2013. július 24., szerda

Medveparkozás, barátnőzés

Még a két Pécs között voltunk a veresegyházi medveparkban, utána pedig Andi barátnőmnél Regővel és Csongorral. Eredetileg úgy terveztük, hogy olyan héten megyünk, amikor Marci is velünk van, de aztán Andi szólt, hogy nekik akkorra közbejött valami, úgyhogy áttettük korábbra - de vigasztalt, hogy Marcinak ezalatt jobbnál jobb programokban van része Bogádon.
Nem tudtam, mennyire hosszú program a medvepark, ebédre ígérkeztünk Andiékhoz, de úgy voltam vele, hogy addig fogunk medvéket nézni, ameddig csak Regő igényli, legfeljebb megint késői ebéd lesz. Aztán kiderült, hogy ez ilyen állatbolond gyerekkel se sokkal több egy jó óránál, harangszóra már el is indultunk :)
Nagyon tetszett egyébként a medvepark, jó nagy területen vannak a medvék, sok-sok a farkas, láttunk mosómedvéket, struccokat és gólyát is, és még játszótereztek is egy nagyot a fiúk.
Félelmetes jelenet, a medve húst eszik hollók társaságában



Ott a farkas!

Hol a Regő? :)


Szóval délben már úton voltunk, Andiék szerencsére nem laknak messze Veresegyháztól, hamar odaértünk. Petit, a legkisebbet még nem is láttam élőben, hát most megcsodáltam, igazi dundi kis gombóc, vidám, aranyos baba :) Ebédre volt pizza, halrudacska, sült krumpli, igazi gyerekmenü, aztán Gábor lefeküdt aludni (ő Peti bátyja) a lányok meg most kimenőt kaptak alvásból, merthogy az én gyerekeim se alszanak most. Nagyon jól elvoltak! A fiaim kipróbálták a négy gyerek játékait, aztán egy kirakóskönyvvel egymásra találtak Regő és a lányok. Csongor mindent érdekesnek talált, és Petivel is haverkodott. Azért a vége felé vicces volt, látszott, hogy fáradnak, különféle takarókkal és párnákkal megágyaztak maguknak, ki fotelban, ki a nappali asztalán :)
Hét szőke fej :)

Csongor szereti Petit :)

Kirakóznak

Peti elaludt :)

Peti felébredt :)

Kertben
Itt is nagyon jól éreztük magunkat, és ami különösen jó benne: ez mindig ugyanolyan, és mindig ott folytatódik, ahol abbamaradt. Ha az embernek valaki huszonéve barátnője, lehetnek távol és találkozhatnak ritkán, ez már nem múlik el.
Még egy vicces sztori a végére: Regő mindenhová viszi magával a műanyag állatait, és Andiéknál a kis zsiráfnak letört a füle. A lányok felajánlották helyette egy saját zsiráfjukat, de túlzásnak éreztem, nem akartam elhozni, gondoltam, ha Regőnek fontos, majd elhozza. Nem hozta, de később, menet közben nagyon sírt érte. Közben nálunk otthon mindig van szükség esetére némi odaajándékozható állat, a kis wc-ben van a dugihelyük. Vigasztalásképp igyekeztem Regőt afelé terelni, hogy milyen jó volt, hogy láttunk állatokat délelőtt, például struccot is... és közben megírtam életem legbizarrabb sms-ét Péternek: drágám, ha hazaérsz, vedd ki a struccot a vécéből! :) Kivette, odaadtuk, zsiráf megbocsátva :)

Pécs-Bogád oda-vissza

Marci a múlt héten Ancsáéknál nyaralt. Az azt megelőző hétvégén elvittük hozzájuk, utána meg mi mentünk érte, és mindkét alkalommal egy csomó szépet láttunk. Az első hétvégén szombat déltájban érkeztünk, aznap csak "otthon" voltunk Ancsáéknál, ebédeltünk, a kicsik aludtak, aztán a kertben, a focipályán meg a játszótéren töltöttük a délután hátralevő részét. 
Bunyó - ha a nagyok találkoznak

Kisgyerek a nagy zöld mezőben

:)

Kicsi a bors, de... :)

Este Ancsával söröztünk és közösen kifestettük a körmeinket, rég volt már ilyan csajos programban részem :) És közben megbeszéltük, hogy mit csináljunk másnap. Első körben a gyerekek miatt valamelyik környékbeli várra szavaztam volna: ott van Siklós, Szigetvár vagy a Máré-vár, aztán beszélgetés közben kiderült, hogy igazából én a klasszikus pécsi látnivalók közül még nem sokat láttam, vagy nagyon régen, annak ellenére, hogy a tesóm ott él és rendszeresen járunk feléjük. Csak azt gondoltam, hogy a gyerekek nem nagyon élveznék a városnézést, de megbeszéltük, hogy szaladgálhatnak a sétálóutcákon, megtalálják, ami nekik tetszik, úgyhogy vasárnap az én kedvemért városnézés lett. Ja, még előtte szombat délután sikerült lezúznom a térdemet, ne nevessetek: Marcival versenyt futottam a focipályán, ami amúgy füves és puha, de jól ráestem azért mind a hatvansok kilómmal a térdemre, és szerintem csúsztam is rajta valamennyit. Lett rajta egy horzsolás, de azért felálltam, újra a rajthoz álltunk, és csakazértis megcsináltam a versenyfutást (Marci nyert), majd másnap már sántikálva jártam végig Pécs belvárosát.
Csipet-csapat a Barbakán hídján

A dóm (nem láttam még, mióta ilyen szép fehér az alja)

Futóverseny a nagy fehér falak mellett

Lakatfal

Dzsámi, benn is voltunk!

Szökőkútban

Megyeháza leanderrel

A rengeteg szökőkút egyike a színháznál

Mindenki motorozik (elefántozik, satöbbi)

Megint egy szökőkút partján a sokfiúk

Kilátás egy kis pavilonból

Galambot kerget :)

Hazaértünk, jó fáradtan egy késői ebédre, Regő magától ment aludni :) Mindenki aludt, csak mire ez bekövetkezett, addigra Csongor felébredt, úgyhogy én mégse aludtam, de olyan jó fej volt, hogy kimentünk a kertbe, és aranyosan eljátszott, míg én olvastam. Úgyhogy volt megérdemelt pihenés is, mielőtt hazaindultunk. Marci ott maradt, Regő nagyon haragudott rá, aranyos volt, ahogy már előre hiányolta a tesóját. 
Egy héttel később, vasárnap mentünk Marciért, ekkor csak egynapos kirándulást tettünk. A múlt heti városnézésből Marci hiányolta a "katakombákat", azaz az ókeresztény sírkamrákat, illetve a Vasarely Múzeumot, mondtam neki, hogy majd most bepótoljuk. Fényképezőgépet most nem vittem, de szerencsére a Cella Septichora látogatóközpontot itt is meg tudom mutatni, a Vasarely Múzeumot meg itt. Marci és Bence jöttek velem, a Vasarely Múzeumba Csongor is, aki nem jött, arra Ancsáék vigyáztak, sétáltak velük. A fiúkat is nagyon érdekelték a látnivalók, engem pedig kifejezetten lenyűgözött, hogy 1600 éves romok között sétálok, és ezek a kövek azóta itt vannak... Egyes sírkamrák olyan gyönyörűen ki vannak festve, hogy az egyiptomi királysírok fotóira emlékeztetnek.
Ebéd után most nem volt alvás, Csongor aludt egy kicsit délelőtt, így nem is próbálkoztam vele, meg mivel elég későn volt az ebéd, azt gondoltam, nem is baj, ha elindulunk haza, hátha még útközben is látunk valamit, a gyerekek meg elaludtak. Így is lett, a Keleti-Mecseken és a Tolnai-dombságon keresztül autóztunk jó hosszan, a kicsik tényleg elaludtak, sőt még Marci is bóbiskolt kicsit. Szép volt, és ami a fő, Marci is nagyon jól érezte magát az egyhetes nyaraláson.

Regőségek

Reggel hajat mostam, épp a vizes hajamat bontogattam, amikor ő, frissen ébredve, még álomittasan azt mondja:
 - Olyan a hajad, mint a pelikánosban!
 - Hogy hol? Pelikánosban?
 - Igen, a népmesés könyvemben! - és megmutatja A pelikánmadár című mesében egy gyönyörű, hosszú hajú királylányt :)

A kertben jön felém a kis műanyag fűnyíróval, amiről kiderül, hogy az most valójában fagyiskocsi:
 - Hoztam neked fagyit!
 - Köszönöm, milyet hoztál?
 - Málnásat, meg túrósat, meg kérgeset.
 - Köszönöm, azok nagyon finomak! (főleg a kérges... :) ) Elkezdem enni a tenyeremből a kapott fagyit, mire rám szól:
 - Most nem szabad! Majd ebéd után! :) 

Ebéd előtt nézett egy kis mesét, amiben az elefánt az ormányával tolta a buszt. Ebéd közben azt mondja:
 - Anya, én egy elefánt vagyok, akinek kicsi az ormánya. De ha megitta a vizet az elefánt, akkor a Regő oroszlán lesz. 

 - Anya, szedtem Neked virágot!
 - Tényleg? De aranyos vagy, szedtél nekem virágot?
 - Igen, meg is puszilhatsz!

Kalandparkban jártunk

Már csak bő két héttel vagyok lemaradva, ami a programokat illeti :) Szerencsére annyi van, volt és lesz belőlük, hogy beláttam, hogy képtelenség mindent úgy megírni, ahogy szeretném, úgyhogy gyorsított programbeszámolók következnek.
Még július elején Ancsáék telefonáltak, hogy a Bakonyban nyaralnak, és szeretnének elmenni a Sobri Jóska Kalandparkba - mi pedig rögtön csatlakoztunk. Régen terveztem már, hogy elviszem oda a fiúkat, most kapóra jött, hogy Ancsékkal együtt mehetünk. Röviden a kalandparkról, aztán jönnek a fotók :)
Először is, nagyon szép helyen van. Valakinek volt érzéke az ilyesmihez, amikor a Bakony egy völgyében, erdőktől, hegyektől közrefogott helyen tóvá duzzasztott egy patakot és köré álmodta ezt a kalandparkot, plusz éttermet és kempinget. Jó volt, hogy Ancsáékkal mentünk, mert persze mindent megoldok egyedül is, azért így, hogy öt fiúra három felnőtt jutott, sokkal egyszerűbb volt: Csongor méretű gyerekeknek ugyanis még nem igazán való a park. Van egy-két dolog, amit ők is kipróbálhatnak, viszont szabadon szaladgálni csak nagyon óvatosan lehet, a tó nincs gyerekbiztosan körbekerítve, úgyhogy szegény Csongor elég sok időt töltött babakocsiban, szerencsére el is aludt benne, így az időnek azt a részét nem bánta. Regőkorúaktól felfelé viszont szuper, élménydús hely, van minden, tényleg.
Tetszett még a jegyvásárlási rendszer. Belépőként lehet venni karszalagot, ez borsos árú ugyan, de mindenre érvényes, és Marcinak tényleg megérte. A sima belépőkhöz pedig jár két-két Sobri bankó, ezek tulajdonképpen egy-egy játékra érvényes jegyek. Regőnek így jutott négy: kettő a saját, kettő az én belépőmről. Szerencsére elég lazán kezelik a bankó-kérdést, például a kötélpályákon két bankóval három órát el lehet tölteni, ezalatt annyiszor mászhatja meg a gyerek a neki való pályát, ahányszor csak akarja. Regő hihetetlen ügyes volt, és vagy ötször végigment a dínó jelű bébipályán. A bébi itt csak álnév, valójában 3-4 éveseknek való a pálya. Azzal pedig, hogy Marcinak karszalagja volt, Bence is mehetett vele együtt olyan feladatokra, amihez amúgy bankó kellett volna. És vannak olyan dolgok is, amire bankó nélkül is lehet menni. Szóval, ha azt veszem, hogy mentem három gyerekkel, vettem két belépőt és egy karszalagot, és ennek az árát átlagolom, akkor tényleg megéri, ráadásul ezen a lazább kezelésen látszik, hogy tényleg nem lehúzni akarnak.
Akkor képek :)
Óriáscsúszda

Állatsimogató

Regő a kötélpályán

Marci repüüül!

Hófánk, ebből volt vizes, tóba érkező és száraz is

Elektromos kisautók

Végre ő is kipróbálhat valamit (kisautót helyben :) )

Hajócsúszda, meredek, vízbe érkezős

Már egyedül is tud tutajozni :)

Marci és Bence a várban

Egyenesen a közepébe!
Nagyon jól éreztük magunkat, simán el tudtuk tölteni az egész napot, sőt, még maradtunk volna, ha az utolsó képeken látható várból ki nem zavar egy zápor, ami úgy nézett ki, rosszabb is lesz, dörgött-villámlott. Siettünk az autóhoz, és irány haza :) a kicsik hazáig aludtak. Ha Csongor is nagyobb lesz, érdemes lesz még egyszer elmenni, sőt, a kötélpályákat én is szívesen kipróbálnám!

2013. július 16., kedd

Tali volt nálunk

Ezt a programunkat meg majdnem kihagytam a beszámolók sorából, pedig de jó volt! A hagyományos Dorka-Emi tali helyszíne ezúttal a mi házunk és kertünk volt, csak sajnos Dorka nélkül :( Mindenféle nehézségek jöttek közbe neki, még előző este is az utolsó percig vacillált, hogy beleférünk-e, de végülis sajnos nem jöttek. Így "csak" hat fiút eresztettünk össze :)
Emi már búcsúzkodik :( de ha minden igaz, még egyszer találkozunk náluk is, mielőtt elmennek. De addig is szuper búcsúajándék-játékokat hoztak a fiúknak, mindegyik nagyon örül a magáénak, Marci hurcolja magával mindenfelé, ráadásul együtt is tudnak játszani Regő társasával, bár Csongor kirakójának még inkább Regő örül :) Én meg paleos receptkönyvet kaptam, ami nagyon jól jön, Emi a kendőt, és tisztára meg voltunk hatódva...
A gyerekeket viszont nem izgatta semmi ilyesmi, ahogy ideértek, a homokozóban kötött ki a legtöbbje, teljesen automatikusan mentek együtt, jó volt látni. A legjobban Marcipán és Regő jöttek ki, a két négyéves akkor is elmélyülten játszott együtt, amikor a nagyobbak meg a kisebbek már otthagyták őket.
Öten egy homokozóban, és még Csongor is ott volt valahol a közelben :)

Szép négyévesek :)

Gyakorlatilag délig a kertben voltunk, illetve átfedéssel itt-ott, mert ebédelni úgyse tudtunk volna ennyien egyszerre.  Az eleje elkezdte, aztán szépen, sorban ebédeltünk :) Az alvással én úgy voltam, hogy megpróbálom elaltatni legalább Csongort, de ha nem alszik a nagy nyüzsgés közepette, akkor sincs semmi, legyünk lazák. Még egy mesét is betettünk a nagyobbaknak ebéd után, hátha addig ők is pihennek, a kicsik meg elalszanak, de nem aludtak, úgyhogy le is kapcsoltuk a filmet, és játszottunk a benti játékokkal, meg azokkal, amiket most kaptak. Aztán kiszivárogtunk megint. Bucinak nagyon tetszett a labda meg a kutya, úgyhogy sokat ment a kertnek arra a részére, mi meg Csongorral utána, hogy Emivel is tudjunk beszélgetni. Aztán elaludt a babakocsiban, és utána volt egy olyan időszak, hogy  Dani, Marcipán, Regő, Csongor homokoztak, én Marcival az új társasával játszottam pokrócon a földön, Emi meg mellettünk ült a hintán, és még beszélgetni is tudtunk, tiszta relax volt. Előzőleg, amikor mondta, hogy de jó lesz majd nálunk a kertben, kis nyugalom, meg minden, én jót vigyorogtam rajta: aha, hat gyerek mellett nyugalom? Most fel is emlegettem, hogy nahát, tényleg itt relaxálunk, nem hittem volna.



Aztán később felélénkült a helyzet, kitalálták azt a játékot, hogy Marci feldobálja vagy rúgja a teraszra a labdákat, a kisebbek meg fent szaladgálnak és visszadobálják neki, ez kisebb létszámmal azóta is nagy sikernek örvend itthon :) 

A homokban meg olyan fülig sárosak lettek, hogy mielőtt hazaindultak volna, közös fürdőzés is következett. Ez már tavaly is így volt, emlékszem :) Hát ha egyszer jó a buli... :)
És aztán hazaindultak, és nekem összeszorult a szívem: ez az út már Angliába vezet, és ki tudja, mikor lesz megint tali velük (és Dorkáékkal) a Pöttyös-farmon...

2013. július 11., csütörtök

Calendula, avagy Sunny With a Few Clouds

Mielőtt bárki elcsodálkozna, hogy hű, milyen tempóban kötöm én a kendőket - neeem, ez nem így van, csak elmaradok a blogbejegyzésekkel, aztán sűrűbben pótolom őket, mint ahogy a valóságban következtek egymás után.
Ez a kendő megint teszt volt, pedig hányszor elhatároztam már, hogy nem, nem jelentkezem újabb tesztre, sem közös kötésre, konkrét terveket kötök, megvan, hogy kinek, mikorra, mit... aztán csak elvisz a közösség. Most is épp egy tesztkendőt kötök, és egy közös kötésben is részt veszek.
Szóval, teszt volt, és sehol sem találtam hozzá megfelelő fonalat, jellemző, hogy az itthoni készletben főleg vastagabb és fiús, kék, zöld és hasonló fonalak vannak. Gyerekpulcsikhoz halmoztam fel, aztán kiderült, hogy nem nagyon szeretik, legalábbis Marci, a kicsikkel kapcsolatban még nem adtam fel a reményt. A tesztelőkkel együtt bosszankodtunk, hogy alig lehet találni megfelelő fonalat a boltokban, ráadásul két szín kellett, egy szép kombináció. Végül Ninánál kötöttem ki, és két Cinege fonalat választottam: egy nem túl élénk narancsszínűt, a Calendulát, és egy zöldes szalmasárgát - vagy sárgás szalmazöldet? - a Straw nevűt. Ezekből készült ez a kendő:





Nagyon érdekesen készül, a felső egyenes végénél kezdtem 300 szemmel, és végig fogynak a szemek, így aztán öröm kötni, mert miután az ember átverekszi magát némi végtelen hosszúságú soron, utána már nagyon szapora lesz, ahogy rövidülnek a sorok. A szegélyig, mert akkor újra 300 szemesek :)
Már az elején arra gondoltam, hogy a nővéremnek jó ajándék lenne ez a kendő, merthogy júniusban van a születésnapja, de bizonytalankodtam, kérdezgettem, mik a kedvenc színei, meg szoktam látni, miket hord, és hát nem pont narancsot zölddel. Igazából azért választottam ezeket a fonalakat, mert nekem volt kedvem ilyen vidám, élénk, nyári színekhez. Végülis arra jutottam, hogy odaadom neki, és remélem, nem utasítja vissza azzal, hogy hú, abszolút nem tetszik. Persze a szülinapjára nem készült el, ez már nálam szokásos, de szerencsésen jött ki a lépés, hogy most egy héttel később is találkoztunk Zalaváron. Hát, nem adta vissza a kendőt :)


És a facebookon azt mondták, hogy tök hasonlítunk Ancsával, amire olyan büszke vagyok! Eddig mindig abban éltem, hogy mi aztán teljesen mások vagyunk, olyan jó, hogy külső szemlélők így látnak :)
Minta: Sunny with a Few Clouds by Kutas-Keresztes Ági
Fonalfelhasználás: test 93 g / 433 méter, szegély 25 g / 116.5 méter, összesen 549.5 méter