Idei állatkerti sétánk

Jól meg kellett választani az időpontját :) A jegyek tavasz óta megvoltak, július végéig érvényesek, tehát legkésőbb ebben a hónapban el kellett mennünk. Olyankor, amikor Marci is itthon van, és ráadásul amikor megfelelő az időjárás is. Tegnap mindez pont összejött. Eredetileg úgy volt, hogy vonattal és bkv-val megyünk, és Marika néni is jön, de közben eljött hozzánk Kató néni, és őt nem lehet itthon hagyni. Úgyhogy a közlekedős élmény most kimaradt, azt nem vállaltam egyedül három gyerekkel, de magát az állatkertezést igen.

Az állatkert szuper, mint mindig, így, hogy évente megyünk, mindig látunk valami fejlődést, most például azt, hogy elkészült a Varázshegy, amit tavaly még bőven építettek augusztus végén, amikor ott voltunk. Nagyon szuper interaktív kiállítás van benne, ha nem az állatkertben lenne, önállóan is megállná a helyét. Marcit nagyon érdekelte, rettentően pörgött, mindent megnézett és kipróbált, mondjuk az ismeretterjesztő táblákat elolvasni már nem nagyon maradt ideje. Regő is megtalálta az őt érdeklő dolgokat. Csongort főleg az érdekelte, hogy hol ehetne egy finomat, de szerencsére ennek is megtaláltuk a helyét.

Cethangokat hallgat

Sisakos kazuár

A kecske megette a zsákmányát - Regő szerint :)

Bendi és Csongor - találkoztunk Mókiékkal!

Örül az uzsonnának

Láttunk mindenfélét, most a majmok felé indultunk, mert tavaly a másik irányban kezdtünk, aztán rögtön a Varázsheggyel folytattuk, majd az elefántok, zsiráfok, orrszarvúk, zebrák jöttek... Enni vittünk, menet közben ettek a gyerekek szendvicset, kekszet, Csongor szopizott is, tízóraizott is, uzsonnázott is rendesen a maga idejében. Persze hol egyiket kellett nógatni, hogy jöjjön már, hol a másikat, hogy várjon meg, a harmadik szerencsére még nem szaladt semerre. Jó sokat mentünk, öt órát töltöttünk az állatkertben végül, Marci meg is lepődött, hogy nahát, milyen gyorsan megy az idő, ha ilyen jó programunk van :) A végén Regő már nagyon fáradt volt, Csongort a karomban vittem, mert ő is nyűgös lett már, Regő pedig esett-kelt, úgyhogy a második esése után betettem a babakocsiba, ölébe a hátizsákomat, Csongort meg felkötöttem a hátamra, és így hagytuk el a helyszínt.

Hazafelé mindkét kicsi elaludt, megint egyik jobbra, másik balra dőlt, Marci meg középen :) Minden rendben volt, jó napunk volt megint, sokat láttunk, nagyon élveztük, és külön öröm volt Mókiékkal találkozni. Ezt még elmesélem: tudtuk, hogy mindketten ott leszünk, de nem egyszerre érkeztünk, és folyton telefonálgattunk: mi az elefántoknál vagyunk, ti hol? oké, megyünk arra! - és ezt ismételgettük, míg végül az állatsimogatónál megtaláltuk egymást. Közösen szoptattunk, ami alatt Móki anyukája segített kordában tartani Regőt, megcsodáltuk egymás gyerekeit, aztán persze szétszéledtünk, ennyi gyerekkel nem lehet sokáig egy helyben maradni :)

Tali Mókinál

Tegnap jó mozgalmas napunk volt, bejártuk Tolnát-Baranyát, azaz inkább a fővárost, de azt keresztül-kasul. Meghívásunk volt Móki barátnőmhöz, és ha már Pesten jártunk, jó előre kinéztem, hogy tudnék útbaejteni egy olyan üzletet, ahol nem túl drágán juthatok hozzá néhány kismamaruhához. A választásom az Allee-ra esett, úgyse voltam még ott. Reggeli után, fél tíz körül indultunk, egész büszke voltam magamra, mert térképpel és kis cetlivel simán megtaláltam, le is parkoltam, és plázáztunk egyet. Marci nagyon élvezte, itt egy mozgólépcső, ott egy mozgójárda, fények, színek... Megtaláltam a legjobb helyet, vettem egy kismamafarmert és két felsőt körülbelül annyiért, amennyiért máskor csak a farmert kaptam volna meg, vagy azt se. És egész gyorsak is voltunk.

Továbbindulva jött az út hosszabbik része, mint kiderült, a forgalom miatt, de eltévedés nem volt. Majdnem végigmentünk a Nagykörúton, magyaráztam a gyerekeknek, hogy hol mit látnak, és Regő megtanulta a villamos szót :) Aztán odaértünk, pont ebédre, Móki hihetetlen mennyiségű és nagyon finom ételt tálalt. Ott volt még Emi Danival, Marcipánnal és az unokatesójukkal, Emmával, Tündi Mancsikával és persze a házigazda Móki és Bori. Bori épp sírdogált, amikor megérkeztünk, Regő azzal kezdte, hogy őt vigasztalta, vitt neki játékot és simogatta :) A finom ebédből nem nagyon kért, viszont nagyon szépen és tisztán megette az aktuális bébiételét, ami nagy örömömre finomfőzelék volt. 

Ebéd után a nagyobbak elkezdtek volna hangoskodni, úgyhogy gyorsan elkezdtem kiterelni őket, ahol szerencsére hamar feltalálták magukat. Mókiék házának a berendezése és a kertje is gyönyörű, gyerekeknek pedig kész kalandpark: homokozó, motor, nagy füves tér, csúszda, kőből készült kerti csap alatta madárfürdővel... Mutatom is a képeket:

A nagy és a pici Marci és Emma a szekérnél:

Emi Marcipánnal, én a nagyfiammal az ölemben:

Motorosok:

Emi sajnos viszonylag hamar elment a gyerekekkel - már persze az én érkezésemhez képest hamar, ők már kicsit előbb ott voltak. Kicsit csendesebb lett utána a hangulat, és Marci inkább egyedül vagy velünk labdázott, hiszen elmentek a korban hozzá illőbb "nagyok". Viszont utána jött a pucérkodás :) A pólót Marci ahogy kiment, levette, aztán megkérte, hogy mivel egy csinosabb és kényelmetlenebb rövidnadrág volt rajta, hadd szabaduljon meg attól is, így onnantól alsógatyában labdázott. Regő a kerti csapnál lett csurom víz, úgyhogy nemsokára ő is meztelen popsival szaladgált, végül Mancsikáról akkor került le a ruha, amikor Móki kihozott egy lavór vizet meg egy kis kádat pancsolni. De előtte még kaptunk sütit, aztán jött Regő szerelmi vallomása:

Itt pedig a pucér sereg a kertben: Marci labdázik, Regő csúszdázik, Mancsi pancsol:

Lesznek még képek, ezek között pont Mókiról és Boriról nincs egy se, de én pont a fényképezőgépemet hagytam ott, elvileg hétfőn hozzájutok, és akkor hozok pótlást! 

Nagyon jól éreztük magunkat, a gyerekek is remekül elvoltak együtt, köszi Móki! Máskor is megyünk :) 

Mi jó későn értünk haza, öt előtt indultunk, de most más úton akartam menni, visszafelé Budán jöttünk át hosszában, idegenvezetést tartottam Marcinak: láttuk a Várat, messziről a Gellérthegyet, átmentünk a Clark Ádám téren, a Batthyányi térről láttuk az Országházat... aztán az autópályán szinte nagyobb volt a forgalom, mint a városban, úgyhogy félúton lejöttünk a 7-es útra, és így értünk haza negyed nyolckor. Gyors vacsora és fürdés, mese után mindannyian ágyba bújtunk :)