2011. december 31., szombat

Na még a karácsonyról

Ez talán belefér még az idei blogbejegyzések közé :) aztán jöhet 2012!
Szóval, 24-e a kórházból való hazaérkezésünk másnapja volt. Úgy voltam vele, hogy csak lazán, ha nem lesz ünnepi kaja, sebaj. Marika néni gyönyörűen kitakarított, mire hazaértünk, és felajánlotta a segítségét a főzésben is. Ő is főzött a saját konyhájában, és át-átjött megkérdezni közben, hogy hol tartunk, mit csináljon. Ja és be is vásárolt nekem, ami frissen kellett, tejet, kiflit. Végül ebédre én készítettem a mákos gubát, leves most nem volt, a vacsorát pedig rögtön utána elkezdtük, hogy biztosan elkészüljön, ez most a római tálban sült pulykamell vele sült zöldségekkel és gesztenyével, amit amúgy 25-én szoktunk enni, de úgyis több napra elég mindig, tehát most előrevettem, és így nem kellett kétszer főzni. Nem bonyolult étel, csak hosszadalmas, Marika néni ebben is segített. Sütik és a bejgli meg már megvoltak.
Naszóval ennyit a kajákról, a szenteste délelőttje úgy telt, mintha bármilyen más nap volna egy új kisbabával. Ismerkedtünk Csongorral, meg ő is ismerkedett a tesóival, nagymamával.



Délben megettük a mákos gubát, aztán Regő elment aludni, Csongor is épp aludt - igen, már emlékszem, ez volt az a napja, amit szinte átaludt, már aggódtam, hogy sárga és azért aluszékony, de enni azért felkelt, meg hát mit vár az ember egy négynapos újszülöttől? Csak aludjon :) Az alvásuk alatt Marcival fát díszítettünk, íme az eredmény:

Regő épp a díszítés végére ébredt fel, amikor még az ajándékok nem voltak a fa alatt. Kijött a szobájából, és közölte, hogy "Ez igen! Karácsonyfa!"  hogy honnan tudta, hogy ez karácsonyfa, fogalmam sincs, élőben nem látott tavaly óta,  mesekönyvben igen, de már korábban, és nem gyakran. Gyorsan átöltöztettem csinibe, aztán Marika néni elvitte sétálni, addig titokban megérkeztek az ajándékok is a fa alá. Átjöttek Marika néni és Kató néni is, Marci elfurulyázta a karácsonyi repertoárját:

aztán jöhetett az ajándékbontás. Erről sajnos a legtöbb kép bemozdult. Marci kapott egy társast, egy kísérletezős játékot, könyvet, filmet, Regő is játékot, könyvet, de őt leginkább a karácsonyfadíszek érdekelték, még most is naponta többször körbehordoztatja magát a fa körül, és óvatosan meghintáztatja őket. Nagyon aranyos volt, ezerszer is elmondta, hogy boldog karácsonyt :)

Kapott egy játék buszt, az rögtön nagyon lekötötte, ha Marci nem hívja fel a figyelmét a többi ajándékra, akkor azokat ki se bontja :) Örültem neki, olyan kis elégedett volt :)
Mindenki ismerkedett az ajándékaival, bontogattunk, nézegettünk, közben Csongor ezt csinálta:

Azért később kicsit felébredt, evett és aludt tovább :) Mi is vacsoráztunk, Marci szerint mennyei lett a pulyka :) Regő inkább mákos gubát evett vacsorára is. Aztán Regőt a szokásos menetrend szerint lefektettük, Marcival pedig megnéztük az egyik filmet, amit kapott: az E.T-t. Szép karácsony volt :)
Csongorra aznap nem sikerült ráadnom a karácsonyi ünneplős rugiját, de másnap reggel abba öltöztettem, Péter le is fotózta, meg itt egy kis tesószerelem is:




És hát, nekünk őt hozta a Jézuska :)

Skarlát - vagy mi - 2.0

Szóval Regő is elkapta. Tegnap késő este, kilenc, fél tíz körül, amikor már olyan egy-két órája aludt, sírva ébredt, pedig olyat nyár óta, a háromnapos láz óta nem csinált. Péter vette fel, kihozta, szegény csak bújt és sírt, először azt hittük, nagyon lázas, de inkább csak az alvástól, a paplantól volt olyan meleg, a láza 37.8 volt. Szinte még álmában sírt, aztán ahogy simogattam, kicsit megnyugodott, éberebb lett, kért vizet, ügyesen kortyonként itta, és olyan édes volt, még nagy könnycseppekkel a szempilláján mondta, hogy "köszönöm, finom víz". Nagyon fájt a torka, gyorsan adtunk neki Nurofent, először nem akarta bevenni, de megkóstolta és szerencsére ízlett neki, úgyhogy ügyesen megitta. Aztán pelust kért és ment is vissza az ágyába magától. 
Reggel nem volt láza, napközben is csak 37.2-re ment fel, majd lefekvés előtt mérem újra. 
Felhívtam a doktornőt, de most nem tudott kijönni, ügyelt éjszaka, úgy ébresztettem szegényt fél tízkor a hívásommal. Mivel gyakorlatilag biztos, hogy ugyanaz a betegsége Regőnek is, javasolt antibiotikumot, amit a kérésére a patikában odaadtak volna recept nélkül is, és ő majd utána rendezi a patikával. De kiderült, hogy van korábbi felírásból bontatlan, fel nem használt megfelelő antibiotikum, úgyhogy most Ospent kap Regő. Egyébként jól van, nem látszik rajta semmi, annyi tűnik fel, hogy érzékenyebb minden kis esésre, nagy sírások vannak olyasmikből, amit máskor fel se venne, de ez legyen a legnagyobb bajunk.
Délelőtt itt volt Marci nagypapája (az apai) ő orvos, ugyan felnőtt háziorvos, de mégiscsak megnézte a gyerekeket valaki. Regő betegsége egyelőre csak egy mandulagyulladásnak felel meg, de a kórokozó ugyanaz, helyénvaló az antibiotikum és az elkülönítés. Legalább Marcinak és Regőnek nem kell már egymástól tartózkodnia, de Csongort nem engedem a közelükbe. Szerencsére a nagypapa megnyugtatott, azt mondta, ő az ötvenéves praxisában nem látott még csecsemőnél skarlátot, főleg anyatejes babánál, szinte kizárt, hogy ő is elkapja - úgy legyen.

2011

Ezt a kérdéslistát tavaly is kitöltöttem 2010-re vonatkozóan a Kézzel, szívvel blogon, gondoltam, hagyományt csinálok belőle :)

Mi olyat tettél 2011-ben, amit eddig még soha?
Három gyerekkel, plusz terhesen nyaraltam. Négy hétig nem voltam itthon, amíg a lakásszépítés nagy része lezajlott, ilyen még sose volt. 
Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2012-re?
Megnéztem, azt fogadtam, hogy rendszeresen eljárok zumbára. Ezt be is tartottam egészen addig, amíg 7 hetes terhesen már nem esett jól. Gondolom, ez felment a fogadalom alól :) nagyjából 4-5 hónapig jártam zumbára. Fogok megint! 
2012-re azt fogadom meg, hogy megint rendberakatom a fogaimat.
Született valakinek gyereke a környezetedben?

Nekem :) És Eminek, és több fórumos barátnőmnek, meg Aranka exkolléganő-barátnőmnek is.
Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?

A nagypapám :( Április 12-én, aznap, amikor megtudtam, hogy Csongor érkezik.
Milyen országban jártál 2011-ben?

Csak itthon :)
Mit szeretnél 2012-ben, ami hiányzott 2011-ben?

Csendet :D
Melyik 2011-es dátum marad örökre az emlékezetedben?

December 20, Csongor születése.
Mi volt a legnagyobb sikered 2011-ben?

Tök gáz, tavaly is unalmas voltam, folyton a fürdőszobát ismételgettem az ilyen kérdésekre... de a legnagyobb sikerem akkor is Csongor :) Ha majd dolgozom, vagy tanulok, lesznek ettől különböző válaszaim is!
Mi volt a legnagyobb kudarcod?

Ilyen most nem jut eszembe...
Volt komoly betegséged vagy sérülésed?

Nem, szerencsére :)
Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?

Hűűű, jó kérdés... Olyan nehéz ilyeneket felidézni egy egész évre. Megvan, a gyerekszobabútor!
Kinek a viselkedése érdemel elismerést?

Hű, sokaké... Szeretnék most konkrétumokat írni, de nem tudnék egyvalakit kiemelni. 
Kinek a viselkedése háborított fel?

Marcié... amúgy komolyan idén senkié.
Mire ment el a legtöbb pénzed?

Lakásszépítésre, festésre, járólapozásra. 
Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél?

Egy pozitív terhességi teszt :)
Melyik dal fog 2011-re emlékeztetni?

Csiribiri zasszalma - ahogy Regő mondja :) Meg a Földlakó.
Tavaly ilyenkorhoz képest…
boldogabb vagy szomorúbb vagy?
Ugyanolyan boldog vagyok, azt hiszem. 
Híztál vagy fogytál?
Több a súlyom olyan három-öt kilóval kb., de most szültem! Így nem ér! :D
Gazdagabb vagy szegényebb vagy?
Mindenképpen gazdagabbnak érzem magam. De nem csak az anyagiakra gondolok, bár az, hogy jóval szebb lakásban élünk, nyilván anyagi kérdés volt, és hozzájárul a komfortérzetemhez is nagyban, így ahhoz is, hogy tapasztalatokban meg lelkiekben is gazdagodtam. Lelkiekben persze inkább sok minden más által.
Mit szerettél volna többet csinálni?

Most azt mondom, hogy pihenni... pedig tök sokat pihentem, de most arra vágyom :) Tavaly programokat kívántam, abból idén volt bőven :)
Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni?

Veszekedésből, főleg Marcival, tavaly is ezt írtam... Pedig olyan sokat nem veszekszem azért... 
Hogy töltötted a karácsonyt?
Pici újszülöttel és családom összes többi férfitagjával :)
Estél szerelembe 2011-ben?

A legkisebbik kisfiammal :)
Volt egyéjszakás kalandod?

Minden éjjel ugyanazzal... És most a napokban egyszerre két férfival alszom :)
Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2011-ben?

Seventh Heaven :D ciki :D
Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?

Még mindig nem utálok senkit.
Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?

Jaaaj miért olvasok olyan sokat... Át kéne nézni a kedvencemért a blogot. De a legfrissebb, nagyon jó élményem: Sarah Lark: A fehér felhő földjén c. könyve.
Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén?

Adele.
Mi az, amit kértél és meg is kaptad?
Könyvek, kis kék ékszerszett, tea. Puszik, szeretet, ölelés, csoki :)
Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg?

Más egyéb könyvek :D Csend, nyugalom, a sikítozás beszüntetése itthon.
Mi volt a kedvenc 2011-es filmed?

Szintén viszonylag friss élmény, a Szilveszter éjjel. De filmet is sokat láttunk.
Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?
32 éves lettem én... Itthon ünnepeltünk, és Péter elvitt vacsorázni is. Aztán volt nagycsaládos, grillezős kerti parti anyukáméknál, fergeteges activityzéssel a végén.
Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved?

Ha nem hal meg a Papa.
Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben? 

Itthonis kényelmes, és ha elmenős, akkor csinos (igyekszik csinos lenni) kismamás.
Mi segített józannak maradni?
Ez nekem nem olyan nagy gond... Föld jegy vagyok, néha túlságosan is szilárdan állok két lábbal a földön.
Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)? 

Még mindig Brad Pitt, bár ha zombis filmet forgat, a végén csalódni fogok benne :D de az újonnan megismert Ryan Gosling se kutya!
Ki hiányzott a legjobban?
Papa.
Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?

Nehéz kérdés, azt hiszem, idén nem sok új emberrel ismerkedtem meg... Nem nagyon forogtam új körökben. Akit már ismertem, de kicsit közelebb került hozzám, és nagyon szuper ember, az Zsuzska, a fotós.
Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2011 történéseiből?
Több türelem, következetesség, kitartás... tavaly is ezt vontam le. Remélem, fejlődtem is... 

Mindenkinek örömökben, szeretetben gazdag, boldog új évet kívánok!!!

2011. december 30., péntek

Hazatérés

Hű, de lassan haladok, de annyi minden történt :) 23-án kora délután értünk haza Csongorral. Délben kellett volna eljönnünk kb., de az ünnepekre készülve nagy fennforgás volt a kórházban, eleve kevesebb volt a személyzet, és arra készültek, hogy a következő napokban még kevesebb lesz, úgyhogy másfél órát vártunk a zárójelentésre.
Itthon Regő már aludt, Marci és Marika néni vártak:


Aztán hamar felébredt Regő is:


Csongor nagyon tetszett mindenkinek :) természetesen megint Regőre voltam a leginkább kíváncsi, de megint mindent értett, tudta, hogy ez a kisbaba Csongor, végigmutogatta a testrészeit, és nagyon aranyosan bújt hozzá, simogatta, abszolút nem tűnt féltékenynek. Mondjuk arról le kellett beszélni, hogy mellette ugráljon az ágyon :)
Ez pedig egy kicsit elmosódott kép a három fiúról, de nemigen sikerül őket jobb, több képre összehozni egy helyre :)

Aztán délután sikerült is magam rögtön elsírnom. Persze hormonhülye is vagyok még, az is lehetett a ludas, de a beszámolók alapján úgy vártam, hogy Marci majd okosan, visszafogottan viselkedik, hogy elhagyta az idegesítő apróságok egy részét vagy jó részét, nem visítozik például, nem kell apróságokért állandóan rászólnom... de kiderült, hogy ha én is itt vagyok, rögtön önmagát adja. Ezen elsírtam magam kétszer is, hogy miért tud "jó" lenni, ha nem vagyok itthon, és én miért hozom ki belőle azt, ami pont engem idegesít a legjobban... ő meg mondta, hogy nem tudja, ha itt vagyok, akkor ilyen. Biztos lelazul és elengedi magát, ami jó, hiszen kivel, ha nem velem, de hogy ez miért pont az engem legjobban zavaró apróságokban nyilvánul meg... Azért nem volt ám komoly gond, és egész ügyesen levezényeltük az első háromgyerekes estét is.

2011. december 29., csütörtök

Skarlát

Ismét egy közbeszúrás a beszámolók között: Marci skarlátos. Remek... 25-étől az apukájánál volt tegnap, azaz 28-a kora délutánig, ott egyszer, a 27-re virradó éjszakán volt lázas, de ennyi. Tegnap este is gyanúsan nyugodt és fáradékony volt, ma reggel pedig úgy kelt, hogy nagyon fáj a torka, a hangja pedig olyan volt, mint akinek egy nagy gombóc van a torkában. Csak hőemelkedése volt, 37.5 körül ingadozott egész nap. Viszont magától visszafeküdt öltözés után az ágyba olvasni... gyanús! Délelőtt itt voltak látogatóban anyukámék, babáztak, hoztak karácsonyi ajándékokat, amik hozzájuk érkeztek, meg sütiket, és anyukám vasalt is kicsit :) Marci közben csak ült a kanapén, olvasott, mesét nézett, bágyadt volt.
Péter még reggel elment Kaposvárra Ágiért, a húgomért, aki felajánlotta, hogy a két nap szabadságát nálunk tölti és segít. Az első segítsége az volt, hogy elvitte Marcit a gyerekorvoshoz - onnan jöttek haza ezzel a diagnózissal. Hát először halálra rémültem, mindenféle régi rémtörténetek ugrottak be erről a betegségről, rögtön fel is hívtam a gyerekorvost, akitől épp az imént jöttek el, hogy részletesebben kifaggassam, mi a teendő, főleg a kicsik miatt. Amennyire lehet, el kéne különíteni őket - Csongor még megoldható, ő a hálószobánkban alszik, de Regőtől nem nagyon tudom, csak hogy ne ölelgessék most egymást, illetve Marci szájmaszkot visel. Aztán a védőnőt is felhívtam, később pedig Marci apai nagyapja is telefonált, ő is orvos, plusz elővettünk itthon pár könyvet meg az internetet, és megnyugtattuk magunkat. Régen a szövődmények miatt volt veszélyesebb ez a betegség, amíg nem tudták, hogy bakteriális, de ma már penicillinnel jól kezelhető, azt kapott is Marci, tíz napig szednie kell és az első héten iskolába se mehet. És nem lesz semmi baj. Csongort védi az anyatej, sőt amilyen picike, még a terhesség alatt kapott védőanyagok is, illetve őt jobban el lehet különíteni, csak annak drukkolok, hogy Regő se kapja el, egy kétévessel, illetve két beteg gyerekkel biztos nehezebb lenne... Marci amúgy nincs rosszul, csak magához képest szokatlanul nyugodt, és ha nyel, fáj a torka, de most este például lázas sem volt. Viszont a téli szünet meghosszabbodott egy héttel.

2011. december 28., szerda

Kórházi napok

Meg kell mondjam, nekem semmi kifogásom nincs a kórházban töltött napok és a fehérvári kórház ellen. Amikor a gyermekágyas osztályra kerültem, épp egy hazamenős szobatársam volt egy-két órán át, ő nagyon panaszkodott, azt mondta, azért nem akar még egy gyereket, mert milyen kiszolgáltatott az ember, és mennyire futószalagon, darabra kezelik szülés alatt is, utána is. Kicsit megijesztett, egyrészt két éve nem ezt tapasztaltam, másrészt ennyire rossz lenne, hogy emiatt nem szülne még egyszer? Aztán rájöttem, hogy ez is ízlések, elvárások, hozzáállás kérdése. Én egyáltalán nem éreztem magam így kezelve, és akit másnap kaptam szobatársnak, ő sem. Sőt, neki voltak problémái, és az egyik csecsemős nővér órákig ült az ágya szélén és tanította szoptatni, ilyenről eddig csak olvastam, de látni még nem láttam, meg is mondtam annak a nővérnek, hogy le a kalappal.
Nekem szerencsére nem sok segítségre volt szükségem. Kedden körülbelül délelőtt tízkor kerültem ki az osztályra, Csongor még maradt a szülőszobán, elvileg hozták volna azonnal, gyakorlatilag annyi dolguk volt a benti újszülötteseknek, annyi baba született, hogy vagy másfél órát vártam rá, már nagyon hiányzott! Jártam is a gyermekágyas nővérek nyakára, hogy hozzák már, belőlem meg vegyék ki a branült (nem kaptam semmit, de a felvételkor betesznek egyet, hátha szükség lesz rá, aztán szülés után, ha jól van az ember, kiveszik). Ja, a saját lábamon mentem át a gyermekágyra, ezt nagyon fontosnak tartottam leírni, tök büszke vagyok rá :D Fejlődöm, Marcinál még fekve toltak, Regőnél ülve, most meg jöttem :) Persze a szokásokon is múlik, meg hogy mennyire érnek rá, mert Regőnél is tudtam volna járni, de inkább leültettek.
Végül végtelennek tűnő várakozás után meghozták Csongort. Nálunk teljesen bejött az, amit általánosságban olvastam, hogy az első nap az alvós, a második a szopizós. A születése napja azzal telt, hogy aludt, és én csodáltam, éjjel is talán kétszer kelt fel. Amikor felébredt, szoptattam - már a szülőszobán is ügyes volt - amúgy meg aludtam. Aznap még nem fürdették, merthogy már fürdött délelőtt, így nem is mérték. Másnap, és főleg másnap éjszaka már sokkal éberebb volt, két órákat szopizott egyfolytában, gondolom, akkor még nem mennyiséget, viszont közben folyamatosan ürült a magzatszurok, így estére, másfél napos korára már csak 3800 gramm volt, meg is ijedtem. Tudom, hogy egy ekkora baba is fogyhat legalább tíz százalékot, és nála a tíz százalék 41 deka lenne, de azért soknak tűnt hirtelen ennyi súlyvesztés. A következő napon igyekeztem is, hogy minél gyakrabban, minél többet egyen, kijönnie viszont nem nagyon volt már minek, így lett csütörtök estére 3760 gramm, és ezt írták be pénteken hazaadós súlynak is.
Regő Csongorral

Marci látogat, anyukám fotóz
Péter mindennap jött látogatni, már a születés napján is, hazajött aludni és délután vissza. Itt úgy van a látogatás, hogy a babákat ki lehet tolni a szoba ajtajába megmutatni, megsimogatni, aztán vagy marad a baba a szobában a szobatárssal, vagy ki kell tolni a csecsemőőrzőbe, amíg az anya a folyosón van a látogatókkal. Nővére válogatja, a jó fejek egész sokat engedik ácsorogni a látogatót a babával a szobaajtóban vagy a folyosón, miközben elvileg toljuk az őrzőbe :). A gyerekeket csak másnap hozta be, szerdán, nagyon aranyosak voltak :) Mindketten odavoltak a babától, sokáig nézegették, és akkor épp jófej nővérkék ültek a nővérpultban, akik hagyták őket ismerkedni, fotózni. Anyukámékkal épp egyszerre voltak ott. Én főleg Regőre voltam kíváncsi, hogy mit szól, és abban sem voltam biztos, mennyire értette ezt a terhesség dolgot, hiszen a saját pocakjára is mondta, hogy Csongor... de most kiderült, hogy mindent értett. Magától értetődő természetességgel fogadta Csongort, egy pillanatig láttam csak az arcán valami kis meghökkenést, hogy anyánál baba van. Aztán rögtön meg akarta fogni, simogatni. Később rólam gondoskodott: anya egyél, hozok villát - és elindult a folyosón villáért :) Marcival és anyukámmal azt hiszem, kétszer is elmentek az őrző ajtajához kukucskálni, meglesni Csongort, amikor már betoltam, szóval nagyon édesek voltak :) Amikor hazaindultak, Regő hívott engem is, de okosan megértette, hogy még nem mehetek, és integetett apa karjából.

Itthon is jók voltak, csupa jó hír jött, és Péterre is nagyon büszke voltam, hogy hogy kezeli a fiúkat. Nem beszélve Marciról, akinek rendszeres feladatai lettek, amiket szépen meg is csinált, megtanult kenyeret kenni, szendvicset csinálni magának, sőt el is mosogatott. Reméltem, hogy ez akkor is így lesz, ha itthon leszek... de erről később :)
Én a lehetőségekhez képest jól voltam. Azt már tudtam, hogy ég és föld, ha van gátmetszés vagy ha nincs, most megtapasztalhattam a köztes állapotot: repedés, varratok, plusz aranyér, nem kicsi. Hát nem volt egyszerű - még ma sem teljesen az - ha azt kérdezték, tudok-e ülni, azt válaszoltam, tudok, csak nem szeretek :) A második-harmadik napra a derekamat is teljesen elfeküdtem, a szeméremcsontom, farokcsontom meg még a szüléstől meg Csongor fejétől fájt, szóval a derék- és csípőtájékomat szívesen elcseréltem volna valakiével. Ebből a derekam már egy itthon alvástól szinte teljesen rendbe jött, a többi meg szép lassan, fokozatosan javulgat.
Csongorral is minden rendben volt, a súlyvesztéstől rajtam kívül senki sem ijedt meg, nem lett sárga, csak már itthon egy picit, úgyhogy pénteken szépen, rendben haza is jöhettünk :)

2011. december 27., kedd

Egyhetes :)

Majd folytatom időrendi sorrendben a kórházzal, karácsonnyal stb., de most megszakítom azzal, hogy Csongor ma egyhetes :) Ma volt itt a védőnő és a gyerekorvos is, picit sárgának találták Csongort, de nem vészes, viszont azt mondták, hogy nagy és erős :) Kereken 4000 gramm ma, ami azért jó, mert pénteken 3760 volt, amikor hazajöttünk (illetve még a csütörtök esti fürdetésnél). Kis köldöksérve lesz neki is, mint Regőnek volt, majd ha leesik a csonk, kezeljük. Illetve az egyik szeme váladékozik, arra kapott cseppet.

Lelkileg

Sok minden kimaradt a lenti bejegyzésből, pedig így is elég hosszú lett... de csak utólag elolvasva hiányoltam belőle egy csomó érzést.
Talán ettől a szülésemtől féltem leginkább. Talán mert már tudtam, milyen, viszont a másik kettő olyan különböző volt, hogy azt is tudtam, lehet teljesen másmilyen, akár rosszabb is? Talán mert kevesebbet készültem, hiszen már két gyerekem volt? Vagy mert Regő születése még közeli emlék, bár szép, úgyhogy ez nem lenne ok. Vagy pont azért, mert mindkettő szép volt, és legalább olyan szépet szerettem volna, féltem, hogy három szép szülés már luxus ugyanannak az embernek az életében? Vagy mert beijesztettek 35 hetesen, és néhány hétig a szülés ellen kellett dolgoznom? 
Mindegy is, hogy miért, mindenesetre nehezen és sokára jutottam el a "szülni akarok" érzésig. Csongor viszont az időzítés bajnoka: amikor végre eljutottam ide, akkor még megvárta az iskolai ünnepséget, és hipp-hopp megszületett úgy, hogy karácsonyra már itthon lehessünk. Az első fájásoknál arra gondoltam, de jó lenne reggelre egy baba... aztán gyorsan elhessegettem a reményt, annyira arra voltam beállva, hogy nem szülök én olyan gyorsan, a terhesség alatt is ezt mondogattam mindenkinek. 
Még a kórházba érve, a liftnél is azt mondtam Péternek, hogy tudom, hogy arra kéne koncentrálnom, hogy biztos már jól nyitva vagyok, de nem hiszem, félek, hogy nem... aztán úgy örültem a bő kétujjnyinak! Később egyszer mondtam azt is Péternek, hogy ebből előbb kell, hogy baba legyen, mint Regőnél, mert ilyen fájásokkal nem bírok még annyi órát. Azt többször is kérdeztem, milyennek lát, mint Regőnél hány órakor? 
A fájdalom is egy gát volt, voltak olyan fájások, amiknek az elején visszahőköltem, hogy jaj, ez fájni fog. Aztán általában gyorsan nézőpontot váltottam, és azt mantráztam, engedd el... add át magad... a már sokszor felidézett hullám-hasonlattal, miszerint ha a tengerben úszol és küzdesz a hullámokkal, akkor elmerülsz, de ha átadod nekik magad, akkor kivisznek a partra... Néha hangosan is mondtam magam elé ezt a mantrát.
A kitolás elején leálltam, ezt írtam, és utána talán már nem olyan fájások voltak, nem olyan elsöprőek, ahogy egy tolófájásnak illik, Szilvi mondta is a végén, hogy megint csináltam magamnak pszichésen fájásokat - talán erre gondolt. Közben meg úgy éreztem, hogy "rosszul" viselkedem, na nem mintha érdekelt volna, de utólag szégyelltem magam, ez Regőnél is így volt. Folyton azt mondogattam, hogy ne, nem bírom, ne csinálják, nem tudom, nagyon rossz (és különbenis, hagyjuk az egészet abba és menjünk haza - ezt nem mondtam :D) aztán ahogy kibújt Csongor, ez mind megszűnt. Utólag elnézést kértem az orvostól is, de azt mondta, ugyan már :)
Az is egy nagyon fontos tényező, hogy Péter ott volt. Nem is tudom, hogy lehet a párunk nélkül szülni, hogy csinálhatták ezt végig anyáink, ráadásul sokkal rosszabb körülmények között, sokkal kevesebb választási lehetőséggel, és sokan ma is. Én örökre hálás leszek neki. Szegény nagyon kimerült volt, valószínűleg a legszebb álmából keltettem fél háromkor, de onnantól mindent értem, értünk tett.
Na nem tudom, sikerült-e értelmesen leírnom, amiket éreztem. Összességében az a csoda, hogy minden félelmem ellenére a legrövidebb, legproblémamentesebb szülésem volt - ezt se hittem végig, Regő születésére alapozva. Biztos voltam abban, hogy legalább 12-15 órás szülésem lesz. Közben aztán már elhittem, hogy rövidebb, na de ezt, hogy első fájástól 6 óra, még most se hiszem el :) És fájásokkal indult, ahogy szerettem volna, és pár perc kivételével nem volt semmi leállás, és a burokrepesztés kivételével semmi beavatkozás... szóval pár órával később, amikor a gyermekágyas osztályon jött a nagyvizit, és az osztályvezető főorvos azt kérdezte, milyen volt a szülés, őszintén vágtam rá, hogy szuper :)

2011. december 25., vasárnap

Csongor születésének története

Az utolsó héten már volt bennem egy adag türelmetlenség, vagy talán inkább bizonytalanság. Minden este órákig tartó jóslófájásaim voltak, már az időt is mértem, és egyszerűen, hiába harmadik terhesség, képtelen voltam eldönteni, hogy ez már az-e. Hogy mennyire is kell fájnia, és honnan fogom tudni? De amíg nem jött a bizonyosság, szépen elmentem zuhanyozni, lefeküdtem azzal, hogy ha kell, majd legfeljebb felkelek, addig is pihenek - és mindig el is múltak.
19-én este kilenc tájban még Szilvivel, a szülésznőmmel beszélgettem és nyafogtam neki pont ezzel kapcsolatban, akkor is már vagy egy órája fájásokat mértem. Aztán ugyanúgy elmentem lefeküdni, mint máskor, "na, ma se szülünk" alapon.
Valamikor éjféltájban ébredhettem az első fájásra, de gondoltam, ilyen is volt már, megfordultam, hogy tovább alszom. De jött a következő, meg még egy... mire rászántam magam, hogy mérjem, egy óra volt, a fájások pedig nyolcpercesek. És jelentkezett a hasmenés is, mint Marcinál, ez már gyanús volt. Aztán az, hogy ahogy jöttem-mentem, járkáltam, már meg kellett állnom a fájások erőssége miatt, beleizzadt a tenyerem. Megcsináltam Marci tízóraiját, hátha reggel már nem leszek itt... Aztán írtam egy sms-t Szilvinek, még mindig bizonytalanul, bár az eltelt egy órában öt-, majd hárompercesre váltottak a fájások. Hamar válaszolt, szerinte menjünk be, ő fél négy körül tud beérni. Jó, akkor én is úgy készülök, fél háromkor ébresztettem Pétert, hogy egy óra múlva érjünk be. Szegény nagyon álmos volt :) Még lezuhanyoztam, összepakoltuk a hiányzó pár dolgot, a gyerekeknek adtam egy-egy puszit álmukban, szóltunk Marika néninek, és mentünk.
Szilvivel szerencsésen összefutottunk a parkolóban, úgyhogy együtt mentünk fel, és ez olyan jó volt, valakihez megérkezni, akit ismerek és akire számítok! Az autóban kicsit ritkultak, rendeződtek a fájások, ekkor négypercesek voltak. Felébresztették az ügyeletes orvost, megvizsgált - egy nagyon szimpatikus, fiatal orvos volt, később tudtam meg a nevét: Sari Szabolcs - bő kétujjnyi! Ennek nagyon örültem, sose értem még ilyen tágulással kórházba, és amilyen kevés idő telt el egyelőre, most is féltem, hogy nem haladtam még semmit. De ez szuper :) Jött a szokásos felvétel, papírmunka, de beavatkozások nem voltak. Rögtön megkaptam a rózsaszín szülőszobát, ahol Regő is született, és bejött Péter is. Volt egy CTG, azalatt ültem, de aztán felkeltem, járkáltam, beszélgettünk, Péter adagolta a homeopátiás szereket, itt még nem volt vészes a helyzet. Hamarosan bejött a fiatal orvos burkot repeszteni. Ezt Szilvi mondta korábban, hogy megfelelő tágulásnál szoktak, de én nem akartam, csak a kitolás előtt, amikor már muszáj. Féltem tőle, hogy fájni fog, vagy hogy megkarcolják a baba fejét, annyi rosszat hallottam már. Aztán belegondoltam, hogy ilyen fázisban egyik gyerekemnél se volt már meg a burok, úgyhogy beleegyeztem, és nem is fájt, csak ömlött a jó meleg víz. A karcolásra azért rákérdeztem, Szilvi megnyugtatott, ugyan, dehogy karcolták :)
Aztán a labdán ültem, a fájások jöttek szépen, erősödtek, már nem foglalkoztam az órával, gondoltam, Péter vagy Szilvi biztos nézik. Nem éreztem komoly különbséget, hogy a burokrepesztés miatt feltűnően erősebb lett volna, csak úgy a maga ütemében haladt a dolog.
A labda hamar nem lett kényelmes, vagy Csongor feje feszített nagyon alul, vagy a hajnalban a hasmenéstől frissen kijött aranyerem, mindenesetre nem esett jól az ülés. Felálltam, alám terítettek egy lepedőt, az ágyra támaszkodtam, aztán térdeltem, utólag úgy emlékszem, minden csak néhány percig tartott. Közben minden fájás után reszketni kezdett a lábam, Szilvi mondta, hogy izomgyengeség, a többnapos jóslók kivették az erőt. Végül, amikor úgy éreztem, nem bír el a lábam, visszaültem a labdára, de szinte feküdtem, Péter mögöttem ült egy széken, a térdére támaszkodtam. Számomra nagyon meglepően hamar mintha székelési ingert éreztem volna, először csak gondolkodtam, hogy ez már lehet az, vagy a vécére menjek, vagy csak rosszul ülök megint? Azt hiszem, ekkor még kimentem a vécére, de eredménytelenül. Szilvi épp elszaladt segíteni egy másik szülésnél, a hó nagyon sok babát kicsalogatott aznap. Visszatérve álltam megint, és pár fájás után szóltam Péternek, keresse meg Szilvit. Megint, vagy még mindig bizonytalanul kértem, nézzen meg... Bő négyujjnyi és nagyon laza méhszáj, de még ne toljak... Itt már nagyon befelé fordultam, a fájásokra emlékszem, utólag elemezve tipikus átmeneti szak: hosszú, erős fájás, aminek a végén a hasam teteje feszül meg, nyomni szeretne... ez is a labdán volt, Péter ölében, és annyira belemerültem, mintha víz alól merültem volna fel, vagy álomból ébrednék a fájás végén. Én úgy emlékszem, két-három összehúzódás volt, Péter szerint húsz-harminc, amikor mondtam, hogy nem tudok nem tolni! Épp másztam felfelé a szülőágyra, elméletileg fájásszünetben, ami igazából nem volt már, amikor bejött egy orvos a reggeli műszakból, hogy ő most megvizsgál. Mondtam, hogy nem akarom, hagyjon békén... mire ő: asszonyom, nagyon sokan szülnek most, másokat is meg kell vizsgálnom, legyen tekintettel másokra is. Na itt gondoltam magamban, hogy megnézném, te hogy lennél tekintettel másokra mondjuk a vakbélműtéted közepén... ez volt az egész nap egyetlen kellemetlen pontja. Aztán végül majdhogynem hálás lettem neki, mert itt derült ki, hogy eltűnt a méhszáj, tolhatok. Visszajött a kedves fiatal doki, Szilvivel szétkapták a szülőágyat székké, közben nekem jött a fájás, ők meg annyira azon igyekeztek, hogy nekem kényelmes legyen, hol legyen a lábtámasz, a párna a hátam mögött, én meg nagyon segítőkészen csak annyit tudtam mondani mindenre, hogy nem tudom, sehogy se jó, hogy végül kizökkentem, lett egy leállás, amikor csak állt és várt mindenki, hogy jöjjön a fájás. Javasoltak egy kis oxitocint, de azt nagyon határozottan nem kértem, annyira tudtam, hogy a bunkó doki és az ágyszerelés miatt egyszerűen lelkileg kizökkentem... kis türelmet nekem. És kaptam türelmet, és jött a fájás, és közben is csak azt mondogattam, hogy jaj de nem jó, nagyon rossz, nagyon feszít, úgy éreztem, mindenféle nyakatekert pózokba csavarom magam, egyszer mondták is. Szilvi védte a gátat, közben egyszer megfoghattam Csongor feje búbját, Péter azt mondta utólag, hogy amikor jött a fájás, megkapaszkodtam és teljesen ülő helyzetbe toltam magam. Én ebből arra emlékszem, hogy a körmöm nyoma a kezén maradt... és mindössze tizenöt perc volt, nem tudom, hány fájás, hány tolás, sose értettem, mások honnan tudják, és megszületett Csongor György, ez a dundi, nagy baba. Kértem rögtön, tisztogatták az orrát, aztán oda is adták, tiszta Regő volt, édes, picike, és nem sírt ő sem, mint a tesói, nyöszörgött, de a hasamon rögtön megnyugodott... Reggel 6:40 volt.

Utána jött a mérés, ott helyben a szülőszobán, egyszer csak hallom, hogy kerek 4100 gramm. Nahát, tényleg nagy, pedig milyen pici, és jól becsült az orvosom öt hete... Aztán mondják, hogy 58 centi. Hm, szép hosszú is. Végül pedig: 38 centi fejkörfogat. Mivan??? Na akkor mindent értek :) Hogy miért feszített annyira, hogy miért voltam nagyon pingvin az utolsó hetekben, miért fájt a legjobban a farokcsontom környéke a vajúdás alatt, miért nem volt jó ülni...
Aztán Péter elvágta a köldökzsinórt, Csongort bepólyálták és visszahozták pár percre, majd elmentek apával, amíg engem rendbetesznek, addig Csongort is mosdatják, öltöztetik.

Velem végül elég sok munka volt, mondtam is, hogy az előző két szülésről nem emlékszem ilyen alaposságra. Mindent a kedves fiatal doki csinált, és nagyon jó fej volt, mindent mondott, hogy mit fog csinálni és én mit fogok érezni. Marci régi gátmetszése mentén repedtem, de azt mondták, ez csak felszíni sérülés, könnyebben fog gyógyulni, mint a metszés - remélem. Van pár varratom és egy aranyerem jó közel egymáshoz... Csongor előbb kész lett, mint én, pár percet inkubátorban várt, itt látszik, milyen kis dundi volt:

Ebből azóta vesztett néhány dekát, már nem ilyen látványos :) Aztán végül visszahozták, megkaptam a babámat, és hála annak, hogy jó sokan születtek, még órákig együtt voltunk hármasban.

És akkor, íme Ő :)

Megérkezett

Ezúton hivatalosan is közzéteszem, hogy 2011. december 20-án reggel 6:40-kor megérkezett közénk László Csongor György, 4100 grammosan, 58 centisen, 38 centis fejkörmérettel :)

Majd jövök és beszámolok szülésről, kórházról, tesókról, itthonról, karácsonyról, csak sajnos valami baja van a számítógépünknek, Péter laptopján garázdlkodom picit, de nem értek én ehhez :)

Boldog karácsonyt mindenkinek!!!

2011. december 19., hétfő

Karácsonyi műsor

Ma volt az iskolai karácsonyi műsor, holnap lesz az utolsó tanítási nap. A karácsonyi műsort a szülőin mondottakhoz képest már így is tolták, én meg az első időponton is már nyafogtam, hogy de kár, hogy nem fogom tudni megnézni... most meg még így, eltolva is ott voltam. Nagyon szép volt. Jó, tudom, csak egy iskolai gyerekműsor, nem profi előadás, de nem csak aranyos volt, hanem tényleg élvezhető, és sokszor megható, nem csak amikor a saját gyerekemet láttam a színpadon.
A fő műsorszám a Kék madár című darab volt, ezt próbálták már hetek óta a nulladik órákban, Marci a jövőben egy még meg nem született gyermeket játszott benne. Nem volt nagy szerep, de ügyes volt, büszke voltam rá nagyon :)



Aztán volt még sok minden, szerepelt a furulyaszakkör, az elsősök elmondtak-eljátszottak egy verset, az énekkar énekelte az Eddától az Akitől minden szép c. számot - én is velük, és azt hiszem, itt könnyeztem először - aztán egy másik csapat, talán a színjátszó szakkör eljátszotta a Jingle Bells magyar szövegű verzióját, ez nagyon kis vidám volt, énekeltek, táncoltak, havat szórtak, ebben Marci hógolyózott a színpadon, meg egy fenyőfának beöltözött kisfiút díszített fel :)

Nem tudom felsorolni az összes műsorszámot, egyik kedvesebb volt, mint a másik. Számomra a várva várt és a nap fénypontja a színjátszó csoport betlehemes előadása volt. Egyrészt ezen is bőgtem egy csomót - nem kell mondanom, ugye: megszületik a Kisded, akit pont karácsonyra várnak, ráadásul a kis Mária elénekelte a Csillag gyúlt a sötét égen című dalt neki... és akkor ne bőgjek? :) Másrészt viszont ez volt az én okos, ügyes nagyfiam első nyilvános furulyás szereplése. A furulyaszakkör előadásában nem volt benne, úgy tudom, úgy volt, hogy idén még nem is szerepel, hiszen csak szeptemberben kezdte a furulyatanulást. De ahogy fejlődik, amilyen ügyes - és ezt nem csak én mondom - egy-két hete kapott egy kottát, hogy tanulja meg az előadásra, így a betlehemesben mégiscsak szerepelt. 
 
 
Mondjam, milyen büszke voltam rá? :)
Aztán az énekkar még elénekelte a Piramistól az Ajándékot, és a hittanosoknak volt még egy kis hangulatos, gyertyás műsora, amit a végén közös énekkel fejeztek be. Jó bő egy óra volt a műsor. Az előtérben lehetett vásárolni mindenféle karácsonyi díszeket, képeslapokat, ezzel is támogatva az iskolát, vettünk is egy asztaldíszt, zöld gyertyával, ami a világon semmihez se illik, de úgy megtetszett és olyan egyedi volt! 
És hogy teljes legyen a karácsonyi hangulat: odafelé menet abban a pillanatban kezdett szállingózni a hó, amikor kiléptünk a kapun. Visszafelé már sötétben, pár milliméteres megmaradó hóban ilyen volt a templomnál:


Szóval nagyon szép délutánunk volt, nem véletlenül várta meg ezt még Csongor :)

2011. december 18., vasárnap

Tegnapi képek

Regő zongorázik apával:

Eszembe jutott, hogy van valahol egy kicsi, nagyjából Regő-méretű fürdőköpeny, még Marciról eltéve. Újabban nagyon ragaszkodik hozzá, hogy egyedül jön ki a kádból este, törölközik, bemegy a gyerekszobába és próbálkozik az öltözéssel. Ha hagyom egy ideig, akkor nincs vagy szinte nincs hiszti a pelenkázáson, öltözésen. Viszont kitaláltam, hogy jó lenne, ha addig is rászokna erre a köpenyre, hogy meg ne fázzon, előkerestem, kimostam-kivasaltam, és tegnap először hajlandó volt felvenni:

Marcistul-köpenyestül:

2011. december 17., szombat

Sportverseny

Marcinak ma Enyingen volt sportversenye, tizenketten mentek az iskolából, tök jó, hogy őt is beválasztották! Ez a verseny már tavaly is volt, játékos sportvetélkedő, Fejér megyei települések iskolásai vetélkednek, ott volt Szabadbattyán, Nádasdladány, Sárosd, természetesen Enying, és még biztos nem említett mindent Marci. Az egyetlen hátránya, hogy ugyanúgy korán kellett kelni, mint amikor iskolába megy, fél nyolckor indult a busz, és délután kettőkor ért haza. Mi meg este egy jó késői moziban voltunk, éjjel egy után kerültünk ágyba, hatkor keltem, nem voltam épp friss :)
De Marci jól kimozogta magát, nagyon élvezte a programot, hatodikak lettek a hét csapatból, de az jó, mert tavaly hetedikek :) Meg amúgy sem az számít, hanem a mozgás. A kötélhúzásnál léptek előrébb az idei versenyben. Marci elmesélte, hogy mindenféle váltóversenyek és sorversenyek voltak, meg floorball és foci. Éhesen, kellemesen elfáradtan ért haza. Én épp szundikáltam, amikor megjött - nem akartam előtte bealudni, de így sikerült :) - beengedtem, kicsit kifaggattam, aztán mondtam neki, hogy ha nem haragszik, még folytatnám az alvást, amíg Regő is hagyja. És nagyon jó fejek voltak, mert még egy órát ráhúztam, Regő is felébredt közben, de szépen eljátszottak, meg is dicsértem őket!

2011. december 15., csütörtök

Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Tudom, csapongok :) Egy terhességes bejegyzés, egy gyerekszáj, egy abszolút témájában ezekhez nem illő könyv. De ez az összevont blog előnye - legalábbis én előnynek tartom, remélem, az olvasók is.
Nos, mielőtt bárki meglepődne, hogy miket olvasok én a nagy szülésre hangolódás közben, megmagyarázom. Amikor a múlt héten az érzelmi hullámvasúton ültem és sokszor féltem meg bizonytalankodtam, elővettem több kismamás könyvemet is, és utánanéztem a szüléses részeknek. Ettől nem lettem se nyugodtabb, se felszabadultabb, viszont elegem lett abból, hogy csak ezen a témán pörgök, és keresni akartam valamit, amiben el lehet mélyedni, ami kikapcsol, és véletlenül sincs szó benne terhességről és szülésről. Arra gondolok eleget olvasás nélkül is :)
A Vörös Október ideális választás volt. Tom Clancytól már olvastam pár regényt - ezt is korábban - és érdemes a regényei alapján készült filmeket is megnézni. Izgalmasak, fordulatosak, mint ez is, amelyben az amerikai hírszerzés nagy szovjet tengeri megmozdulásra lesz figyelmes, hadihajók és tengeralattjárók tartanak tömegesen az amerikai partok felé. Vajon mi lehet ennek a célja, az oka, küszöbön áll a harmadik világháború kitörése?
A történet azért is érdekes, mert abszolút nem tűnik elrugaszkodottnak: ilyesmi simán megtörténhetett, talán meg is történt, teljesen hihető. A helyszíneket váltogatva íródott, hol egy szovjet tengeralattjárón vagyunk, hol egy amerikai hadihajón vagy egy brit repülőgép-anyahajón, esetleg a CIA főhadiszállásán, mindeközben emberi sorsokba, történetekbe is beleláthatunk, amitől az egész hadművelet személyes jelleget is kap. Vicces volt NST-re várva a nagy pocakos kismamák között olvasni :)

Humor

Regő a kis műanyag állatkáival játszik, pakolja be őket az oldalára fordított dobozukba, és sorolja a nevüket: elefánt, orrszarvú, gepárd, tehén... Aztán megkérdezi: Csonttollú madár hol van? Mondom neki, az a könyvben van, az állatok között nincs olyan. Még párszor megkérdezi, ugyanezt válaszolom. Egyszer csak azt mondja a dobozba nyúlva, huncut arccal:
 - Csonttollú madár itt van!
Kérdezem, igen, tényleg van olyan a dobozában? Mire ő:
 - Csak vicceltem! :)

Komment: nem vagyunk perverzek, Regő tud ennél jóval egyszerűbb állatneveket :D de a csonttollú madarat pl. megtanulta Marci állatos könyvéből. Felolvastam neki a rendes állatneveket, ő meg utána mondta. A fenti sztori tegnap volt, ma eljátszotta ugyanezt csigaforgató madárral és doboz helyett dömperrel :)

2011. december 14., szerda

Nyolc nap

Ezt tegnap kellett volna írnom, és akkor milyen jól hangzott volna, hogy már csak kilenc nap van hátra a kilenc hónapból :) De ma meg már csak nyolc.
Innen üzenem mindenkinek, hogy az, hogy harmadik terhesség, nem jelent a világon semmit. Nem ismerem fel jobban a jeleket vagy tüneteket, nincs határozottabb megérzésem semmiről, se a szülés időpontjáról, se semmiről. Ugyanúgy járkálok megnézni, hogy jaj nem a magzatvíz folyik-e, mintha első gyerek lenne, ugyanúgy gondolkodom, hogy ez most keményedés, jóslófájás, fájás vagy mi van? Ugyanúgy megijedek egy hascsikarástól, hogy jaj ha a vajúdás ilyen lesz, azt nagyon fogom utálni, pedig tudom, hogy nem olyan, és a második szülésem egyáltalán nem is volt régen.
Pláne, hogy nekem elég különbözőre sikerült a két szülésem - Marci 39+6-ra született, fájásokkal indult, egy órányira voltunk a kórháztól, az autóban már 2-3 percesek voltak, de a kórházban órákra leálltak és teljesen zárt voltam. Néhány órára magunkra hagytak, újraindult, majd amikor a magzatvíz elfolyt, onnantól bő négy órára megszületett Marci. Regőnél a szülés előtti napokban nem voltam jól, kiderült, hogy fertőzésem van, de a rá kapott gyógyszert csak egyszer tudtam használni, aznap éjjel megrepedt a magzatburok - akkor és azóta egyre erősebb meggyőződésem, hogy kizárólag a fertőzés miatt indult meg a szülés 37+4-re, mert meggyengült a burok. Nem akart ő még megszületni, a testem se akarta igazán, nagyon tudatosan kellett járkálással, koncentrálással fenntartanom a fájásokat. Marcinál megismertem azt az érzést, amikor jön a hullám, és át kell adnod magad, ha akarnál se tehetnél semmit - Regőnél viszont nekem kellett nagyon koncentrálni, akarni, a tolófájások is inkább erőből mentek, mint abból a bizonyos elsöprő érzésből. 
Most meg jól beijesztettek 35 hetesen, hogy vigyázzak magamra és egy hetet még bírjak ki - ehhez képest holnap már négyet fogok "kibírni". A szó nem megfelelő, mert én bírom, sőt imádom :) nyugis pillanatokban, amikor jól vagyok, kényelmesen érzem magam, szinte sajnálom, hogy most már napokon belül vége lesz. Persze aztán, amikor fáj a derekam, keményedik a hasam és úgy fordulok meg éjjel az ágyban, mint amikor egy uszályos teherhajó 80 tonna búzával fordulást végez a Tiszán (ami hajóskapitány nagypapám büszkesége volt) akkor meg alig várom a szülést. De nem sürgetem, jól vagyok, várom, köszönöm. :)

2011. december 13., kedd

Még két videó

...youtube-ról, mert nem ment a feltöltés, biztos túl nagyok. A mai próbálkozásból ezek a kedvenceim :) Az elsőn Regő mutatja, hogy mit gyurmáztunk, bár elég szófukar épp :)

A másodikon meg Marci furulyázna, de Regő közbeszól... :D és végül könyvet olvasnak együtt:

Marci sorozat

Na most jön az, amikor nem menekültök :) Marci tegnap bohóckodott a kamerának:







Ma meg furulyázik:
video

2011. december 12., hétfő

Háttér

Pénteken vagy talán szombaton a szép házikós hátterem fogta magát, és összeugrott egy kicsi képbe a blog közepére. Ha megnézem a barátaim blogjait, a legtöbbjével ugyanez történt, de van, amelyikkel nem, és nem tudom, mi a különbség, milyen beállítást kéne megváltoztatnom. Letöröltem a hátteret és hétvégén tiszta fehér voltam, de az már nagyon nem tetszett, viszont Ági szép hátterei közül egyet se tudtam rendesre megcsinálni... Így választottam egyet a blogger saját hátterei közül, de nem tetszik annyira, mint az a sok szép karácsonyos, amit például Ágitól vagy más háttérkészítőktől tudnék venni... Ha tud valaki segíteni, hogy lehet visszaállítani a háttérbeállításokat, kérem, írja meg!

U.I. a mostani pöttyöset most találtam egy külföldi oldalon... ez működik. Érdekes.

Hétvége

Adventben a harmadik, terhességben a harmincnyolcadik, ha jól számolok :) Mit is csináltunk? Még péntek este elmentünk moziba, mert csütörtökön volt a Szilveszter éjjel premierje, és gondoltam, hátha szülök, mielőbbre kéne betenni ezt az utolsó utáni mozizást. Nagyon jó volt, a film is, meg olyan felszabadító érzés volt, hogy ez is belefért :) Szombaton Péter eltűnt délelőttre titkos helyekre titkos célokkal, aminek eredményeképp a lenti fényképezőgéppel került elő :) Mi itthon elvoltunk Regővel, játszottunk, kicsit főztünk, kitakarítottuk a fürdőszobát. Délután mindenki pihent, mi ismerkedtünk a fényképezőgéppel, sokat nem tudtunk, mert kellett várni, amíg feltöltődik az akkumulátor, de azért kiolvastam a használati utasítását. Estefelé meg felkerekedtünk mindannyian, elvittük Pétert fodrászhoz, közben Regővel bevásároltunk, megvettünk mindent a bejglihez, a karácsonyi vacsorához, meg feltöltöttük a hűtőt, sőt, még mandulaolajat is kaptam a szüléshez. Egyre kevesebb az olyan dolog előttünk, amit még ki kell pipálni karácsonyig :) 
Minden nap terveztem, hogy ajándékokat csomagolok, de aztán a délutáni alvásidők meg az esték is mással teltek, úgyhogy ez a feladat még előttem van. Talán ma elkezdem... Mindenesetre a harmadik vasárnap bejglisütéssel kezdődött: amíg Péter a kertben dolgozott, fát hordott, lombot égetett, addig mi Regővel meggyúrtuk a tésztát, tényleg ügyesen segített, diót is darált. Reggeli meg diódarálás közben készültek az első fotók az új géppel:



A bejgli jó hosszú projekt volt, amíg a tészta kelt, megcsináltuk a töltelékeket, főztünk egy zöldbabfőzeléket gyorsan - komoly vasárnapi ebéd! - meg is ebédeltünk, Regő lefeküdt, és még egy kis pihenésre is jutott idő, aztán elkezdtem nyújtani, tölteni a tésztát, addigra Regő fel is ébredt, nagyon rövidet aludt most. Apa még pihent, úgyhogy Regővel suttogva beszélgettünk, nagyon aranyos volt :) A délután elment a bejgli megsütésével, utána rendrakással, pakolással, Regőnek viszonylag korai fektetéssel, nagyon felpörgött estére. Amikor elaludt, bementünk a városba, megnéztük az adventi vásár még nyitva levő részét. Elég viccesen közlekedtem, nem tökéletes az emésztésem pár napja, hogy szépen fogalmazzak, szóval Csongor mellett van pár felesleges dolog odabent, úgyhogy itt nyilallott, ott szúrt, de úgy éreztem, kifejezetten kell a mozgás. És vittük a masinát is. Biztos vagyok benne, hogy ha jól kiismerjük, még sokkal jobb képeket is sikerül majd készítenünk, de én már ezektől is olyan boldog vagyok :)



Az első képen az ügyes szemlélő felfedezhet engem is :) A Hiemer-házon ilyen szép színes fényfestés volt este :) A séta végén beültünk a kedvenc teázónkba, igyekeztem olyasmit inni, ami jót tesz, ez a tibeti vajas tea volt most, érdekes élmény volt :) A visszasétálás után már csak egy meleg zuhanyra és az ágyamra vágytam. 

Este kaptam egy sms-t: Marci az apjánál töltötte a hétvégét, és háromszor hányt... Nem tudják, miért, senki nem vírusos, nem evett rosszat, semmi magyarázat. Inkább hazahoznák holnap reggel, nem iskolába. Hát, reméltem, hogy tényleg nem vírus, mert az most annyira nem hiányzik ide se nekem, de Regőnek, Marika néninek, Kató néninek se. Jó lett volna, ha inkább még egy napot apjánál, apai nagymamájánál tud maradni, de erre nem volt mód, most jött haza délelőtt. Mi reggel NST-n voltunk, azt hittem, most milyen gyorsan végzünk, Péter is jött, és ment volna munkába. Én voltam az első, tíz perc alatt meg is voltam, Csongor szépen mozgott, minden rendben volt... aztán másfél órát vártunk egy orvosra, aki aláírta a görbét meg közölte, hogy ha rendszeres fájásaim vannak vagy elfolyik a magzatvíz, akkor menjek be. Téényleg? Ezért érdemes volt várni, kicsit idegesek voltunk. Itthon aztán Regő várt, és néhány órán belül megjött Marci is. Már jól van, még óvatosan adok neki enni, és edzésre még nem megy ma, de holnap már iskola.

Masina

Biztosan nagyon jó voltam, mert már szombaton jött nekem a Jézuska :) Ezt a fényképezőgépet kaptam Pétertől.
Igazából egy ilyen beruházás persze nem úgy működik, hogy én csak úgy kapom meglepetésül ajándékba, hanem megbeszéltük, hogy a szülésig kéne egy jobb gép, mert amit eddig használtam, az egy kicsi, olcsó, használtan vaterán vett gép, bár szerintem eddig elég tűrhető fotókat készítettem vele, de például pillanatokat képtelenség elkapni vele, nagyon hosszú ideig méri be a fényt meg a beállításokat, sokáig exponál, nem is fér rá sok kép, videót 15 másodpercet tud hang nélkül... Szóval azt megbeszéltük, hogy kell majd egy gép, és hónapok óta nézegettük a lehetőségeket, de a műszaki része, az ár-érték aránya Péterre volt bízva, a konkrét típus nekem meglepetés volt, meg hát azért mégiscsak én kaptam karácsonyra :) És azért már most, hogy szülésig azért megtanulni is legyen kis időnk, mert van mit tanulni rajta, az biztos! Már folyamatban :)
Szóval, innentől nem menekültök tőle, hogy színes szélesvásznú képeket lássatok az összes gyerekeinkről, a programjainkról, sőt videókat hanggal szintén az összes gyerekeinkről, és amit régen szerettem volna már: Marciról, ahogy furulyázik :)