erről van szó, soha nem fordult még elő, hogy valami befizetnivalót elveszített vagy elköltött volna. A vásárlástól amúgy is tart egy kicsit, inkább elveszítésről lehetett volna szó, de olyan se volt még. Persze attól még most lehet...

Gondolkodtam, hogy mit tegyek. Általában az az alapelvem, hogy olyan büntetést kapjon a gyerek, aminek köze van ahhoz, amit csinált. Nincs sarokba állítás vagy ilyesmi, és semmi olyan, ami szeretetmegvonásnak értékelhető, például hogy nem mesélnék este. Ha elkótyavetyélt ezer forintot, akkor nem mehet a kirándulásra, és/vagy ad nekem egy ezrest a zsebpénzéből, erre gondoltam. Vagy hogy nem kapja meg a vágyott gyerekbicskát, amivel kapcsolatban úgy állapodtunk meg, hogy én tankolok, neki adom a matricákat, ő gyűjti, a matricákon fölül szükséges pénzt pedig elfelezzük. Ha ebből vonnám le az ezrest, már nem kaphatna bicskát, viszont mehetne kirándulni... És közben persze szomorkodtam. Én szerettem volna neki kirándulást is, bicskát is, sőt tájékoztatót is.

Ma újra átkutattuk a szobáját, a nappalit, a konyhát. Néztem fehérneműs fiókban, újságtartóban és mindenféle idétlen helyen. Aztán hirtelen felküldtem Marcit az ágyába, nézze már meg, nem vitte-e oda? Én nem látok oda, és már fel se szívesen mászom. Erre megszólal fentről, hogy megvan! Nem hittem a fülemnek :) Hogy mikor, miért vitte fel? Biztos megszámolta az ötöseit :) Az meg, hogy aztán nem találkozik vele napokig, teljesen reális, az ágy alja 1,70 magasan van, és 90x200-as felnőtt ágy, rengeteg könyv, játék, óra, egyéb alszik még ott Marcin kívül. Jaj de megkönnyebbültem, legalábbis félig.

Közben telefonáltam az iskolába, de Balázs bácsi, a kirándulást szervező tanár nem volt elérhető. Körülbelül tíz perccel a tájékoztató megtalálása után csörög a telefonom, ismeretlen mobilszám. Balázs bácsi visszahívott a saját mobiljáról (!) és tisztáztuk, hogy valószínűleg nem nézték meg pontosan, és azt hitték, hogy Marci az első kirándulást fizette be, és azon volt is - pedig nem volt, úgyhogy a befizetett egyetlen ezres a másodikra érvényes.

Kisütött a nap, kiderültek a rejtélyek, helyükre kerültek a dolgok. Egy félórával a szokásos időpont előtt kértem Marcit, hogy készülődjön edzésre, hogy be tudjunk menni a benzinkútra a bicskáért. Kiszámoltattam vele - kis matekfeladat - mennyi a szükséges összeg fele, összeszedte a saját pénzéből, hozta a matricagyűjtő füzetet is, és mentünk. Autózunk, hallgatjuk a rádiót, Regő aranyosan hablatyol a hátsó ülésen, és Marci egyszer csak megszólal: Szerintem te nagyon jó anya vagy, és jól nevelsz engem. Csak azért nem sírtam el magam, mert vezettem (de most, hogy írom, nem vezetek, és könnyezem is...) és kérdeztem, hogy ezt most mire mondja? Először azt mondta, csak úgy, de aztán folytatta: mert tudod, hogy valamit szeretnék, de nincs rá elég pénzem, és odaadod a felét. Mondtam neki, sok gyerek ennek nem örülne annyira, hanem azt akarná, hogy a szülei megvegyék. Mire Marci: igen, azok, akik nagyon el vannak kényeztetve! 

Hát, ilyen fiam van. Kisimulnak a veszekedések... Este, ha nemsokára hazaér edzésről, akár lehet fárasztó is. És az ilyen fiamnak ilyen bicskája van:

Éntudat

Tegnap Regő eltévesztette, és apát anyának szólította. Mire Péter a mellére bökdösve mutatta, hogy Regő, én apa vagyok! Regő erre saját magára mutogatva:
 - Jó! Én meg a Regő vagyok! :)

2011. október 25., kedd

A Lista

Marci írt egy aprócska listát :D Szerintem évekig használhatjuk szülinapokra, névnapokra, karácsonyokra :D Kicsit csoportosítva leírom ide is, mert érdekes, hogy miket kér és ebből mire lehet következtetni :)
  - Beyblade vagy Union - ez a Beyblade valami Bakuganhoz hasonló játék, pörgettyűk és annál bonyolultabb dolgok. Uniont nem találtam, nem tudom, hogy mi az.
  - Toonz - ezek kis szörnyecskék arénával, katapulttal és más alkatrészekkel, csoportokban lehet velük harcolósat játszani. 
  - Slingers - ügyességi, stratégiai játék, korongokat kell lőni és ezzel pontokat szerezni. 
  - Bakugan golyótároló
  - átalakítható Transformers 
  - Tron dobókorong (ez olyan, mint egy frizbi, csak valami kultikus képregényfigurás...)
  - Játékrobot, mint az Andrisé
  - Játékpisztoly (na azt tőlem sose fog kapni) 
A fentiek azok a játékok, amiket Minimax reklámokban lát szerintem (apjánál vagy mamánál, mert nálunk be sincs állítva a tévén a Minimax) vagy osztálytársak, szomszéd gyerekek mondják neki. Nem véletlen, hogy a nagy részéről nem is hallottam, és tőle kérdeztem meg, hogy kell leírni :D. Viszont attól, hogy ilyen reklámos cuccok, nem tartom mindet rossznak, de azért túlzásba nem fogjuk vinni.

  - Bionicle robot
  - Hot Wheels pálya
  - Golyópálya
  - Robotbogár (nanobogár) és pálya
Ezek azok, amiket én is jónak és értelmesnek tartok. A Bionicle robot is tulajdonképpen egy legó. Korábban kapott már vagy hármat, de jelenleg mind az apjánál lakik :)

  - Szellemvár társas - Marci szerint a Piramis Kincse folytatása, de nem találtam ilyen néven a neten.
  - Tikal társas 
  - Lego társas
  - Labyrinth Avatar társas 
Tök jó társasok! Úgy örülök, hogy ezeket szereti, szeretné :) Mondjuk a legótársast én annyira nem szeretem, egy van, ami elég kis béna, túl egyszerű. A Labyrinthből nyilván nem lenne muszáj pont az avataros, igazából ahogy utánanéztem, azt nem is láttam most, hogy kapható lenne. Nem baj :) Jobb szeretem az alap verziókat.

  - Rumini könyvek következő részei
  - Lázár Ervin könyvek
  - Harry Potter könyv és film 2. rész
  - Dalí könyv
  - Miró könyv
  - Circle of Magic könyvsorozatból: Mágusiskola, A torony titka, A mágikus szobor, Veszély a kastélyban, A varázsló vára, A mágusiskola rejtélye
  - Gyűrűk Ura 1-2-3. könyv,  már olvasta úgy, hogy felolvastam neki   
  - Mi micsoda könyvek: Kísérletek könyve, Titokzatos jelenségek, Komputerek és robotok, Energia, Hidak és alagutak, Szamurájok, Lovagok, A mikroszkóp, A hét világcsoda, Kémia (Marci megjegyzése: ez nagyon fontos!), Multimédia és a virtuális valóság, Gépek, Varázslók, boszorkányok, mágia; Az internet, Tudomány és technika
  - Mi micsoda hangoskönyvek
  - Mi micsoda dvd-k
  - Kézikönyv a Pandorához
  - A 39. kulcs sorozat 2. könyve
Mennyi könyvet kér! És világosan látszik az érdeklődése: legyen mese is, varázslat is, némi mágia, és sok-sok tudomány :) Könyv biztosan lesz minden alkalomra, ehhez pici kora óta ragaszkodom.

  - Baseball szett: ütő, labda, kesztyű
  - Scooter check roller - szerintem ez csak egyszerűen egy roller
  - Papírsárkány
Ezek a sportolós, mozgós, kinti dolgok, ezeknek is örülök :)

  - Victorinox bicska - ezt a Molnál lehet venni gyűjtőpontokból, összegyűjtötte a pontokat és megbeszéltük, hogy kap gyerekbicskát 
Ez meg olyan vagány fiús, cserkészes dolog, ez is tetszik :)

  - Gyurmalin ion, aura és éjfekete színben 
Ez egy különleges gyurma, nagyon érdekes dolgokat tud, most néztem utána, Marcitól hallottam róla először :) 
  - Furulyakotta (gyerekdalok, népdalok)
Imád furulyázni :) 
Kedves Család, lehet válogatni :D Ne mondjátok, hogy szűk a lista! :D

Pár kép

Mostanában eléggé képszegényen blogolok, ami azért van, mert Regő egyre kevésbé partner a fényképezésben, rögtön közli, hogy "én is fénypékezek anya" és a közelről szembefotózott Regő, főleg, ha még a kezével is belenyúl, nem annyira profi képeket eredményez :D Azért a múltkor próbálkoztam egy picit:
Itt még aranyosan fürdik:


Itt már gyanús az arckifejezése :)

Ezeken a képeken már szökik a fényképezőgépért:



Ez pedig már az "én is, nekem is anya" - kicsit nyafogósan:

Brian Freemantle: Sniper

Végre kiolvastam! Ez a már emlegetett német nyelvű könyv, amit jó pár hete kezdtem el olvasni, és amikor elkezdtem, nem hittem, hogy a szülésig befejezem. Nehezen haladtam az elején, többször újra kellett olvasni mondatokat, napi egy-két oldal fért bele... aztán a végére nagyon belehúztam, már 30-40 oldalakat elolvastam, ha korán ágyba tudtam bújni, és nem aludtam el rögtön. Kisebb alakú, de ahhoz képest vaskosabb könyv, de azt azért nem gondolná az ember így ránézésre, hogy majdnem 500 oldal, azt hiszem, egész pontosan 492. Jó sűrű, apró betűs, ékes német nyelven teleírt szöveggel.
Egyébként egy nagyon izgalmas krimi, és a vége felé egyre izgalmasabb, itt-ott hullámvölgyekkel, amikor azt hittem, ellaposodik a történet, de rájöttem, ez szándékos lehet az író részéről, mert utána annál érdekesebb lesz megint.
Hogy miért lett németül Sniper a címe, arról fogalmam sincs, ugyanis a Sniper tudtommal mesterlövészt jelent, amiről szó sincs az ötszáz oldal folyamán, és az eredeti angol címe sem ez, hanem The Button Man, aminek sokkal több köze van a történethez.
A sztori maga: a rendszerváltás éveiben Moszkvában meggyilkolnak egy fiatal, amerikai diplomatalányt, akinek ráadásul egy befolyásos szenátor a nagybátyja. A lány kiterjedt kapcsolatai miatt felmerül, hogy valamelyik szeretője lehetett az elkövető, esetleg valaki, aki rajta keresztül a nagybátyját akarja botrányba keverni, és így politikai színezete lesz az ügynek, de a gyilkosság módja alapján lehet egy utcán járkáló őrült is, aki véletlenül épp őt szemelte ki. A moszkvai nyomozóhivatal segítséget kap az FBI-tól, egy amerikai ügynök független segítőként odautazik, és együtt nyomoznak. Közben kiderül, hogy sorozatgyilkosságról van szó, összefüggést találnak egy korábbi esettel, majd még két támadás történik, az egyik áldozat túléli. az alaptörténet a nyomozás körül forog, de sok egyéb szál is belefonódik: Moszkva, az USA és a különbségek ebben az időben, szerelmi szálak és kapcsolatok, nemcsak az amerikai áldozat, hanem a nyomozók magánéletében is... és fordulatok: többször felmerülnek gyanúsítottak, akikről kiderül, hogy ártatlanok, az olvasó velük együtt nyomoz, gondolkodik, visszalapoz és velük együtt keresi a bizonyítékokat, az összefüggéseket. Én legalábbis így olvastam, teljesen belebonyolódtam, és nagyon vártam a fordulatot, éreztem, hogy lennie kell... és lett is, körülbelül tizenöt oldallal a vége előtt, imádtam! Nagyon jól megírt krimi, nem tudom, megjelent-e magyarul, de ha jól fordították, biztos, hogy élmény olvasni.

2011. október 24., hétfő

Fáradt poszt

 - Anya, vasárnap lesz a nemzeti ünnep? (Még múlt héten kérdezte Marci.)
 - Igen, meg a húgom születésnapja is.
 - De jó neki, akkor ő magyar!

Regő ül a kádban, és mutatja a fejét:
 - Ez az enyém, ez a fej. Ez a Regőm.

Esténként nagyon fáradt vagyok. Főleg, ha Regőnek sikíííítós napja van, vagy ha Marci kiakaszt valamivel, vagy ha a kettő egyszerre, egymást gerjesztve történik. Regőnek voltak már sikítós korszakai, egy ha jól emlékszem, négy hónapos kora körül, egy már olyan kilenc körül, és ez a mostani jó pár hónapja kezdődött, és a hiszti egy fajtájának számít. Zseniálisan beletalál abba, amit a legkevésbé tudok elviselni, érdekes dolog ez, szerintem egész türelmes vagyok, sok mindent elviselek magam körül, és erre van két olyan fiam, akik meg tudják keresni azt a pontomat, aminél fogva a legkönnyebben kibillenthető vagyok. Egy csomó hang idegesít már régóta, érzékeny vagyok rájuk, nekem inkább dugjanak bogarat a ruhámba, minthogy hungarocellt csikorgassanak a fülem mellett... de az elmúlt nyolc-kilenc évben kiderült, hogy a legidegesítőbb hang kategóriában messze nem ez nyert, hanem van egyfajta sírás, ami olyan műnek tűnik, különösen egy nyolcéves fiútól... és emellé zárkózott fel szorosan Regő sikítása. Én meg kipukkadok, mint egy labda.
Már kora reggel kiakadtam, amikor Regő eleve sikítósan kezdte a napot, és hozzájöttek más zavaró tényezők is, meg volt egy kis rohanás is, mert anyajegyszűrésre mentünk és előtte meg akartam főzni. De elmentünk, kiszellőztettem a fejem és megnyugodtam, siettem haza, Marci is akkor ért haza az iskolából, amikor én. Nagyon örültem neki, ő is jó fej volt, aranyos, segített és semmi baj nem volt vele. Regő továbbra is sikított, de akkor kevésbé tudott kibillenteni, és nemsokára ment aludni. Aztán jöttek a szokásos dolgok: hogy ha megkérem valamire Marcit, pofákat vág és nyafog hozzá, márpedig ezek a dolgok így lesznek napi vagy heti rendszerességgel, attól függ, mi a kérés. Neki is jobb lenne, ha egyszerűen megszokná, elfogadná. Aztán elviszem edzésre, ahova már nagyon nincs kedvem és energiám hetente kétszer hurcolni, és az eső is szakad. Hazafelé az apja hozza, most úgy alakult, hogy Regő megvacsorázva, megfürödve, pizsamában volt, mire Marci hazaért, olyan könnyű, korán lefekvős este lehetett volna.
Aztán kiderül, hogy Marcinak nincs meg a papucsa - amit naponta ezerszer hall, hogy hordja, hogy hova tegye, hol vegye le és hol találja meg, de nem. Ez valahogy nem fér a fejébe. Elküldöm vacsora nélkül fürödni azzal, hogy ehet, ha megvan a papucs. Közben keresem én is - megtalálom egy halom összegyűrt ruha alatt, amit szintén nem egyszer hall naponta, hogy hogyan tegye le a ruháját. Kiviszem neki, kész a fürdés, megy enni. Közben Regőnek mesélek, fel-le mászik az ölemből, alig férünk Csongorral, fáradok.
Bejön Marci megette a vacsorát, megy fogat mosni. Visszajön, kérem, hogy pakolja be a táskáját. Már rég kész, de még mindig az asztala körül keresgél. Kérdem, mi hiányzik. Nincs meg a tájékoztatója. Nincs beszedve, nincs nálam, se táskában, se fiókban. Regő négy meséjével már kész vagyunk, Marcié jönne, de helyette tájékoztatót keresünk. Nincs, de közben rendet rakunk az íróasztalon, kiderül, hogy a táskában kétszer annyi tanszer van, mint másnapra szükséges, kivesszük a fölösleget. A végén már nincs kedvem mesélni... Lefektetem Regőt, puszi-puszi mindenkinek, felhúzzuk Marci óráját, kijövök, és kééész. Elfáradtam.
Remélem, ugyanezek az esték plusz egy gyerekkel könnyebbek, mint nagy pocakkal... És remélem, tanulok még egy nagy adag türelmet. Mert tudom, hogy ez nem a világ vége és aranyos, jól nevelt gyerekeim vannak. Tudom... csak néha jól elbújnak egy-egy hisztigombóc mögött.

2011. október 22., szombat

Én is!

Mostanában nem egyszer beszélgettük Péterrel, hogy Regő leggyakrabban használt kifejezése az "én is", esetleg a "nekem is", vagy csak szimplán az "én". Ő is azt akar enni, inni, amit mi, de főleg mindent velünk akar csinálni, mindenben segíteni, illetve saját magának a legtöbb dolgot önállóan szeretné intézni. Mostanában szoktunk szörpöt inni, tegnap fordult elő, hogy kért, én töltöttem neki, de az úgy nem volt elég jó, csak ha ő is tölthetett magának hozzá pár cseppet a szörpös üvegből. Mindent ő akar betenni a mikróba, amit még fel se ér teljesen, ha én főzök, akkor ő is főz, és kér ám hozzá valami igazit, egy kis sót, lisztet vagy rizst. Ha Marci furulyázik, akkor neki is kell, és ha Marci a LÜK-kel játszik, akkor biztos, hogy Regő is teljesen tudományosan nekiáll kirakni a kis műanyag lapokat. Az öltöztetést utálja, de azért egyedül nem öltözik :D és a pelenkázást is utálja, de azért még nem lesz hirtelen szobatiszta. Viszont a bili tartalmát kiönti, aztán lecsukja a vécét, felmászik a tetejére és le is húzza. Porszívózik, takarít, rendrakásra is rávehető, és apának is segít. Mi meg úgy vagyunk ezzel, hogy most kell hagyni neki, hadd segítsen, amiben csak lehet, persze óvatosan és segítséggel, de nem szabad most tiltani tőle, és később meg, amikor már mi szeretnénk a segítségét, elvárni ugyanazt, amit most tiltottunk. 
Aztán amikor csak az "én" a főszereplő: főleg a lépcsőjárás. Ha én arra utaló testtartásban állok előtte, mögötte, mellette, hogy segíteni szeretnék neki, el se indul. Meg kell győznöm, hogy én csak itt állok, nem segítek, véletlenül se fogom meg a kezét. Sajnos kézenfogva sétálni sem hajlandó, márpedig ha muszáj, akkor muszáj, és olyankor hiszti van. Inkább hiszti, mint egy baleset.
És még sorolhatnám... :)

2011. október 21., péntek

Gyereksebészet

Három kőből az utolsó, bár erre csak halasztást kaptunk, még nem eshetett le teljesen, de nagyon megkönnyebbültem. Tegnap délután óta kifejezetten kiállhatatlannak éreztem magam, a gyerekekkel is csak veszekedtem, amikor lefektettem őket, akkor meg lerogytam a kanapéra a kötésemmel, egy csokival és Bridget Jonessal, és még ez se nyugtatott meg teljesen, ma meg folytatódott a para. Nagyon féltem, hogy az lesz az ítélet, hogy mihamarabb műtét kell, és akkor kórházi bennfekvés, altatás, branül és minden ilyen ijesztő dolog az én pici kétéves kisfiamnak... Persze ha kell, akkor legyen meg, de olyan jó lenne, ha nem kéne... Ezeken pörgött az agyam, miközben tudom, hogy mások ezeknél súlyosabb dolgokon is átesnek kisebb gyerekekkel is, nem is értettem magam, hiszen Marcival is voltunk sokat kórházban... de paráztam és érzékeny voltam, és nagyon vártam már, hogy túl legyünk a vizsgálaton.
Pontosan érkeztünk és pontosan be is hívtak, imádom az időpontos rendszert és ha nem csúszik, szerencsére nem voltak sokan. Attól is féltem, hogy mi lesz, ha Regő ott vág le egy durva hisztit az öltöztetés miatt, mert reggel már volt részem egy ilyenben, de most ügyes volt. Lefektettük, és egy kedves fiatal orvos megtapogatta a hasát, a lágyékát, megkereste a kóborló golyócskát. Most sem volt a helyén a jobboldali, de kézzel könnyen lehúzható volt. Kérdezte, hogy nem szoktam-e csomót érezni a lágyékában. Mondtam, hogy nem, de azt hittem, magára a heregolyóra gondol. Aztán elmagyarázta, hogy valószínűleg van egy kis lágyéksérve Regőnek, amiatt nem tud lenn maradni a here, de tapintásra még ez sem biztos. Fel is szívódhat, az, hogy kézzel könnyen lehúzható a here, illetve hogy meleg vízben a helyén van, biztató hír. Úgyhogy most nem kell még műteni :) Fél év múlva kontroll, és ha nem jön le magától, akkor hároméves kora körül kell a műtét, de akkor már annyival könnyebb lesz! A műtét egyéjszakás bennfekvést jelent, majd meglátjuk, hogy oldjuk ezt meg Csongorral, de megoldhatónak gondolom, illetve még az is lehet, hogy ezt is megússzuk :)

2011. október 18., kedd

Fasírt

Mai zsenialitásom: a fasírt hozzávalóit botmixerrel pépesre keverni. Aki eddig is így csinálta, ne húzza az orromra :D Előzmény: Marci nagyon szereti a fasírtot, de utálja benne a hagymát. Az ízével nem lenne gondja, amiben nem tudja, hogy van hagyma, azt simán megeszi, vagy ha tudja, de nem látja, nem ismeri fel, akkor is. A fasírtot képes volt széttrancsírozni, kitúrni belőle az apró hagymadarabkákat... nem esett jól szakácsnői és anyai lelkemnek. Próbálkoztam minél apróbbra vágni, aprítógéppel is, nem volt elég jó. Ma beugrott ez az ötlet - megette, szerette, ízlett neki és azt mondta, ebben nincs is hagyma :)

Hajrá Flylady!

Túl vagyok a program első hetén (ez már a 9. nap) és eddig tetszik és bírható, valamint hatékony is! Mondjuk az a szerencsém, hogy az első héten sok olyan feladat volt, amit amúgy is csinálok, meg az egész Flyladyra akkor gondoltam, onnantól mertem belevágni, amikor esténként már magamtól is üres volt és csillogott a mosogatóm. Gondolom, a második hét már keményebb lesz, és több olyan dolog lesz, ami újdonságnak számít. Az is tény, hogy nincs mindig, mindenhez kedvem, de nagyon motivál a végeredmény, jó végignézni a hálón vagy a konyhán, és talán minden apránként ebbe az irányba fog alakulni, ha így haladunk. Aztán, ha mondjuk karácsony felé vagy Csongor születésekor kicsúszik a kezemből az irányítás, könnyebb lesz ide, ez alapján visszatérni, mintha a káoszból evickélnék kifelé. Legalábbis remélem. 
Arra is rájöttem, hogy valószínűleg a festés, a szépülő lakás ösztönzött, hogy rendesebb legyek. Meg biztos öregszem is. Valahol belül egy rendetlen lány lakik bennem, ez tény, de közben alakulok is, meg a gyerekek által hozott rendetlenségi szint azért erősen tud zavarni, szóval fejlődöm. Meg biztosan a Szűz is egyre nagyobb teret kap bennem :). Mindenesetre ezelőtt olyan tizenöt évvel nem volt ritka, hogy anyukám a haját tépte, amikor meglátta a szobámat. A kollégium segített, mégiscsak ciki volt a családon kívüli emberek, ráadásul velem egyidős, ennek ellenére rendet tartani képes emberek előtt rendetlennek lenni... aztán a saját lakás - ezt mindig mondtam anyukámnak, amikor kétségbeesetten kérdezte, hogy mi lesz így velem felnőttkoromban: nyugi, a sajátomban más lesz. Tényleg más lett... és a legjobban most, ez a nyári nagy változás, a kifestett ház, a gyerekszoba újrabútorozása hatott rám. Mégiscsak más egy gyönyörű, sárga falú, járólapos folyosójú házban rendet tartani, mint a szürke gipszkartonlapok között. Így lettem apránként egyre rendesebb, meg láttam, hogy Péter is tesz érte és nagyon jólesik neki, és aztán addig jutottam, hogy belevágtam a  Flyladybe... egyelőre működik! 

Akit érdekel a program, megtalálja a linket jobboldalt a flyladys képre kattintva!

Hétvége

Vasárnap délután elmentünk a fiúkért, mint kiderült, most is nagyon jól érezték magukat. Marcinak megtalálták a húgom régi görkorcsolyáját, boldogan hívott fel, hogy tud menni vele, az nem zavarta, hogy vagy 5-6 számmal nagyobb a lábánál :D Regőnek is átadta a telefont, életem első igazi beszélgetését folytattam vele, nagyon aranyos volt, és teljesen megnyugodtam, hogy jól érzi magát. Na nem mintha aggódtam volna emiatt, de előtte azt hittem, hogy ha szóba kerülök vagy hallja a hangomat, esetleg hisztis lesz tőle, de nem :) 
Vasárnap Papával játszótéren is voltak, motoroztak, a babakocsit egyáltalán nem használták, mondjuk én is csak azért használom, ha időre kell odaérnünk pl. az iskolába, vagy ha nincs annyi türelmem ácsorogva várni Regőt, vagy épp energiám rohanni utána. Mikor hogy :) Vasárnap este mentünk értük, jöttek elénk, kaptunk puszit, de most nem volt olyan kitörő öröm, meglepetés, mint az előző két alkalommal, Regő rutinos nagymamánál alvós lett :)
Amitől még egy picit tartottam - de már ezzel is túlzóan fogalmazok - az az volt, hogy ott megint kiságyban alszik, vajon gond lesz-e itthon a nagyban aludni két nap után, de teljes természetességgel ment lefeküdni vasárnap este, úgyhogy mondhatjuk, hogy átszokott :)

Mi pedig itthon dolgozgattunk, azért pihentünk is meg szórakoztunk is. Szombaton megint ajtókat festettünk - nem, nincs ennyi ajtónk, a múltkoriakat festettük át még egy rétegben. Kora délután végeztünk, és mivel a konyhaasztalon is ajtó száradt, bementünk a plázába ebédelni, aztán a belvárosban sétáltunk egy kicsit és kávéztunk, majd vissza a plázába moziba. Jó volt, már hetek óta vágytam egy mozira, és jó filmet találtunk. Mivel viszonylag korai film volt, este még itthon is megnéztünk egy romantikusat. Vasárnap kicsit tovább aludtunk, aztán lefestettük az ajtók másik felét, majd kimentünk a kertbe. Gyönyörű idő volt, pár persze már csípős, őszi, de ragyogó napsütés, sehol egy felhő. Péter igazából csak azért hívott ki, hogy üldögéljek a jó levegőn, de amúgy sem bírtam már nézni a kertet, és mikor, ha nem most - felszedtem a paradicsom, paprika, padlizsán szárait, a maradék karalábét, a kint hagyott karfiol- és brokkoligyökereket. Péter közben sövényeket nyírt: a tűztövist és a turkesztáni szilt (ezt árulják csodasövény néven, nem csalás, tényleg hihetetlen gyorsasággal nő) aztán amikor végeztem, lenyírta a gazt fűnyíróval, majd rotálta volna a zöldségest, ha nem törik el a rotakapa egyik alkatrésze... ezalatt én már tényleg a nyugágyban ültem egy takaróval és egy könyvvel, nagyon kellemes volt :). Rotálás így időjárás függvényében a jövő hétvégén lesz valószínűleg, mi pedig kis pihenés után indultunk a gyerekekért.

2011. október 15., szombat

Sírt

Tegnap először hagytuk ott úgy Regőt a mamánál, hogy sírt :( Az a tapasztalatom (főleg még Marcival, a bölcsiből) hogy nem szabad ilyenkor sokáig húzni a búcsúzást, és hamar megnyugszik a gyerek, ha elmentünk. Azért aggódtunk, sajnálkoztunk nagyon, ölemben a telefonnal utaztam haza és folyton az órát lestem, hogy vajon mikor hívjam már fel? Végül anyukám megelőzött, még nem értünk haza, amikor telefonált, hogy csak addig sírt ám, amíg látta az autót elmenni :) aztán ült egy kicsit az ölében, vigasztalódott. Amikor Marci előhozta a furulyáját, neki is eszébe jutott, hogy kéne valami játék, hozott autókat és onnantól játszottak. Aztán közölte anyukámmal, hogy mákos tésztát kér vacsorára :)

2011. október 14., péntek

Kontroll és oltás

Ma mentünk vissza a gyerekorvoshoz a szívzörej és az ingahere ügyében, meg a kullancsoltás is aktuális volt, Regőnek a második, Marcinak a harmadik ismétlés. Abban sem voltam biztos, hogy megkaphatják, kicsit náthásak, de jobban izgultam a másik két probléma miatt. 
A gyerekek egyébként felfordították a várót - na jó, nem, csak mindig ezt mondom - de viszonylag hangosak és elevenek voltak, ami egyébként nem baj két egészséges fiúgyerek esetében, de most sok beteg, bágyadt kisgyerek és főleg kislány üldögélt ott, úgyhogy az a tipikus szituáció volt, amikor mindenki szépen ül, csak az én két gyerekem ugrál és hangoskodik. Kicsit égtem, de azért magamban azt gondoltam, remélem, máskor, máshol az ő gyerekeik is ilyenek, vagy az ő szüleik is láttak már hasonlót :)
Naszóval a lényeg: a szívzörej megvan, de halkabb, nincs vele teendő. A here viszont most is ingázik, most sem tapintható a jobb oldali, meg kell mutatni a gyereksebészeten. Figyeltem az eltelt bő egy hónapban, hol volt, hol nem volt, mint a mesében. A sebész még mondhatja azt, hogy ez nem komoly, még rögzülhet lent, de azt is, hogy ezt már rögzíteni kell, és akkor az egy kisműtét... ezt nem kérdeztem meg, hogy pontosabban mit takar. Jövő pénteken megyünk a sebészetre, már kaptam is időpontot, izgulok.
Az oltást aztán mindketten megkapták, Regő most egy kicsit többet panaszkodott, mint a legutóbbi alkalommal, de ügyes volt azért. Jobban zavarta a combjára ragasztott vatta, mint maga az oltás :).

Reggel

Fél hét, csörög Marci órája. Ébren vagyok, mert az enyém hatkor csörög, csak lenyomok pár szundit. Ááálmos vagyok...
 - Marcika óra! Marcika kapcsold az órát! Marcika óóóra!
 - Jól van, jól van Regő, kapcsolom (álomittasan...)
 - Marcika itt a majom! Marcika látod, majom, nézzed!
 - Marcika nézem anyát! Alszik anya!
 - Gyere vissza, Regő, aludjál te is!
 - Jó! Köszönöm!
 - Marcika aludjál te is!
 - Marcika de nézem anyát!

Na itt valahol keltem fel :) és mire Regő kijött, már a konyhában voltam. Szeretek így ébredni :)

2011. október 13., csütörtök

Hirtelen harminc

Olyan hirtelen lettem 30 hetes... Nagyon elrepült ennek a terhességnek a nagy része, és mindjárt itt lesz Csongor. Most jöttünk a 30 hetes ultrahangról, ezt valamiért egy másik ambulancián csinálták, mint a többit szokták, itt sokkal vacakabb. Nincs az anyának külön monitor, az orvoséra meg abszolút nem látok rá, úgyhogy nem láttam őt, de Regő igen :) Most épp medencevégű volt, ami meglepett, hiszen a legutóbbi két ultrahangon is már fejjel volt lefelé, kicsit jobbra, a méhlepénybe bújva. De emiatt abszolút nem aggódom, bőven van még ideje, illetve az orvos is mondta, hogy annyi helye van, hogy még nyújtott lábbal is elfér, most a lába volt ott, ahol a feje szokott lenni. Mondom a méreteket:
Feje keresztben: 79 mm, ez 32 hetesnek felel meg
Combja 60 mm, ez 31 hetesnek felel meg
Mértek még valami AD-t, ami 78 mm és eddig nem sikerült kiderítenem, hogy mit takar. Valószínűleg hasátmérőt.
Súlyt nem becsültek, és AC-t, azaz haskörméretet se mértek, úgyhogy a neten a fej és a múltkori, 27+5-ös pocakméret alapján becsültem magamnak egy 1520 grammos babát. Jó lenne többet, pontosabbat tudni, de jövő héten úgyis megyek a saját dokimhoz, ezen meg legalább túl vagyunk.
Regő is jött most, mert Marika néni nem volt elég jól, hogy itthon maradjon vele. Itthon a készülődés, öltözés nagyon hisztisen ment, de ott minden rendben volt, a kórház érdekes hely, az ultrahang alatt pedig mellettem állt az ágy mellett, nézte, mit csinál a doktor bácsi, meg a monitort, meg beszélgetett is az orvossal. Utána még vásárolni is mentünk, gyorsak-ügyesek voltunk.
Én jól vagyok, és naaagy :). A legutóbbi mérésem szerint, pár napja volt 108,5 centi a "derékbőségem", amit eddig egyik fiammal sem sikerült elérni, súlyban pedig most nagyon megugrottam, amilyen lassan jött rám az első három kiló, most olyan gyorsan ugrott fel még egy, na de ez igazán elfér, négy kiló plusz 30 hetesen szuper :) Gondom sincs a harmadik harmaddal, vezetni már nem annyira szeretek, meg a zoknifelhúzás érdekes, és majd még jön a csizma... :) de ezek inkább vicces apróságok, én igazán jól érzem magam. És hihetetlen, hogy papíron tíz hét, és háromgyerekes leszek, valójában meg annyi se lesz szerintem :)

2011. október 12., szerda

Taps

Mármint az előadás végén, ha maradni akarok a felvonásoknál :) Most már három felvonás lezajlott, azaz egy éjszaka, egy délután és még egy éjszaka, és Regő alszik. Délután három órát, ma pedig reggel fél hétig, amikor meghallott minket kint motoszkálni, beszélgetni. Annyi, hogy Marcinak sürgősen fel kell szerelni a kis olvasólámpát, ami szintén a festés óta nincs még meg, most a mennyezeti lámpánál olvas. Regő eddig eljátszott a kiságyban, amíg világos volt, de most kimászik, esetleg ki is jön, úgyhogy lámpaoltás van, és Marci pár napig nem olvas lefekvés előtt. Viszont az éjszaka teljesen nyugodt volt.
Regőnek még egy taps jár, mert tegnap este megint előre szólt: vacsora után fel-le rohangált kiabálva valamit, mire megértettem, hogy azt harsogja, hogy pisilni kell! Gyorsan a bilire - és visszatartotta, oda pisilt, ahova kellett :) Nagyon örül neki egyébként, önti a vécébe, le is húzza, és másban is önállósodik, például már nemcsak segít a vetkőzésben, hanem viszi a szennyestartóba a levetett ruháját. 

2011. október 11., kedd

Regő és a nagy ágy - második kísérlet, első felvonás

Tegnap végre sikerült elpakolnunk a leesésgátlós ágyról a még ott várakozó dobozokat és a tartalmukat - igen, ez még a festés miatt volt ott máig. Már egyszer volt egy kísérletünk nyár elején arra, hogy Regő ott aludjon, de akkor nem jött be, amikor ugyanis néhány perccel villanyoltás után keserves sírásra szaladtunk be, és kiderült, hogy Regő a sötétben kimászott az ágyból, fel a galériaágy létráján, és leesett, akkor gyorsan feladtuk a kísérletezést. Most, hogy elpakoltunk - amit egyébként főleg Marci vezényelt és végzett is - gondoltuk, próbáljuk meg újra. Együtt tettük át Regő paplanját, párnáját és a "népét" (kifejezés copyright a Kramer kontra Kramerből, ahol Billy aludt egy halom plüssel, amiket úgy hívott, hogy a népe :) ) szóval látta ő is, tetszett neki, rögtön bele is feküdt, és közölte, hogy alszik. Azért én még rávettem, hogy előtte fürödjünk is :). Mese után simán ment a nagy ágyba, rá se nézett a kicsire, Marci is lefeküdt, én meg kijöttem, és vártuk, mi lesz. Jó sokáig dumáltak, illetve egyszer ki is szaladt Regő, de ahogy visszavittem, szépen lefeküdt újra, aztán el is csendesedtek.
Hajnalban - talán már Péter ébresztőjére ébredt meg, mert már öt óra körül volt - kicsit nyafogott, apa ment be hozzá, és azt mondta, olyan volt, mint aki nem találta a helyét, nem tudta, hol van. Kicsit felvette, megnyugtatta, aztán gond nélkül visszafektette. Innentől tulajdonképpen nem tudom, hogy volt-e még alvás, mert volt csend is, beszélgetés is - Marci is felébredt - de végül csak fél hétkor keltek fel, amikor Marci órája csörgött, és csak akkor jött ki Regő, amikor Marci is. Most zajlik a második felvonás, azaz a délutáni alvás, meglátjuk, mi lesz :) Jó lenne, ha átszokna, mert akkor be tudnám rendezni Csongor ágyát, babasarkát is. Mondjuk ha utálná, akkor nem erőltetném, vennénk még egy olcsó kiságyat, és később eladnánk, de azért jobb lenne, ha nem kéne :)

Mellényke

Tegnap elkészült ez a kis mellény Regőnek:

Még mindig a maradék Wool Mix fonalakból készült, azzal a nem titkolt céllal, hogy fogyjanak már el :) Tettem bele a rózsaszínből is, annyira kis halvány, majdnem fehér, hogy szerintem nem lett tőle lányos, illetve a piros alatti szín, hogy ne legyen annyira élénk az összhatás, egy korábbi bézses melírozott Opera fonal maradéka. Ez egy picit vastagabb a Wool Mixnél, így ott hullámosodik az anyag, de ennyi belefér egy kis maradékokból készült mellénybe. Minden szegélyét direkt pöndörödősre csináltam, Marika néni mondta is, hogy mit csináljak, hogy ne pöndörödjön :) én meg mondtam, hogy direkt van. Így fotón nem néz ki olyan jól, de felvéve aranyos, délelőtt már hordta Regő, pont jó lett a méret. Ehhez segítségül hívtam egy pulcsi leírását, de egyébként saját tervezés - na nem mintha olyan nagy terv kellett volna hozzá. A hátán még egyforma szélességűek a csíkok, az elején az elfogyás sorrendjében csökkennek :)
A mellényke is megy a Fonalfalóba, minden grammja játszik, és a piros meg az Opera teljesen elfogyott, a kékből egy egészen apró maradt, a rózsaszínből és a zöldből van még használható mennyiség, de az is talán 3-3 deka.

2011. október 10., hétfő

100.

Ez itt az ünnepi, avagy jubileumi 100. bejegyzésem ebben a blogban :) Azért jól haladok ahhoz képest, hogy még csak pár hónapos a blog, de ugye olyan, mintha ötöt írnék. Tény, hogy a kertes és a könyves része most kicsit háttérbe szorult. A kerttel nem is foglalkozom annyit, mint amikor a külön blogot kezdtem, meg a szezonnak is gyakorlatilag vége van. A könyves csak azért visszafogott most - egyébként ugyanolyan sokat olvasok - mert épp egy német nyelvű krimi kellős közepén vagyok. Jó kis kihívás, régen olvastam már németül, sőt régen is tanultam vagy beszéltem, de szeretném, ha nem kopna el teljesen a tudásom. Péter biztatott, hogy olvassak németül, nehéz volt belejönni, eleinte egy-két oldalt gyűrtem csak le egyszerre, de ma már kötés közben is tudom olvasni, és olyan napi 20 oldalakat felfalok, úgyhogy most már viszonylag hamar végezni fogok vele, és akkor beszámolok róla részletesen is. 
A kreatív-konyhás oldalam kicsit felerősödött, inkább a kreatív, egyrészt motivál a Fonalfaló, másrészt motivál Csongor, és annyi szép gyerekpulcsit meg kiegészítőt látok könyvekben, újságokban, hogy az is motivál. Ja meg magamnak is kinéztem már egy poncsót, egy mellényt és egy pulcsit, mind pocakra való elvileg, és jól fog jönni még a hátralévő két, két és félé hónapra, aztán el is bonthatom akár. Nem mind lesz fonalfalós, sok szép fonalat vettem nemrég, és sajnálnék azokból nem használni. Nemsokára kész Regő mellénye maradék fonalakból, aztán jön a poncsó, amire már vagy egy éve vár a fonal. A konyhás rész viszont szintén kicsit háttérben van, mert nem kívánok semmit, nem fér belém semmi, és nincs ötletem, hogy mit kéne sütni-főzni, Pétert és Marcit kérdezgetem, hogy mit ennének, úgyhogy pénteken rakott krumpli volt, ma meg sóska. Mondjuk a hétvégén mézes-mustáros pácolt csirkemellet ettünk salátával, amihez öntetnek a maradék pácot kevertem össze joghurttal, finom volt. 
És hát mindig is a gyerekes blogok voltak a legaktívabbak, mégiscsak ők töltik ki az életem és gondolataim nagy részét :) Nemsokára lesz kullancsoltás, Regőnek fütyi - és szívzörejkontroll a doktornőnél, Marcinak mindenféle iskolai programok, jön a nyaralásunk, amikor ők a mamánál lesznek, és úgy általában a mindennapok. És a szülésig sincs már sok hátra, addig meg még Csongorral is lesznek ultrahangok, vizsgálatok, vásárlások, aztán pedig mesélhetek róla is :)
Amiről még be akartam számolni, hogy belekezdek a Flylady programba - már egy ideje igyekszünk valamiféle rendszer alapján tartósabbá és könnyebbé, szervezettebbé tenni itthon a rendet meg a háztartást úgy általában, erről a programról meg már egy éve is olvastam, aztán többször újra, nemrég pedig Kikocsnál láttam, hogy van olyan oldal is, ami napi hírlevelet küld az aktuális teendőkről. Belevágok, hátha segít, nem árt három gyerekkel is majd tartani az iramot :) Drukkoljatok!

2011. október 8., szombat

Gyerekekről

Mióta nem írok havi tematikus, lebontott beszámolókat Regő fejlődéséről, azóta nincs egy külön kerete ennek, hogy mit, hogyan, hova írjak. És azt megfogadtam, hogy nem fogom túlzásba vinni, hogy például minden egyes bilibe pisiléséről külön beszámolok :) de annyi apróság történik, meg amúgy is akartam mesélni róla, és persze Marciról is.
Szóval a szobatisztaságról: Regő halad, lassan, de biztosan. Azt hiszem, így volt ez nála sok mindennel, a járásra is ezt írtam ezelőtt egy jó évvel. A szobatisztasággal pedig úgy van, hogy napközben nem nagyon érdekli, illetve a kakis pelenkáról időnként szól, hogy büdös :) de a pelenkacserét utálja, illetve azt, ha én cserélem. Apával, mamával boldogan beszélgetve, csacsogva pelenkáznak, öltöznek. Viszont este, fürdés előtt most már minden alkalommal szívesen ül a bilire, és az utóbbi néhány napban nem is volt már üres, amikor felállt róla. Ami pedig a fejlődés egyik csúcsa: egyszer már a kádban állva szólt, hogy kijönne a bilire, és akkor is pisilt bele - azaz előre szólt! Én egyébként nem ültetem, nem javasolgatom neki, csak akkor egyszer, este, amikor amúgy is meztelen, egyébként úgy vagyok ezzel, hogy majd megérik rá, Marci is gyakorlatilag magától lett szobatiszta anno.
A beszédéről akartam még írni. Szerintem szépen, tisztán beszél, és a védőnő is dicsérte, meg néha idegenek is a boltban, utcán. De azért olyan is van, hogy csak én értem a szavát. És vannak nagyon aranyos kis sajátosságok, ahogy egyes szavakat mond, ha ezeket ismeri az ember, máris érthetőbb. Például ha egy szóban o vagy u hang szerepel valahol az elején, akkor az neki i lesz, így a boci, puszi, csoki, trombitál szavak úgy hangzanak, hogy bici, piszi, csiki, tibitál :). Ezek azok, amik majd elmúlnak és hiányozni fognak :) Aztán mond olyanokat is, amiket valamiért teljesen önállóan nevezett el, például amikor leveszi a zokniját (ziki), közli, hogy "itt a csikim", azaz a lábfejem, ami a csiklandozás miatt lett csiki. És hasonló kis aranyosságok, miközben teljes mondatokban, helyesen ragozva beszél, beszélget. Az is tetszik, hogy szereti az állatos könyveket, és borító alapján kiválasztott egy-két természetfilmet, egyelőre egy elefántos és egy jegesmedvés tetszik neki, de már hajlandó volt váltani a prérifarkasosra is - és neki a medve, az medve, nem mackó meg macika, és tud olyan állatneveket, mint lumma - ez egy északi-sarkvidéki madár -, és képes hosszasan végignézegetni Marci ismeretterjesztő állatos könyvét, ami az egyes állati élőhelyekről szól.
Amit a személyiségében nagyon szeretek, és remélem, így marad, az az, hogy nagyon szívesen segít mindenben. Legyen az diótörés, konyhai munka, söprés, kerti munka, ő jön és ő is akarja csinálni. Nagyon jól jönnek ilyenkor azok a fajta játékok, amik ugyanolyanok, mint a nagy, csak kicsiben - a talicska, a kalapács, a kis seprű vagy az igazi, de kisebb edények, fakanalak. És ha épp nem nagyon dacos, akkor beszélni is lehet vele arról, hogy valamit viszont nem szabad, vagy nem neki való, ne ott, ne úgy csinálja. Persze a dackorszak megvan, ennek így kell lennie, de egyelőre szerencsésnek érezzük magunkat a természetét illetően. És aranyos, szeretetteljes, ad puszit, köszön, jó éjszakát kíván, megölel és már mondja is: szelellek anya (vagy apa). Ugyanez igaz Marcira is - mármint, hogy benne van egy adott korban, amit még remélem, nem nevezhetünk kiskamaszkornak, bár lassan kilencéves lesz - és vannak a jelen helyzetnek, állapotnak nehézségei, miközben alapvetően egy jó gyerek, és sokszor egészen meghatódom tőle. Most már kezdi érteni és elfogadni, hogy egy családban - pláne egy egyre növekvőben, mint a miénk - mindenkinek megvan a saját feladata, neki is. Amivel nagyon fel tud idegesíteni, az az, amikor mindent háromszor mondat el velem, mintha nem is hallaná, majd harmadszorra úgy mondja, hogy jóóóó, mintha már az első kettőnél is csinálta volna, és én feleslegesen piszkálnám. Néha azt gondolom, hogy túl sokat várok el tőle, máskor meg azt, hogy de ezek igenis szükségesek. És nem kell nagy dolgokra gondolni, azt hiszem - pakoljon el maga után, valamennyire Regő után is, vegyen papucsot, mosson kezet, próbáljon meg nyafogás nélkül megtenni valamit, amit kérek, és amúgy is, beszéljen normális hangon, és felejtse el végre a kétévesekhez illő hangot és hisztit. Közben meg tudom, hogy egy nagyon jó gyerek, és szerencsém van vele is - tudja a napirendet, tartja a megbeszélt szabályokat, hogy kettőkor leckeírás van és hogy mi az, amiért szólnia kell vagy megkérdezni, meg lehet bízni abban, hogy iskola után egyenesen hazajön, egyre önállósodik tanulásban és önellátásban (öltözésben, ébredésben, fürdésben) csak hát valószínűleg egyes dolgokban szerencsétlenül találkoztunk: ami engem halálra idegesít, az okoz neki nehézséget, vagy lehet, hogy ezek egymást gerjesztő dolgok. 
Mindamellett lenyűgöz az érdeklődése és a tájékozottsága, már sokszor előfordul, hogy nem tudom követni a kérdéseit, és elővesszük az internetet, sőt az is, hogy ő önállóan tájékozódik, kérdezte is a múltkor, hogy szerintem az jó, hogy nem csak játékra használja a gépet, hanem megkeresi mondjuk Magyarország baseballcsapatait is? Szerintem jó, nagyon örülök neki :) A természettudományos érdeklődése és lassan a műveltsége is az enyém fölött jár, úgyhogy egyrészt fel kell kötnöm a gatyát, másrészt jó a mérnök a háznál - milyen szerencse, hogy Péter ért ezekhez a dolgokhoz. Az iskolával idén nincs gond, lekopogom, már csak másokról meséli, hogy milyen verekedésért kaptak figyelmeztetést, remélem, ez így is marad - és a tanulással sincs, gyűjti az ötösöket, van azt hiszem, két négyese is, belerázódott a szakkörökbe, a furulyát egyenesen imádja és teljesen magától gyakorol itthon is, nemcsak a furulyaszakkör napja előtt. Legutóbb már a színjátszó is egész jó volt, a sportokat meg mondanom sem kell. És imádják egymást Regővel, Regő mindennap szalad elé, amikor megjön, de ha a postás csenget, akkor is felkapja a fejét, és kérdezi, hogy Marcika? Marci pedig örül, ha Regő vele van, ha hozzá fordul valamivel, vagy amikor anyukáméknál voltak hétvégén, büszkén mesélte, hogy ha Regő elesett vagy segítségre volt szüksége, akkor hozzá ment :). És Csongor is érdekli, a múltkor nagyon örült, amikor érzett pár rúgást, és néha megsimogatja, megpuszilja teljesen magától. Ő a nagy és okos báty - ami remélem, sosem fog túl nagy terhet jelenteni neki.

Kezdőőődik...

Megjött az ősz, és vele beálltunk mi is a sorba. Fehérvárról már hetek óta jönnek a hírek, hogy sok a beteg, az iskolák-óvodák félgőzön mennek. Örültünk, hogy ide még nem jutott el, milyen jó is a kis közösség meg a jó levegő. Aztán a múltkori vérvételen már egy csomó köhögős ember között vártam, lehet, hogy akkor hoztam haza, vagy Marika néni a piacról szerdán. Ugyanis hét elején Regő kezdett először taknyolni, de jól van, jókedvű, csak folyik az orra. Szerdán viszont Marika néni rendesen ágynak esett, ő ilyen, minden hirtelen, magas lázzal jön ki nála. Azzal jött haza a piacról, hogy fáj a torka, folyik az orra. Aztán estére felment a láza és alig maradt hangja. Akkor már az én torkom is fájt, meg Péteré is, egyedül Marci nem panaszkodott semmire, de olyan nem egyszer volt már az elmúlt két évben, hogy ő nem panaszkodott, aztán csúnyább volt a torka, mint Regőnek. 
Egyelőre szerencsére nem komoly a helyzet, és már Marika néni is valamivel jobban van. Elővettük a teákat, a homeopátiás szereket, a gyógynövényes cseppet, és igyekszünk csírájában elfojtani a bajt, meg erősíteni az immunrendszerünket a télre. Tegnap Regővel be is vásároltunk, ami hiányzott, meg mézet is vettünk. Szerencsére ő is szereti, issza a gyógynövényes teákat, meg pihenünk, amennyit sikerül. Két dolgot szeretnék: a három hét múlva esedékes nyaralásunkra és a szülésre ne legyen senki beteg. Illetve karácsonyra se - lehet, hogy ez már három dolog, de ki tudja, a karácsony meg a szülés lehet, hogy egybeesik :)

2011. október 7., péntek

Három kicsi bárány

Na most kicsit átalakultam kötős blogba :) igazából ezek a párnák már a ruha közben készültek, amikor azzal épp tele volt a hócipőm, vagy csak a gép előtt tudtam kötni a mintát, és nem volt rá lehetőségem, de könyvből volt... szóval a kötésük közben alakult, a varrásuk, gombvarrásuk, illetve az utolsó, zöld párna ma lett teljesen kész. Mármint a huzat, a párnát úgy varrattam a sokat emlegetett Ágival, akitől a fonalak is vannak (és ő nem a húgom, viszont nemsokára lesz webáruháza, majd reklámozom :) Tehát a kispárnák Csongor bárányos takarójához:

A képen mintha a zöld egy kicsit kisebb lenne, pedig egyformák, nagyjából 22x22 centisek, a kispárna bennük 20x20-as, jó kis gömbölyűre vannak tömve :) Nagy könnyebbséget jelentettek a takaróhoz képest: itt maximum 5 gombolyagból kellett egyszerre kötni :D De tényleg, nyilván a méretük miatt is, meg amúgy is sokkal egyszerűbbek voltak. Hátul három-három gombbal záródnak. Ebből a fonalból (Wool Mix) még mindig van, remélem, kijön Regőnek egy mellény, és akkor már elfogy.

2011. október 5., szerda

Ági ruhája, meg egy kis sapka

Végre elkészültem a húgom ruhájával, nem kis munka volt, főleg a fonal miatt. Nem hasonlít tökéletesen az eredetire, ez lenne az és ez a ténylegesen elkészült ruha:

Ági egy bukléfonalat vett hozzá, amit bevallom, sokat szidtam :) Egyrészt egy kicsit nehezebben kezelhető, csomósabb fonal volt, mint amivel tényleg szívesen dolgozom. Másrészt a minta annyival szebben kijött volna egy sima fonalon, de neki ez tetszett, és ez a lényeg :) Amiért nagy munka volt: sosem kötöttem még női ruhát, sosem kötöttem még körben és sosem kötöttem még angol nyelvű leírás alapján, ezúton is köszönöm a súgót Erikának! A körben kötést pedig Gabitól kapott videólinkeken tanultam meg, de az még tavasszal volt, amikor elkezdtem a ruhát, az alján a csipkét megcsináltam, aztán félretettem, jött a nyár, meg jobban csábítottak a babatakarók :) Itt a csipkeminta közelről:

A színe az első képen áll közelebb a valódihoz.
Amikor készen lett, gyanúsan nézegettem, hogy mintha nagy lenne, már a kötés vége felé féltem is ettől... Valahogy úgy sikerült, hogy a nyaka, válla, karja, hossza jó, de a dereka fogyasztása nem lett annyira karakteres, látszik ugyan egy szűkítő vonal, de mégsem lett sokkal keskenyebb a dereka, mint a válla vagy a csípője. Így aztán kötöttem még két szalagot a derekára, amivel hátul lehet szabályozni a bőségét, és remélem, hogy felvéve is jól fog kinézni. 
Aztán még készült a napokban egy kis sapka Regőnek a bárányos takaró maradék fonalából. Már Marcinak is volt egy hasonló, nagyon szeretem, jól takarja a gyerek fülét, homlokát. Amúgy is akartam Regőnek is egyet, de amikor hétvégén anyuéknál maradt a sapkája, el is jött az ideje. Jóval egyszerűbb, mint amilyennek kinéz, két nap alatt megvan mindenestül. A megkötőjét horgoltam hozzá, még mindig csak eddig terjed a horgolótudományom :D 

Mindkét darab megy a Fonalfalóba, a ruhának csak a csipkeminta feletti része :)

2011. október 4., kedd

De most akkor művész lesz vagy kubikos? :)

Tegnap Regőnek igen sokoldalú napja volt. Délelőtt kiélte művészi oldalát, ahogy azt meg is írtam a blogon. Délután elvittük Marcit edzésre, aztán hazajöttünk, mert az apja hozta haza, és kinn is maradtunk a kertben. Előzmény, hogy van egy ismerős pár a faluban, akik mindenféle kerti segítséget vállalnak. Hétvégén felszedték a mandulát és a diót, amíg mi festettünk, tegnap pedig Marika néni csemeteágyásából átültettek azt hiszem, kilenc bukszusbokrot, amelyek a leendő terasz végén fognak majd sövényt alkotni, ahogy nőnek és ahogy nyírjuk őket.

Ezzel némi földmunka is járt, a kiásott földből valamennyit elterítettek a terasz helyén, a többit Péter elhordta talicskával. Persze Regő rögtön szaladt, hogy én is, én is!, hozta a kis talicskáját, és ment segíteni. Útközben szedtünk pár szem fügét, amit elvitt apának és mamának, hogy ne éhezzenek már a nagy munka közben.
Aztán kérte apát, hogy "nekem is", és ő is kapott egy kis lapátnyi földet a talicskába, ügyesen el is vitte apával, kiborította oda, ahova kellett, és ment vissza újra földért. Jó pár kört megtettek így, tényleg ügyesen segített. Aztán apa átnyergelt a krumpli felszedésére, az Regőnek kicsit veszélyes üzem lett volna, de nem is annyira érdekelte, viszont megkereste Marci lapátját (rendes, fanyelű, fémfejű lapát, csak kisebb) és önállóan kezdett földet lapátolni a talicskába.


Itt még apa adja neki:

Ez pedig már a büszke munkás a lapáttal:

Később pedig járt neki a jól végzett munka jutalma, a szórakozás:

Én közben leszedtem az épp érett paprikát, paradicsomot, szárzellert, padlizsánt. A paradicsomnak szerintem már meg vannak számlálva a napjai, nem sok lesz már, de még azért akad, illetve az egyetlen tő pici, sárga, körte alakú koktélparadicsomon nagyon sok van, jól néznek ki :) A paprika gyönyörű, már említettem, hogy sosem volt még ilyen paprikatermésem. És egy levelibékával is találkoztam az egyik bokron :). A büszkeségem a padlizsán, eddigi első sikerült évem, három gyümölcsöt szüreteltem eddig, de vannak még picik és virágok is. Ha tart még egy ideig ez a szép ősz, akkor lesz is még termés, várom a péntekre ígért hidegfrontot, hogy mi is legyen vele. A szárzeller nagy pozitív csalódás, sose gondoltam volna, hogy azokból az apró palántákból ilyen hatalmas növények lesznek, rengeteg szárított vagy sóban eltett zellerem lesz, a szárát pedig esszük nyersen, salátában. Ami még érik, az a füge, most már komoly kis tálkákkal lehet szedni napról napra, és a hátsó, árnyékosabb bokrok még csak ezután jönnek. Köszönet a szeptembernek :).
A krumplit is én kezdtem el felszedni, de csak egy fél rekeszig jutottam, aztán szigorúan kiparancsoltak onnan, mondván, nem nekem való az - na szép, máskor meg lustálkodom és akkor az a baj - igaz, ezt még sose hányták a szememre :) Mindenesetre a háromból két sor krumplit szedtünk fel sötétedésig, az ránézésre olyan húsz kiló biztos van, még egy sor visszavan. Nem valami bőséges a termés, de szép, nagy, egészséges szemek.

2011. október 3., hétfő

Anyai kommentek

Azért nem hagyhatom szó nélkül Marci válaszait :)
Igyekeztem szó szerint azt írni, amit ő mondott, a "hátőőő"-ket lehagytam a mondatok elejéről. Az elején lelkes volt és nevetve válaszolgatott, a végére eléggé unta és leblokkolt, a kedvencek már komoly fejtörést okoztak neki. Ha sorra veszem, akkor amihez úgy érzem, hogy hozzá kell szólnom:
- a gyerekkoromról: tényleg volt ilyen történet, én meséltem Marcinak :) Karfiolleves volt...
- a 32 év stimmel
- abban, hogy mit szeretek csinálni meg miben vagyok jó, azt hiszem, egész jól ismer Marci. A jegyek fontosságát kicsit túldimenzionálja, természetesen nagyon örülök és kimutatom, megdicsérem, ha jó jegyet hoz, de nekem nem annyira a jegyek a fontosak, hanem hogy gondolkodjon, megtegyen mindent, ami tőle telik, és az is, hogy kreatív legyen (amit az iskola ugye nem annyira díjaz).
- a "gépezés" emlegetését is kicsit túl soknak éreztem már közben is. Engem tényleg relatíve sokat lát Marci a gép előtt, mert skype-n tartom a kapcsolatot a külvilággal, blogot írok meg babanaplót, benézek a facebookra és fórumokban is részt veszek. De ez úgy zajlik, hogy teszem a dolgom, és közben ide-idenézegetek. Marcinak viszont elég szigorúan napi 20 perce van számítógépes játékra, és pl. edzéses napokon van, hogy ez is elmarad. Pont emiatt örül annyira, ha néha kivételesen sokat játszhat :) de a játékok köre is eléggé limitált.
- a kedvenc Fanta narancsot nem tartjuk ám itthon, ünnepekkor szokott kapni :)
- a hosszas filmlistához: nagyon nehezen tudott volna egyetlen kedvencet mondani, kicsit le is blokkolt akkor már, úgyhogy odament a dvd-khez, és amit látott már és szereti, azt sorolta. Vannak természetfilmek és általa "tudományos filmnek" nevezett ismeretterjesztők, és vannak szórakoztató filmek is, meg nem konkrétan gyerekeknek szántak is. Az Avatart együtt láttuk úgy, hogy én már láttam nélküle, és együtt, két részletben néztük meg a háromórás filmet itthon, dvd-n.
- a kedvenc játék is inkább már a fáradtságból származik, nagyon szereti a Cluedo-t tényleg, de mivel ahhoz legalább három ember kell, ritkán tudunk játszani. Sokat autóznak Regővel, szeret a kertben játszani, különféle pályákat épít, labirintusokat rajzol. Szeret társasozni is, építeni vagy legózni viszont inkább csak együtt, segítséggel.
Összességében jó játék volt ez, érdekes, és számomra megnyugtató, úgy látom, elég jól ismerjük egymást a fiammal.

Érdekes kérdések

A babaneten találtam ezt a cikket, ők meg ezen a blogon találták. Nagyon tetszett, jó ötletnek tartom évente feltenni a gyerekeknek, persze Regő még kicsi hozzá, de Marcin rögtön ki is próbáltam.
Mit mond Anya mindig neked?
Hogy keressem meg a papucsomat, meg hogy rakjak rendet a szobámban.
Mi teszi Anyát boldoggá?
Ha jó jegyeket hozok haza, meg az, ha megtalálom a papucsomat. Meg még az, ha rendet rakok a szobámban. Meg az, ha megpuszilom meg ilyenek.
Mi teszi Anyát szomorúvá?
Ha nem mehetek vele a kirándulásra. Meg amikor hisztizek, meg amikor kétszázmillió-nyolcezerszer el kell mondani valamit.
Hogy szokott Anya megnevettetni téged?
Nem vicceket mond, hanem vicces szavakat meg dolgokat.
Szerinted milyen volt Anya gyerekként?
Szerintem jól viselkedett, de egyszer történt olyan, hogy azt mondta az anyukája neki, amikor nem akarta megenni az ebédet, hogy addig ott ül, míg meg nem eszi, és addig ott ült, és kiborította a vécébe a kaját.
Hány éves Anya?  
Asszem 32.
Milyen magas az Anyu? 
Asszem a cicijéig érek.
Mit szeret Anya a legjobban csinálni?
Blogot írni, meg kötni, meg mindenféle kreatív dolgokat csinálni, meg talán olvasni.
Mit csinál Anya, amikor nem vagy a közelében?
Vigyáz Regőre, gépezik, mindenféle házimunkákat csinál meg köt.
Ha Anya egyszer híres lesz, mitől lenne az?
Szerintem attól, hogy olyan szuper dolgokat csinál például a blogjában, vagy amikor köt. 
Miben igazán jó az Anyu?
Szülésben, kötésben.
Miben nem igazán jó az Anyu?
Versenyfutásban, főleg terhesen.
Mit dolgozik Anya?
Most semmit, de otthon dolgozik és Regőre vigyáz.
Mi Anya kedvenc étele?
Szerintem mindenféle egészséges, például a brokkoli meg ezek. 
Hová szeret Anya leginkább menni?
Kirándulni mindenféle szép helyekre.
Mivel tudod igazán büszkévé tenni Anyát?
Hogyha jó jegyeket hozok, meg ha mindenből minél jobban önálló vagyok. 
Ha Anya rajzfilmfigura lenne, ki lenne?
Annyira nem hercegnős... talán Donald kacsa, mert annak pont három gyereke van. Meg azért, mert az is szeret kirándulni, mindenféle kalandjai vannak és szeret otthon is dolgozni.
Mit szoktál te és Anya együtt csinálni?
Amit nagyon szeretek: sütit sütni, kirándulni.
Miben hasonlítotok egymásra, Anya és te?
A szemünk színében, és hogy nagyon szeretünk mind a ketten kirándulni meg olvasni.
Miben különböztök egymástól, Anya és te?
Anya nem szereti a fiús dolgokat, mivel lány.
Honnan tudod, hogy Anya szeret?
Onnan, hogy az anyukám. Meg onnan, hogy örül, ha jó dolgokat csinálok, meg szokott puszilni meg ölelni.
Mi tesz boldoggá?
Ha kapok csillagos ötöst, meg ha sokáig gépezhetek, meg ha elmegyünk játszótérre, meg ha fürdünk nyáron sokat a Balcsiban meg élményfürdőkben. Ha kapok mindenféle baseball cuccot.
Mi tesz szomorúvá?
Semmi, mert én vidám vagyok. Kivéve az, ha anya veszekszik velem.
Mi nevettet meg?
Viccek, szórakoztatások és ennek a szónak a szinonimái.
Mit szeretsz a legjobban csinálni?
Mindenfélét sportolni meg mozogni, bármi az.
Miben vagy igazán jó?
Sportolásban, meg ha anya nincs itt, akkor Regőre vigyázásban.
Miben vagy nem annyira jó?
Matekban meg rajzban meg technikában.
Mi a kedvenc ételed és italod?
A kedvenc italom a Fanta narancs, a kedvenc ételem krumpli és krumplis minden minden formában.
Mi a kedvenc színed?
Természetzöld.
Hová szeretsz menni leginkább?
A Csodák Palotájába.
Kik a legjobb barátaid?
Matyi, Aliz, de ő a szerelmem, Pepe, Kevin, Brúnó.
Mi a kedvenc filmed vagy tévéfilmed?
Narnia krónikái 1-2., Rágcsávók 1-2, Jégkorszak 1-2, Verdák 1-2, Avatar, Harry Potter: A bölcsek köve, Kóristák, A királykobra, Gyalog-galopp, Magyar Vándor, Marley meg én, Polar Expressz, A bálnalovas, Apolló 13, Az örök fiatalság forrása, Óriáspolip, A 10 legbüdösebb állat, Komodói sárkány, Szurikáták, A Nagy korallzátony, Földünk felfedezése - az élő bolygó, Szellemkastélyok Skóciában, A Loch Ness-i tó titka, A világegyetem titkai, Élet más bolygókon, Lúdas Matyi.
Mi a kedvenc könyved?
Mindenféle tudományos könyv.
Mi a kedvenc játékod?
Cluedo.
Ha rajzfilmfigura lennél, ki lennél?
Pókember.
Mit csinálsz akkor, ha az Anya nincs itthon/veled?
(először azt mondta, hogy olyan nincsen) Játszom a játékaimmal.
Mit szoktál a leggyakrabban mondani Anyának?
Amit mindig a legjobban szeretnék.
Hogyan tudod a legjobban kimutatni Anyának, hogy szereted?
Hogy megölelem, megpuszilom.
Kiket szeretsz a legjobban a világon?
Anyát, Apát, Regőt, Csongort, Katát.

Regő is fest

Úgy látszik, megihlettük Regőt, bár nem is látta hétvégén, hogy festettünk :) Az az igazság, hogy én a festést, gyurmázást és hasonlókat magamtól még korainak éreztem volna, azt gondoltam, hogy inkább megenné a festéket, mint rendeltetésszerűen használná, meg Marciból kiindulva is így gondoltam, hiszen őt sose érdekelték igazán ezek a dolgok. De persze két különböző gyerekről van szó... és Regő már egy ideje hozta Marci festékeit, gyurmáját, hogy bontsam ki neki. Nem mertem... de most merész voltam, gyorsan letakartam újságpapírral a konyhaasztalt, ráadtam Regőre egy előkét, kapott vastag ecsetet, tálkát és papírt, és megmutattam neki a technikát. Csak lestem, olyan ügyes volt, értette, hogy miről van szó, vizezte, festékezte az ecsetet és húzta a színeket a papírra.




Egyszer nagyon rákapott a feketére, született egy olyan alkotás, amin gyönyörű pirosak és kékek nem látszanak a fekete alatt :) a másik kettő pedig barnás, narancsos őszi színekben pompázik. Magát is megpróbálta azért lefesteni:

...de ennek a törekvésének gyorsan gátat szabtam :). Videóztam is:


Most kezdik igazán érdekelni a színek is, nem mindig találja még el, de egyre több színt mond. Ma kérdezte, hogy hol a piros lufi, de csak egy lila volt, mondtam neki, hogy ez a lila van, és úgy megörült neki, hogy lila. Olvassuk a Boribon és a hét lufi című könyvet, abból is ragad rá észrevétlenül a színek ismerete, én is mondom, és általában ha ő megnevezi valaminek a címét, vagy eltalálja, vagy nem és akkor javítom, és annak nagyon örül. Most festésnél a narancssárgától volt nagyon boldog, mondogatta, hogy szép narancssárga, és narancsot fest :)

2011. október 2., vasárnap

Festés és a dégi kastély

Az előző bejegyzés folytatása, avagy "B" oldala következik. Most már jobban kihasználtuk a gyerektelen hétvégét, mint a múltkor az egyetlen gyerektelen napot - mondjuk ebben az is sokat segített, hogy egy teljes hétvége pont kétszer hosszabb, mint egy nap. Szóval szombaton nagy szervezéssel és elszántsággal nekiugrottunk a beltéri ajtók festésének. Péter leszedte, kivitte, csiszolta, én idebent maszkoltam, takarítottam a keretek csiszolása utáni port, aztán amikor az első ajtó is festésre kész volt, onnantól festettem. Öt szobaajtóról (gyerekszoba, a hálószoba két ajtaja, gardrób és spájz) és az üveges előszobaajtóról van szó, előbbiek világoszöld - szerintem mentafagyi-színű - festést kaptak, utóbbi vörösfenyő-színű lazúrfestéket. Plusz szegőléceket és egy-két elmaradt vagy újrafestendő ajtókereteket is festettünk. (A gardróbot csak nagy előkelőségünkben hívjuk így, valójában mindenes tárolóhelyiség, nevezhetnénk akár sufninak is, de az mégis hogy hangzik. Meg a terv az, hogy később tényleg gardróbként fog funkcionálni.)
Szóval ebben a rendszerben dolgoztunk, amikor Péter az összes előkészületi munkával végzett, akkor jött ő is lazúrozni, így végül az előszobaajtó keretét ő fejezte be, én egy kicsit később kezdtem és egy kicsit előbb hagytam abba a munkát, de így is megvolt a nyolc óra. Ma reggel Péter megfordította az ajtókat és lefestette a másik felüket, ez már jóval gyorsabban ment, hiszen nem kellett leszedni, kivinni, csiszolni stb. Most a zöld ajtók nagyjából szárazak, de még csak a gyerekszobára tettük vissza, hogy tudjanak nyugiban aludni, becsukni még azt se mertük. A vörösfenyő lazúr pedig valamiért nagyon lassan szárad, így a nappaliban van egy ajtó, a konyhában egy, és Marika néninél három, ha jól számolok. Persze mindenhol újságpapírok, fóliák és a konyhaszékek a nappaliban... de majd egyszer most már tényleg rend lesz, meg készen lesz a mostani építkezési hullám! 
A zöld ajtók egyébként kicsit élénkebbek lettek, mint szerettük volna - az egész lakás mediterrán színekben játszik, halványsárga a fal, narancsos a magasan futó díszcsík, terrakotta járólap, konyhacsempe, a konyhát és a nappalit elválasztó parapetfal vörös tégla. Ebbe akartunk némi ellenpontot csempészni a zöld ajtókkal, aztán kicsit megijedtünk az árnyalattól, de most, a gyerekszobáét feltéve megnyugodtunk, jól mutat ezek között a színek között!
Hű de sokat írtam erről, de hát most ez foglalkoztat - pedig még arról is be akartam számolni, hogy így aztán a munka befejeztével délelőtt tíz óra körül kirándulni indultunk, hogy legyen valami kettesbenprogram is a gyerektelen hétvégén. A dégi Festetics-kastélyt néztük meg, ahová én azóta vágytam, hogy fordítottam róla egy idegenforgalmi ismertetőt, pedig annak már jó tíz éve. Most eljutottunk oda, és nagyon jó választásnak bizonyult. Egy Pollack Mihály tervei alapján épült, jó állapotban lévő kastély, ahol még folynak a munkálatok az épületen is, a parkban is, látszik, mennyi lehetőség van még benne, de már most is érdemes megnézni. A termek elég üresek, volt egy időszak, amikor a környékbeliek széthordták a bútorokat, könyveket, értékeket, de mindegyik teremben van ismertető egy-egy témában: a Festetics családról és kiemelten egyes tagjairól, a kastély és az uradalom történetéről, műveléséről, még a személyzetről is. A parkban jól látszik, meddig értek már el a rendbehozatali munkálatok, a tó nagy része gyönyörűen ki van tisztítva, szép parttal és ösvényekkel, horgászni is lehet, és a tó közepén lévő kis szigeten áll a Hollandi-ház, ami az egész birtok különlegessége, nagyon bájos és érdekes, engem főleg ez vonzott oda. A park maga is gyönyörű, hatalmas fákkal és nagy terekkel, jó nagyot sétáltunk benne. Nagyon kellemes időtöltés volt ebben a gyönyörű októberben, mindenkinek ajánlom, ha ezen a környéken jár, nézze meg. Erről hoztam néhány képet is így a maratoni bejegyzés végére:



Három óra tájban indultunk anyuék felé, útközben még megebédeltünk, majd siettünk a gyerekekhez. Jó hétvége volt, kellemesen fárasztó, jó arányban vegyítve munkát, pihenést, szórakozást, és nagyon nagy szükségem volt már annyi mozgásra, amit egy ilyen kastélyparki séta jelent.