2012. január 31., kedd

Ezaz

Olyan sokszor emlegettem már Regő műanyag állatait, amikkel tényleg nagyon szeret játszani, naponta előveszi őket, és mindenféle szerepjátékot játszik velük, az állatok beszélgetnek, esznek, sorba állnak, autóznak, verekszenek is. Hétvégén végre le is fényképeztem egy kis állatos játékot:



Ez meg egy kis barátkozás Csongorral, amit az előző posztban emlegettem:


Tudtam én, hogy ennél többet akartam írni tegnap, csak már nem jutott eszembe... Azt akartam még mesélni, hogy Regő mostanában megijed ettől-attól. Kutyaugatástól például, vagy legalábbis zavarja. Feláll este az ágyában, és kiabál kifelé az ablakon, hogy kutya, ne ugassál! Aztán emlegeti is napközben, hogy ugatott vagy nem ugatott a kutya. Vagy például Kisvakondot néz, és megijed egyes hangoktól, szalad hozzám, és mondja, hogy jaj az oroszlán, vagy épp mitől ijedt meg. Aztán biztatja magát, nem bánt az oroszlán... Ez most pár napja, egy hete kezdődött. De közben ha sétálunk, direkt biztatja a látott kutyákat, hogy ugassanak...
A másik érdekesség, talán látens testvérféltékenység feldolgozása, hogy két olyan könyve van Regőnek, amit azzal a céllal vettem, hogy mesélhessünk belőlük a babavárásról és a tesókérdésről. Az egyik a Sehány éves kislány, a másik az Elefántkönyv. Előbbit már a terhesség alatt is sokat nézegettük, az inkább a babavárásról szól és a kisbaba érkezéséről, de az Elefántkönyv annyira nem érdekelte akkor még, pedig azt hittem, nagy kedvenc lesz, hiszen imádja az elefántokat. Ez nagyobbrészt szól arról, hogy a kiselefántnak testvére születik, milyen érzés ez neki, hogy alakul ki a négytagú család. Na, ezt Regő mostanában háromszor is felolvastatja velem esténként, és talán ehhez kapcsolódóan szívesebben játszik elefántokkal, keresi őket mindenhol. Amúgy nem tapasztalok féltékenységet, imádja Csongort, persze mondja néha, hogy tegyem le, de az teljesen jogos, hiszen neki van szüksége rám, vagy valamire, amit én csináljak neki. Ha így, mese által feldolgozza, az olyan jó dolog, nagyon ügyes :)

Csecsemő

Hathetes lett az én pici babám, már nem újszülött :) Mindenképp ma akartam írni róla, de jó fáradt vagyok már, lehet, hogy nem leszek valami nagyon összeszedett.
Számadatokat nem tudok - mondjuk csak súlyt tudnék amúgy is - mentünk volna reggel a védőnőhöz, de aztán inkább nem vittem ki a mínusz tíz fokba, felhívtam Évát, eljön majd csütörtökön mérni. De nagyon szép combjai, popsija lettek, nagy kerek pocakja, pufók arcocskája. 
Evés tekintetében azt hiszem, beállt a tejmennyiség újra az ő igényére, plusz az a napi egy-két fejés, ami belefér nekem, és odaadom Aisának. Lehet, hogy még nem jelentkezett a növekedési ugrása, mert most hathetesen nem tapasztalok olyan félóránkénti evést, mint háromhetesen, az is lehet, hogy ez az ugrás már enyhébb lesz, Regővel is így volt. Nappal nem tudom, milyen időközönként eszik, valamennyit alszik, ha felébred, megszoptatom, és az ébrenléte alatt még kér egyszer-kétszer, de olyan is van, hogy csak eszik és visszaalszik. Éjjel pár napja már csak kétszer eszik, négy órákat alszik. A kezdeti hasfájdogálása - lehet, hogy csak újszülöttkori éretlenség volt, lehet, hogy az is segített, hogy laktózmentesen eszem, illetve hálás köszönet Gabkának az Activator tippért - úgy néz ki, elmúlt, lekopogom. Most már merek tesztelni egyes, mumusnak kikiáltott zöldségeket, ettem már kelbimbót, borsót, karalábét, kukoricát, gombát, és nem fájt a hasa. Alapvetően nem is számítottam rá, egyik gyerekem se volt hasfájós.
A napirendje alakulgat, azért még nem teljesen fix, de ami most az utóbbi napokban látszik, az az, hogy késő délután már nem nagyon alszik, egyre nyűgösebb, és ez a nyűgösség hat órára sírdogálásba torkollik. Ha mégis szundított egy picit ezekben az órákban, akkor nem olyan nehéz, de ma például kénytelen volt sírni szegénykém egy kicsit, amíg a tesóinak csináltam a vacsorát. Egy kenyeret megken, Csongort felvesz, megnyugtat, visszatesz, sír, még egy kenyér és így. Fürödni már szeret, a fürdés, a meleg víz megnyugtatja, de már az is, ha a fürdőszobai pelenkázóra leteszem, biztos tudja, mi jön. De a fürdés utáni törölközést, öltözést utálja :). Nyolcra, fél kilencre alszik el, ha egy csepp mázlija van, akkor nem verik fel a bátyjai, és ilyenkor alszik a leghosszabbat: volt már öt óra is, de a négy már elég megbízhatóan megvan. Így jön ki a két ébredés valamikor éjfél-egy között és  négy óra körül. Hajnalban már felületesen alszik, hallom a kis hangjait közben, általában itt is hat órára jön el az, hogy már fel kell venni, olyankor átjön hozzám a nagy ágyba, szopizik és ha sikerül, még szundítunk egy kicsit, de általában úgyis kelek a fiúkhoz. Ha nincs mínusz tíz fok és Csongor nem alszik vissza, akkor sétálni is megyünk. 
Mit szeret Csongor? Szeret fürdeni, szeret sétálni, szeret szopizni. Rövid ideig szeret a földön vagy a heverőn letéve nézegetni a nagyvilágban, de ennél jobban szeret a vállunkon tartva nézelődni. Gyönyörűen tartja és emeli a fejét. Néha elsuhan előtte a keze, akkor azt is megnézi, de nagyon érdeklik a kontrasztos dolgok és a fény. Nappal azért nézi az ablakot, mert fényes, este azért, mert a világos fal mellett sötét. Nem szereti viszont a hordozókendőt, a fenti is már egy pár perces tűrés utáni panaszkodós pillanat. Jó lenne, ha megszeretné, vagy később a meitait, nagy hasznát tudnám venni, úgyhogy próbálgatjuk. Eddigi sovány tapasztalataink alapján autózni is szeret, meg hintázni, ezt viszont bőséges tapasztalatok alapján állíthatom. És szereti a tesóit, de legalábbis jól tűri őket :) A hangosságukat, meg Regő szeleburdi barátkozásait, amikor például emeli a kezével Csongor fejét, és azt mondja, hogy "figyelj, Csongor baba!" :)
Még nem mosolyog, de sokszor fedezek fel olyan kifejezést az arcán, hogy na, már majdnem, vagy hogy a szeme már mosolyog, csak a szája nem :) Nagyon várom azt az igazit!

Flylady felénél

Eljutottam a 30 napos program 16. napjáig, érett bennem egy kis beszámoló. Szerintem jól haladok :) Egyre könnyebben rendben tartható a lakás, és valószínűleg egyre jobban szervezek, mert most úgy látom, három gyerek mellett is jobban megy a program betartása, mint ősszel kettővel.
Nagy segítség volt, hogy a terhesség utolsó hetei óta rendeltem az ebédet és csak hétvégén meg az ünnepek alatt főztem. Ennek most már vége, ezen a héten újra a saját főztömet esszük, be kell vallanom, hiányoztak már az itthoni ízek. Gombalevest főztem és spanyol brióst sütöttünk Regővel, ő is segített. Szóval nem a lehető legegyszerűbbel kezdtünk :) A főzésben egyébként nagy segítség, és szintén Flyladynek köszönhetem, hogy elkezdtem menüt tervezni. A kedd a tervezés-szervezés napja, ezen a napon megtervezem a következő hét menüjét, írok hozzá bevásárlólistát, és valamikor a hét egy további napján megveszem (vagy Péterrel meghozatom) ami jövő hétre kell. Korábban is gondoltam már ilyesmire, de mindig elhessegettem azzal, hogy nekem nem menne, mert általában olyasmit főzök, amit épp megkívánok, és tudom, hogy a gyerekek is szeretik, vagy hétvégére vegetáriánusat. Így aztán a tervezett menüt utálnám, mert biztosan épp mást kívánnék meg, mint amit elterveztem. De aztán azt gondoltam, egy próbát megér - és egyelőre úgy tűnik, bejön. Remekül tudom tréningezni magam, látom, hogy mi lesz másnap-harmadnap az ebéd, és már előre örülök neki, szóval nem okoz gondot, hogy mást kívánnék. Viszont nagy könnyebbség, hogy nem kell reggel gondolkozni, minden van itthon az eltervezett ételhez, sőt tudok előző este is főzni, ha akkor jobb az alkalom.
Kíváncsi vagyok, hogyan válik be, hogyan válik tényleg mindennapi rutinná ez a program, és milyen lesz továbblépni a 30 napos része után, amit ugye ősszel már nem tettem meg. Csatlakoztam a Flylady Facebook-csoportjához is, az is sok ösztönzést ad. És a logisztikai képességeim is fejlődnek :)

2012. január 30., hétfő

Vasárnap

Végre megint volt egy kellemes, nyugis hétvégénk. Senki nem volt beteg, Marci elment péntek délután az apjához - jó régen volt ott, hiszen betegen mindig itthon volt. Még olyan órák is voltak, nem is egy, amikor újra egygyerekes voltam, mert Péter elvitte magával Regőt vásárolni, ide-oda. A szombat tulajdonképpen eseménytelenül telt, gyerekekkel, délelőtti sétával, délutáni szunyókálással - bár most nem sikerült jól összehangolni, Csongor jó egy órával Regő előtt aludt el, így miután megebédeltünk, Regőt lefektettük, elmosogattam és mi is szundítottunk volna egyet, hamarosan fel is ébredt, mire meg visszaaludt, addigra Regő kelt fel - de így is pihenős, nyugalmas délután volt. 
Vasárnap viszont barátokhoz mentünk, ami oda-vissza fél-félóra autózást és nekem komoly kimozdulást jelentett. Igazából mióta Csongor megszületett, nem is nagyon voltam sehol: egyszer ügyeket intézni a városban, azon kívül csak itt a faluban gyalogosan. Mivel azért itt sétáltunk, nem éreztem úgy, hogy nagyon otthonülő lennék, de az az igazság, hogy elég is volt most ennyi. Regő születése után sokkal mobilabb voltam, na de akkor kora ősz volt, könnyebb volt elindulni, illetve még csak két gyerekem volt. Most meg itt voltak az ünnepek, aztán a betegségek is - de nem akarom ráfogni, jól is éreztem magam így, nem hiányzott több. De érdekes ez a hat hét, tényleg egy lélektani határ lehet, mert most kezdett igényem lenni rá, és jólesett vasárnap délután elhagyni a falu határát. Kíváncsi voltam, Csongor hogy bírja majd az autózást, mert ő is pont annyit autózott ebben a majdnem hat hétben, mint én, így nincs tapasztalatunk, de kiderült, hogy így elsőre jól: amint felgyorsult az autó normál sebességre, odafelé és visszafelé is elaludt.
A barátainknak hároméves kisfiuk van, Dominik, arra is kíváncsi voltam, hogy Regő mit szól hozzá, hogyan játszanak majd együtt. Mivel mi nem nagyon járunk játszótérre, keveset találkozik hasonló korú gyerekekkel, majd akarom is hordani megint tücsökzenére, hiszen jön az ovi nemsokára. 
De örültem, mert kis terelgetéssel - mindkét részről - aranyosan eljátszottak. Dominik akkor ébredt, amikor érkeztünk, úgyhogy még kis bágyadt volt eleinte, Regő meg picit megilletődött az idegen helyen, de aztán felfedezte az autókat, a labdát, és rögtön feloldódott. Játszottak duplószerű játékkal, amiben voltak kockák és állatok, Regő sorakoztatta az állatokat, Dominik épített a kockákkal. Aztán sorbarakták az autókat, persze a legtutibb rendőrautó miatt volt kis konfliktus, de ezek természetes dolgok, és nem voltak vészesek. Kaptunk sütit, annak örültek a fiúk is :) Regő először "dominók" - nak hívta Dominiket, hát hiába, szerinte ennek több értelme van :) de aztán szépen megtanulta kimondani a nevét; Dominik pedig váltig kislánynak szólította Regőt, győzködni kellett, hogy kisfiú, de az anyukája mondta, hogy neki minden gyerek kislány, odavan értük, ami nagyon helyes :).
Csongort mindenki megcsodálta, odavoltak érte, hogy milyen kicsi, én meg mondtam, hogy pedig már milyen nagy :) Tartotta magát az utóbbi napokban szokásos napirendjéhez, amit körülbelül az "utálom a hat órát" mottóval lehetne jellemezni: hat óra körül kezd nyűgösködni, nyafogni, ilyenkor csak karban jó, de ott se nagyon, és itthon csak a fürdés nyugtatja meg. Az apukák koccintottak a gyerekek egészségére, beszélgettünk, igazán jó volt kicsit kimozdulni, de így aztán kis időhúzással indultunk haza. Regőt úgy kellett rábeszélni, maradt volna még szívesen, ennek is örültem, jó jel. Csongor aztán hazafelé is elaludt. Mivel a kamerát most először itthon felejtettem, a találkozóról csak a házigazdák gépével készültek fotók, talán majd kapunk belőle... viszont itthon lefényképeztem a hordozóban továbbra is édesen alvó Csongort:

2012. január 27., péntek

Korkülönbség

Megpróbálom összeszedni a gondolataimat a témában, kicsit zagyvák :)
Szóval, Marci és Regő között hat és fél év van. Nem így terveztem, lánykoromban, illetve amikor fiatalon megszületett az első gyerekem, azt gondoltam, hogy négy-négy év lenne jó. 23 voltam, amikor Marci született, négy év korkülönbséget pont jónak gondoltam: se nem túl kicsi, se nem túl nagy, számomra is jól kezelhető, a nagy nem pont dackorszakos vagy oviba menős, amikor kistestvére lesz, és hasonló előnyök jutottak eszembe. Aztán, ahogy mondani szokták, az élet máshogy hozta - de persze az életemet én alakítottam, szóval mivel elváltunk az apjával, nem lett négyéves korára kistestvére, lett viszont hat és fél éves korára. És nagyon jó lett így :) Sokan mondták, illetve a saját esetükre mondják ma is, hogy ez túl sok, vagy nem akarnak ilyen nagy korkülönbséget, hogy így már nem is testvérekként nőnek fel, hanem két egykeként. Nekik azt javaslom, nézzék meg az én két fiamat, amikor együtt játszanak, veszekszenek, mesét hallgatnak, rohangálnak :) Marcival voltak nehézségek eleinte, mert Regő születése szinte napra pontosan egybeesett az iskolakezdéssel, ami amúgy is nagy váltás, de az első osztály után ezek teljesen lecsengtek. Most is mondja néha, hogy a kicsiknek jó, például amikor itthon maradnak velem, vagy épp amikor Regővel elmentünk valahova, amíg ő iskolában volt, de ilyenkor emlékeztetem arra, hogy neki is mi mindenben jó. Persze sokszor rosszulesik az elégedetlensége.
Az is szuper ebben a korkülönbségben, hogy Marci már igazi segítség. Írtam, hogy az elmúlt napokban teljesen magától készít reggelit, és ha kell, Regőnek is megken egy kiflit, ezt nem én kértem tőle, épp csak felkelt, látta, hogy én még nem vagyok, és megcsinálta. Vagy meg lehet kérni, hogy vessen egy pillantást Csongorra, amíg én kiszaladok, ilyesmi. És egy csomó mindent magától csinál, néha önállóan - tükröt tartva - neveli Regőt, ami tud meglehetősen kellemetlen is lenni :) De összességében bátran ajánlom mindenkinek a hat-hét év korkülönbséget, aki csak azért nem akarna második vagy többedik gyereket vállalni, mert már túl nagy lenne a korkülönbség. Amúgy is, gyereket magunknak vállalunk, a testvér bónusz :)
Aztán megérkezett Csongor, Regőhöz képest 28 hónap korkülönbséggel, Marcihoz majdnem kilenc évvel. Így a Marci-Csongor kapcsolatra a fentiek ugyanúgy jellemzőek, csak még határozottabban, és sokkal problémamentesebben. Marci rutinos nagytesó, és már nem okoz gondot az iskola sem, nem újdonság. Regő és Csongor között a kis korkülönbségtől féltem is, illetve nem konkrétan ettől, hanem a féltékenységtől, vagy hogy Regő érteni fogja-e, hogy mi történik, de ezt alaptalan volt, kiderült, hogy értette, Csongort pedig imádja, és féltékenységnek semmi jele. Persze figyelni kell, hogy ne szoruljon háttérbe, ne hallja folyton azt, hogy most Csongor miatt nem tudok ezt vagy azt csinálni vele, neki. Így aztán szoptatás közben félkézzel bármire képes vagyok, etetek, kiveszem az etetőszékből, mesélek és amit még csak kell. Sokak szerint ez a korkülönbség nem is kicsi, és valóban, az egy-másfél év sokkal kisebb, és biztosan nehezebb is. Szerintem azonban kicsi ez is, egyrészt mert Regő is még pelenkás, másrészt ő is kicsi. Két és fél éves sincs, már nem baba ugyan, és nem is akarom "kicsinyíteni", de a nagy gyerek ettől még messze van. Ugyanúgy az én kicsi babám, mint eddig, és szerintem fontos is, hogy az maradjon, ne kelljen a még kisebb testvér miatt hirtelen felnőnie. És persze a hat és fél évhez képest határozottan kevesebb a 28 hónap :). Ezt a korkülönbséget még most próbáljuk, majd egy-két év múlva tudok úgy beszámolni a tapasztalatokról, mint Marci esetében, de eddig, öt hét tapasztalatával kijelenthetem, hogy ez is jó :)
Még Marci fehérvári védőnője mondta ezelőtt csaknem kilenc évvel, hogy meg fogom látni, úgy lesz jó, ahogy lesz. Ha kis korkülönbség lesz, akkor az lesz a legjobb, ha nagy, akkor az, mindenkinek az lesz a legjobb, ahogy épp alakul. És milyen igaza volt!
Az is érdekes egyébként, hogy anyukámék is hárman vannak testvérek kettő és hat év különbséggel. Mi is ugyanígy, az én gyerekeim pedig fordítva, hat és kettő :)

Ki miben a legjobb

Mindenki azt gyakorolja, amiben a legjobb :)



Rajz ötös!

Ezt is megértük :) Marcinak ez nagyon nagy szó, ő sose volt jó rajzból, nemcsak az iskolai feladatokból, de eleve sem szeret rajzolni, magától, szórakozásból nem rajzol, maximum nekem nonfiguratívnak tűnő gépeket, labirintusokat tervez. Ha az iskolában szabadon választott feladat van, akkor is ilyesmit rajzol. Ez már óvodában is így volt, még kis- és középső csoportban a fehérvári Nefelejcs oviban pókháló-ábrával értékelték a gyerekeket, biztosan sokan ismeritek ezt: egy középpontból sugarasan kiinduló nyolc vonalon ábrázolják, hogy a gyerek a különböző tevékenységi körökben, területekben mennyire jó. Volt ott szókincs, számolási készség, satöbbi, köztük a rajz is. Minél ügyesebb, annál kijjebb tesznek egy jelet a vonalon, és ha ezeket a jeleket összekötik, akkor egy pókhálószerű ábra jön ki. Nem tudom, el lehet-e így képzelni, itt van egy ilyen diagram például, csak ez a borról szól, de az most mindegy :) Szóval neki szép nagy pókháló rajzolódott ki, egyedül a rajz vonalánál volt beesett szegény. Most is, ha az a házi feladat, hogy meséhez, vershez rajzolni kell, engem kérdez, hogy mit rajzoljon, és néha kis papíron vázlatot is kér tőlem, hogy hogyan tegye. Szóval már az ötleteléssel is baja van, nem jut eszébe, hogy miről mit, hogyan kellene rajzolni, és még csak aztán jön a kivitelezés. A tanító néni jó fej vele, nem rontja az amúgy sem túl nagy lelkesedését rossz osztályzatokkal, így első osztály óta hatalmasat fejlődött. A mostani órai munka tulajdonképpen nem olyan nagy szám, nem is önállóan kitalált munka, hanem egy színezés, de engem szétvet a büszkeség, mert Marci ötöst kapott rajzból, és tényleg szép lett magához képest :)

2012. január 26., csütörtök

Háromkirályfik :)

Végre sikerült ilyet is fotóznom, amin együtt van az összes fiam :)


Aztán készült arról is, hogy Csongor milyen ügyes:

Meg arról, hogy milyen szép:

Meg egy anyával is, mert olyanból sincs túl sok :)

Áttörés

Csongor öt órát aludt egyhuzamban éjszaka :) Fél kilenckor tettem le - igaz, utána még visszahívott párszor, mire tényleg elaludt, de akkor már nem néztem az órát, de nem volt olyan sok idő. Fél 12-es ébredésre számítottam, mert ha jó passzban van, akkor szokott három-három órákat aludni, szóval ezt már optimista becslésnek gondoltam. Erre az első ébredéskor nézem az órát, és fél kettőt mutat! Talán mert tegnap nappal sokkal éberebb volt, nem tudom, de örültem nagyon :) Aztán fél négy felé és hat után ébredt újra. Így elmaradt az éjszakai pelenkázás is, azt csak akkor szoktam, ha nedves lesz a ruhája, vagy ha gyakran ébred, akkor ugyanis annyit eszik és pisil, hogy ha máskor nem, reggel, amikor magam mellé veszem, tuti átázik. De ráadásul most hatkor, amikor áthoztam, a szokásos kb. egyórás reggeli nyűglődése, hasfájása, tekergése, nyögése is elmaradt, és szundikált még egy kicsit. Hát, csak így tovább, mást nem mondhatok :)

2012. január 25., szerda

Tádámm... :)

Ezennel eljött az a nap, amikor mindhárom gyerek felöltözve, megreggelizve fél nyolckor a kapun kívül volt :) Na jó, én is velük, csak én még nem reggeliztem. Sikerült így összehozni a reggelt, és nem is volt nagyon bonyolult, bár Péter is itthon volt most és segített, de azért büszke voltam magunkra :) Sétáltunk, elkísértük Marcit az iskolába, voltunk boltban, postán, védőnőnél. Jó hideg volt, de hazafelé már sütött a nap, Csongor jót aludt a babakocsiban.
A védőnőnél megmértük Csongort, 5330 gramm, örülök neki, mert a vírusos napokban, a valamivel kevesebb tejemmel sikerült most 250 grammot híznia. Most már amúgy azt gondolom, hogy sikeresen visszaszaporította a mennyiséget, mert megint háromóránként kelt éjszaka, igaz, jó hosszan fent volt, több váltásban szopizott, de közte hosszút aludt. Szegény, megkeverem rendesen a tejmennyiséggel élete első heteiben: épp elkezdett enni, gyarapodni, amikor jött a háromhetes növekedési ugrás, aztán elkezdtem fejni, aztán jött a vírus, most majd megint nekiállok a fejésnek, de mire beállítjuk az együttes mennyiséget, majd jön a hathetes ugrása... de aztán már egyenesbe kell jönnie! Kicsit rá is hatott szerintem a vírus, volt egy kis hasfájása, egy-két vizesebb széklete, de szerencsére ennyi. A BCG hege nagyon ronda, duzzadt, púpos, lila, egy réteg bőr már le is jött róla és alatta piros, szóval határozottan megeredt, az biztos. 
Regő is nagyon aranyos volt Évánál, játszott, mutogatott mindent, Éva kicsit tesztelte is, állatokat ismert fel képről, és közölte, hogy "nem manó, hanem Csongor" :). Aztán megmérte magát a mérlegen és megmutatta a fogait, amit most jó volt így ellenőrizni, mert én a napokban egy futó bepillantással felfedeztem a tizenhetediket, most viszont alaposabb számolás alapján felfedeztem, hogy már majdnem teljesen kint van a 18. is, és bújik a 19. csücske, szóval nemsokára kész a tejfogsor.

2012. január 24., kedd

Kertet tervezek

Régen írtam már kertes bejegyzést, egyrészt nyilván a tél miatt, másrészt amiatt, hogy sajnos már a tél előtt se én voltam a fő kerti munkás idén. A terhesség elején egyszerűen nem volt energiám a kerttel foglalkozni, de ez sajnos pont rosszkor volt, mert amit addigra elültettem, az nagyon begazosodott. Anyósom segítségével nagyjából rendbehoztuk, amit még lehetett, aztán viszont jött a lakás festése, járólapozása, ami miatt nyáron négy hétre elmentünk anyukámékhoz, és talán emlékeztek, milyen esős július volt... szóval hazaérve megint nagyon buja kert fogadott, nem éppen a jó értelemben. Szerencsére ekkor már több energiám volt, és így végül a szezon végén gyönyörű volt a paradicsom-, paprika-, padlizsántermés. Utóbbinak különösen örültem, mert az első sikeres évem volt padlizsánszempontból.
Az eddigi tapasztalatok alapján amivel nem fogok próbálkozni, azok a káposztafélék. Az első évben a kelbimbóm nagy részét megette a hernyó, a következőkben a brokkoli éppcsak bimbókat, apró fejeket növesztett, nem volt hajlandó szépen fejesedni. Tavaly ugyan anyósomnak kapott palántákból meglepetésünkre szép kelkáposztái és karfioljai lettek, de sajnos annyira nem eszi nálunk senki, hogy megérje. Még talán kínai kellel szívesen próbálkoznék, nem is tudom, lehet-e kapni vetőmagot hozzá.
Ami pedig a tavalyi év tapasztalataiból következik: nem számítok arra, hogy három gyerekkel sokkal többet tudok a kerttel foglalkozni, mint két gyerekkel plusz egy pocakkal, és a zöldségesen kívül ott vannak még a fák, a gyümölcsök, a málna és a fűnyírás is. Anyósom se lesz fiatalabb és energikusabb, bár ő is annyi mindent szeretne, hogy rendre túlvállalja magát :) Így aztán az én kertrészemben nem lesznek hagymafélék - tavaly ezeket vitte el a gaz - sárgarépa és fehérrépa, mert ezek nagyon lassan kelnek, és az elején rengeteg aprólékos munka van velük, valamint karalábé, ami ugyan nagy siker, de szinte csak én enném, én viszont az epekövem miatt nem merem, így most ősszel is gyönyörű nagy fejeket kellett kidobnom, azért pedig kár.
Ami viszont biztosan lesz, az a fejes saláta, zöldborsó, zöldbab, paradicsom, paprika, cukkini, padlizsán, uborka, eper. Azt már ősszel, a munkák befejezése táján megbeszéltük, hogy a teljes zöldséges egyik felében krumpli lesz, a másikban gazdálkodunk. 
Szeretném végre kialakítani a virágoskertemet is. A hagymások ültetéséről megint lekéstem, nincs felrotálva, kialakítva a hely, ráadásul ezt még ősszel kellett volna... de ha tavasszal megcsináljuk, egynyáriakat ültethetek, esetleg virágzó cserjéket. De szép lenne :) Ezt is meg kell tervezni, a színeiket, magasságukat, későbbi méretüket, helyüket... És lassan lehet vetni pohárba a magokat palántázáshoz.
Érdekes, amikor ősszel zárultak a munkák, azt gondoltam, jajj végre vége, lehet pihenni, és tavasszal sem fog ez nekem hiányozni, csak muszájból akarom majd... most meg már hiányzik a zöld az ujjaim végéről :)

Mindeközben

Sokszor azt érzem, hogy igazságtalan vagyok a gyerekeimmel. Csak úgy, napközben is, de blogolás közben is. Mert a blog alapján a tegnapi napból az orvoslátogatás és a sikítozás volt a lényeg. És azt például nem is mondom, hogy Marci reggel felkelt, felöltözött, kent vajas-lekváros kiflit Regőnek és magának is, megmosakodott, és simán elment volna egyedül iskolába, amíg én kómáztam Csongorral, ha nem szólok, hogy még nem megy. De ma is arra keltem fel, hogy készíti a reggelijüket. 
Vagy hogy Regő este segített elpakolni a játékokat. Általában elég nehéz rávenni, kérem, hogy segítsen, vagy mondom, mit csináljon, de közli, hogy nem és megy tovább. De tegnap este, meg az elmúlt pár napban többször is segített ezt-azt elpakolni, nagy sikerélménynek éltem meg. Vagy hogy milyen aranyosan beszél. Egy csomó szót, aranyosságot sajnáltunk Péterrel, hogy kikopott a beszédéből, kezdetben volt a "bűvak" a motor helyett, most már rég motor van, és inkább csak apró, aranyos beszédhibák maradtak, amik annyira nem is számítanak hibának egy ekkora gyereknél, hogy örülünk, ameddig maradnak. Szomorkásan mosolygunk össze, amikor azt halljuk, hogy meDve, az eddigi "mevve" helyett, és örülünk a t helyett a k-nak a "kabletta" szóban. A hintát pedig máig palintának mondja. Olyan aranyos dolgok ezek :)
Csongor pedig mára öthetes lett, és ezt azzal ünnepelte, hogy kérésemre kicsit hosszabbakat aludt, az egy-másfél órák helyett kettő-két és feleket, igaz, az éjszaka közepén volt egy másfélórás ébrenléte, de mivel előtte is, utána is aludtam két órát, már egész kipihent vagyok. És hoztam pár képet is, néhány napja készültek.
Arról, hogy Csongor néha nappal is előfordul a kiságyban:


És hogy eközben Regő utáááál pelenkát cserélni, és nemakaaarja! :)



2012. január 23., hétfő

Nem lehetne...?

...nem lehetne, hogy az egyik gyerekem ne visítozzon, sikítozzon és üvöltözzön úgy, hogy belereped a dobhártyám? És esetleg a másik se? És ez az egyik ne adjon ki ötpercenként valami olyan hangot, amitől a legszívesebben szálanként tépném ki a hajam? És az a másik ne hisztizzen úgy, mintha nyúznák, csak mert azt mondtam neki, hogy nem ehet kekszet, amíg nem ette meg az ebédet? (...és nem eszi... nem alkuszik, semmi áron sem eszi, úgyhogy ma nem ebédelt, mert ma én sem alkudtam...) 

El kell olvasnom újra a Beszélj úgy, hogy érdekelje... könyvet, mert tudom, hogy van értelmesebb módszer a könyörgésnél, az x-edik könyörgés után a kiabálásnál és a pofonnal fenyegetőzésnél, amit Regő soha nem kap meg, Marci meg százból mondjuk egyszer. Ami azt is jelenti, hogy szinte biztosan tudja, hogy úgyse tartom be, ebben nem vagyok következetes, úgyhogy nem kell szót fogadnia... A következetességről is kéne tanulnom valamit. Vagy legalább nem olyat ígérnem, amit úgyse tartok be.

Csongorra nem tudok miért haragudni :) tőle csak azt kérném, hogy ma ajándékozzon meg egy kicsit hosszabb alvásokkal éjszaka, mint az elmúlt két éjjel :)

Orvosi ellenőrzés

Ma délelőtt elvittem a gyerekeket az orvoshoz, nézze meg őket, ő is úgy látja-e, hogy jól vannak, átment rajtuk a vírus, és mehet-e Marci iskolába. Csongor is jött, gyönyörű idő volt, és ő már napok óta nem volt levegőn. A rendelőbe, de még a váróba sem vittem be, az előtte lévő közös térben maradt a babakocsiban, aludt, én meg időnként ránézegettem.
Mindenki jól van, holnap iskola, egy hétig tornából megint felmentve. Jó ez így, egy hétig mozog és megy edzésre, egy hétig nem... Most vele is szedetem azt a multivitamint, amit Regő magától kér mindennap, de Marci nem szereti az ízét, ezért nem erőltettem. Az a gyanúm, hogy a skarlát legyengítette az immunrendszerüket, ezért kapnak el most mindent, ami szembejön. Valahogy igyekszem megerősíteni.
Regőnek még a szemén látszik egy kicsit, hogy vírusfertőzése volt, de már jól van. Mindenki szép, ügyes, jól meg van dicsérve :) Csongor is, pedig őt nem is látta a doktornő, de mondtam neki, hogy öt kiló. Mire ő: és még nincs két hónapos? Mondtam, igen, annyira nincs, hogy három nappal múlt egy :D

2012. január 22., vasárnap

Háromfelvonásos, plusz a ráadás

Nos, Marci calicije után a továbbiak úgy alakultak, hogy ő pénteken egyre jobban lett apránként, kicsit már evett is, de a biztonság kedvéért még Marika néninél aludt. Mint kiderült, hiába - bár annyi előnye volt, hogy ő legalább nyugodtan aludt. Merthogy szombat hajnali kettőkor Regő kezdett hányni. Szegényem, olyan édes és hősies volt, életében nem hányt még, úgyhogy megijedt, felsírt, nekem kiabált, és fogalma sem volt, hogy mi van, pláne hajnalban, félálomban. Kivittem, megmosdattam - megköszönte szépen, kész voltam tőle - kicseréltem a párnáját, tisztogattam a matracát. Csongor is felriadt, őt Péter ringatta, aztán amikor Regőke visszafeküdt, én szoptattam. Persze gondoltam, hogy innentől már sok alvás nem lesz. Csongor nagyjából háromóránként ébredt, Regő viszont először félórás, aztán tízperces szünetekkel hányt. A negyedik után kapott kúpot, és nagyjából a nyolcadik-tizedik után végre elaludt több órára. Ügyesen ivott közben kortyokat, mindent megköszönt, nagyon édes és hősies volt. Aggódtam érte, hogy kiszárad, de messze nem lett olyan sápadt és cserepes ajkú, mint Marci, és hasmenése egyáltalán nem lett. Reggel tovább aludt, mint szokott, és még ébren is feküdt egy kicsit a pelusával ujjszopizva, de aztán hamar felkelt, és megkönnyebbülve láttam, hogy kis sápadtságtól eltekintve olyan jól van, mintha mi se történt volna. A legnehezebb feladat az volt, hogy lebeszéljem a tejivásról.
Közben viszont reggel 7 felé Péter folytatta a sort... őt nagyon durván elkapta, leverte a lábáról, de ahogy elkezdett inni és kapott gyógyszereket, nagyjából jobban lett. Úgy tapasztaltuk, hogy olyan 12 óra a durva része a vírus lefolyásának. Én közben azon imádkoztam, hogy jaj, most már csak Csongor ne kapja el... és egész nap émelyegtem, hányingerem volt, nem is ettem, és azt nagyjából el lehet képzelni, mennyire voltam energikus az elmúlt éjszaka után. Aztán délután öt óra körül kijött rajtam is, szerencsére - ha mondhatom, hogy túl vagyok rajta - jóval enyhébben, mint Marcin vagy Péteren. Azért így is elég jól legyengültem. A fejést felfüggesztettem, mondtam Zsuzsának, hogy most erre nem futja az energiámból, illetve amúgy is kevesebb lett szerintem a tej, mert Csongor másfél óránként kelt éjjel, gondolom, szaporított. Közben néztem, hogy ahányszor felkeltem, Marika néninél mindig ég a villany, hajnalban átmentem megkérdezni - igen, őt is elkapta az éjjel.
Most már alakulunk... kis diétásat már eszünk is, lassan erőre kapunk talán. Marika néni, mint ráadás, még fekszik, mi is igyekszünk pihenni, de mivel a gyerekek már jól vannak, ez nem könnyű... teljes fordulatszámon pörögnek, hangosak és elevenek. Csak azért drukkolok már, hogy vissza ne kaphassuk!

2012. január 20., péntek

Csongor egy hónapos :)

Bizony, január 20-at mutat a naptár, és egy hónappal ezelőtt már nagyon vártam a gyermekágyas osztályon, hogy hozzák már az én kisbabámat :) Hihetetlen, hogy elrepült ez az egy hónap, tudom, közhely, de én még azt se fogtam fel, hogy terhes vagyok, nemhogy azt, hogy már nem is, és ráadásul Csongor már egy hónapos! Mikor történt ez...?

Csongor György a tegnapi mérés szerint 5080 gramm és 56 centi, feje 40, mellkasa 41 centi. Nem kicsi :) Tíz napja mértük, azóta egy centit és 540 grammot nőtt, ha heti gyarapodásra átszámolom, akkor 390 gramm jön ki, ha a születési súlyához képest, akkor egy kilót, ha a legkisebb súlyához képest, akkor 1,3 kilót gyarapodott az első hónapban. Lettek szép kis párnás combjai, popsija, kerek arca, nagy pocakja. 
És miket is tud már egy egy hónapos? Tud a tesóival egy szobában aludni, éjjel háromóránként ébredni, enni és visszaaludni. Tud saját bioritmust követni, ami alapján hajnalban, hat óra körül tekereg és nyöszörög egy sort, meg este sír valamennyit, de úgy látom, ez egyre csökken, javul. Tud jókat aludni a hintájában, és ha jó kedve van, percekig nyugodtan nézelődni. Tudja élvezni, vagy legalábbis csendben elviselni a fürdést - de tényleg volt már, amikor úgy láttam, hogy kifejezetten tetszik neki, és akkor egy kicsit tovább is fürdettem. 
Tud nagyon komolyan figyelni, arcokat tanulmányozni, megnézni a lámpát meg az árnyékot a falon. Úgy igazából mosolyogni még nem tud, nagyon várjuk már :) Tud viszont igen határozottan szólni a saját érdekében, miszerint őt most azonnal vegyék fel, ringassák, szoptassák meg vagy valami történjen máár! :) Szóval azt hiszem, minden tekintetben jól működő egy hónapos babánk van :)

Három a magyar igazság

Kezdetben volt a skarlát mindkét gyereknek. Aztán jött a lepkehimlő, az csak Regőnek. De hogy Marci nehogy lemaradjon, tegnap megérkezett a - valószínű - calici vírus is.
Tegnap ebéd után fájlalta a hasát, aztán egyet hányt is. Kérdeztem, evett-e valamit azon kívül, amiről tudok, de nem. Azt mondta, szerinte azért fájt a hasa meg hányt, mert túl gyorsan evett. Én is reméltem, hogy ennyi. De aztán egyre sűrűbben hányt, és a harmadik-negyedik után már egyértelmű volt, hogy ez nem azért van. Doktornőt hívtam, rögtön rávágta, hogy biztosan calici vírus, azzal vannak most tele az iskolák. Utánaolvastam, nem hangzik jól.
Marci egyre romlott, nem is részletezem. Nagyon sápadt lett, és itattam kortyonként, de a víz is kijött belőle. Marika néni nappalijában feküdt le, egyrészt mert a galériaágyról nem ér le, ha kell, másrészt hogy a tesóitól külön legyen. Késő estig járkáltam át hozzá, itattam, kapott kúpot is. Éjjel amikor Csongor ébredt, Marcihoz is mindig átmentem. Éjféltájban hányt utoljára. Hajnali háromkor elmesélte, hogy egy ideig ébren volt (előtte már nagyjából este héttől aludt meg-megszakítva) nézte az órát, és tízpercenként ivott. Szomjasabb volt, mint álmos :) Ez már nem jött ki belőle, és ettől lett jobban, előtte ugyanis ijesztően sápadt volt, a szája cserepes, a szeme karikás, nagyon aggódtam, hogy kiszárad, de hajnalban már sokkal jobban nézett ki. Hatkor is ránéztem, de aludt, nem zavartam. 
Reggel nagyon éhes volt, és a furulyáját kérte :) Kipirult, volt egy kis hőemelkedése is. Most megyek, reszelek neki almát. Evett egy fél szelet pirítóst szárazon, de még mindig éhes :)
Nagyon remélem, hogy Regő nem kapja el, ekkora gyereknél még esélyesebb a kiszáradás. Adtam neki reggel egy kis anyatejet. Csongort pedig védem ezerrel... ő csak nem kapja el ezt se, ha már a másik kettőt megúszta...

2012. január 19., csütörtök

Flylady újratöltve

Hétfőtől újra feliratkoztam a Flylady hírlevélre, és kedves ismerősként üdvözlöm a reggeli e-mailt és azokat a feladatokat, amik már ősszel is bevezettek egyszer a programban meghatározott rutinokba. Novemberben ugyanis, amikor jól meg lettem ijesztve 35 hetesen, nem léptem egy lépcsővel feljebb a 30 napos program után, inkább szépen lelazultam. A rutinokat is nagyjából elhagytam, azért nem mindent, tényleg hasznosak és sokat lehet tanulni ebből a programból úgy is, hogy nem akarja az ember szó szerint betartani. Nagy tanulság, hogy milyen sok mindent meg lehet tenni kettő vagy öt perc alatt, vagy kisebb, de nagyon látványos dolgokat. Például pontosan két percig szoktam melegíteni a tejeskávémat a mikróban. Ebéd után vagyunk, beteszem a kávét, és amíg melegszik, nekiállok a mosatlan edénynek. Két perc egy mosogatásra? Képtelenség, gondolná az ember, két perc semmire se elég. Pedig elég. Lehet, hogy nem leszek kész, de néhány tányért, poharat biztosan eltüntetek, és azzal is előbbre vagyok. Ha csak én ettem a gyerekekkel, akkor akár még teljesen be is fejezhetem. Vagy letörlöm a pultot, vagy összesöprök. Szóval minden percet ki lehet használni, nincsenek felesleges idők, lyukak, várakozások.
Saját életem megkönnyebbítésére kitaláltam egy vasaláskönnyítő módszert. Lehet röhögni :D Én eddig mindent úgy vasaltam, hogy elejét, hátát, aztán minden hajtásnál a felém eső részt, majd a végén, már összehajtva az elejét újra. Így legalábbis duplán vasaltam egy-egy ruhadarabot, na ezt most - forradalmi újítás - megfeleztem. Eleve a hátánál kezdem. Tényleg észrevehetően rövidebb így a vasalásra fordított idő! 
A lakásnak határozottan jót tesz Flylady, így aztán nekem is. És szerencsére a program folyton az ember fejébe veri a lazaságot: akkor sincs semmi, ha valami kimarad, vagy nem jut rá idő, vagy néha egyáltalán nem fér bele a napba. Ezt a hozzáállást nem nehéz átvennem :)

2012. január 18., szerda

Regőségek

Guggol a konyhaszekrény előtt:
 - A tisztítószerek bámulatosak!

Odatartja a müzliszeletét Csongor arca elé:
 - Hamhamham. Csongor is kapott ebédet.

Marci faggatja:
 - Engem hogy hívnak?
 - Marci!
 - És téged hogy hívnak?
 - Regő!
 - És anyát?
 - Regőanya!


Elefántos filmet néz, közben tejet iszik. Elfogy a tej a pohárból, indul vele a mosogatóba, útközben hátrafordul:
 - Elefántok! Elviszem a poharat!

Fotelban ül, háttal nekem, ki se látszik, és csak úgy mellesleg odaszól, nem is néz rám:
 - Anya én nagyon szeretlek!

A ragozás még nem megy tökéletesen. Leesett a kis műanyag állatok közül a ló az asztalról, Regő mászik utána:
 - Mi történt a lónak? Mi történt a lótól? - érzi, hogy valami nem stimmel, végül: - Mi történt a lóval? - megtalálta :)

És volt még vagy kettő ma, amit nem tudtam idejében feljegyezni... A gyerekszáj-korszakot éljük, remélem, sokáig tart :)

És a bizonyítvány :)

Ééés akkor a végeredmény:

Magatartás: jó
Szorgalom: példás
Magyar nyelv: 5
Irodalom (azaz olvasás): 5
Matematika: 5 ( :-))))) )
Környezetismeret: 4
Ének-zene: 5, dicsérettel
Rajz: 4
Technika: 4
Testnevelés: 4
Informatika: 5, dicsérettel.
Plusz még egy dicséret a karácsonyi műsorban való szereplésért :) Naaa? :)

2012. január 16., hétfő

94 százalék

Nakéremszépen. A múlt héten egy kétségbeesett délután magántanárt akartam fogadni, vagy Gyereketető Virágnál körülnézni, hogy hogy lehet segíteni egy harmadikos gyereken, aki teljesen elakadt, és bajok lesznek itt a matekkal, és hogy lehet kémikus valaki, aki a harmadikos mateknál elakad, de néha úgy tűnik, még valahol annál lejjebb akadt el, és azért vannak gondjai most... Szóval Marci nemegyszer szenvedett itt a leckével, leblokkolt, nem tudott tízest átlépni az összeadásban, eléggé megijedtem vagy kétségbe is estem talán. Azért azt gondoltam, alszom még rá egyet, kicsit jobban figyeltem, és gondoltam, meglátjuk, most jön a félév, mi lesz. Nagyon biztattam, hogy koncentráljon, ott legyen agyban, amikor a félévi felmérő lesz, mert itthon ezt is gondnak láttam többször, hogy elbambul, mással foglalkozik leckeírás közben. Már felkészültem a félévi hármasra...
Erre ma hazajön Marci, és hozza a tájékoztatót, beírtak egy csomó jegyet. A tanító néni sajnos kampányszerűen írja a jegyeket, a naplót vezeti, aztán nagyjából havonta átírja a tájékoztatóba is. Matek félévi témazáró ötös, 94% :). Nagyon szuper! Ugyanabból az anyagból, műveletek háromjegyű számokkal :) Ezzel együtt úgy néz ki, ötös lesz a félévi bizonyítványban. És egyébként is elég fényes lesz, olvasás ötös, nyelvtan is (vagy az lehet, hogy négyes?) ének nagyon ötös, kitűnő, akkor a matek ötös, ha jól emlékszem, a környezet nagyjából 4,5-re áll, kell egy kis jóindulat :), számítástechnika ötös, testnevelés is, technika talán négyes, és a rajz imbolyog a hármas és a négyes között, de ezek nem zavarnak, a kézügyessége sose volt jó. A hármas kis kozmetikai hiba lenne, tanítónéni helyében én megadnám a négyest csak a bizonyítvány esztétikai kinézete kedvéért, de ha nem adják, az se baj :)

Tejtestvér

Csongornak tejtestvére lett :) Aisa egy nappal fiatalabb nála. A védőnő keresett meg, mondta, hogy van egy baba, akinek pótlás kell, de a tápszert nagyon rosszul bírja, és a gyerekorvos javasolta neki az anyatejet, ha tudnak szerezni. Még fel is írja neki receptre. Éva (a védőnő) rám gondolt, én pedig mondtam, hogy ha tudnak szerezni kölcsön mellszívót, akkor megpróbálom, és már kétszer vittek is tőlünk tejet, tegnap kicsit hosszabban beszélgettünk is Zsuzsával, Aisa anyukájával. Szegény nagyon maga alatt van, el is sírta magát. A cél az lenne, hogy az ő tejét tornázzuk fel, az enyém tényleg csak pótlás legyen, és lassan el is hagyhassuk - azért hosszútávon én se vállalnám, hogy három gyerek mellett a negyediknek fejjek, pláne, hogy ez a kölcsönkapott kézi mellszívó egy kész ínhüvelygyulladás. Hatékonyan, nagyobb mennyiséget csak úgy tudok fejni, hogy közben Csongor a másik mellemből szopik, anélkül nagyon nehéz beindítanom a tejleadó reflexet, így viszont egy komoly tornamutatvány :)
Zsuzsának egyébként valószínűleg - szerintem - abból ered minden problémája, hogy elment Veszprémbe szülni. Ott minden szoptatást mérnek, számolják a babák adagját, és ha nincs meg szoptatásonként a szükséges mennyiség, akkor tápszerrel pótolnak. Legalább kispohárból, de akkor is. És a háromóránkénti szoptatást javasolják, és ha már a kórházban is kapott a baba pótlást, akkor tápszerrecepttel és rossz tanácsokkal engedik haza... Itthon aztán egyedül marad, stresszel, és a fenti módszerrel nyilván nem fog szaporodni a teje... Szegény el is sírta magát tegnap. Azóta igény szerint szoptat ugyan, de mér és pótol, és tőlem kért tanácsot. Én meg jól zavarba jöttem - neten olyan könnyű osztani az észt, bár az is felelősség, de valahogy távolabb van az ember, meg egy monitorra könnyebb leírni, hogy ezt és ezt csináld, így jó, amit a kórházban mondtak, az baromság... Sose voltam az a típus, aki szemtől szembe megmondta embereknek, hogy mit tegyenek, nem lennék jó vezető. Azért elmondtam, Csongorral meg is mutattuk, mi hogy csináljuk, milyen gyakran, mennyi ideig, tanácsoltam neki, hogy csak naponta mérje a gyarapodást, a szoptatásokat ne, később csak hetente... fejjen, ajánlottam a szaporító fejést is. Remélem, tényleg sikerül neki. Első baba, négy évet vártak rá... 
Jó lenne összejárni, lenne egy barátnőm itt helyben, később esetleg egymásra is bízhatnánk a gyerekeinket, és Csongor meg Aisa együtt fognak járni oviba is :) Örülök neki. 
Csongor egyébként ügyes nagyon, segít. Most így a fejés elején ő azt éli meg, hogy másfél-két deci hiányzik a napi adagjából, úgyhogy szaporít megint, mintha növekedési ugrása lenne, tegnap megint nagyjából félóránként szopott, hogy növelje a mennyiséget :) Okos baba :)

Bekeményítettem

Mármint Regő evésével kapcsolatban. Sokszor írtam már itt, hogy nagyon válogatós, de az csak egy dolog. Hittem - és tulajdonképpen normális keretek között még mindig hiszek - abban, hogy a gyerekek még tudják, mire van szükségük, és azt eszik, de azért szeretném ezt egészséges keretek között tartani, meg azért az már a normális kereteken kívül esik, ha egy gyerek szinte csak a szénhidrátot kívánja, az nem igaz, hogy csak arra van szüksége. Jó, nem csak... de ha rajta múlna, csak édes tésztákat enne, esetleg némi húst és halat, meg tejet. De tejterméket már nem, zöldséget, gyümölcsöt meg pláne. És mióta eljött a Mikulás - mert olyan lágyszívű voltam, és azt gondoltam, úgy szereti a csokis kekszet, akkor miért ne kapjon azt, meg miért ne kaphasson egy kis csokimikulást meg egy kis szaloncukrot - szóval azóta szalad és kér csokit. Amikor már a délutáni alvásból felkelve is csokit kért uzsonnára, akkor nagyon elegem lett. Úgyhogy néhány napja, egy-két hete a koncepció a következő:
 - ami édesség, keksz még van itthon, azt apránként meg lehet enni, naponta maximum egyszer kap, de utána nem veszünk újat. És olyan nincs, hogy kap egy kis tálka kekszet, és hosszú időre elnyújtva majszolja, aztán nem ebédel.
 - ha nem eszi meg az egészséges és finom ebédet, akkor nem kap mást, megy aludni - ez mondjuk eddig is így volt, már jó ideje, a bébiétel kivételével.
 - nem veszek több bébiételt. Nonszensz, hogy egy 28 hónapos gyerek csak ebben a formában egyen gyümölcsöt, és ritkán, belecsempészve zöldséget. Erről szépen leszokunk, és valahogy majd rászoktatom a gyümölcsre, zöldségre. Tippeket szívesen fogadok.
 - viszont centrifugázok gyümölcsleveket. Tegnap fogyott el az első liter almalé, nem mondom, hogy elsöprő sikere volt, de iszogatta Regő. 
 - édességben, ha a készletek elfogytak, marad a házi sütemény és a müzliszelet, abban legalább gyümölcs és gabona is van. Szerencsére azt szereti.
 - igyekszem többet csempészni a zöldséget, majd ha megint én főzök. Nagy leleményességet igényel, és eddig nem is voltam túl sikeres, de majd most!
Egyelőre nagyjából ennyi ötletem van. Az elmúlt napokban kis lépésekben egész jól bevált: többször kért vacsorára tükörtojást, sonkával is megeszi. Melegszendvicsben megette a sonkát és a sajtot. Tegnap délben kis hús mellé kétszer kért az almás, krumplis köretből. Megitta az almalét. Bébiételt nagyjából karácsony óta nem evett. 
Messze van még, de bízom a tavaszban, nyárban, amikor jönnek a friss gyümölcsök, fáról lehet enni a cseresznyét. Meg az óvodában is bízom, sok gyerek az oviban, bölcsiben szokik vissza a főzelékevésre. 
Valamit amúgy nagyon elrontottam... vagy hagytam elromlani. Egyéves koráig mindent megevett, aztán az utána érkező őszi náthák, hörghurutok teljesen elrontották az étvágyát, és akkor lett nagyon válogatós is. A bébiételre is akkor szokott rá. De hogy azóta sem állt teljesen vissza... és ehhez jött az édességgel kapcsolatos engedékenységem, pedig Marcinál én voltam az egészséges táplálkozás mintaképe. Csongornál megint szigorúbb leszek! Aztán nem tudom, mennyi múlik ebből rajtam, mennyi a gyereken, és mit tehetek, ha egyszerűen nem eszi meg és kész...

2012. január 13., péntek

Marcival

Az előző poszthoz kommentelő Orsi mintha kitalálta volna :) csak hát Marci jóval kevesebbet van itthon, de ma sikerült ilyet is:



Már csak egy háromkirályfist kellene összehoznom :)

Szavazás

Megmutatom a virágaimat. Melyik szebb? Ezek:



 Vagy esetleg ezek?

2012. január 12., csütörtök

És mégis...

A fiaim bújócskáznak, ami náluk azt jelenti, hogy nevetve, sikítozva rohangálnak fel-alá a lakásban, időnként az egyik beugrik valahová, és azt kiabálja, hogy Elbújtam, keress meg!  - mire a másik utána. Nekem fáj a fejem, közben takarítok, de már kicsit reményvesztetten nem szólok rájuk. Közben magamban duzzogok és már előre veszekszem velük. Elképzelem, ahogy Marci tükörtojást kér vacsorára, és akkor majd én jól kifakadok, és megmondom neki a magamét, hogy ha egy gyerek ennyire nincs tekintettel az anyjára, hogy ezerszer kértem, hogy ne üvöltözzenek, és a kistestvérük alszik (mondjuk őt abszolút nem zavarja, engem zavar helyette is) ráadásul most helyettük is én pakolok, mert már akkor is rohangáltak, amikor elkezdtem, és akkor is reménytelennek tartottam megkérni, és nem hittem, hogy visszabeszélés és szájhúzogatás nélkül szót fogadnának, és ráadásul közben se vesznek észre és nem segítenek, szóval egy ilyen gyereknek én nem állok neki ezek után tükörtojást csinálni... és eközben a porszívóval meglököm az egyszer már összeszedett legót, és Marci odajön, és megkérdezi, hogy pakoljak? elrakjam ezeket? és összeszedi a dobozba, aztán beviszi a gyerekszobába a dobozokat...
Szóval idejött, és megkérdezte magától. Észrevette, eszébe jutott. Már megint a legjobbkor, a duzzogásom közepén :) Mégis mozog a föld :) Nem segített sokat, két doboz legót vitt be, de már megint meghatott és kikapcsolta bennem a morcos, veszekedős anyát :)

---

Regőnek valószínűleg lepkehimlője van, azaz B19-es parvovírus, avagy erythema infectosum, szebbnél szebb nevei vannak. Anyósom, mire hazajött, nem emlékezett a nevére, keresgéltem a neten, tünetek alapján ez utóbbit találtam, ahogy bemondtam neki, ráismert. Akartam hívni a doktornőt, hogy tényleg az-e, és ha igen, akkor mi van. Alulról felfelé terjed, tehát valószínűleg a combjai után jön majd a törzse és az arca, és 3-5 napig tart. Más tünete nincs a kiütéseken kívül, és Regő jól is van, de a neten olvasva lehetnek ízületi fájdalmai vagy láza. Remélem, nem lesznek, és hogy a többi fiúk nem is kapják el. Tenni nem kell vele semmit, vírus, ha viszketne, kaphat Fenistilt, amúgy meg kalciumot. Remélem, elmúlik hamar.

Nagyjából siker - és kiütés

Gondoltam, beszámolok, hogy hogy zajlott a fiúk első éjszakája együtt :) Félsikernek gondoltam, de rájöttem, hogy az együtt alvás szempontjából teljes siker, hiszen ami a lényeg: Csongor nem ébresztette fel se Marcit, se Regőt.
Amikor az esti blogbejegyzést írtam, már aludtak, vagy legalábbis csend volt, Marci lehet, hogy olvasott még. Csongor 11-kor ébredt, evett és visszaaludt, majd fél kettőkor még egyszer. Jó anyai ösztönnel még akkor felébredtem rá, amikor csak nyöszörgött, de később sírt is, és arra se ébredtek fel. Aztán háromkor ébredt újra, akkor viszont nem aludt vissza - lehet, hogy ez most ilyen szokás nála, a hajnali ébredésénél tegnap is másfél órát fönn volt. Fél ötkor, azaz pont másfél óra után most is elaludt - ekkor már kinn voltam vele a nappaliban, azért az szerintem sok lett volna - de ahogy visszatettem az ágyába, felébredt megint. Ekkor már Péter kelt fel hozzá, sétált vele a nappaliban, és Csongor aludt a hasán, de ahogy a függőleges helyzetből elmozdította, megint felébredt. Akkor behozta hozzám, szopizott és elaludt, de csak egy órát - sebaj, akkor már úgyis kelni kellett a fiúkhoz. Szóval gyakorlatilag ugyanolyan éjszaka volt, mint a tegnapi, az alvás helyét kivéve, ami viszont jó tapasztalat, hogy működik.

Még este, amikor Marika néni pelenkázta, öltöztette Regőt, kiütéseket találtunk rajta, olyat, mint egy kezdődő bárányhimlő vagy sok szúnyogcsípés. Fogalmam sincs, mi lehet, bárányhimlő már megvolt, rubeola ellen oltva van, skarlát csak nem tér vissza ilyen hamar vagy okoz kiütéseket két nappal az antibiotikumkúra vége után? Gondoltam allergiára, este nem volt mit tenni, lefektettem, meglátjuk, hátha reggelre el is múlik. De nem múlt, sőt, most délelőtt főleg a combján kifejezetten csúnyább lett. Most van vele Marika néni az orvosnál. Egyébként nem lázas, jókedvű, az sem látszik rajta, hogy viszketne, bár reggel pár pöttyön úgy láttam, hogy vakarta éjjel. Remélem, hamar megjönnek és kiderül, mi ez.

Tehetséges

Tegnap déltájban elmentünk Regővel és Csongorral sétálni, és megvártuk az iskolánál Marcit, aki fél egykor végzett a furulyaszakkörön. Eddig is dicsérték, főleg tőle hallottam, amikor mondta, hogy a furulya-tanítónő nagyon megdicsérte, én is láttam, hogy ügyes, hogy mindig eggyel előrébb tart, mint a többiek, de most szemtől szembe nekem is nagyon megdicsérte a tanítónő. Marci sokat tanult a szünetben. Kapott karácsonyra Ágitól barokk furulyát, amin először nem értettük, hogy miért hangzik máshogy, mint az előző furulyája, aztán Péter utánanézett az interneten, alaposabban megnéztük a használatí utasítását, és kiderült, hogy egyes hangokat máshogy kell lefogni. Marci gond nélkül megtanulta a fogást, ezzel is begyakorolta a dalokat, pedig ahogy nézem - én csak germán furulyán tudok játszani - ezek sokkal bonyolultabb kézmozdulatok. A lelkesedést látva Péter vett neki egy furulyaiskolát, mint kiderült, ez ugyanaz a dal- és kottagyűjtemény, amiből a tanítónő szokta másolni a megtanulandó kottákat, így ebből is megtanult párat. Jött a skarlát és az egy héttel meghosszabbodott téli szünet, így mire tegnap először ment szakkörre, jelentős volt a változás a karácsony előtti tudásához képest, pedig az se volt kevés.
A tanítónő gyakorlatilag elhűlve mondta, hogy nahát, ez, hogy barokk furulyán játszik... és hogy már ezt, meg ezt a dalt is tudja... agyondicsérte, azt mondta, nemcsak a hangszeren jó, hanem kottaolvasásban is profi, énekórán is nagyon ügyes, szakkörön már szinte nem tud vele foglalkozni, külön kell neki feladatokat adnia. Valószínűleg át akarja tenni a haladó szakkörös csoportba (négy hónapja fogott először furulyát a kezébe!) mert kérte, hogy menjen el egy haladó órára, és javasolta a zeneiskolát. Nagyszerű lenne, ha zeneiskolába járna Marci, ha tényleg értene a zenéhez, és megtanulhatna játszani valami komolyabb hangszeren! Fel is hívtam ma a fehérvári zeneiskolát, májusban lesz meghallgatás, majd április közepén kell utánanézni a pontos időpontnak, és aki ott megfelel, azt felveszik, tanácsot is adnak, hogy milyen hangszeren lenne érdemes játszania, és szeptembertől hetente kétszer járhatna hangszeres zenét tanulni és szolfézsra. Én olyan büszke lennék rá... Így is az vagyok persze, de azt valahogy sose gondoltam, hogy pont zenében lesz tehetséges, azt láttam, hogy a fizika, kémia, biológia érdekli, hogy nagyon szeret olvasni és korán meg is tanult, hogy ügyesen sportol, de én magam abszolút laikusként, hobbiból tanulgattam furulyázni, gitározni, a családunkra nem jellemző a zenei tehetség. A húgom tanult pár évig hegedülni, de egyrészt abbahagyta, másrészt nem is igazán azt akarta. Tudom, kemény munka lenne (vagy lesz) és nagy kitartás kell hozzá, de milyen szép lenne, mennyi örömöt találhatna benne hosszútávon is... Remélem, őszintén lesz is kedve hozzá, és a zeneiskolában is alátámasztják majd, amit az itteni tanítónő mondott!

Három könyv

Hű, de sok elmaradásom van megint, annyi mindenről akarok írni... Ezt például olyan négy hete tolom magam előtt, és egyre bővül. Ezek azok a könyvek, amelyeket a szülés előtt és azóta olvastam. 
Jane Austen Büszkeség és balítélet című könyve klasszikus, mondhatnám, mindenki ismeri, ha nem is olvasta a könyvet, valamelyik filmváltozatát biztosan látta. Én se most olvastam először, olyan hat éve vettem ezt a példányt. A kedvenc részem, amikor a női főszereplő Eliza kezét megkéri a kevésbé szimpatikus Mr. Collins, de ő visszautasítja, anyja pedig kétségbeesetten igyekszik rávenni, hogy menjen hozz, azzal fenyegeti, hogy nem fog vele többé szóba állni. Mire az apja bölcsen csak annyit jegyez meg: választania kell, mert ezek szerint anyja nem beszél többet vele, ha elutasítja, apja viszont akkor nem fog többet beszélni vele, ha hozzámegy :) Jane Austen érzékletesen és szerintem korát megelőzően nyíltan, helyenként vitriolosan mutatja be az öt lányt nevelő Bennet család és ismeretségi körük életét, ami a regényben ábrázolt életszakaszban főleg a párkeresésről szól, férjhez menő leányokról és leányokat kereső ifjakról, különféle háttérrel, érzelmi, anyagi és családi indokokkal. Színes, élvezetes, humoros, könnyed olvasmány, én a Vörös Október után vettem elő, amikor már nem akartam terhességről és szülésről olvasni, de háborúkról és tengeralattjárókról sem :) A kórházban fejeztem be az olvasását már szülés után :).
Graham Greene Szerepjátszók című könyvét Péter hozta be a kórházba, amikor a Büszkeség és balítéletet befejeztem. Érdekes volt, hogy szinte végig olyan érzésem volt, mintha már ismerném a történetet, mintha már olvastam volna, pedig nem - vagy mintha magam is a történet része lettem volna. Valószínűleg Graham Greene stílusa, magával sodró írásmódja az ok, be tud vonni, magával tud vinni, és szinte a bőrömön érzem a fülledt haiti időjárást, a kézzelfogható félelmet, és az ennek ellenére a szereplőket jellemző rezignáltságot. Haitin járunk, diktatúrában, amikor bármikor bárkit megállíthatnak és megverhetnek vagy bebörtönözhetnek, amikor az idegenforgalom szinte teljesen megszűnt, semmi sem működik és semmi sincs biztonságban. Ennek ellenére a szereplők - egy helyi szálloda tulajdonosa, egy idős amerikai pár, akik segíteni akarnak, a nagykövet és a felesége - mintha természetes módon élnének ebben a helyzetben, alkalmazkodnak, ahol lehet, és igyekeznek megtenni a magukét, hogy jobb legyen. Ahogy a cím is és egy beszélgetésben ők maguk is kimondják: szerepeket játszanak. Mindaddig, amíg egy éjszakán el nem indulnak a hegyekbe a lázadók és talán egy jobb élet felé. Nagyon olvasmányos könyv, annak ellenére tudtam magam teljesen beleélni, hogy a helyzet maga remélhetőleg mindig teljesen ismeretlen lesz számomra.
Az utolsót, Sarah Lark A fehér felhő földjén című könyvét karácsonyra kaptam Pétertől, és lenyűgözött a gyönyörű borítója, amiatt kezdtem el rögtön olvasni. Vaskos könyv, 7-800 oldal, de olvastatja magát. Nőknek való, de nem könnyed lányregény, nagy ívű családregény, amely egy trilógia első kötete. Két szálon fut több mellékszállal: a két fő szál a két női főszereplő sorsa. Egyikük tanítónőként kerül férjhez Új-Zélandra, ahol egy kevésbé tehetős farmer felesége lesz, akit előtte egyáltalán nem ismert, és bizony jóval keményebb élet vár rá, mint azt elképzelte. Másikuk egy walesi lord, juhtenyésztő nagybirtokos lánya, akit apja üzleti partnere kér meg szokatlan módon feleségnek fia számára. Ők ketten ugyanazzal a hajóval érkeznek a 19. század közepe táján az akkor lassan benépesülő Új-Zélandra, sorsuk többszörösen összefonódik, és már az első kötetben is az unokáik generációját is követhetjük. Közben más, tipikus sorsokat is bemutatnak: az új-zélandi bálnavadászok, fókavadászok, aranyásók, szerencséjüket keresve ide vándorlók életét, gazdagokét, szegényekét, és magát a lenyűgöző országot. Kíváncsian várom a trilógia második kötetét, és egészen kedvem lett tőle Új-Zélandra utazni :).

2012. január 11., szerda

Majdnem

Majdnem beszámolhatok arról, hogy milyen ügyesen lefektettem egyedül három gyereket, ráadásul ma először egy szobába :) De csak majdnem, mert Marika néni segített, amikor Regő kijött a fürdőkádból.

Szóval az úgy, hogy Regő jött először vacsorázni, akkor Csongor még aludt. Amíg Regő evett, káposztát dinszteltem Péternek. Közben Marci elpakolta a játékokat a nappaliban. Csongor felébredt, gyorsan kapott egy fél szopit, aztán csináltam fürdővizet neki és Regőnek. Marcinak megmelegítettem a vacsorát, és megkértem szépen, hogy ha kevés neki, akkor vajazzon magának egy kiflit utána. Szaladgált hozzám a fürdőbe, hogy bontsam ki a kiflis zacskót, meg hol a kés, de működött a dolog. Csongort megfürdettem, Regőt lemosdattam, aztán hagytam játszani még a vízben. Marcit megkértem, hogy ha Regő kijönne, amíg én Csongort szoptatom, szóljon Marika néninek segítségért, de Marika néni amúgy is pont átjött hozzánk. 
Én nyugiban szoptattam fekve a hálószobában (ja, előtte még elzártam a káposztát, hogy le ne égjen), Regő magától kimászott a kádból, úgyhogy a mama gyorsan elkapta, törölte, öltöztette. Marci eközben ment zuhanyozni. Én közben rájöttem, hogy egyrészt nem megy a nyugiban, kettesben, félhomályban szoptatás, másrészt ha a gyerekszobában akarom lefektetni Csongort is, akkor nem is kell, úgyhogy mellemen a gyerekkel átmentem a gyerekszobába, a szoptatós fotelbe. A szoptatás további részében elmeséltem Regőnek az összes Boribont és az autós könyvet, valamikor letettem Csongort, mert úgy tűnt, hogy elaludt, de mégse, akkor vissza cicire, megjött Marci zuhanyozásból, Boribonok után neki is meséltem Gergő és az álomfogókat, közben Regőt fegyelmeztem, hogy másszon vissza az ágyba irgumburgum, aztán még szoptattam, mert Csongor nagyon nem aludt el, végül puszi az összes kobakokra, és kijöttem.
Azt hiszem, kétszer mentem vissza még Csongort altatni, végül idekint aludt el a karomban, de szépen folytatta, amikor betettem a kiságyba, most alszik ott hosszú élete során először. Aztán befejeztem a káposztát.
Na ügyesvagyokügyesvagyok?? Csak kicsit segítettek! Megérdemlek egy vajas kiflit sonkával? Meg paradicsommal meg uborkával? Meg egy almát? Remélem, mert írás közben ezt mind megettem :)

Holdfényben

Hajnali négy óra van. Kijöttünk a hálószobából, túl hangos volt Csongor. Itt, a nappaliban nincs függöny, besüt a hold, és a kinti lámpa fénye is bevilágít egy kicsit. De elbújhat a telihold fénye mellett, csak egy halvány kis pislákolás. Az ég egész világos, szinte mint napkelte előtt, hihetetlen holdfény van. Lehet, hogy a telihold nem hagyja a babámat aludni. 
Sétálunk, ringatom, énekelek neki, időnként szoptatással is próbálkozom, hátha azon elalszik. Kicsit feszült vagyok, mert nézem közben az órát, és ahogy telik az idő, egyre közelebb jön az a pont, amikor már nem fogok tudni visszafeküdni egy kicsit még aludni Marci ébredése előtt. Morgok. Jajj, aludj már! Na most majdnem... de mégse, megint tekereg, felsír. Sose fogok aludni.
Közben arra gondolok, hogy tiszta hülye vagyok, hát azt kéne éreznem, hogy de jó, hogy idebújik, de édes, szüksége van rám... de nem és nem, most nem érzem ezt. Aztán elmosolyodom magamban, mert a bosszankodásomon átfurakszik a pihés kis haj, a bársonyos, illatos bőr érintése az arcomon... nekem a legjobb a világon. Gyönyörű ez a holdfény, de jó itt veled, kicsi fiam... milyen kis finom vagy, pici, puha, jaj hadd élvezzelek, amíg lehet, amíg még hagyod... és ahogy átalakul a hangulatom, ahogy megnyugszom és elolvadok, ő is elalszik.
Reggel fél hat van. Fél hétkor pedig ez fogad, ahogy aludtam még egy órát:

2012. január 10., kedd

Vers arról, hogy mi a fontos

Mesebeli kiskirályhoz betévedt egy kisleány
Amint éppen uzsonnázott tulipántos asztalán.
Ugye szép itt? Ugye jó itt? Nézz csak ide meg oda:
Bársony itt a gyepes udvar, drágakő a palota.
A mi cicánk aranyszőrű, ezüsttollú a libánk -
Ugye itt maradsz minálunk örökre, te kisleány?

Köszönöm a meghívást, de el nem fogadhatom.
Szalmatetős kicsi kunyhó az a ház, hol én lakom.
A mi cicánk közönséges, nem ezüstös a libánk
De otthon a két testvérem, édesapám meg anyám
Ha ölelnek, ha csókolnak, fejem rájuk hajthatom
- Szalmatetős kicsi kunyhóm a világért nem hagyom!

Ezt még a dédnagymamám szokta mesélni anyukámnak, aki ráadásul tökéletesen a mesébe illően két fiú után érkezett kislány volt. Aztán anyukám nekünk, három lányoknak... és én a mai napig nem tudom könnyezés nélkül megállni. Legutóbb -  a mai előtt - akkor sírtam rajta, amikor nekem is három gyerekem lett :)

Háromhetes

...de nem hagy magáról írni! :) na most talán elaludt :)
Azért nem hagy, mert folyton eszik :) Ismeri a naptárt, tudja, hogy ő most háromhetes, úgyhogy növekedési ugrást kell produkálni. Vasárnap nagyjából folyamatosan szoptattam egész nap, tegnap déltájban aludt három órát, úgyhogy csak annak a kivételével szoptattam. Mára virradóra elég sokat nem aludt, szerintem most meg front volt, mert akkor ébredtünk, amikor esni kezdett a havas eső. Viszont elérte a célját, ennyi tejem szerintem még életemben nem volt, és az a tegnap mért kis híján negyven deka heti gyarapodás is elég jó :) Még nem mondanám, hogy hurkás, viszont tokás, gömbölyödik a kis arca is, és a combjára, popsijára is lerakódott némi párnácska.
Tulajdonképpen ezeken kívül nincs túl sok írnivaló róla, a harmadik hét nagy eseménye a köldökcsonk leesése, a növekedési ugrás és a hízás. Apró változások vannak: néha már szereti a fürdést, vagy legalábbis nem tiltakozik, főleg a hasrafordítós részét bírja. Nagyjából minden második nap masszírozom, testápolóval kenegetem, mert elég száraznak látom a bőrét, ezt is egyre többször szereti. Fázni utál, a masszírozást is csak úgy szereti, ha sehol nem fázik közben, az épp nem masszírozott részei olyankor törölközőbe vannak bugyolálva. A mai éjszakát kivéve azért jobban alszik, van, hogy csak eszik és visszaalszik, van, hogy egy órát ébren van. Pár napon belül kitakarítom a fiúk szobáját, kimosom az ágyneműket meg mindent a betegség után, és megpróbálom ott altatni a kiságyban, Regő is nagyjából ekkora korában aludt ott.  Nappal a hintában szeret aludni, illetve nem is tudom, hogy máshol szeret-e, mert amióta itt többször jól elaludt, nem is teszem máshová.

Ez így ideális nekem, mert azt még el tudom képzelni, hogy éjjel elalszanak hárman egy szobában, de hogy nappal, amikor Regő ébren van, hogy fog Csongor a gyerekszobában csendben, nyugiban aludni, azt nem tudtam... viszont rájöttem, hogy ha itt alszik a nappaliban, akkor az egyrészt független Regő alvásidejétől, másrészt elalszik itt a normál alapzajban is. Mondjuk később, ha nem lesz újszülött, ez biztos változik, de azon a hídon majd akkor megyünk át.
A tesói változatlanul imádják, és tegnap kiélvezték, hogy lejárt a karantén :). Regő kicsit túlságosan is önálló, megy és venné fel, de persze nem tudja rendesen megfogni, úgyhogy olyankor én is szaladok, hogy ne vegye fel egyedül... Kicsit még gyakorolnia kell a finom mozdulatokat. Marci meg az igazi büszke nagytestvér, szerinte Csongor a világ legszebb, legaranyosabb gyereke, egészen elolvadva tudja nézni, és ő látta legtöbbször mosolyogni is. És ő már rendesen vigyázni is tud rá, tegnap az ő karjában volt, és védte Regőtől, amíg én begyújtottam a kályhát :)

2012. január 9., hétfő

Jelentés a rendelőből

Megvolt az orvosi kontroll és Csongor (majdnem) háromhetes mérése. A helyzet a következő:
 - Marci egészséges, meggyógyult, mehet közösségbe, csak a tornaórák alól lesz még felmentve a héten, edzésre sem megy még. Karantén vége :)
 - Regőnek picit még piros a torka, de mivel letelt a tíz napja és rendesen beszedte az antibiotikumot, ez már magától el fog múlni. Karantén vége :)
 - Csongor pedig 4540 gramm :) 390-et hízott egy hét alatt, ez már szuper, ehhez vagyok én szokva :) Hosszára 55 centit mértek, ez úgy szokott lenni, hogy a mérési módszer különbözősége miatt a kórházi mérés után a gyerek összemegy... 58 centivel született, ott ugye picit hosszabbnak mérik, mert szalaggal végigkövetik a teste görbületeit. Itt meg nem lehet normálisan kinyújtani, szóval 55-nél biztos hosszabb, 58-nál meg biztos rövidebb, de mivel itt fogják mérni, ehhez viszonyítunk. Picit talán sárga, de minden rendben vele, szép és egészséges :)
Marika néni jött velünk, ő ment be a fiúkkal a gyerekorvoshoz, én Csongorral a védőnőhöz, így ő nem került a beteg gyerekekkel egy légtérbe. Boltban is voltunk, postán is, ügyesen ment minden :)

2012. január 8., vasárnap

Fokozatosan...

...megyünk vissza a hétköznapokba. Az első lépcsőfok az volt, hogy Péter csütörtökön dolgozott először, úgyhogy egyedül voltam a három gyerekkel, de minden oké volt, semmi gond nem volt velük. Marci a héten már kapta a pótolandókat: az órai anyagot és a leckét is az iskolából, úgyhogy igyekeztem tartani az iskolás napirendet délutánonként. Délelőtt játszhattak meg amit akartak, ebéd után Regő lefeküdt, akkor Marci végezte az itthoni feladatait és tanult. Persze csak két nap volt ilyen, hiszen aztán jött a hétvége, Marci apához ment, Péter nem dolgozott.
A következő lépcsőfok az lesz, hogy holnap elmegyünk a gyerekorvoshoz, és kedden Marci már valószínűleg mehet iskolába - kezdődik a korai kelés, a reggeli indítás, és ha úgy jön ki a lépés, akkor reggeli séta három gyerekkel, szokásos bolt, posta körökkel. Ebből főleg a koránkeléstől tartok :) Keddtől szakkörökre, szerdától edzésre is elkezd járni valószínűleg.
Aztán következik majd az a lépés, hogy újra elkezdek főzni - egyrészt szerintem januárban még rendelek, olyan jó ez a luxus, de néha azért már vágyom a saját főztöm ízeire, és abból most csak hétvégén eszem - másrészt meg azért főzök ám, például a mai nappal újrakezdtem Péternek a diétás főzést, aztán a két ünnep közötti héten is főztem, meg hétvégéken is. 
Az utolsó lépés pedig az lesz majd, nemsokára, valamelyik hétfőn, hogy visszatérek Flyladyhez - nem felejtettem el teljesen, most is épp esti konyhatisztításból jövök, de amikor még a 35. héten megijesztett a dokim, azóta nem tartottam be rendesen, és jónak látom egy újabb 30 napos hírleveles programmal megtalálni az utat visszafelé.