Paleolit

Úgy néz ki, fokozatosan átállunk a paleolit táplálkozásra. Nem, nem azért, mert az ősember miket evett és milyen jó volt neki :) Hanem azért, mert amikor Péter csinálta az egyhetes kéthetes diétát, ésszerű ütemben ledobott húsz kilót, és sokkal jobban érezte magát, energikusabb is volt. Az a diéta pedig nem áll messze ettől: alapja a hús és a tojás sok zöldséggel, salátával, időnként főtt, párolt zöldséggel, gyümölccsel, de csak kevés tejterméket és gabonát tartalmaz. A paleolit diéta részben szűkíti, részben tágítja a lehetőségek körét, hiszen abban semmi tejtermék, gabonaféle és burgonya sincs, viszont mégse egy olyan kötött étrend, mint az egyhetes kéthetes volt. 

Gombamód szaporodnak az ismerőseink között azok, akiknél inzulinrezisztanciát diagnosztizálnak, úgy tűnik, ez mára népbetegség lett. Ennek is az egyik kezelési, megelőzési módja éppen ez a diéta. Hát, lássuk, próbáljuk ki. Én is szeretnék vele tartani, mert bár nekem nincsenek tüneteim, de annyi jót hallottam azoktól, akik már csinálják: energikusabbak lesznek, kifejezetten kívánják a testmozgást, az emésztésük pedig szuper. Ki tudja, lehet, hogy segítene a térdem állapotán vagy az epekövemen? És persze nem kéne kétfelé főzni. A gyerekeket viszont nem akarom megfosztani a gabonától és a tejterméktől, az a tervem, hogy én paleolit módon fogok főzni, és a többi étkezésre kaphatnak ilyesmit. Meg azt is meglátjuk, hogy nekünk hogy megy.

Mindenesetre hoztam pár receptet az elmúlt napokból, amik már erre odafigyelve készültek Péternek és magamnak:

Tojásos karfiol (2 személyre)

Eddig az egyetlen elkészítési mód, ahogy szeretem a karfiolt :) De majd még keresek másikat is. A bacon nem muszáj a receptbe, korábban anélkül készítettem, de most éppen volt itthon. Tehát a hozzávalók:

1 fej karfiol

4 szelet bacon

3 tojás

só, bors, citromlé, ízlés szerinti zöldfűszer

olaj (legjobb a hidegen sajtolt)

A karfiolt megmossuk, rózsáira szedjük és sós, citromleves vízben roppanósra, nem puhára főzzük. A bacont felaprítjuk, kis olajon kisütjük. Rátesszük a lecsepegtetett karfiolt, kicsit pirítjuk, sózzuk, borsozzuk, kis citromlével ízesítjük. Három tojást felverünk és a karfiolra öntjük, majd folyamatosan kevergetve megsütjük. Friss zöldségekkel fogyasztjuk.

Almás zellersaláta (2 személyre)

2 zellergumó

2 alma

1 kis fej lilahagyma

1 szál újhagyma

bors, citromlé

A zellert és az almát megtisztítjuk. A zellert kis, az almát nagy lyukú reszelőn lereszeljük és összekeverjük. Borsozzuk, kis citromlével ízesítjük, belekarikázzuk a hagymákat és összekeverjük. Ízlés szerint zöldfűszerekkel lehet ízesíteni, nekem elég intenzív volt az íze így is. Péter ezt vitte ma ebédre, és a munkahelyén szerez hozzá valamilyen húst.

Pulykahússal töltött kelbatyuk

1 fej kelkáposzta

25 dkg darált pulykacomb

1 kis fej vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

3 tojás

néhány ek. zabpehelyliszt

só, bors, pirospaprika

Itt az adagokkal kicsit gondban vagyok, 12 batyura terveztem, aztán 9 lett, mert a töltelék nem lett elég, de ez nagyon függ a levelek méretétől is. És hogy a 9 batyu most két adag vagy három... ki tudja, még nem ettük meg, majd kiderül :) Lehetett volna fél kiló húsból csinálni, és akkor még marad anyag külön kisütendő gombócokra. A zabpehelyliszt pedig a kompromisszum, elvileg a paleolit diétában semmilyen gabonát nem használnak, de a zabot alacsony glikémiás indexe miatt elfogadják, van, aki használja, van, aki nem, én most kezdőként még igen.

Tehát, a kelkáposztáról leszedjük a szép nagy külső leveleit, jól megmossuk és egy nagy lábos vízben felforraljuk, de gyorsan elzárjuk, nem főzzük. Lecsepegtetjük és kiterítjük. Ezalatt a összekeverjük a húst az apróra vágott hagymákkal, a fűszerekkel, a tojással. A káposztafej belső, keményebb maradékából amennyit a hús kényelmesen felvesz, apróra vágunk és hozzáadjuk, nekem a kis fej fele volt ez. Kicsit meg is lehet botmixerezni, úgy jobban összeáll, és végül néhány evőkanál zabpehelyliszttel sűrítjük. Nem kell kifejezetten olyan állagúra, mint a fasírt, nem kell formázhatónak lennie. (Kivéve, ha marad a töltés után, és gombócokat akarunk sütni belőle.)

Szóval ha megvan a töltelék, a kiterített kellevelek közepére annyit halmozunk, hogy kényelmesen be lehessen hajtogatni rá mind a négy oldalról a levelet. Fölül fogpiszkálókkal vagy hústűkkel rögzítjük a batyukat, egy vékonyan kiolajozott tepsibe tesszük őket, és mehetnek a sütőbe.

Ha maradt még töltelék, kis zabpehelyliszttel lehet formázhatóvá tenni és olajban gombócokat sütni belőle. Köretnek ehhez is mehet bármilyen saláta. Nem paleolit étkezésben a töltelék mehet hagyományosan zsemlemorzsával, köretnek rizst ajánlanék :) De készítettem már hajdinával is, ahhoz nem is kell köret, kis tejföl a tetejére, és nagyon finom.

A csütörtöki krémes

Pár hete már él a hagyomány, hogy minden csütörtökön sütünk valamit Marcival, lehetőleg olyat, amit gyúrni kell. Eddig nem nagyon blogoltam őket, általában nem olyan nagy számok, bár szépek és finomak voltak, de egy az egyben egy linken található receptből készültek, olyat meg mindenki tud. Most viszont házi krémes készült, amit három helyről ollóztam össze, két könyvből és a desszert.eu honlapról. Nem olyan lett, mint a bolti, de finom, és nem is ronda, úgyhogy közkinccsé teszem.

Hozzávalók:

A tésztához:
30 deka liszt
18 deka vaj vagy margarin (nekem 10 deka vaj és 8 deka margarin volt)
1 tojás
1 ek. ecet
120 ml tejföl
egy csipet só

A lisztet elmorzsoljuk a zsiradékkal, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót és összegyúrjuk. Még egy pici liszttel megszórjuk a külsejét, és egy-két órán át pihentetjük hűtőben - pont, amíg a nagyfiunk fociedzésre megy. Utána kettéosztjuk, két lapot nyújtunk belőle, és egy tepsi hátán, sütőpapíron 160 fokon kb. 20-20 perc alatt egymás után megsütjük őket. Praktikus előtte megszurkálni, hogy ne hólyagosodjon.

A krémhez:
6 tojás
10 deka (vaníliás) porcukor
5 deka liszt
4 dl tej
4 ek. kristálycukor 
1 zacskó Bourbon vaníliás cukor

A tojások sárgáját a porcukorral habosra verjük, közben apránként hozzáadjuk a lisztet, majd egy kevés tejjel lazítjuk, és átöntjük egy lábasba. Lassú tűzön kevergetjük, hozzáadjuk a maradék tejet is, és sűrűre, krémszerűre főzzük, ha kell, botmixerrel keverjük simára. Közben a tojásfehérjét a kristálycukorral kemény habbá verjük. A krémet félrehúzzuk a tűzről, óvatosan beledolgozzuk a habot és a vaníliás cukrot, és visszatéve még 2-3 percig főzzük. Az egyik tésztalapot tálcára tesszük, rákenjük a krémet. A másik lapot felvágjuk annyi négyzetre, ahány darab krémest szeretnénk, és ezeket helyezzük a krém tetejére.

A tálcát betesszük megint a hűtőbe, és megvárjuk, míg kihűl a krém, majd a négyzetek mentén felvágjuk. Ez a mennyiség elvileg 24 darabra elegendő, gyakorlatilag úgy, hogy a széleket kihagytam, nekem 15 darab normál, krémes méretű krémesem lett. Az ötlet, a mérések és a kivitelezés eleje is Marcit dicséri.

A máglya, a zoknik meg a csontváz

Régen írtam már gasztronómiait, mert hát nem főzök-sütök mostanság különöseket, a legutóbb Limara spanyol briósát emlegettem, azt hiszem, de akkor csak linkeltem a receptet, mert hát azok Limara tollai, én nem ékeskedem velük. A mai ebéd sem különlegesség, viszont abból a szempontból mégis, hogy a levest is, a második fogást is most készítettem életemben először, és milyen kár volt! Fokhagymalevesről és máglyarakásról van szó, az előbbiért köszönet Kincsőnek, az utóbbiért pedig anyukámnak :) Recepteket is írok, mert elhatároztam :)

Tehát a fokhagymaleves. Nagyon egyszerű, kell hozzá:

1-1.5 fej fokhagyma (az enyémek jó nagy fejek voltak hatalmas, duci gerezdekkel, nagyon intenzív íze lett)

olaj

liszt

tejföl és/vagy főzőtejszín

só, bors

leveskocka vagy fűszerek ízlés szerint, én vegamixszel fűszereztem.

A fokhagymát fokhagymanyomón átnyomom, hű de meglepő :) és olívaolajon kicsit megpirítom. Rászórok egy-két evőkanál lisztet, és hozzáadom a tejfölt vagy tejszínt (én mindkettőt használtam), elkeverem és felöntöm vízzel. Fűszerezem, felforralom és tulajdonképpen kész. Én elkevertem botmixerrel, mert a liszt a tejfélével csomósodott, és levesbetétnek napraforgómagot kevertem bele. A fokhagyma nagyon egészséges, főleg ilyenkor télen, és természetes antibiotikum!

A máglyarakás is  jóval egyszerűbb, mint gondoltam, nem is tudom, miért nem csináltam mostanáig, pedig hogy szeretem! Ennek a receptje:

5 db tegnapi zsemle

fél l tej

3 alma

3 tojás

6 ek. cukor

15 dg darált dió

1 citrom héja

maréknyi mazsola

2 ek. baracklekvár

A tojások sárgáját 3 ek. cukorral habosra verem. A tejet felforralom, és amikor langyosra hűlt, a cukros tojáshoz keverem. Egy jénai tálat kikenek vajjal, megszórom zsemlemorzsával is. A zsemléket felszeletelem és a cukros, tojásos tejbe mártogatva leteszek egy réteget a tál aljára. Erre jön egy réteg almaszelet, majd megszórom a maradék cukorral, citromhéjjal és mazsolával elkevert dióval, és így rétegezem, a tetejére zsemle kerüljön. Betolom a sütőbe - hőfokot nem tudok, én hideg sütőben kezdtem, fokozatosan melegítve. Amikor kezd illata lenni, átsülni, akkor habbá verem a három tojás fehérjét, a keverés vége felé hozzáteszem a lekvárt is, rákenem a rakás tetejére, és készre sütöm. Ez volt tegnap az ebéd - ilyenkor látszik meg, hogy félbemarad a blogbejegyzés, mert tegnap már nem volt energiám félkézzel pötyögni :).

No, a zoknikról meg a csontvázról mégis majd egy következőben. Most inkább még annyit, hogy a máglyarakás előkészítése közben nagyon jó kis minőségi időt töltöttem Marcival :)

Mézeskalács

Megfogadtam magamban pár hete, hogy ha betöltöm a 37. hetet, akkor sütünk mézeskalácsot :) Addig nem mertem, mégiscsak egy fárasztó tevékenység, meg ne szüljek már miatta. Most már mosolygok magamon, de nem tudom, biztos lehetett volna úgy is. Mindenesetre tegnap 37+1, begyúrtuk a tésztát, ma 37+2, és mindjárt sül az utolsó tepsi. A recept a jól bevált ságvári: ott minden advent előtt közös mézeskalácssütés van, az asszonyok viszik az előre meggyúrt tésztát, és zene mellett együtt szaggatják, díszítik, sütik, erről írtam is tavaly. Mi is részt szoktunk venni, de az a kalács ott marad, és itthon újra sütjük saját tésztából. Idén viszont nem is mentünk, úgyhogy erre az adventre egy, itthoni mézessütés jut.

Akkor a recept:

1 kg liszt

2,5-3 dl méz

4 dl porcukor

1 cs mézeskalács fűszerkeverék

fahéj ízlés szerint, én tettem még bele pluszban szerecsendiót is

1 citrom reszelt héja

3 tojás

10 dkg margarin

1 csipet só

2 kávéskanál szódabikarbóna

Ezeket jól összegyúrjuk, gombóccá formázzuk, és folpackba vagy nejlonba csomagolva egy éjszakát pihentetjük a hűtőben. Másnap jól átgyúrjuk, hogy megpuhuljon, és legalább két részre osztjuk. Kinyújtjuk, kiszúrókkal formázzuk, díszítjük (vagy nem, nekem nincs mindig türelmem az összeset díszíteni). Alacsony hőfokon sütöm, a többedik tepsinél még vissza is veszem, mert hamar sül és keményedik. 

A segítés most nem ment olyan zökkenőmentesen, mint szokott, pedig Marci tegnap azt mondta, az összes sütés közül ez a kedvence. Úgy kezdtük, hogy a fiúk kimentek a kertbe levegőzni, mozogni, én betettem egy karácsonyi zenét, gyújtottam egy gyertyát, és kezdtem a tészta átgyúrását, kinyújtását. Azt beszéltük meg, hogy kiszaggatok annyit, amennyi elfér, aztán szólok nekik, és bejönnek dísziteni. Még valamivel előbb is bejöttek, de Regő elég hisztis volt, bár rögtön jött lelkesen, hogy segít, csak aztán Marcival kezdett veszekedni, miszerint "Marci te nem, menjél onnan!". Aztán elkezdte enni a nyers tésztát, Marci meg megsértődött, mert megkértem, hogy ő ne egye... de végül csak kialakult valahogy egy munkamegosztás, amelyben Regő díszitett:

Marci nyújtott és szaggatott, de mire odaértem fotózni, Regő már ott volt, követelte, hogy Marci, te ne! és kihoztuk a kis játék sodrófát is, amit ugyan nem akartam használni, mert gyurmás, de mindent a karácsonyi béke érdekében:

Aztán gyúrnak, formáznak is:

Végül már nem is számoltam a tepsiket, szokás szerint rengeteg mézes lett, és most egy se égett meg. Viszont kidobom a sütőpapíromat, semmire se jó, csak tapad a tészta fenekére, az első tepsinél tettem vele még egy kísérletet, aztán hagytam is. A fiúk közben elunták a mókát, és elmentek golyópályázni, úgyhogy egyedül fejeztem be, így a legtöbbje nincs díszítve, de én nem is ragaszkodom hozzá, natúran is szép és főleg finom. A végeredményt nem is fotóztam, a legnagyobb sütisdobozom púposan tele van, már nem maradunk desszert nélkül karácsonykor :)

Vajas kifli

Marci egyik iskolatársának anyukája mesélt az isteni vajas kiflijéről, és megihletett, úgyhogy még akkor el is kértem tőle a receptet, de csak most jött el az idő, hogy meg is süssem. Úgy éreztem, egyszerűbb számomra ez, mint elmenni a boltba kifliért :) Mondjuk Marika néni ma a lakásból a postaládáig sem engedett ki, olyan csúszós, páralefagyásos idő volt itt, úgyhogy akár rá is foghatom. Viszont a kifli tényleg megérte.

A recept:

60 deka liszt

4 dl tej

3 deka élesztő

1-1,5 ek. cukor

5 deka vaj (nem margarin!)

1 ek. só

kenéshez egy tojás

A sütőt előmelegítjük 200 fokra, a munkát pedig a gyerekekre bízzuk :) 

Na jó, az élesztő felfuttatásában a szülők is segíthetnek. Szóval a tejet felmelegítjük, a cukorral felfuttatjuk benne az élesztőt, hozzáadjuk a liszthez, aztán a sót is, a vajat pedig megolvasztva, gyúrás közben, apránként adagoljuk hozzá. Összegyúrjuk, öt percig dagasztjuk, külön keleszteni nem kell. Attól függően, hogy hány és mekkora kiflit szeretnénk, 3-4 bucira osztjuk, én négyre osztottam. Regő mutatja a gombócot a tálban, ez már az utolsó:

A bucikat egyesével kerekre nyújtjuk, majd megint csak a kívánt mennyiségtől, mérettől függően 4-6-8 körcikkre vágjuk. Én a hatot bonyolultnak találtam, nyolccal kezdtem, azt kicsinyelltem, így a többit négyre vágtam. Azaz hol én, hol Marci, Regő nyújtani és lisztezni segített :)

A háromszögeket a szélesebb végüknél feltekerjük. Ebben a lépésben lehet akár édesen, akár sósan ízlés szerint tölteni, én egyelőre a natúr, illetve kívülről sózott változatot választottam, ha máskor is sütök, lesz töltött is. Feltekerés után kifliformára kanyarítjuk, és vajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsiben tíz percet pihentetjük. Megkenjük egész tojással, ekkor lehet sót, köménymagot, szezámmagot, ízlés szerint bármit szórni rá, és a sütőben 10-15 perc alatt megsütjük.

A végeredmény, főleg frissen és melegen, nagyon ízlett mindenkinek, kívül ropogós, belül foszlós, tényleg isteni!

Ezek a nagyobbak, a négybe vágott buciból készültek, sülés közben dagadnak, nőnek. A picik a tál alján vannak :)

Utána még begyúrtuk a mézestésztát is Marcival, az a holnapi program lesz :)

Elmaradt receptek

Le akartam írni a névnapi sütik receptjét, most pótolom. Fotó az alábbi, képes bejegyzésben látható :)

A tésztalibát tavaly találtam Mohánál, nem is írom le külön, csak linkelem, hiszen változtatás nélkül, teljesen az ő receptje alapján csinálom. A különbség annyi, hogy nem sablon alapján, kézzel formázgatom őket, hanem kiszúróval, a kelt tésztás receptből. Aztán amikor egy tepsinyi, nekem 20 db kis liba kész, a maradék tésztát háromfelé osztom és megfonom egy kis kalácsnak. Finom, enyhén édes kalácsot kapok.

A másik pedig az eredetileg meggyes, nálam cseresznyés muffin, az A legfinomabb muffinok c. könyvemből:

Hozzávalók 12 darabhoz:

25 dkg finomliszt

2,5 tk. sütőpor

1 csipet só

1 üveg (fél kg) meggybefőtt (vagy cseresznye, magozva)

12,5 dkg vaj vagy margarin

10 dkg barna cukor

2 cs vaníliás cukor

2 tojás

15 dkg tejföl vagy joghurt

4 ek. cseresznyepálinka (esetemben a befőtt leve)

vaj és liszt a forma kikenéséhez, vagy muffinpapírok

2 dl habtejszín

A sütőt előmelegítjük 180 fokra, a muffinformát kikenjük vagy kibéleljük muffinpapírokkal. A meggyet leszűrjük, a levét felfogjuk.

A lisztet elkeverjük a sütőporral és a sóval. A vajat kicsit megolvasztjuk, ne legyen folyékony, csak puha. Habosra keverjük a barna cukorral és egy csomag vaníliás cukorral, majd hozzáadjuk a tojásokat. A cseresznyepálinkát (levet)  elkeverjük a tejföllel vagy joghurttal, és ezt is hozzákeverjük. Félreteszünk négy evőkanál meggyet, a többit a masszába forgatjuk, majd a végén fakanállal hozzáadjuk a lisztes keveréket is. Nem kell sokáig keverni, csak amíg egynemű lesz, de ne kerüljön bele túl sok levegő. 

A tésztát egyenletesen elosztjuk a muffinforma mélyedéseiben. 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük. A formában pihentetjük néhány percig, majd kivesszük, és meglocsoljuk még egy kis pálinkával/lével. A tejszínt a vaníliás cukorral habbá verjük, és a muffint tejszínhabbal és a félretett meggyszemekkel tálaljuk.

Mai ebédünk

Olyan régen főztem már egy kicsit :) Ma reggel még nem gondoltam úgy, hogy valami különlegeset szeretnék. Abban biztos voltam, hogy sütőtökleves lesz, másodikra csak valami egyszerű tésztát terveztem, de mivel a nyaraláson telezabáltuk magunkat, Péter már panaszkodott, hogy teljesen eltér a diétától, illetve jövő héten újra akar csinálni egy hetet, gondoltam, hogy ma is valami könnyű legyen. Szerencsére találtam némi fagyasztott csirkemellet, úgyhogy lemondtam a tésztáról, és így alakult a mai ebéd:

Sütőtökkrémleves

1 sütőtök

1 fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

3 dl tej

1 ek. liszt

2 ek. olaj

só, bors, kurkuma, gyömbér, szegfűszeg, fahéj

A hagymát megtisztítom és apróra vágom, a fokhagymát összezúzom, és mindezeket egy evőkanál olajon lassan megpárolom. Közben megpucolok, kimagozok egy kisebb sütőtököt (nem mértem, hogy hány deka a nettó húsa, de jó sok leves lett belőle) és kockákra vágom. Ráteszem a hagymára, picit pirítom, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. Megsózom, nagy lángon felforralom, aztán kis lángon, fedő alatt puhára főzöm, közben beledobok pár szem egész szegfűszeget. Amikor ez megvan, egy evőkanál olajon megfuttatom a lisztet és a tejjel híg besamelmártást főzök belőle. (Igazából tejszínnel készítettem volna, csak az nem volt itthon :) ) A levest összeturmixolom botmixerrel, beleöntöm a besamelt, visszateszem a tűzre és fűszerezem. Még egyszer összeforralom, és kész is. Amikor kicsit hűl, megkóstolom és ha kell,még egyszer utánasózom, fűszerezem.

Rozmaringos csirke mézes almával és répával

4 db fél csirkemellfilé

3-4 szál sárgarépa

3-4 alma

só, bors, rozmaring

kis narancslé

kis méz

A csirkemelleket kicsit beolajozom, sóval, borssal és őrölt rozmaringgal bekenem. Leteszem szorosan egymás mellé egy kis tepsibe, és egy pici narancslevet locsolok alá, csak épp annyit, hogy legyen folyadék a csirke és a tepsi alja között. Alufóliával letakarom, és közepesen forró sütőbe tolom. Amíg párolódik, megpucolom és hosszú, vékony szálakra vágom a répát, kimagozom (nem hámozom) és kb. 12 cikkelyre vágom az almákat. Először a répát teszem a hús köré a tepsibe, visszatakarom, együtt párolom, majd rövid idő múlva kiveszem, és köréteszem az almát is. Kis mézzel meglocsolom, és innentől alufólia nélkül sütöm tovább. Amikor a hús teteje pirosas, megfordítom, és pár percig még sütöm, hogy a másik fele is piruljon. Párolt rizzsel tálalom (itt volt a trükk, Péter nem eszik rizst, így ő csak répával és almával kapta, így kifejezetten sovány, egészséges, diétás menü volt).

Fotó sajnos nincs, de higgyétek el, nagyon finom volt, Marci is kétszer kért belőle :) Igaz, ő nyers almával ette.

Kuglóf kicsit másképp

Tegnap megint megsütöttem ezt a kuglófot. Jókat vigyorogtam közben magamon, ugyanis egy csomó dolog nem volt itthon hozzá, pedig direkt elmentünk Regővel boltba előtte, mert nem volt elég liszt és mazsola. Vettem tojást is, mondván, hogy az ugyan van, mégis kell, mert sok fogy. Aztán hazaértem és azt láttam, hogy már csak rum vagy rumaroma nincs, meg nem elég a margarin... de már nem mentem vissza. Így a következő változtatások történtek: 25 deka margarin helyett 15 dekát és egy deci olajat használtam, a mazsolát narancslébe áztattam és azzal együtt adtam a tésztához - ezt máskor is szoktam alkalmazni, ha a receptben rum szerepel, de én nem akarok rumot tenni bele, vagy nincs itthon. Ha már narancslé, akkor belereszeltem egy citrom héját is, és hirtelen ötlettől vezérelve vaníliaaromát is adtam a tésztához. Nagyon finom lett így is! A kicsit több folyadék miatt kicsit tovább sült, de isteni citromos illat terjengett a lakásban, és az íze is nagyon jó, bár nem annyira intenzív benne a citrom és a narancs, mint az illata alapján gondoltam volna.

Házi ketchup

A tegnapi napomat ketchup készítésével töltöttem. Nyugodtan mondhatom, hogy a napomat, mert ha mindent beleszámolok, olyan hat órát vett igénybe, persze nem kell folyamatosan mellette állni, de azért egy kicsit rövidebbre számítottam :).

A receptet Limarától kölcsönöztem. Csak annyit változtattam rajta, hogy nem volt itthon egy-két dolog, így a piros húsú paprika helyett nekem egy sima fehér húsú paprika került bele, szegfűbors helyett egy picivel több szegfűszeg, és vörösborecetem sem volt, ezért a teljes megadott ecetmennyiség almaecet volt nálam. Pluszban viszont tettem bele egy pici kurkumát is, a szegfűbors hiánya miatt is, meg a színe kedvéért. Összességében gondolom a paprika és a borecet színkülönbsége miatt az enyém egy kicsit halványabb, narancsosabb lett, mint Limara fotóján, de nagyon finom, tényleg köszönő viszonyban sincs a bolti ketchuppal, és selymes, krémes. Kicsit folyékonyabb is, mint a bolti. 

A végén én tettem bele egy csepp tartósítószert, a teljes mennyiséghez talán egy késhegynyit, mert bár nagyon szeretnék tartósítószer nélkül befőzni, de tavaly pont a paradicsom forrt ki, és még túl friss az élmény a kísérletezéshez :)

A hat óra nagy részét a passzírozás és a sűrűre főzés vette el, azt hittem, sose lesz már sűrű :) Viszont jól tömöríti a paradicsomot, két kiló tisztított paradicsom egy jó nagy tálnyi, és három pici befőttesüvegnyi ketchup lett belőle, talán 8-9 deci (mint Limarának is). Fotót nem készítettem, kis használt üvegek, nem dizájnos :D
A paradicsom viszont érik, érik rendületlen, meg a paprika is, lehet, hogy lesz még ketchup, vagy valami más formában eltett paradicsom, addig is esszük nyersen is, salátában is kétpofára :)

Regő szülinapi tortája

Ez a torta ugyan egy teljesen egyszerű gyümölcstorta, de mégis leírom, hátha valakinek megtetszik vagy ötletet ad. Állítólag nagyon finomra sikerült :)

A tésztája egy vizes piskóta három tojásból, részletesebben:

3 tojás

15 dkg cukor

15 dkg liszt

egy kisebb pohár, kb. másfél deci meleg víz

egy mokkáskanál sütőpor

A sütőt előmelegítjük kb. 175 fokra, és kivajazunk-lisztezünk egy gyümölcstortaformát.

A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját jó habosra keverjük a cukorral, majd apránként, felváltva hozzáadagoljuk a sütőporral elkevert lisztet és a vizet. Egyneműre, hólyagosra keverjük, majd félretesszük, és a tojások fehérjét kemény habbá verjük. A tojáshabot nagy fakanállal, óvatos mozdulatokkal a tésztához keverjük, majd az egészet a formába öntjük, és szép világosbarnára, illetve tűpróbáig sütjük.

A krém vaníliapuding, amit a csomagoláson található leírás alapján készítettem, én a Gála krémport jobban szeretem, de az most nem volt itthon :) Ha a tortát kivettük a sütőből, kicsit hagyjuk hűlni, majd óvatosan kifordítjuk a formából. Megkenjük a krémmel, majd meghámozunk és cikkekre vágunk néhány őszibarackot, és ezt tesszük a krémre, a cikkek között maradó résekbe pedig szederszemeket. Természetesen lehet más gyümölcsből vagy befőttből is, nálunk most ez volt aktuális idénygyümölcs.

Szintén a csomagoláson lévő leírás alapján elkészítünk egy zacskónyi színtelen tortazselét, ezt a gyümölcsökre öntjük, és néhány órát hagyjuk hűlni, dermedni. 

Én alapvetően tejszínhabot tennék rá tálaláskor, de most, hogy kánikula volt, vaníliafagyival ettük, és nagy sikere volt!

Árpagyöngyös töltött kelbatyuk és golyók

Egyszer régen olvastam egy nagyon jó receptet, töltött kínai kel volt, vegetáriánus, a töltelék alapja azt hiszem, barna rizs volt, és nagyon finom volt! Pedig én a kelféléket amúgy nem is szeretem, főzelékben vagy a hagyományos rakott kelként elkészítve egyáltalán nem. De az a töltött kel akkor meggyőzött. Sajnos ahogy Marci nagyobb lett, már nem szerette, úgyhogy nagyon régen nem csináltam. Most azonban Marci nincs itthon, a kertben meg fejesednek a kelkáposzták - nem kínaiak - úgyhogy elő akartam keresni, de nem találtam. Úgyhogy magam ötlöttem ki hozzá tölteléket. 

Hozzávalók:

1 fej kelkáposzta - 6-8 nagyobb, külsőbb levél, de nem a legkülsők, és még 6-8 belsőbb, zsengébb levél. A belső gömbje megmarad.

25 dkg árpagyöngy, azaz gersli

3-4 ek. szójagranulátum - tapasztalatom szerint ez teljesen ki is hagyható

3-4 ek. aszalt paradicsom

10 dkg reszelt, sovány sajt

fél fej hagyma

1 kis pohár natúr joghurt

só, bors, fűszerek ízlés szerint

A gerslit egy kis olajon megpirítom, aztán felöntöm háromszoros mennyiségű vízzel, és puhára főzöm. A vizet majdnem teljesen felszívja. 

A szóját is megpirítom kicsit, felöntöm vízzel, megsózom és állni hagyom, hogy megduzzadjon. A kelkáposztaleveleket megmosom, a 6-8 nagy külsőt félreteszem, a kicsiket felaprítom, minél kisebbre, annál jobb. Közben felteszek egy közepes méretű fazékban sós vizet, és amikor lobogva forr, beleteszem a nagy leveleket, és két percig főzöm, majd leszűröm és papírtörlőre teregetem száradni.

Közben az apróra vágott levelekhez adom az aszalt paradicsomot, a hagymát apróra vágva és a sajtot lereszelve. A kész árpagyöngyöt hagyom kicsit hűlni, a szóját leszűröm, és ezeket is a többihez adom. Belekanalazom a natúr joghurtot, és fűszerezem: én tettem bele sót, borsot, majorannát, egy kis őrölt chilipaprikát, fokhagymát, őrölt köményt, és az aszalt paradicsom levében úszkáló rozmaringdarabkákat. Fakanállal jól összedolgozom a tölteléket.

A kiteregetett levelekre teszek méretüktől függően egy-két-három evőkanálnyit, és felgöngyölgetem őket, majd hústűvel vagy fogpiszkálóval megtűzöm. Ha minden jól megy, helyes kis batyukat kapok, amiket vékonyan kiolajozott tepsibe helyezek.

Betolom a sütőbe kb. 150 fokra, és kb. egy órát sütöm - a hőfokot nem tudom pontosan megállapítania sütőmön, az órát meg nem néztem, de addig sütöttem, amíg látszott a leveleken, hogy megsültek.

Közben rájöttem, hogy ez a töltelék rengeteg ennyi levélhez. Mit tehet az ember? Akinek nagy a családja és mindenki szívesen eszi az ilyesmit, az gyorsan előhúz még 6-8 kellevelet. Aki előbb végigolvasta a receptet, az okosan fele mennyiséggel készül. Én pedig, mint harmadik megoldás, a maradék töltelékre ráütöttem még egy tojást, adtam hozzá némi zsemlemorzsát, majd meg is forgattam morzsában, és olajban kisütöttem, mint a fasírtot. 

Jó étvágyat!