2013. január 30., szerda

A legjobbak és a legrosszabbak

Ihlet ismét Diustól, ő írta össze a minap azokat a dolgokat, amiktől jobb a világ, amik megszépítik a napját. Aztán pár nappal később a rosszakat is, és szerintem is megér mindkettő egy bejegyzést. Én a rosszakkal kezdem, mert akkor a jókkal végzem, és úgy jobb a végkicsengés :) Szóval a legutálatosabb dolgok:
 - ha az ember apukája levágja az ujjait
 - ha később kiderül, hogy az egyik ujja nem jól van, és ezért műtétileg még levágnak belőle egy darabot, áááá...
 - kiabálás, visítás, veszekedés
 - csiga
 - a hungarocell hangja, tapintása
 - elrontott, leégetett étel
 - számomra fontos dolgokkal, elvekkel kapcsolatban idegőrlő, felesleges, mert tehetetlen vitákba keveredni fórumokon (akkor miért csinálom...? :) )
 - sár, latyak, cuppogás
 - meg nem értés, intolerancia
 - ha a gyerekem megsérül, fáj valamije, beteg
 - kimerülés, szellemi elfáradás
 - halszag, olajszag
 - punnyadt háziasszonynak érezni magam
 - kialvatlanul ébredni
 - ha elfogyott a tea
 - rohanni, idegeskedni
 - aggódni
 - egyedül érezni magam problémákkal
 - ... biztos van még egy csomó, most nem jut eszembe több, ami a napokban érintett. Írhatnék pl. utált kajákat is, de azokat nem főzök magunknak :)

És a legjobb dolgok:
 - többórás alvás egyben éjszaka
 - reggel hat után ébredni - pláne nyolc után kelni!
 - az ágyam meg a párnám :)
 - nyugodtan, feltett lábbal kötni, tudva, hogy ráérek és akármeddig csinálhatom (na ilyen nem volt mostanában)
 - elalvás előtt olvasni
 - Péterrel sakkozni - és azon ritka alkalmak, amikor nyerek!
 - gyerekre büszkének lenni, ettől kicsattanok :)
 - szőke buksi fejeket simogatni
 - puha puszik
 - gyöngyöző kacajok
 - csokis mandula
 - marcipán
 - habos, fahéjas tejeskávé, különösen ebéd után egy-két órával, leveleket olvasgatva, teljes nyugalomban, valami kis hozzáillő finomsággal
 - illatos habfürdő, különösen körberakva némi nyalánksággal, naranccsal, olvasnivalóval
 - krémek
 - kiszellőztetni a fejem futás közben
 - futás után hazaérni
 - kiszellőztetni a lakást
 - kályhameleg, tűz ropogása
 - egy pohár finom bor
 - megtalálni azt a zenét, ami pont ott és akkor kell, feldob vagy a lelkemből szól
 - tisztaság, rendezettség ( - ezt elérni...!)
 - napsütés, szép alkonyat
 - jó beszélgetés
 - egy ruhadarab, ami jól áll és ez meglep
 - nőnek érezni magam
 - szerelmetes dolgok, érezni, hogy szeretnek
 - Pandora és Frey Wille ékszerek - egyelőre csak reklámfotókon
 - közös érdeklődésre találni ismeretlen ismerősökkel
 - dicséret, biztatás
 - ha sikerül segíteni
 - problémára megoldást találni
... és ezt is folytathatnám, folytathatnám. Nektek mi lenne a listán?

Tökéletes

Már megint volt egy-két kiborulós este (meg közte egy olyan, amikor Marci kifejezetten nagyon jó volt) de nem akartam jönni és erről nyafogni, még a végén úgy fog látszani, hogy ezek az én fiaim csupa égetnivaló rosszcsontok, én meg egy összezuhant anya vagyok, de azért ez csak néha van így :)

Csongornak a betegség közepette kijött a kilencedik foga, és a tizedik helyén olyan csúnya lyuk van, hogy szerintem az is napok kérdése. Újra megjött a kedve a rágáshoz, szívesen eszi a szeletelt almát, és jobb az étvágya is. Hétfőn voltunk orvosnál, kapott másik köptetőt, aminek hatására most jobban köhög és jobban folyik az orra is, de ennek most örülünk, mert ez azt jelenti, a tüdejéből ürül a cucc kifelé. Remélem, meggyógyul teljesen és hamar, a doktornő azt mondta, két nap alatt most már rendben lesz, pénteken meg talizni szeretnék menni vele :)

Regőnek nagyon bejött a játékos fejlesztő torna, mindig meséli, hogy miket csináltak: repülőztek, palacsintáztak, gombócoztak - és az elmesélést illusztráló mozdulatokból próbálom kitalálni, hogy mi is az. Mindig kapnak egy pecsétet a csuklójukra, büszkén mutogatja itthon, volt már napocska, kard, tegnap épp fecske. Én meg összeadtam fejben egyet a kettővel, és megkérdeztem Emit, aki gyógypedagógus végzettségű, hogy létezik az, hogy két tornafoglalkozás már úgy hat a kis agyára meg a finommozgásaira, hogy ilyen hirtelen kezd el rajzolni, színezni? Szerinte igen, sőt már egy alkalom is elegendő a látható hatáshoz. Hihetetlen, nagyon örülök neki. Regő egészséges, jól fejlődő kisfiú, semmi gond nincs vele, milyen hatással lehet akkor egy ilyen torna azokra a gyerekekre, akiknek tényleg szükségük van rá? És élvezi, szereti, lelkes.

És amiért most épp jöttem írni, az a tökéletes pillanat, amiben az imént részem volt. Anyasági válságomban ma egyszer végre felöltöztem nőnek: szűk farmer, tunika, csizma, kis smink, nagyon jó volt. Végülis komoly okom volt rá, kimozdultam: szmk-s szülőire mentem reggel. Jó kis program :D Mindegy, én jól éreztem magam a bőrömben, itthon sem mostam le a sminket, a tunikát se vettem le, az előbb pedig épp fektettem le Csongort, és örültem, milyen praktikus, hogy felül gombos, szoptatni is tudok benne. Ő meg bújt, feküdt a karomban, fél szemét eltakarta a kezével, a másikkal nézett rám - miután előtte igencsak izgága volt, és énekelni kezdtem neki szoptatás közben. Nézett rám felfelé a gyönyörű kék szemével, és valahogy hirtelen áthelyezkedtem az ő nézőpontjába, és rájöttem, hogy neki aztán tök mindegy, mit lát: sminkelt vagy nem sminkelt anyát, és csini tunikából kerül ki az a mell vagy otthoni pólóból. Ő a világon a legtökéletesebb biztonságot éli át most épp, anya karjában van, szopik, és a szemét anyja szemébe függeszti, aki énekel neki... Hát kell ennél több? Ezekből a pillanatokból táplálkozunk tudattalanul később, ezt a biztonságot keressük egész életünkben. És most boldog vagyok és elégedett, és nekem se kell több.

U.I. ha a 104 (üdvözlet!) kedves olvasóm között van olyan, aki esetleg úgy gondolja, hogy ez itt az ő kedvenc blogja és szereti, akkor itt szavazhat rá :) Köszönöm :)

2013. január 27., vasárnap

Színez és rajzol

Pénteken Regő két kis színezővel várt az oviban: egy zsiráfot és egy úthengert színezett ki, nem mondom, hogy pontosan, de szépen. És egyáltalán, kit érdekel, hogy hogyan, de színezett! Eddig ritkán jutott eszébe, és ha én kezdeményeztem, akkor se sokáig volt kedve. Most viszont nagyon megörültem neki, hogy magától, ovis kezdeményezéstől függetlenül színezett, úgyhogy kaptam az alkalmon, és otthon is kérdeztem, nincs-e kedve. Azóta lelkesen és hosszasan színez, feladatlapozik, olyan szabályos kört rajzol, hogy csak lestem, és mióta megkérdeztem, hogy rajzolni is tudna-e például zsiráfot, nem csak kiszínezni, azóta rajzol is :) Én meg lelkesen fényképezem és videózom.


Csigabiga apának

Cápa (szerintem bálna)

A jobb szélen zsiráf

Most meg a karibus film hatására hat karibut rajzolt, ahogy vándorolnak a hóban :) Olyan izgalmas ez nekem, fogalmam sincs, hogy a korához képest hol kellene tartania, de Marci otthon egyáltalán nem rajzolt, csak az oviban, és ettől olyan boldog vagyok, hogy Regő meg igen!

2013. január 25., péntek

Gyerekszájak

Regőtől:

Regő elefántot játszik:
- Anya, valami van az ormányomban, attól nyikorog a fejem!

Később palacsintát eszünk:
- Anya, kérek még palacsintás kakaót!


- Ott jön a Bíborka! Meg a bátyja!
(Bíborka "bátyja" kislány :) Hát igen, akinek csak fiútestvérei, sőt fiú unokatesói vannak... :) )
  

Öltöztetem az óvodában, felállítom a padra, mert előtte a földön a csizmákról lefolyt sáros víz volt. Nyújtózkodott:
- Ilyen erős vagyok!
- Igen, meg nagy is - mondom én.
- Nem, csak erős picike :)
(és milyen igaza van...)
 



És végül egy Marci:
 - Te éltél már, amikor ilyen zene volt, hogy rock and roll?

2013. január 24., csütörtök

Nem múlt el

Csongor gégegyulladása ugyan elmúlt, de... Akkor örültünk, hogy végre hurutosan köhög, hogy fel tudja köhögni azt, ami akadályozta a tiszta légzésben. A köptetőt, kalciumot addig adtam, amíg a doktornő javasolta, utána már csak vitamint, homeopátiát. A köhögés azonban nem múlt, egy ideig azt gondoltam, ez normális, szűkek a járatok, picik a hörgők, a légcső, majd kijön. Az orrát szívtam, bár nem náthás, de így a torkáról is lejön a cucc. Aztán most már, miután harmadik hete köhög, kezdtem úgy gondolni, hogy jó lenne azért, ha lassan elmúlna, meg elkezdett nem tetszeni az, ahogy akkor lélegzik, amikor nem köhög. Szóval nem a köhögés zavart már, hanem az, amit nem köhög ki. Laikusként diagnosztizáltam neki egy hörghurutot, és elhatároztam, hogy ma visszaviszem a gyerekorvoshoz.
Reggel aztán gyanús lett, hogy melegnek tűnik, csak 37.5 volt, ebből még akármi is lehet. Eljött velünk az oviba, hazaérve hamar álmos lett, nagyot aludt, úgy kellett finoman ébreszteni, hogy menjünk orvoshoz. A gyanúm igazolódott, hörghurut. Úgy értettem, hogy ez egy szokványos dolog, hogy gégegyulladásra hörghurut következik, mert ahogy elkezdtem mondani a mondatot: "elmúlt a gégegyulladása", a doktornő már be is fejezte: "hörghurut lett belőle". Kapott hörgtágítót és újra köptetőt, hétfőn vissza kell vinni. Viszont itthon olyan ügyesen lapátolta befelé a borsófőzeléket, hogy csak na, és utána még egy nagyot aludt :)

2013. január 22., kedd

Mérés meg bőrgyógyítás

Tegnap megmérettem Csongort: 9600 gramm (kis jóindulattal) és 79 centi. Vékony és magas, ebben a korban ő a legkisebb súlyú, de legmagasabb gyerekem. És hízott is 27 dekát, így 13 hónaposan már jó az. Szép, arányos, ennivaló, édes kisbaba, semmi gond vele.

Délben Marcival bőrgyógyászatra mentünk, Csongort is vittük, Marika néni nincs jól, igyekszem nem rábízni most a gyerekeket, ha nem muszáj. Marcinak mindenféle bőrnyavalyái vannak, a gyerekorvos már látta, és ő javasolta, hogy kérjünk időpontot bőrgyógyászatra. Körülbelül két hónapra kaptam, de nem lepett meg, anyajegyszűrésre is annyival előbb kell kérni, és szerencsére ez nem egy akut dolog.
Kiderült - nem lepett meg, mert a doktornőnk is ezt mondta - hogy a hónalja környékén, egyik karja belső oldalán és alatta a törzsén uszodai szemölcs van, erre kaptunk egy ecsetelőt. Az egyik ujja hegyén van egy más típusú szemölcs, arra egy gyógyszertárban kevert krémet kaptunk. Megnézték az anyajegyeit is, van neki két nagy és szabálytalan, jövő évtől kell járnia velünk szűrésre. Nagyon jó fej volt az orvos, megdicsérték, ügyes volt, még matricát is kapott,  pedig ez nem gyerekrendelő. Marci is megnyugodott, erősen izgult előtte, hogy valamelyiket le kell majd venni. Szerencsére nem kell, kezelgetjük, reméljük, szépen elmúlnak.

2013. január 20., vasárnap

The Subtle Stripe Vest - Péter mellénye

Elkészült Péter mellénye, az, ami karácsonyi ajándéknak indult, de a túlvállalás miatt félben sikerült odaadni. Nem bonyolult pedig, csak mivel itthon nincs nyomtatónk, őt szoktam megkérni, hogy nyomtasson nekem, ezt meg mégse tehettem a neki szánt ajándék mintájával. Tehát gép előtt kellett kötnöm, hogy követhessem a mintát, és ezt nem volt könnyű megoldani. Viszont péntekre, amikor hazaért külföldről, épp elkészült.



Egyszerű, V nyakú mellény, de én ezen is tanultam egy csomó újdonságot. Pl. a V nyak készítését, a csavart sima szemmel megbolondított patentszegélyt vagy a kitchener stitchet - ezzel tényleg úgy lehet összevarrni a vállak szemeit, hogy egyáltalán nem látszik a varrás. Körben készült, tehát oldalvarrás sincs, csak a kilógó szálakat kellett eldolgozni a végén. 
Jaguar nevű, kasmír-, gyapjú- és alpakatartalmú, nagyon puha fonalból készült, aminek az érdekessége, hogy maga a szál olyan sodrású, mintha fonott lenne. Szép nagyon, de bonyolultabb mintákra nem alkalmas, nem érvényesülnének belőle.
Szóval minden szép és jó, akkor már csak egy bökkenő lehet: a mellény kicsi lett a tulajdonosának. Nekem viszont éppen jó, és van még elég anyagom, hogy megkössem újra, nagyobb méretben. Csak most már kinyomtatom a mintát...
The Subtle Stripe Vest, minta: The Subtle Stripe
Fonal: Jaguar a fonalam.hu-tól, link feljebb

13

Szerencsés szám :) Ma lett épp 13 hónapos a legkisebb királyfi. Szinte sajnálom, hogy nemrég írtam róla, így most nem leszek hosszú, de azért van miről beszámolnom.
A hónap teljesítménye vitán felül a járás. Nagyon édes Csongor, ahogy totyog, oldalt tartott kezekkel egyensúlyozva, de már kanyarodik is, lehajol, leguggol, megáll és újraindul, szépen megáll, szóval nagyon ügyes. Ezen kívül mindenhol feláll, ahol nem kéne - pl. etetőszék, meg kéne már varrnom az övét... - és sose áll fel, ha kérem, pl. öltözésnél. Öltözni amúgy se szeret, meg pelenkát cserélni se.
Épp feláll

Sokat változott, sok mindenben meg ugyanolyan maradt. Például ugyanúgy várjuk azt a fránya kilencedik (és a többi, tizenkettőig) fogat, és ugyanúgy nem alakult még ki stabilan az egy nappali alvásos rendszer. Most az van, hogy ha elalszik kilencig délelőtt, akkor jó, akkor fog még egyet aludni délután is, és kipihent lesz estig. Ha viszont nem alszik el, akkor nehezen húzzuk ki a délelőttöt, pedig akkor már jó lenne. Ugyanis képes bealudni tizenegykor, viszont így hosszú lesz a délután, és nyűgös az este. Ha sikerül kibekkelni, akkor alszik egy nagyot délután, és általában megint kiegyensúlyozott az este, bár azért én még mindig úgy érzem, kell neki az a két alvás, akkor az igazi. 
Így képes bealudni késő délelőtt

Mégis sokat változott az alvása, jobban alszik éjszaka - bár az utolsó két éjjel ezt cáfolni látszik - két-három ébredés volt a jellemző az utóbbi időben, de nagyon éber lesz, hosszabban van fent, és sokszor csak az ínye bekenésére nyugszik meg. Ugyanúgy hat óra körül kel, és este korán fekszik, hiszen hatkor már nyűgös, fürdik, szopizik és hét, fél nyolc körül általában elalszik.
Fürödni szeret, de nem nagyon bízhatom másra vagy szaladgálhatok ki ezt-azt gyorsan megcsinálni közben, csak akkor játszik nyugodtan, ha én is ott vagyok. Akkor viszont pancsol, fröcsköl, játszik a kis poharakkal, állatokkal, a zuhanyrózsával.

Ott a feje

Ja igen, megmutatja a fejét, néha a pocakját is, de ez már régi dolog, több testrészig egyelőre nem jutottunk. Szerintem tudja, melyik a keze, lába, ügyesen segít öltözésnél, ez a része rendben van, csak a pelenkázóra lefeküdni ne kéne... :) Szóval fürdik, eszik, alszik, eszik, alszik, tetszőleges számú ismétléssel, aztán végül felkel. Reggelizni általában nincs kedve, talán a szoptatások miatt, nem tudom - pár hete ügyesen ette a kiflikarikákat, most pár falathoz van csak kedve. Biztos minden gyerekem elromlik egyéves kora után :) Amúgy is kicsit visszatértünk a pépes ételekhez: mandarint, narancsot eszik kockákra vágva, meg kölesgolyót, de az almát újra reszelve fogadja el, a főzelékeket is inkább pépesítve. De például tésztát vagy a fasírtot meg szépen megette darabosan. Azt hiszem, ő nem lett válogatós egyelőre, de ki kell találni neki, mit hogyan kér, és nem egy nagyétkű. Egyelőre nem vezettem be túl sok mindent, amit egyéves kor után lehetne, a tojáson kívül sajtot kapott már, és tegnap tejfölös levest. De lazább vagyok a tejet, tejszármazékot tartalmazó dolgokkal, nem vizslatok mindent árgus szemekkel. Szerintem nem nagyon hízik, bár karácsony körül kigömbölyödött, de amíg naponta négyszer-ötször szopik (ezt se számolom, csak úgy nagyjából...) és mellette eszik is, addig nem aggódom. Meg amúgy se: jól van, egészséges, eleven, jól fejlődik, egyáltalán nem izgulok a hízásán. Ami majd holnap kiderül.
A beszéde is kb. ugyanott tart, ahol egy hónapja: tudatosan használt szava maradt az 'apa'. Viszont rengeteget dumál tündérnyelven, folyamatosan mondja, és nagyon édes - aztán majd győzzük csitítani néhány hónap múlva :) Különös saját nyelve van, gyakran mond olyanokat, mintha slágert énekelne: a 'girappaaaa' és más ilyen 'ppaaaa' végződésú halandzsaszavak mondandója gerincét alkotják. És néha egész értelmes mondatok alakulnak ki a babanyelvből, mint például a 'holapa?' :)
Elmélyülten tud játszani, és ha mutatunk neki valamit, szinte látni, ahogy forognak a fogaskerekek a kis fejében, ahogy értelmezi, megjegyzi, tanulja. Együtt összerakjuk a Montessori tornyot, ő még inkább a többi karika mellé pakol, de látszik, hogy érti a lényeget. Szereti a karácsonyra kapott kockát, aminek minden oldala egy játék, a golyóhúzogatót, a járássegítőt - ez utóbbi persze inkább mozgásra ösztönöz, nem az elmélyült játékra. Szívesen pakol, Regő fakockáit, állatait, a duplot is ki-be rakja, és most már semmi sincs tőle biztonságban, Regőnek ki kell bekkelnie ezt a néhány hónapot. Szívesen lapozgat könyvet is, úgyhogy a nagyobbaknak figyelniük kell, hogy ne hagyjanak elöl semmit, nekem meg, hogy Csongornak legyen a keze ügyében pár neki való olvasmány. Regő mágneskönyvét is ügyesen lapozza, és beteszi a mágneseket.




Édes, bújós, anyás baba, imádom a göndörödő fürtjeit, ő meg imádja a kényeztetést. Elvan mamával, apával is - a héten volt kézimunkaklub, addig mamával volt, és csak akkor lett probléma, amikor elálmosodott - de azért jobb, ha magammal viszem vagy úgy megyek el, hogy ő alszik. Este, ha fürdés után kicsit simogatom, kenegetem, puszilgatom a pocakját, egészen elnyugszik, kisimul. Szereti, ha énekelek neki alvás előtt, akár szoptatás közben, és ez olyan jó, eddig mindkét gyerekemnél úgy éreztem, inkább én erőltetem ezt az altatódal-dolgot, ő meg tényleg megnyugszik tőle. Hát, minden hónapban csak oda lyukadok ki, hogy ő az én kis örömbabám, a jutalomjátékom. Jó ezeket megírni, így jobban sikerül akkor is szem előtt tartanom, amikor épp úgy érzem, hogy három gyerek kicsit sok - de azért egyiket se adnám!

Havas képek

Nálunk is leesett a hó, amikor épp nem fújt a szél, akkor élveztük is rendesen, mutatok belőle ízelítőt:








Hóembert építeni nem sikerült, nem tapadt a hó, de a kezdeti próbálkozásokból lett egy hóharang egy kis hógolyóval a tetején. Mindenkinek hóembere van, nekünk legalább harangunk :) További képek itt.

2013. január 19., szombat

Edzésterv

Ahogy írtam korábban, kerestem-kerestem azt az edzéstervet, ami felkészít majd a 10 kilométerre és a Vivicittára, ahol már szintidőn belül kellene azt lefutni. Közben ugyan kiderült, hogy valamit félreértettem, és nem a teljes táv szintideje 53 perc, a záróbusz ennél lassabban halad, és a jelen sebességemmel is elég jó esélyeim vannak... de azért számomra ez már egy komoly verseny, amire nem árt rendesen felkészülni. Böngésztem a netet edzéstervekért, van egy csomó, hasonlítgattam, hogy melyik jobb miért, melyik való nekem, de nehéz ezt úgy, hogy valójában nem értek hozzá... Milyen szerencse, hogy létezik Györgyi blogja és a hozzá kapcsolódó facebook oldal, ahol már néhányszor megbeszéltük a tapasztalatokat hozzám hasonlóan kezdő és rutinosabb futókkal. Felmerült a tíz kilométer, a Vivicitta, rengeteg kérdésem volt, a végén Györgyi írt egy privit, kikérdezett az eddigi edzéseimről, és ha hiszitek, ha nem, teljesen magától és önzetlenül írt nekem egy edzéstervet! Nagyon örültem neki és lelkesített. És a legjobban az tetszett, hogy azt is beleírta, hogy majd meséljem el, hogy hogy érzem magam, ha követem, mert a legfontosabb az, hogy örömöt adjon, bármiféle felkészülés, verseny vagy eredmény csak azután jöhet.
Bemásolom a lényeget, váltottam heti kb. 5 rövidebb edzésről három hosszabbra:

1. edzés 
7 perc gyorsgyaloglás, dinamikus nyújtás, majd jöhet 
4km kocogás, ahol használhatod a lámpaoszlopokat támpontnak :)) 3 lámpaoszlopig lassú kocogás, 1 lámpaoszlopig gyorsabb futás. Az 1. szakaszban kb. 20%-kal legyél gyorsabb, mint a pihenő futószakaszban. Az elején legyen a gyors szakaszból 5. Az utolsó gyors szakasz legyen a legtempósabb. Lazító futással zárd ezt a ciklust, addig, amíg ki nem telik a 4km.
Utána 5 perc gyorsgyaloglás és nyújtás.

2. edzés
7 perc gyorsgyaloglás majd jöhet 
3km a Te szokásos kis kocogásod
7 perc gyorsgyaloglás

3. edzés
7 perc gyorsgyaloglás
7.30p/km-es azaz 8km/órás tempóban futás 5km-en keresztül
5 perc gyorsgyaloglás

Kicsit féltem a hét elején, hogy nem fogom tudni teljesíteni az időjárás miatt ezt a három edzést. Hétfőn, kedden még ónos eső esett, de szerdán nekiláttam, és nagyjából tiszta, helyenként latyakos úton sikerült teljesíteni az első edzést. Utólag rájöttem, hogy kicsit elrontottam a számolást, és az egyik gyaloglást beleszámoltam a 4 kilométerbe, de sebaj, majd legközelebb jobban tudom. Hát, ez nagyon kemény volt, de hihetetlen jólesett, és nagyon feldobott, hogy teljesítettem! Valamennyire szerencsés volt, hogy az egy kiborulós nap volt, minden feszültségemet beletettem ebbe a futásba. Ki tudja, jövő héten is így sikerül-e :)
Aztán leesett az első adag hó, és csütörtökön a könnyebb edzést már rendesen havas úton abszolváltam. Szuper cipőm becsületére legyen mondva, egyáltalán nem ázott be, pedig nem téli cipő, és semmi extrát nem viseltem hozzá. Közben esett is a hó, bár annyira finoman szitálva, hogy csak lámpafényben ismertem fel. Ez is jólesett, ilyet gyakrabban futottam korábban, de nagy ötlet a gyaloglás előtte-utána, eddig csak lassú kocogással melegítettem be. Sebességre nagyjából ugyanaz lehet, de a gyaloglás valahogy fokozatosabb, kíméletesebb.
Apró izomlázaim lettek csak ezután a két futás után, egyáltalán nem éreztem rosszul vagy fáradtnak magamat - azért a másodiknál nem volt bennem annyi energia, mint az elsőnél, mosolyogtam magamban azon, hogy most nem esne jól újra gyors szakaszokat betenni... Pénteken pihenőnapot tartottam, akkor volt a hófúvás, valamint hazajött Péter - mindig csak utólag írom meg, de abban, hogy ilyen nehezen éltem meg az előző pár napot, nagy szerepe volt annak, hogy ő külföldön volt. Érdekes módon a pihenés után, ma ébredtem kicsit összetörve, de nem biztos, hogy ez összefügg a futásokkal. 
Mivel gyönyörűen sütött a nap, nem fújt a szél, nem esett semmi, mára tettem be a harmadik edzést. Egész professzionálisan felkészültem: előkerült a pulzusmérő óra, előre megterveztem az útvonalat, cetlit vittem magammal és felírtam, hogy hol érem el az egyes kilométereket. Így tudtam mérni, hogy megvan-e a 8 km/óra - és megvolt, a végső számolásnál a gyaloglásokkal együtt 8.18 km/órás átlagsebesség jött ki.
Ezeken az edzéseken, főleg az elsőn és az utolsón, nagyon megizzadok, érzem, hogy igénybe vesz, de nem fáradok el annyira, hogy kifejezetten nehéznek érezzem vagy kedvemet szegje. Sőt, motivál. Így egy hét után még nem akarok elkiabálni semmit, de egyelőre nagyon bejött, csodálkozom is, hogy hogy tudta Györgyi ismeretlenül ilyen pontosan belőni, mi kell nekem. Folytatása következik, remélem, a tél engedi, hogy csináljam, és meglesz az eredmény is.
Még két keresztedzést kellene beiktatni: 2x20 perc itthoni tornát, ha nem sikerül, akkor csak egyet. Ez lesz holnap, így ebbe a hétbe három futás, egy torna és három pihenőnap fért be. És mégis edzettebbnek, jobban átmozgatottnak érzem magam, mint amikor mindennap futottam egy kicsit.

A publikus járósvideó :)


2013. január 17., csütörtök

Eggyel jobb nap

Jobb, mert nyugalmasabbra sikerült. Reggel csak csodálkoztam, hogy lehet, hogy ilyen gyorsan, ügyesen elkészültünk - talán mert Csongor fél hatkor kelt, és némi hancúrozás után feladtam, hogy visszaaludjon, és esetleg én is. Nem is tudom, mi jobb, fél hétig aludni, vagy addig szinte mindennel elkészülni? 
Megint itthon hagytam, amikor az oviba mentem, mert aludt, amikor indultam. Viszont Regővel sikerült kompromisszumot kötni. Az én gyerekem ugyanis az egyetlen a világon, akinek a tél és a hó nem azért öröm, mert lehet szánkózni, ő menni, mászni, járni, esni-kelni akar benne. Biztos más gyerek is, de azért a szánkót általában szeretik... Regőnek kicsit kényszerű közlekedési eszköz. Szóval a kompromisszum abban állt, hogy az ovi utcájában, ahol amúgy úgyse tudtam volna húzni, mert aszfaltos és rendesen letakarították, ott átkelhet a félretolt hótorlaszokon, de az utca végén felül és onnantól hazahúzom. És így emberi idő alatt haza is értünk, még hiszti se volt. 

Marci pedig remek bizonyítványt hozott, úgy örültem neki, majdnem elsírtam magam. Azért is, mert látok némi cinkos tanítói jóindulatot, amiért hálás vagyok. Négyes a matek, környezet, a rajz (!), a technika és a magatartás - történelmi pillanat, az első négyes magatartás. Mert eddig változó volt, mindig volt valami apróság, elevenség, rossz fa a tűzre. Idén se lett angyal, de sokat komolyodott. Ötös pedig az összes többi, ráadásul a magyar, az ének, a német dicséretes. Csak hallgattam, hallgattam, ahogy olvasta, és olyan jó érzés volt. Pedig hiszek abban, hogy a jegyek nem jelentenek semmit az életben való boldogulással kapcsolatban, de ezt inkább a rossz jegyekre szeretem értelmezni megnyugtatásul :) Megünnepeltük a tegnapi kókuszgolyóval, és koccintottunk egy-egy pohár almalével, Csongor is kapott.

És persze megvoltak most is a hangoskodások, a visszaszólások, a nyűgök-nyavalyák, de nem jutottak el arra a szintre, hogy elveszítsem a türelmemet. Csak így tovább.

Rájöttem

Tegnap volt egy kis megvilágosodásom hazafelé az oviból. Volt vagy negyven perc az az út, ami egyedül, nem sietős sétatempóban tíz perc lenne. Mert hagytam Regőt dinoszauruszkodni, csigalassan a legnagyobb hóban totyogva jönni, hegyet mászni, hóba esni. Segítettem is neki. Máskor is szoktam hagyni, de sokszor feszült vagyok közben, és belül valójában sietnék. Néha nem is értem magam, kismama vagyok, itthon vagyok, ez a dolgom, hova sietek? És hogy tegnap miért nem? Mert velünk volt Csongor... Általában egyedül szoktam menni Regőért, mert akkor a hazajövetelünk csak az ő ideje, kettesben lehetünk a kis középsővel. Meg Csongor sokszor alszik is, amikor indulok. De tegnap rájöttem, hogy valójában nem vagyok én csak Regővel teljes erőbedobással, mert hazagondolok, hogy sír-e a kis anyás legkisebbem, a mama bírja-e, hogy telik az idejük. És sietnék. Tegnap a mama aludt délután, amikor indultunk, így Csongort is vittem. Negyven perc séta lett belőle a kis dinoszaurusszal. Jó, a végén most is volt egy kis felkapom, behozom végre a kapun, mert már fújt a szél és fáztunk, de ő még a szomszéd kutyájával diskurált... de azzal együtt is jobb volt ez így.

Dinoszaurusz lesz a farsangon, Marci meg navi - tudjátok, a kék lények az Avatar filmből :) Őt kifestjük, Regőnek meg varrok :) Csongort meg beöltöztetném kiscsibének, tojáshéjjal a fenekén :)

Marci teljesen magától és majdnem egyedül kókuszgolyót csinált tegnap. A technikakönyvben látta a receptjét, és kedve támadt. Csak egy kicsit segítettem neki. Azért nem voltunk konfliktusmentesek tegnap sem, sőt, nőttön nőtt bennem a feszültség estig, mert a mindenen nyafogás, visítás mindkét részről megvolt. Viszont olyan jót futottam este, minden feszültség benne volt. Mindenki evett, fürdött, Csongort lefektettem, a többieket átküldtem a mamához mesét nézni, és félórával később, amikor hazajöttem, akkor meséltem nekik.

És kedden, amikor én itt nyafogtam, az aranyozta be a napomat, hogy egy nagyon kedves, távolra szakadt, újra megtalált és magamhoz egyre közelebb érzett barátnőmnek kicsi fia született reggelre. Isten hozott, kicsi Palkó! 

Mára pedig a meglévő hó tetejére újabb adag érkezett, igazi téli csodaország most a kertünk. Képek a fotós blogon.

2013. január 15., kedd

Programok, meg a kedvem

Nincs jó kedvem. Délelőtt még az volt. De mostanában nem könnyű a gyerekekkel, gondolom, nekik se velem, nem tudom, mi van: energiahiány, vagy épp valami változás ideje? Sok valami? Az iskola, ovi újra, a félév? Nem látok Marcin különösebb fáradtságot se meg hajtást se, nem is erőltetem. 81% lett a matek félévi témazárója, négyes, nagyon örültem neki. Igyekszem a kedvükre tenni, amiben csak lehet, mozgást biztosítani, amennyit csak az iskola, ovi után és az időjárás függvényében sikerül... és mégis jön a sikítás, visítás, nem és nem szót fogadás, hiszti. Ez csak fárasztott, ami elrontotta a kedvemet, az az, hogy más témában keresgéltem és visszaolvastam egy évvel ezelőtti önmagamat: még kiakadva is kedvesebb, finomabb voltam, mint most. Sütött a nyugalom meg a szeretet az írásaimból. Meg egy csomó mindennapi apróságról is írtam... Persze lehet, hogy kis idő elteltével ezt meg azt egymás mellé téve nem tűnök majd morcabbnak most, mint tavaly... Viszont tavaly novemberben (akkorit olvastam) még csak két gyerekem volt, ami például azt is jelenti, hogy sokkal többet aludtam. Érdekes, nem veszem észre magamon az alváshiányt, csak így elemezgetve merül fel.
Mindegy, nem történt semmi különös, Marcival és Regővel voltam a faluban, Csongor itthon a mamával, siettem volna haza hozzá - már voltunk boltban pogácsát venni a kedvükért, már hógolyóztak és havat rugdaltak - és nem és nem jöttek, és nem tudtam mit csinálni, úgy éreztem, nincs eszközöm, és ettől elbőgtem magam az utcán. Hiába kérem szépen, többször, sokszor, nem jönnek. Nincs mit tenni... Nagyon rosszul éreztem magam, megint ott tartottam, hogy én nem ilyen akarok lenni. Nem az az anya akarok lenni, aki hússzor mondja el ugyanazt, aki unalomig ismétel kéréseket, aki állandóan nevel és fegyelmez. Játékos akarok lenni, bolondos és mindenkinek elég jó. De... de, de, ott a de, mindig ott a de. Hogy ott a harmadik és a mamája, nem akarom a végsőkig húzni a türelmüket, mennék már haza, és nincs jobb ötletem, mint hogy kérem. Máskor biztosan kitaláltam volna valamit, versenyfutást vagy nem tudom, most nem jött ötlet. Persze lehet, hogy Regő akkor is hisztizik, hogy ő nem akar, és Marci akkor is kirúgja a hótömböt a szembe jövő néni elé.
Na, nem is erről akartam írni, csak érintőlegesen. Arról akartam írni, hogy Regő tornára kezdett járni az oviban. Helyben van és az oviban töltött idején belül, picit később megyek érte, de még mindig négy óra előtt. Amikor hirdették, hogy lesz ilyen, az tetszett meg, hogy játékos tornával olyasmik elérését ígérte, mint például az egyensúlyérzék, ritmusérzék, beszéd, szókincs, idegrendszer fejlődése. Heti félóra nem árthat, gondoltam, pedig abszolút nem vagyok az a szülő, aki a kiscsoportos gyerekét különórákra hordja, de ennyi belefér, és hátha a dackorszak múlásában is segít. Meg kitombolja magát Regő az ovi végén.
Ma volt az első alkalom, és csupa jó tapasztalatom van. Kiscsoportból csak Regő jár, de azzal léptek ki a csoportszobából, hogy milyen ügyes volt, mindent megcsinált, és nagyon élvezte. Regő mutatta, hogy "így rákoztam" (rákjárás) meg "így elefántoztam" (tenyéren-talpon mászás) és a teremben labdákat, karikákat láttam, meg kihallatszott a végén a tűz-víz-repülő és a futás :) Azt is mesélte Regő, hogy a torna néni mondta, hogy tűűűűz! :) Szóval úgy néz ki, jó dolog lesz ez. Kiderült, hogy Regő valószínűleg csak kéthetente egyszer fog járni, mert a másik héten reggel nyolckor van a torna, és ha nem muszáj, én nem hoznám vissza azt a stresszt, amit a fél nyolcas indulásig három gyerekkel való elkészülés jelentett. Beszéltem a "torna nénivel", nem muszáj. Ő meg még kicsi, elég neki kétheti félóra is (bár most is végigtornázta a nagyobbakkal a 45 percet) és tavasszal, ha kevesebbet kell öltözni, vagy középső csoportban majd lehet, hogy jobban megy a reggeli készülődés is. 
Marci is jött velem Regőért - ő meg közben fedezte fel, hogy mozog az első rágófoga - és az oviból a közösségi házba mentünk. Kézimunkaklub indult a faluban, ma volt az első alkalom, erre mindenképpen menni akartam, főleg, hogy a szervező rám alapozva tette erre az időpontra. Ezért maradt Csongor a mamával - hárman talán már kicsit sokan lettek volna a fiaim. Regőnek vittem kirakót, autót, állatokat, és a könyvtárban volt a klub, úgyhogy könyvekhez is jutott. Hatan voltunk csajok, lányok, nők, és a fiaim mellé két kislány. Két jó kislány, akik színeztek, aztán nézték és hallgatták, amit a felnőttek csinálnak és mondanak... míg az enyéim zizegtek, pörögtek, mondták a magukét, játszottak... Persze ez nem baj :) Marci egy idő után átment a számítógépterembe játszani egy kicsit, Regő kapott egy kis rendőrautót, amivel abszolút lekenyerezték, és beiratkozott a könyvtárba is, haza is hoztunk egy Sicc kötetet. 
Kötéssel nem haladtam, Péter mellényét és anyukám kendőjét vittem, mindkettő olyan fázisban, hogy leírással tudok csak velük haladni. Viszont sok szépet láttam, és megint rájöttem, hogy muszáj megtanulnom horgolni. Meg is fogok :) Megbeszéltük a lányokkal, hogy tematikusak lesznek a klub találkozói, jövő héten a kendőkötés jön, aztán valamikor majd lesz kezdő horgolás is. Remélem, valami jó alakul ki ebből.
Mire hazaértünk a fenti viszontagságok után, Csongor aludt, de mesélte a mama, hogy sokat sírt szegény :( jól éreztem én, hogy jönni kell.  Jól elvolt, szépen játszott, de amikor már fáradt, álmos volt, akkor sírt. Hát igen, szopizna elalvás előtt, és ma összekeverte az alvásait, fél egyig aludta azt, amit délelőttinek szánt, viszont estig azért mégse bírta ki. Azért szundított egy háromnegyed órát, mielőtt Regő újabb sikítozása felverte.
Azért egy csomószor sikerült a lelkükre hatnom, szépen kérnem, nekik is szót fogadniuk, örömet okozniuk... Szép délután lett volna ez, szép is volt, csak egy kis nyavalyával benne. Jobb is lehetett volna, rosszabb is, ilyen lett, így szerettük, és most már amit kellett, ki is panaszkodtam magamból :) Azért az jó, hogy elmentünk, és volt programunk.

2013. január 14., hétfő

Csongor jár!

Tegnap éreztem először úgy, hogy rámondom a próbálkozásaira, hogy ez már járás. Amikor már több métert megtesz, tíznél is többet lép, nem mindig zuhan lendületből a célszemély karjaiba, hanem szépen megáll, az már járás :) Egy nagyon picit sikerült ma videózni, de az nem publikus, ha lesz jobb, majd hozom. Mindenesetre jár a baba, jár. A legkisebb szépen besorolt középre ennél a mérföldkőnél: Marci 13 és fél hónapos volt, Regő egyéves múlt pár nappal, ő meg egy hét múlva lesz 13. És olyan édesen tipeg :)

2013. január 11., péntek

Futóbolond

Még az előző posztba akartam írni magamról is, meg a futásról, de így is épp elég hosszú lett, szóval nyitottam egy újat. Mint látható :D
Új dolog az életemben a téli futás (mivel maga a futás se régi...) de nem rossz. Valahol olvastam, hogy csak az ajtón kilépni nehéz, onnantól már öröm - hát nekem az öltözködés nehezebb, néha tovább tart, mint maga a futás. Sportmelltartó, nulla fok alatt harisnya, zokni, futónadrág, ma vettem lábszármelegítőt is, póló, két termofelső, fésülködés, aztán ki az előszobába, sapka, nyakmelegítő, mellény, kesztyű a zsebbe, cipő. Több fok mínuszban még egy pulóver. Telefon a másik zsebbe stoppernek, kulcs, és csak most jön az ajtón kilépés. Valamelyik enyhébb napon ízelítőt kaptam a tavaszi futásból, de jó lesz!
Decemberben 12 alkalommal sikerült futni, hát nem sok, de ünnepekkel és időjárási hullámzásokkal számolva nem is rossz, heti három edzésnek nagyjából megfelel. Január jobb lesz, a tíz napból már ötször futottam és egyszer bicikliztem, és a tegnapi-tegnapelőtti hasmenős, diétás kihagyás nem volt betervezve. Mindennap nézegetek edzésterveket, keresek valami kapaszkodót, hogy mi alapján is fussak. Magamtól most épp azon dolgozom, hogy két és fél kilométert lefaragjak 15 perc alá. 15:55-ig jutottam, aztán jött a hasmenés. Ma csak egy laza másfél kilométeres kört futottam, nem akartam hirtelen megerőltetni a gyengélkedés után, gondoltam, lassú vagyok, biztos lesz vagy 12 perc. 10:13 volt, nagyon örülök, ez az intervallumedzés hatása: mára kialakult, hogy a laza pihenőtempóm az, ami korábban a komolyabb futásnak felelt meg. 
A magam elé kitűzött célom, hogy március elsejéig lefussak 10 kilométert egyben. Mindegy, mennyi idő alatt, csak szeretném ezt a távot teljesíteni. Az igazi nagy cél pedig a Vivicittá 10 kilométeres távja lesz április végén. Amikor elhatároztam, hogy ott elindulok, azzal a lelki nyugalommal tettem, hogy nekem nem a valódi versenyzés a célom, hanem hogy végig tudjam futni ott és akkor, abban a hangulatban, másokkal együtt. Aztán elolvastam a versenykiírást, és ebből rögtön rájöttem, hogy a Vivicittán busz kíséri a futókat a szintidő sebességével, és akit utolér, annak fel kell szállnia, áthúzzák a számát... Hát ez milyen ciki lenne már! A szintidő 53 perc. Innentől ez a nagy cél, erre kell edzeni, ehhez kell az edzésterv. Keresem, melyik lesz az igazán nekem való, beírom a naptárba, és aztán aszerint futok. És remélem, nem húzzák át térdig érő havak, ónos esők és főleg betegségek a számításomat. Azt pedig már csak titokban mondom, hogy ha sikerül a Vivicittá, akkor ami már nem cél, de álom, az életem első félmaratonja lenne novemberben...

2013. január 10., csütörtök

Helyzet

Túlestünk Péterrel egy könnyebb hasmenős víruson. Csak onnan tudjuk, hogy vírus volt és nem gyomorrontás, mert ahhoz képest meglepően legyengített engem is, őt is. Lehet, hogy Regőnek is ez volt, mert ő meg még vasárnapra virradóra hányt egyet, de aztán semmi, ennyi volt az egész, elkönyveltem rejtélynek. Mondjuk ahhoz túl sok idő telt el, hogy ugyanaz legyen: én szerda délután lettem rosszul, Péter meg tegnap. Azóta kb. gyümölcsön meg folyadékon élünk, ma már ettünk egy kis natúr sült csirkemellet is. A gyerekek szerencsére nem kapták el, az említett Regőn kívül, már ha az az volt, de azt hiszem, ezt nem ragozom tovább :)

Az említett Regő egy világ leghisztisebb kisdinoszaurusza. De nagyon érdekes vagy ő maga, vagy a másodikgyereksége - Marci totálisan ki tudott akasztani és az önuralmam peremére taszítani a dackorszakában, Regőnél meg már úgy látom, ezt is annyira édesen csinálja, hogy igazán komolyan nem lehet rá haragudni. Persze van, írtam itt is, amikor szakad a cérna és kiabálok vele, meg popsira csapás is előfordult már, amit utólag is bánok, de az általában miattam, az én idegességem, türelmetlenségem miatt van. Ha sikerül megállnom és ránéznem egy pillanatra, akkor látom, milyen tündéri, inkább megsajnálom, és könnyebben meg is oldódik az aktuális konfliktus. És amiben ő nagyon nagy: le tud állni akarattal! Nem mindig megy neki, de sokszor előfordul, hogy ha kérem, szépen mondja, így nem értem, ügyesen hagyja abba a hisztit, hüppög még kettőt, nagy levegőt vesz, és teljesen higgadt hangon szólal meg. Csak lesek, mekkora akaraterő kell ehhez egy ilyen kicsi emberben?
Azért dinoszaurusz, mert ő mondja, hogy az :) Sokszor úgy jövünk haza az oviból, hogy ő dinoszauruszkiáltásokkal kerget engem, én meg szaladok :) De más állat is sokszor: elkezd mászni a padlón, és kérdezi, hogy ez milyen állat? Ma épp tehén volt, és hozott nekem tejet, meg egy ceruzával a szájában mászkált: szénát evett.
Az oviban ügyes, eleven, fiús, de sokszor meséli például, hogy főzött a babakonyhában. Tegnap Klaudiának gombát :) Az evése okoz gondot, nálunk nem jött be, hogy majd az ovival ugrásszerűen javul, de én annak is örülök, ha időnként megeszik egy levest vagy főzeléket.
Mostanában a kedvence A kíváncsi kiskutya című mesekönyv, ez olyasmi, mint  a Kisvakond, ugyanaz a rajzoló. Két mese van benne, karácsony óta szinte mindennap ezt meséljük, már tudja is kívülről, sőt, néha velünk is eljátszatja. Mese után apával szokott vicces rövid videókat nézni, többnyire állatosakat, aminek az a feltétele, hogy fürdéskor ne úsztassa el a fürdőszobát. Na, ma bejött, amikor zuhanyoztam, és látta, hogy a függöny alatt kicsit kiment a víz. Rögtön mondta is, hogy akkor nem videózhatok :)

Marci állandóan témazárókat ír, jön a félévzárás, kemény időszak ez, de jól veszi. Nagyon nem kell külön készülnie rájuk, de a matek hármas lett... Kétszer írták meg, mert elsőre nagyon rossz lett úgy nagyjából az egész osztálynak, neki mindkétszer hármas, de másodszor közelebb a négyeshez. Viszont ahogy elsorolta, hogy mennyi feladat volt, hát kíváncsi vagyok, hogy én meg tudnék-e oldani ennyit 45 perc alatt. Ezzel együtt is négyesre áll, jó lesz a bizonyítványa: humán tárgyakból ötös, matek és környezet négyes. Nagyjából ez szokott lenni, mióta vannak tantárgyai. Vele is küzdök, sajnos nála már nem aranyos, ami Regőnél még az, nehezen is éli meg, hogy ő a nagy, és olyankor mesélek neki arról, amilyen akkor volt, amikor ő volt ennyi idős. Hogy akkor egyedül ő volt nekem, és csak az övé volt minden figyelmem, és a tesóinak ez már, akármennyire is szeretném, nem juthat. (És mindig eszembe jut, hogy amikor ő ekkora volt, mint most Regő, éppen szakítottunk az apjával... szóval nem volt minden szempontból olyan irigylésre méltó. De a pozitívumokat akarom erősíteni benne.)
Közben viszont olyan szeretetteljes, bújós, okos, érdeklődő, hogy öröm ám vele. Neki most a Tüskevárat olvasom, pár napja kezdtük, hát, nem tudom, hogy a könyv miatt vagy csak a mesélés hangulata miatt, de mindig többet kér...

Csongorról meg már meséltem :) Azóta is gyakorol, 3-4-5 lépéseket megy naponta többször, és rettentően örül magának. Mi meg neki :)

2013. január 9., szerda

Karácsonyi kötemények

Megkésve bár, de még így is korán, mert van, ami még mindig nincs kész... megmutatom, miket kötöttem ajándékba karácsonyra.
Ez itt a Fiore sál, ami a húgomnak, Áginak készült. Nagyon szerettem a színeit, és különösen a textúráját: simán vagy lustán kötve a fonalból kiálló kis hurkok maguktól virágot képeznek a sálon. 

Még az ősszel készült Aviatrix sapikkal együtt fotóztam a nővérem, Ancsa pomponsálját. Már tavaly, amikor először kötöttem hasonlót, csak más színben, akkor mondta, hogy majd szeretne ő is egyet. Itt volt a remek alkalom. Szülinapja, névnapja nyáron van, arra mégse köthetek sálat. Tetszett neki, nagyon puha és meleg, remélem, mindketten hordani fogják a sáljaikat :)

Ez pedig már a hajrában készült el. Az történt, hogy tervben volt a fenti két sál, meg anyukámnak egy kendő, ami lazán elkészült volna. Csakhogy időközben döntöttük el, hogy itthon, a kiscsaládban mi felnőttek idén nem veszünk egymásnak karácsonyi ajándékot, viszont meglévő alapanyagból készíteni szabad! Mivel a nagyobb család, köztük anyukám is kapott mást is, anyósom és Péter viszont teljesen ajándék nélkül maradtak volna, így átcsoportosítottam a terveket. Elővettem a Gombolygó játékán nyert törtfehér selyemfonalat, és ezt a Holdent kötöttem vele:





Bordó kabátjához, fehér sapkájához éppen jó lesz télre is, de mivel vékony és leheletfinom, az összes többi évszakban is hordható. Ő is örült, rögtön a vállára terítette és nézegette magát, remélem, nem csak dísz lesz a kendő.
Így az átcsoportosítás miatt azonban Péter és anyukám félkész köteményeket kaptak karácsonykor, kilógó kötőtűkkel. Szerencsére nem sértődtek meg rajta, én pedig dolgozom mindkettőn, és majd külön megmutatom őket!
Felhasznált fonalak:
Fiore a fonalam.hu-tól Ági sáljához, egy azóta már sajnos nem létező színben,
Spirit Spring River ugyanonnan, Ancsa sáljához
Gombolygó Shine a Holdenhez, törtfehér színben.

2013. január 7., hétfő

Csongorról

Tudom, hogy mindjárt 13 hónapos, és akkor úgyis írok majd róla beszámolót, de most annyi közlendőm van :)
Csongor lépeget. Olyan izgalmas figyelni, ahogy egyértelműen gyakorol. Az látszik rajta, hogy nem odaérni akar valahová, hiszen azt bármikor megteszi mászva, hanem naponta többször elszánja magát, hogy ezt most megpróbálja két lábon. És hármat-négyet lép is, asztaltól apáig, aztán zuhan az őt elkapó karokba. Ezt a határtalan bizalmat is jó látni: tudja, hogy őt mindig elkapják.Tegnap hosszasan játszotta ezt: asztaltól apáig, apától asztalig. Utóbbi nehezebb, mert az asztal nem kapja el őt, és jól ki kell számolni az érkezést, hogy ő se kapja telibe az asztalt, de mindig sikerült vagy ügyesen megkapaszkodni, vagy idejében lemenni négykézlábba az asztal előtt.
Gyakorolja még a helyből felállást is, most már egy picike támasz se kell, egy térd se, szépen felegyenesedik. És aztán edz: újra lehajol, átnéz a lába között és feláll. Aztán guggolásokat végez. Szerintem csuda ügyes :)

Már sokkal jobban van, némi köhögéstől eltekintve ma már teljesen olyan, mint a betegség előtt. Eleven, jókedvű, mosolygós, a zörögve lélegzés is elmúlt. Egy napig volt lázas, aztán elkezdett köhögni, és konkrétan hallottam, hogy melyik köhögőroham után múlt el a zörgés. Az orrát még szívom, köptetőt még ma kap, aztán maradnak a vitaminok.

Szerintem az ünnepek alatt sokat hízott, úgy látom, kigömbölyödött. A szülinap után a tojás bevezetésével új világ nyílt meg, most már kapott házi sütiket, tésztát, bundás kenyeret is. Azért figyeltem, hogy egyszerre csak egyféle új alapanyagot kapjon. Ízlett neki minden, karácsonykor és anyukáméknál kifejezetten jó étvággyal evett. A betegség visszavett ebből, de már alakul újra. Megint elfogad némi pépesebb ételt. Jön a kilencedik foga, már az egyik csücske kinn van, emiatt kevésbé szívesen rág, van, hogy félig megrág és kivesz a szájából darabokat.

Kiderült, hogy a sokat hangoztatott "akka" szava valószínűleg autó. Visszanéztem, Regő egyik első szava Bátor kutyánk neve volt, és 13 hónaposan már utánozott állathangokat - aminek az is lehet az oka, hogy szeptember volt, és állandóan kint voltunk - és milyen állatbolond lett. Lehet, hogy Csongor meg autóbolond lesz? Ügyesen tologatja az autókat és berreg neki, felismeri, mindegy, hogy favonat kocsija, duplo autó, busz vagy matchbox. Sőt, ma egy kirakódarabbal repülőzött és berregett hozzá.

Jobban is alszik egy ideje, biztos tudja, hogy egyéves lett, és most már illik. Ez azt jelenti, hogy olyan 3-4x ébred, nappal pedig, ha ideálisak a körülmények, kétórányit alszik, az egyelőre egy nagy kérdés, hogy mikor. Most tart ott - mondjuk már jó pár hete - hogy a két alvás sok, az egy alvás kevés. Ha csak egy félórányira elszundít délelőtt a babakocsiban vagy a hintában, ahova be szoktam tenni, ha fáradtnak és nyűgösnek látom, akkor lőttek a hosszú délutáni alvásnak, és borítékolható a késő délutáni nyűgösség. Ha viszont kibírta ébren a délelőttöt, akkor ebéd után hosszan alszik. Ma mondjuk ötvözte a kettőt, és kb. fél tizenegytől egyig aludt - ez is jó.

Jön-megy, játszik mindennel és pakol, közben göndörödik a szöszke haja, szerintem ez az egyik legaranyosabb korszak. Aztán jön a dackorszak és jaj nekünk - remélem, Regő addigra kilábal belőle :)

2013. január 6., vasárnap

11 dolog

Diustól kaptam ezt a játékot, még júliusban, és szégyenszemre nem figyeltem, nem vettem észre, arra sem emlékszem, hogy megírta, de azt is csak most vettem észre, hogy nekem is szánta. A feladatok, amelyek közül ugyan nem mindet fogom teljesíteni:
1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondani magáról. 
2. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell. 
3. 11 kérdés feltevése
4. 11 ember jelölése.

Azt gondolom, ha kaptam 11 kérdést, akkor amit elmondok magamról, az a 11 válasz lesz, tehát az 1. és 2. pontot összemosom. Ezeket kérdezte Dius:
1. Ha a blogodat nem írnád az interneten, hanem mondanod kéne egy rádióban, mennyi bejegyzésed lenne egy hónapban?
Jó kérdés :) Először azt gondoltam, beszélni könnyebb és gyorsabb, mint írni, ezért több, mint így.  De ha felelősségteljesen felkészülnék a rendszeres rádiós szereplésemre, akkor ugyanúgy meg kéne írni az anyagát, és talán még jobban is odafigyelnék a tartalomra - ugyan az internet ugyanolyan nyilvános fórum, mint a rádió, mégis az az elképzelésem, hogy itt egy többé-kevésbé zárt kör olvas, ott meg egy ország hallgatna.
2. Mi pihentet jobban, az írás, vagy az olvasás? 
Többnyire az olvasás, viszont az írás sokszor feszültségoldó.
3. A blogod címe változott már valaha? (nem az elérhetőségre gondolok)
Ennek a blognak a címe nem, de eredetileg ötfelé volt szétdarabolva öt más címen, és ez az egyesítőblog.
4. A kezdeti céljaid, ami miatt a blog indult, azonosak a mostaniakkal?
Igen, kicsit kibővülve.
5. Van e barátod a blogvilágból?
Van, szerencsére :)
6. Van e ellenséged a blogvilágban?
Nem tudok róla, remélem, nincs!
7. Emlékszel-e az első bejegyzésed címére? (nem ér puskázni)
Valamiféle üdvözlet lehetett, de nem tudom felidézni.
8. Emlékszel-e az első kommentelőd nevére? (itt sem ér)
Nem, sajnos. 
9. Emlékszel-e az első rendszeres olvasód nevére? (és itt sem)
Ááá, arra sem. Ciki.
10. Hány bejegyzés után mondtad el valakinek személyesen, hogy blogot írsz?
Egy, ha a fórumban elmesélés számít :)
11. Szeretnél egyszer a blogodhoz kapcsolódó tevékenységgel pénzt keresni?
Igen, jó lenne. Már meg is kerestek egyszer a leendő Caféblogtól, de aztán ez hamvába holt, vagy legalábbis rég nincs hír felőlük.

Na ennyi lett volna a játék. Én nem szeretem kötelezően továbbadni ezeket, tudom, hogy van, akinek nyűgöt jelent, úgyhogy csak annyit mondok, aki szereti, szeretné, vigye és válaszoljon ugyanezekre :) Jó szórakozást!

2013. január 5., szombat

Süketnek kellett volna születnem...

... vagy legalább kikapcsolható hallószervekkel. Milyen szép is lenne! Amint eljön a játéknak az a foka, ahol a visítás számomra már elviselhetetlen, vagy a dacnak és a hisztinek egy pontján, esetleg a századik "nem"-nél kikapcsolnám, és onnantól egyszerűen nem hallanám. De jó dolgom lenne, és milyen nyugodtak lennének az idegeim! Aztán amikor azt mondják, hogy anya szeretlek, vagy valami okosat, érdekeset, vicceset vagy aranyosat, és amikor Csongor dumál, akkor bekapcsolnám. Persze lenne valami érzékelő is, hogy tudjam, hogy most kellemes dolog jön, és semmiről ne maradjak le. 
(Természetesen tudom, hogy süketen születni nem vicces, és remélem, mindenki érti ma esti fáradt, faragatlan humoromat, és nem bántok meg senkit.) 
Olyan régen nem kiabáltam a gyerekekkel, hetek óta. Karácsony előtt egyáltalán nem, sokáig, az ünnepek alatt sem, pedig voltak feszült napok. Hosszú volt a szünet, esetleg nekik is? Sok volt az ötgyerekes ságvári tartózkodás? Ott már előfordult hangosabb rászólás, de még elég lazának éreztem magam. Ma viszont már berekedtem (na jó, ebben annak is része van, hogy valószínűleg bennem is bujkál Csongor nyavalyája...) és a legnagyobb utolsó csepp a nap egyik poharában az volt, ahogy Marci hisztizett. Hihetetlen, hogy majdnem tízévesen ugyanúgy tud hisztizni, mint egy kétéves, épp csak nem veri a földhöz mind a 140 centijét. Kivörösödik, a szeme vizenyős lesz, valami eltorzult malacszerű arcot vesz fel, és elviselhetetlen hang jön belőle. Rosszul reagálok rá, belőlem is kitör a hiszti (pedig én felnőtt vagyok, tudom, nekem is kéne annyi akaraterővel rendelkeznem, amennyit tőle elvárok - de én azért csak a többedik gyerekem többedik ilyenjétől borulok ki). Közben látom magamat, magunkat, tudom, hogy nem kéne, de érzem, hogy ezt most nem tudom megállítani, a racionális, türelmes, erőszakmentesen kommunikáló énem kicsire összehúzza magát és megadja magát a kiborult anyaénemnek.
Hát, ilyen is van, nem jó, holnap újabb szakasz kezdődik, amiben majd megint sikerül nem kiabálnom. De ha azt a kikapcsolható hallószervet kifejlesztené valaki... örökké zengedezném nevét a hálás utókornak.

Fejős Éva: Hotel Bali

Ez a másik könyv, amit a könnyedség kedvéért olvastam, és lesz még. Fejős Évával kapcsolatban felül kellett vizsgálnom a nézeteimet. Ezt és még egy könyvét olvastam már új korában, az elsőt vártam, kíváncsi voltam rá, mert előtte sok cikkét olvastam, és bár újságíróként is ellentmondásos volt számomra, kíváncsi voltam, hogy milyen regényt ír.
Akkor csalódás volt, adtam neki még egy esélyt és elolvastam még egy könyvét, aztán elkönyveltem magamban karakterre fizetett gagyi ponyvaírónak, és teljesen leírtam. Fel nem foghattam, miért alakult ki komoly rajongótábora. Ami még negatívum számomra, hogy az első óta futószalagon ontja a köteteket, nem értem, hogyan lehet ennyi idő alatt minőségi munkát kiadni a kezéből. Mindamellett mégsem mondanám, hogy nem minőségiek azok a könyvei, amit olvastam.
Szóval, most, hogy könnyedebb olvasmányra vágytam és a Csipkebolttal végeztem, anyukámék polcán kutakodtam, és úgy gondoltam, megpróbálkozom újra a Hotel Balival. Emlékeztem, hogy az volt vele a fő problémám, hogy olyan titokzatosnak akar tűnni, keveri a szálakat, és az ember várja a nagy meglepetést, a nagy slusszpoént... de egyszerűen a történet részleteiből én már jóval korábban összeadtam kettőt a kettővel, és rájöttem, mi a nagy titok.
Négy nőről van szó, akik barátnők voltak, volt egy férfi is közöttük, és velük ötükkel valami titkos szörnyűség történt, ami miatt mind elhagyták az országot, és megbeszélték, hogy tizenhét év múlva találkoznak. Aztán apránként, a szálakat külön-külön boncolgatva kiderül, hogy mi volt ez a szörnyűség, kit hogy érintett, és hogy mégse hagyta el mindenki az országot, úgyhogy az így megtudott információk alapján kell újra összerakniuk az életüket, ami tizenhét év után nem egyszerű.
Végülis így, második olvasásra jobban tetszett, mint elsőre. Rájöttem, hogy ha nem egy izgalmas krimiként kezelem a külön szálakon futó cselekményt, nem várok izgalmas végkifejletet, hanem csak egy nő által írt, nőkről nőknek szóló történetet, akkor kellemes olvasmány. Engem személy szerint így is zavar, úgy érzem, az írónő erőlteti, hogy titokzatos legyen, és az olvasó izguljon a titok kiderüléséért - miközben feltehetően már rég tudja és nem izgul. Ha nem akarna annyira rejtelmes lenni, hanem akkor megírná a nagy titkot, amikor az átlagos intelligenciájú olvasó feltehetően magától is rájön, akkor együtt izgulnék a szereplőkkel azon, hogy hogy dolgozzák fel a történteket, hogy folytatják az életüket, mi lesz velük. Így ebből a fajta érdekességből levett egy adagot, viszont hozzáadott egy kis szájhúzogatást az erőltetés miatt, ezzel együtt könnyű kikapcsolódásnak jó volt.

Kertész Erzsébet: Csipkebolt Brüsszelben

Azt hiszem, említettem, hogy egy nagy volumenű, nehezen haladós könyvet olvasok, ami mellé időnként kell valami könnyedebb. Úgyhogy most pár ilyen beszámoló következik, aztán valamikor majd, egyszer blogolom azt a bizonyos nehezebbet is. Ez az egyik könnyed, ezt vittem karácsonyra anyukámékhoz olvasni, pár nap alatt végeztem is vele.
Kertész Erzsébet egyes könyveivel úgy vagyok, hogy nem ismerem a főszereplőt, így nem igazán érdekel az életrajza, de tudom, hogy az írás módját, a stílusát, a műfajt szeretem, biztosan tetszeni fog a könyv. Ebben az esetben is így lett, pár oldal után elmélyültem Jósika Miklósné, Podmaniczky Júlia élettörténetében. Kicsit szégyelltem olvasás közben, de Jósika Miklósról nem sokat tudok, nem is olvastam tőle, pedig a reformkor egyik legnagyobb írója volt. Így a felesége életrajzán keresztül őt is megismerhettem valamennyire. Nem szokványos az ő szerelmük, főleg abban a korban nem, Miklós ugyanis olyan 20-25 évvel lehetett idősebb Júliánál, gyakorlatilag az apja lehetett volna, voltak is vele egyidős fiai. Hét-nyolc évet vártak egymásra, arra, hogy Miklós felesége beleegyezzen a válásba a már teljesen kiürült házasságukban, és ők összeházasodhassanak. Nem sok boldog, nyugodt év várt az ifjú párra: házasságkötésükkor már küszöbön állt a forradalom, és ők ahogy tudtak, részt vettek benne, Miklós a politikában, Júlia követte férjét mindenhová, és a többi asszonnyal együtt a hátteret nyújtotta neki. Aztán a forradalom leverésével menekülniük kellett, és végül a brüsszeli emigrációban találtak új otthonra. A cím alapján, amikor még nem tudtam, kinek az élettörténete ez, nem is értettem, miért, milyen brüsszeli boltosasszonyról írt Kertész Erzsébet, aki általában nagy magyar nőalakokról szokott. Kiderült, a csipkebolt csak a könyv vége felé kerül szóba. Júlia igazi modern nőként csipkeboltot nyit Brüsszel belvárosában, ő tartja el a férjét, aki az emigrációban depressziós állapotba kerül, nem írhat magyarul, idegen nyelven pedig nem érzi magát képesnek rá... így amíg ki nem lábal ebből, addig Júlia teremti meg a szükséges jövedelmet. A könyv nem öleli át Júlia teljes életútját, igazából a forradalom előtti és utáni éveinek története. Aztán amikor kialakul az életük az emigrációban, házat építenek és végül otthon érzik magukat, a könyv is véget ér.

2013. január 3., csütörtök

Először beteg

De az se komoly, nem kell megijedni :) És milyen szerencsés, hogy elmúlt egyéves, amikor először megbetegedett. Azt hiszem, mindkét tesója előbb kezdte, Marci egészen biztos. 
Naszóval Csongornak gégegyulladása van, mi azért egy kicsit megijedtünk tegnap este. Lefekvés előtt kettőt köhintett, kicsit gyanús volt, csak nem kapta el Regőtől? De aztán szépen elaludt. Elmentem futni, hazajöttem, zuhanyoztam és akkor ébredt fel, és nagyon furcsán vette a levegőt. Nem köhögött, de olyan volt, mintha köhögnie kéne, valamit kiköhögni, csak nem tud. Rekedt volt, és furcsa hangot adott belégzéskor. Eszembe jutott a krupp, de ez nem ugató köhögés volt, hiszen nem is köhögött. Orron át gyönyörűen lélegzett, szopizás közben is tisztán kapott levegőt, de a zörej megvolt. Hallgatóztam, és kezdtem megnyugodni, mert úgy gondoltam, nem a tüdejéből jön. Felöltöztettem, bebugyoláltam, kicsit magamat is, és kiültünk a teraszra hideg párát szívni. Addigra mondjuk már elmúlt a fura hang, de gondoltam, ártani nem árt. Csongor nagy szemekkel csodálkozott, hogy mégis mit csinálunk itt éjnek idején, én meg énekelgettem neki. Aztán idebent még kiszívtam az orrát, bár egyáltalán nem volt taknyos, de hátha hátrafolyik a torkára, ez Regőnek is segített korábban. Adtam neki homeopátiás bogyót is, zseniálisan pont gégegyulladásra valót, mert arra tippeltem, hogy ott van valami gond, és ártani ez sem árt. Újra megszoptattam, és elaludt. Jobban aludt, mint egészségesen, csak kétszer-háromszor ébredt, mindig rekedten sírt, de az a fura hang nem jött vissza. 
Reggel álmos volt, pedig jót aludt, ebből is látszik, hogy nincs jól, nem olyan eleven, mint máskor, de jókedvű. Ma lépett hármat, az első lépését még 28-án anyuéknál tette meg :) Viszont megint aludt két órát délelőtt, amire már régen nem volt példa, persze kíváncsi vagyok, fog-e így aludni délután. Voltunk a gyerekorvosnál, ő mondta, hogy gégegyulladás, kapjon köptetőt, kalciumot, vitamint, hidegpárát. A fura hangra bizony azt mondta, hogy ez egy enyhe krupp volt, illetve hogy a torka, szeme alapján Csongor már majdnem túl van egy lezajlott vírusfertőzésen, valóban Regőtől kapta el, de semmi tünete nem volt, most a végén ez volt az első. Ebből én azt vonom le, hogy így egyévesen igen jó immunrendszerrel bír, ha már most úgy esik át egy vírusfertőzésen, hogy csak utólag az orvos veszi észre, hogy volt neki :)

2013. január 2., szerda

Kis kirándulás

Nagyon kellett már a gyerekeknek is, nekem is, hogy kimozduljunk egy kicsit, mozogjunk, friss levegőt szívjunk. Azt is reméltem tőle, hogy talán utána egy nagyságrenddel kisebb fordulatszámon pörögnek majd itthon, hát, ez nem jött be :) Nem mentünk messzire, csak a sárpentelei kiserdőbe, ahol szilveszterkor futottam a nyolc kilométert. Ugyanazt az erdei tornapályát jártuk be, és most is egy órát töltöttünk ott, még valamivel többet is, de most csak egy kör fért ugyanannyi időbe. Csongor meg félúton elaludt, aminek örültem is, nem is, de késő délután még elszundított egy picit, úgyhogy most már örülök. Hoztam pár képet:






Az utolsó kép Marci műve :) Csongor viszont nem tudom, miért fordul oldalra, a gépen jól látszik, mindegy, így is szép. Zúzmarás erdőre számítottam, mert nálunk a kert mesevilág volt reggel, de itt csak kicsit találtunk, azért így is szép volt.
Nyitottam egy fotós blogot, mert egy csomó természetfotót is csináltam, meg szoktam máskor is, de nem ezt a blogot és nem ezt az e-mail tárhelyet szeretném terhelni vele. Ha valakit érdekel, itt a linkje, egyelőre a mai képek vannak rajta: http://egyboszorkafotoz.blogspot.hu/ de fent, az oldalaknál (az awesome things és az ajánló mellett) elérhető egy kattintással. Majd töltök oda rendszeresen képeket :)

2013. január 1., kedd

Évnyitó képek

Évzárónak indult, de tegnap piszkozatban maradt, úgyhogy átírtam a címet :) Semmi különös, csak pár, a napokban készült fotó. Van egy vidám fürdős sorozat:







BÚÉK! :)

Csongor tegnap az erdőben, amíg futottam

Aztán pedig rólam végre egy-két futós kép, ritkán van ilyen, mert magammal nem cipelem a kamerát, de most kimentünk Csongorral és Péterrel a sárpentelei kiserdőbe, amíg Regő aludt, és Péter tudott képeket készíteni. Az volt a nagy elhatározásom, hogy nyolc kilométert futok Szilveszter alkalmából, mert eddig a tatai tó-kör, az a bő hét kilométer volt a legtöbb, és milyen szép lenne rekorddal zárni az évet. Úgy tudtam, hogy egy kör az erdei tornapályán 4 kilométer, de mivel az elsőt 11 perc alatt lefutottam, úgy döntöttem, hogy kizárt, talán két km lesz az, úgyhogy futok négy kört. Egy-két hete elkezdtem az intervallumedzést, azaz hogy egy alap ritmusba olyan 20 másodperces sprinteket teszek, nagyon hatékony! Az első kör feléig bemelegítettem, onnantól csináltam az intervallumokat. A kör végére elfáradtam, úgyhogy a másodiknak megint a felénél kezdtem a sprinteket, viszont a harmadik kört megnyomtam, a tornapálya minden táblája után betettem egy-egy sprintet, átlag százméterenként. A negyedik kört levezetésnek szántam, számolgattam, hogy milyen átlagsebességgel is mehetek kb., de az agyam akkor már nemigen volt alkalmas erre, ugyanis kiszámoltam, hogy egy óra alatt 65 percet futok, és akkor inkább abbahagytam a számolást :D viszont a ritmusra olyan jól rátaláltam, hogy az utolsó körben is betettem sprinteket, de már nem számolgattam: amikor jólesett, gyorsítottam, de most már nem húsz másodpercig, hanem a tornapálya egy-egy állomása között végig. Körülbelül úgy száguldottam be Péter és Csongor mellé a parkolóba, mint egy gyorsvonat, ha azt mondják, menjek még egy kört, simán meglett volna az is, és vele a tíz kilométer. De most nyolc volt a terv, és nem voltam biztos a futópálya hosszában, úgyhogy négy kör és 53:40 után megálltam. Itthon rákerestem, és jó volt a tippem, tényleg két kilométer az erdei tornapálya, úgyhogy a négy köröm pontosan nyolc kilométer volt, ez és az 53 perc is rekord :) Ezzel búcsúztattam 2012-t.

Itt épp az útközben megtalált cumit adom vissza Péternek kb. négy kilométernél :)