Tali volt nálunk

Ezt a programunkat meg majdnem kihagytam a beszámolók sorából, pedig de jó volt! A hagyományos Dorka-Emi tali helyszíne ezúttal a mi házunk és kertünk volt, csak sajnos Dorka nélkül :( Mindenféle nehézségek jöttek közbe neki, még előző este is az utolsó percig vacillált, hogy beleférünk-e, de végülis sajnos nem jöttek. Így "csak" hat fiút eresztettünk össze :)

Emi már búcsúzkodik :( de ha minden igaz, még egyszer találkozunk náluk is, mielőtt elmennek. De addig is szuper búcsúajándék-játékokat hoztak a fiúknak, mindegyik nagyon örül a magáénak, Marci hurcolja magával mindenfelé, ráadásul együtt is tudnak játszani Regő társasával, bár Csongor kirakójának még inkább Regő örül :) Én meg paleos receptkönyvet kaptam, ami nagyon jól jön, Emi a kendőt, és tisztára meg voltunk hatódva...

A gyerekeket viszont nem izgatta semmi ilyesmi, ahogy ideértek, a homokozóban kötött ki a legtöbbje, teljesen automatikusan mentek együtt, jó volt látni. A legjobban Marcipán és Regő jöttek ki, a két négyéves akkor is elmélyülten játszott együtt, amikor a nagyobbak meg a kisebbek már otthagyták őket.

Öten egy homokozóban, és még Csongor is ott volt valahol a közelben :)

Szép négyévesek :)

Gyakorlatilag délig a kertben voltunk, illetve átfedéssel itt-ott, mert ebédelni úgyse tudtunk volna ennyien egyszerre.  Az eleje elkezdte, aztán szépen, sorban ebédeltünk :) Az alvással én úgy voltam, hogy megpróbálom elaltatni legalább Csongort, de ha nem alszik a nagy nyüzsgés közepette, akkor sincs semmi, legyünk lazák. Még egy mesét is betettünk a nagyobbaknak ebéd után, hátha addig ők is pihennek, a kicsik meg elalszanak, de nem aludtak, úgyhogy le is kapcsoltuk a filmet, és játszottunk a benti játékokkal, meg azokkal, amiket most kaptak. Aztán kiszivárogtunk megint. Bucinak nagyon tetszett a labda meg a kutya, úgyhogy sokat ment a kertnek arra a részére, mi meg Csongorral utána, hogy Emivel is tudjunk beszélgetni. Aztán elaludt a babakocsiban, és utána volt egy olyan időszak, hogy  Dani, Marcipán, Regő, Csongor homokoztak, én Marcival az új társasával játszottam pokrócon a földön, Emi meg mellettünk ült a hintán, és még beszélgetni is tudtunk, tiszta relax volt. Előzőleg, amikor mondta, hogy de jó lesz majd nálunk a kertben, kis nyugalom, meg minden, én jót vigyorogtam rajta: aha, hat gyerek mellett nyugalom? Most fel is emlegettem, hogy nahát, tényleg itt relaxálunk, nem hittem volna.

Aztán később felélénkült a helyzet, kitalálták azt a játékot, hogy Marci feldobálja vagy rúgja a teraszra a labdákat, a kisebbek meg fent szaladgálnak és visszadobálják neki, ez kisebb létszámmal azóta is nagy sikernek örvend itthon :) 

A homokban meg olyan fülig sárosak lettek, hogy mielőtt hazaindultak volna, közös fürdőzés is következett. Ez már tavaly is így volt, emlékszem :) Hát ha egyszer jó a buli... :)

És aztán hazaindultak, és nekem összeszorult a szívem: ez az út már Angliába vezet, és ki tudja, mikor lesz megint tali velük (és Dorkáékkal) a Pöttyös-farmon...

Állatkertben jártunk

És megnéztük a kiselefántot és a kisoroszlánokat is :) Most csak a két kicsivel mentem, mert Marcinak már csak egy igazolható napja van, és azért még egy hónap visszavan az iskolából, akármi is történhet. Nem örült persze, de volt már sokszor állatkertben, és ő sose volt olyan állatbolond, mint Regő, szóval azért megértette. Apja érte ment délben az iskolához, velük töltötte a hétvégét, mi meg hoztunk neki valamit az állatkerti ajándékboltból :)

Emiékkel és Lináékkal találkoztunk az állatkertben, Linával ha jól számolom, majd' három éve nem futottunk össze személyesen... hogy elrepült ez az idő! Ennek arányában jól megnőttek a gyerekek, Csongorral meg még nem is találkoztak.

Az állatkertezés nagyon jó volt, én alapból is mindig élvezem, most meg a gyerekekkel se volt gond. Regő is olyan ügyes, önálló kezd lenni. Elindultunk a pálmaház felé, megnéztük az Ausztrália házat, a tevéket, a kengurukat, a sisakos kazuárt és a pávát, akivel Regő szóban és testbeszéddel is közölte, hogy "nyisd szét a farkadat a kedvemért" :) szépen jött velünk, amerre kellett, persze mindig volt alku is, hogy ki merre mit szeretne. Egyedül bement az állatsimogatóba, kecskék között ő már rutinos :)

Csongor jól elvolt a babakocsiban, aztán ahogy közeledett a dél, javasoltam, hogy keressük meg a kis játszóteret, az árnyas is, a gyerekeket is szabadjára lehet engedni, még Csongor is szaladgálhat egyet, és ehetünk is. Mindenkinek vittem ebédet dobozban, igaz, hogy Csongor inkább csak a nassolnivalókból kért, de Regő ügyesen evett halrudacskát a homokozó szélén ülve. Csongor kimozogta magát, jóllakott, játék és evés után még fagyiztunk egyet, és beálltunk fókashow-t nézni, ő meg pont a kezdés előtt elaludt a babakocsiban. A show is nagyon jó volt, sose láttam még ilyet, mindenkinek tetszett :)

Emiéknek nem sokkal ez után sajnos menniük kellett, Lináékkal még megnéztük az állatkert másik felét is, akkor láttuk a híres kölyköket is, Ashát és a négy kisoroszlánt. Aztán felébredt Csongor, lassan lehetett érezni, hogy nyűgösség, fáradtság lesz, úgyhogy mi is elindultunk haza. 

Képekkel nem nagyon merek küzdeni - nem a blogger hibája, hanem valahogy a számítógépem és a blogger kombinációja, mert facebookra simán felmennek a képek, itt meg iszonyú lassan, egyesével-kettesével és rémes winchesterfelpörgés mellett... Viszont itt egy link, mert picasára is könnyedén felmennek :)

Hagyományos Dorka-Emi tali

Hű, ez is már majdnem két hete volt... Pótolok, pótolok...

Szóval, most már hagyomány, hogy minden évszakban találkozunk egyszer Dorkával és Emivel, felváltva valamelyikünknél: ősszel Emiéknél voltunk, a tél kimaradt, nem sikerült összehozni, hol ez volt beteg, hol az, hol az időjárás... de tavasszal végre sikerült eljutnunk Dorkáékhoz. Marci is kapott egy nap kimenőt erre az alkalomra, végülis azért van a három nap, amit a szülő igazolhat, nem? :) A tali előtt még ikeában is voltunk, vettünk pár apróságot, de olyan gyorsan, hogy egy óra múlva már meg is érkeztünk Dorkáékhoz.

A nappalijukba benézve először némi önváddal állapítottam meg, hogy de rossz, én nem vagyok ennyire gyerekbarát szülő. Ott ugyanis van minden: trambulin, felfújható álló bokszzsák, benti csúszda, nagy labda és minden, mi szem-szájnak ingere. Én meg rögtön arra gondoltam, én bizony nem bírnám, amit a fiaim ezekkel művelnének a nappaliban. Aztán nagyjából kiderült, hogy azt Dorka se :) csakhogy az ő két tündér kislányának eszébe se jutnak olyan ötletek, ami az én három fiamnak - és akkor el lehet képzelni, hogy hozzávéve Emi három fiát, milyen buli volt a nappaliban :) Ebéd után Marci kérésére Dorka wii-jét is kipróbáltuk, és még arra is találtunk alkalmat, hogy Emit picit kötni tanítsam. A továbbiakban pedig nálam többet mondanak a képek :)
(Pillanatnyilag nem támogat a blogger a képfeltöltésben, de ígérem, ezt is pótolni fogom :) )

Marcipán sünit kapott, olyan aranyos vele :)

Barnabi meg mindjárt megtanul páros lábbal ugrálni

Babaebéd

Sorbanállás a csúszdánál :)

Fáradt Csongor

Azt hiszem, a legtöbb gyerek egy képen, Csongort és Rozkát  nem látom csak :)

Emi és a fiúk, Dorka és a lányok, meg mi

Még a szünetről... Keddi programunk volt a tali Emiéknél. Én kértem, hogy az őszi szünetben legyen, mert akkor Marcit is gond nélkül tudom vinni. Dorkáéknak is jó volt, mindenkinek jó volt, én jöttem rá az utolsó pillanatban, hogy de hiszen Marci keddenként lovagolni jár, nem tudom, azt érinti-e az őszi szünet, de mivel ennek semmi köze az iskolához, nem kéne, hogy érintse. Időjárás és október 23. miatt kétszer is kimaradt a lovaglás, már nagyon szeretett volna menni, úgyhogy végül is abban állapodtunk meg, hogy aznap lesz, de fél ötre haza kell, hogy érjünk. Sebaj, majd jó korán elindulunk... na igen, indultunk volna, és tényleg már előző nap nekikészültem, mégis egy órát csúsztunk az eredeti tervhez képest. Azért még dél előtt odaértünk, Dorkáék már ott voltak. Rozka hatalmasat nőtt a nyár óta, illetve nem is az tűnt fel, hogy termetre mennyit nőtt, hanem olyan nagylányos lett attól, hogy jár és kezd beszélni. Érdekes volt megfigyelni a fiúk és a lányok közti különbséget (persze lehet, hogy csak egyéniségbeli és nemtől független ez a különbség, de én egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy igenis van eredendő különbség a kisfiúk és kislányok temperamentuma, habitusa között). Emivel nekünk ugye van összesen hat fiunk, Dorka pedig volt olyan bátor, hogy el merte hozni közéjük a két kislányát. A hat fiúból kettő, Barnabi és Csongor elég kicsik még ahhoz, hogy ne vegyenek részt hangos és eleven tombolásban, de a maradék négyet is elég volt megfékezni, miközben Sára és Róza az egyik épp csendes sarokból a másikba bújtak szép nyugodtan eljátszani.

A nagyfiúknak szabad volt a hálószobában, matracon birkózni, de persze ebben sem ismertek mértéket - amiben az én Marcim élen járt - úgyhogy leállítottuk a birkózást, amire válaszul Marci teljesen hisztis és duzzogós lett: unatkozik, és én nem engedem, hogy birkózzanak. Mondanom sem kell, három fiú játszótárs, esetleg két kisbaba és két kislány is rendelkezésre állt, valamint nem is egy szobányi játék építő, kirakó, vonat, autó, legó és társas, de azokkal egyikkel sem volt kedve játszani. Hiába mondtam, hogy nézze meg, válasszon, kérdezze meg Danit... nem. Érdekes módon Regő sokkal inkább megtalálta azt, ami érdekelte, természetesen az állatokat, a különféle járműveket, kirakót, és nagyon tetszett neki a játékkonyha, sokat és ügyesen főztek Marcipánnal.

Végül aztán én kértem meg Danit, hogy mutasson valami jó játékot, és kiválasztottam egy golyópályát, amiről úgy gondoltam, hogy Marcinak is tetszene - igazam lett, onnantól egy ideig el tudtak játszani szépen, békésen. És persze Marci nagyon jól érezte magát és nem akart hazajönni, csak a lovaglással lehetett elcsábítani :)

Ezen csak négy gyerek van egyszerre, viszont itt vannak a lányok is :)

Marci és Marcipán furulyázni tanítják Emit, aki a képen nem látszik :)

Csíkosak, egyidősek, aranyosak :)

Ezen már öt gyerek és két felnőtt :)

Barnabi dob, én pedig elkapom... a pillanatot :)

Mindjárt kúszóverseny lesz

Úgy értünk haza, hogy fél ötkor pontosan megálltunk a lovardánál, közben hazajönni már nem volt idő. Hideg volt, a kicsik éhesek, fáradtak és fázósak, nem volt könnyű kivárni Marci lovaglását, aki egyébként nagyon ügyes volt. De azért kivártuk, hála Csongor türelmének, Regő lószeretetének és egy kis fahéjas mandulának. Aztán pedig irány haza a sötétben, vacsi, fürdés és korai lefekvés volt, senki nem tiltakozott. Köszönjük a talit, Emi, találkozunk legközelebb Dorkáéknál!

Dorka, Emi és hat gyerek

Ez meg a csütörtöki napunk, amire már kedden-szerdán készültem: tali, ami nem is nagy létszámú, hiszen csak két vendégem jött fejenként két gyerekkel, így volt hat gyerekünk: Regő, Marcipán és Sára a majdnemháromévesek, Rozka tízhónapos, Barnabi (Buci) és Csongor pedig félévesek. Lehetett volna nyolc gyerek, ha Emi hozza Danit is, és Marci itthon van, de így is épp elég mozgalmas volt :)

Reggel sikerült végigtakarítanom gyorsan a lakást - féltem előtte, hogy a megelőző sok program miatt szégyenben maradok - aztán késő délelőtt majdnem egyszerre megérkeztek. Nagyon jó volt újra látni őket, Dorkával tavaly nyár elején találkoztunk utoljára Fonyódon, amikor Rozka és Csongor is pocakban voltak még, Emivel is tavaly májusban. Volt hinta, homokozás, buborékfújás, ebéd, a kicsiknek aludni is sikerült, kis játék bent, aztán újra kint, medencéztek is, remélem, tényleg mindenki jól érezte magát :)

Először ezt muszáj megmutatnom :)

Aztán egy válogatás, a teljesség igénye nélkül:

Mert rólunk olyan ritkán készül... De csak véletlenül került ez az elejére.

Regő Rozkát simogat :)

Senki se a saját babájával :)

Egy szép Emiről és a két kisebbikről

Csongor és Buci beszélgetnek

Sára és Marcipán nagyon jót pancsoltak, Regő velük sem mert egyelőre medencézni

Olyan szép kislány :)

További képek láthatók még itt és itt. Köszönöm, hogy eljöttetek, gyertek máskor is!