2011. november 30., szerda

Na csak elkészült :)

Két és fél héttel ezelőtt kezdtem bele ebbe a pulcsiba (vagy lehet, hogy inkább tunikának kellene nevezni) azzal, hogy mire kész lesz, nagyjából pont jön a december, járkálhatok eleget vizsgálatokra, tudom majd hordani, és még hátralesz legalább három hét a terhességből. Akkor még nem volt meg a diagnózis, miszerint előbb szülök, de már azon a hétvégén anyukám, apukám és a nővérem is azt mondták, kisebbet csináljak, mert nem lesz kész erre a pocakra. De kész lett :) még itt-ott lóg pár elvarratlan szál szokás szerint, de azt már elintézem.
Új fonalból van, ha jól értettem, 50% akril és 50% len, szintén Ágitól, a fantázianeve Vuk, ami a színére utal, tényleg olyan, mint a rókabunda, vagy ha akarom, téglavörös. Egyenetlen, hol szorosra van sodorva a szál, hol lazábbra van hagyva, de összességében nem vastag fonal, az egész pulcsira nem fogyott el az 50 deka, pedig jó hosszú, és a nyaka is nagy. Ahhoz képest viszont meglepően meleg, csak egy picit szúrós, de csak egy picit, kényelmesen hordható lesz. 
Rajtam:

Vállfán:

Az ujja közelről, talán ezen a legélethűbb a színe:

És a csipkeminta közelről:

A leírás egy régebbi Fürge Ujjakból való, abból az időből, amikor még így hívták, de annyira azért nem régi, mert a modell Onyutha Judit, akkor várta a második babáját. Ő vagy kisebb, mint amekkorának képzelem, vagy a modellfotón egészen más fonalból hosszabb pulcsi jött ki, hosszabb ujjakkal, mert a csipkés rész a képen jócskán vissza van hajtva, nekem meg éppen jó. De nekem hosszú a kezem-lábam.
És még csak holnap lesz december! :)

Regő öltözik

Tegnap egész jók voltak a fiúk. Regő sajnos nagyon korán felébredt délután, de utána jól elvoltak, Marci leckét írt, Regő játszott meg hol engem, hol Marcit ugráltatta, de hiszti nem volt estig. Szépen fürödtek is együtt, Regő magától kimászott a kádból, a baj akkor volt, amikor meg akartam törölni - de hát azt is muszáj, úgyhogy innentől hiszti volt. Bevittem, próbáltam pelenkázni és öltöztetni, de miután kétszer páros lábbal hasba rúgott, mondtam neki, hogy jól van, akkor öltözzél, én meg leültem a pelenkázóval szemben. Innentől olyan vicces lett a folyamat, hogy megkértem Marcit, hozza be a fényképezőgépet :)
A feladat: fel kell venni egy rövidujjú bodyt és egy kezeslábas pizsamát, és valahol még be kéne iktatni egy pelenkázást, de Regő kicsire nem ad, neki elég a ruha :)




Videót is akartam feltölteni, de most nem partner benne a blogger, később pótolom!
Közben is nagyon vicces, mert mondogatja maga elé Halász Judit: Marci öltözik c. számát: egyik kezem, másik kezem belebújik a trikóba... aztán panaszkodik, hogy anya nincs luk! meg hogy fordulva anya! :)
Aztán végül úgy gondoltam, hogy megfázik, és akkor csak felöltöztettem, ami megint nem volt egy erőszakmentes tevékenység... dehát ez van, majd elmúlik.

2011. november 29., kedd

Zsúfolt program

Még nagyjából két és fél, három hét van a téli szünetig. Marcinak nagyon zsúfolt programja lesz! Van az alap: hétfőn délután aikido, kedden ötödik órában karate, hatodikban színjátszó szakkör, szerdán ötödik órában furulya, hetedikben foci, délután aikido. Erre jönnek most rá a karácsonyi műsor próbái, hetente 3-4 alkalommal 0. órában, tehát ma például úgy néz ki a napja, hogy reggel 7:10-re ment és fél kettő körül ér haza, holnap meg szintén 7:10-re megy, hazajön fél egy körül ebédelni, visszamegy fél kettőre focizni, egy óra múlva hazajön, leckét ír, játszik, és ötkor megy edzésre. Mondjuk aikidora a legutóbbi két alkalommal nem ment, meg előtte is a heti kettőből csak egyre - ugyanis megbeszéltem az apjával, hogy novemberben már szervezze meg, hogy ők hozzák-vigyék, nekem már sok a heti két bejárkálás Fehérvárra, főleg ha Regőt is vinnem kell, és hát ez a szervezés nem megy valami zökkenőmentesen.
Amit nem teljesen értek: Marcinak négy mondata van összesen a karácsonyi műsorban. Hogy emiatt miért kell minden alkalommal 0. órában részt vennie a próbán? Nem lenne elég csak azoknak ennyi próba, akik főszereplők?
A másik, hogy szülőin úgy mondták, hogy december 15-én van a karácsonyi műsor és 16-án az utolsó tanítási nap. Most meg beírtak még egy próbát 19-ére, akkor is 0. órába, pedig ha nincs iskola, akkor miért ilyen korán? Mert azt el tudom képzelni, hogy a karácsonyi műsor iskola után lenne, vagy hogy előadják a falunak is, nemcsak az iskolának, és próbálnak még egyet. Na, ezeket ma elvileg megtudom.
Egyébként nagyon büszke vagyok rá, és úgy szeretném látni! De valószínűleg nem fogom tudni. Ő meg olyan aranyos, amikor emiatt nyafogtam neki, azt mondta: szerinted mi a fontosabb, az, hogy engem lássál, vagy hogy Csongor rendben megszülessen? :)
Aztán két szendvicskészítés és hajnali indítás között valamikor majd megszülök :)

2011. november 28., hétfő

Golyópálya

Most egy jó hangulatú bejegyzést kéne írnom, mert ezelőtt félórával még olyan vidám hangulat uralkodott nálunk... csak aztán már muszáj volt elvinnem Regőt aludni, és az iszonyatos harc volt.
Szóval, nagyon aranyosan játszottak együtt :) Regő imádja Marcit, Marci is őt persze, de azt hiszem, a rajongás inkább a kicsitől a nagy felé árad. Ha hazajön az iskolából, főleg, ha előtte hétvégén nem volt itthon, akkor Regő nem álmos, és kifulladásig képes lenne Marcival játszani. Adtam is neki plusz egy órát, fél egykor szokott aludni menni, és általában gond nélkül, maga mondja az ebéd végén, hogy menjünk aludni, elrendezi, hogy melyik pelussal, melyik állattal akar, és szépen alszik is. De ilyenkor...
Most golyópályázni akart, mutatta Marcinak, hogy melyik játékot vegyék le a polcról, Marci partner is volt, kihozták, hozzá az üveggolyókat, és elkezdtek építeni. Regő már a legegyszerűbb síneken is nagyon élvezte, hogy gurulnak az üveggolyók:


Aztán épült a pálya, és egyre nagyobb attrakció volt a gurítás:




Örömmel fotóztam őket, tényleg szeretem nézni, ahogy együtt játszanak, nagyon élvezem. De azért, ahogy telt az idő, kezdtem mondogatni, hogy fél kettőkor megyünk aludni. Regő persze folyton tiltakozott. Be szokott jönni az a trükk, hogy még egy utolsó golyót leguríthat, hogy elkezdem vinni az ágyába a népet, megcsinálni a helyét, de most egyik sem győzte meg. Végül nem volt mit tenni, felkaptam és vittem. Sajnos pelenkát is kellett cserélni, ami amúgy is érzékeny pont, hát úgy küzdött, mint aki az életéért harcol, sírt, tiltakozott, rugdosott, elforgott, menekült... Nekem is szörnyű volt. A végén meg úgy borult a nyakamba, mintha egy harmadik valaki bántalmazta volna, és nálam keres menedéket... Saját magam elől bújik hozzám? Aztán a karomban is hüppögve tiltakozott még az alvás ellen, de ahogy nyugtatgattam, mutattam, ki mindenki várja, törölgettem az arcát, puszilgattam, végül maga hajolt be a karomból a párnára... Két perc alatt elaludt, tudom is, hogy álmos, fáradt már ilyenkor, csak játszani akarna még és még, és Marcival lenni... de ez így nagyon rossz.

2011. november 27., vasárnap

Advent

Idén kicsit korán van nekem ez az advent, még december sincs... és gyertyát sem sikerült még vennünk, viszont a blogot legalább átöltöztettem :)
Szép várakozást mindenkinek!

Csalódás :(

Nagyon csalódott vagyok.
Volt három jegyünk a mai Halász Judit koncertre (Regőnek még nem kell jegy). Oda is mentünk ma délelőtt 11-re, mindent ellenőriztünk, jó helyet és jó időt néztünk. 

A koncertet pénteken megtartották. Egy biztonsági őrnek tűnő úr állt az ajtóban, és közölte mindenkivel az információt, a jegyeket visszaváltják. Kérdésünkre, hogy ugyan mégis honnan kellett volna tudnunk ezt, közölte, hogy fenn volt az interneten. Köszi - ha az embernek egy hónapja megvan a jegye, nem nézegeti a jegyiroda vagy a helyszín honlapját az interneten, hogy hátha nem lesz koncert, mert az az evidens, hogy lesz. Vagy ha két nappal későbbre tették volna, akkor megoldjuk valahogy, és elmegyünk két nappal később. De két nappal korábban megtartani? És megvolt a mailcímem a jegyirodának... Nem kaptam semmilyen értesítést.

Úgy vártam ezt a koncertet. Nekem magamnak is nagy élmény, de a gyerekeknek is, és ahogy Regő mostanában élvezi a zenét, énekel, táncol, tapsol, most már az új Halász Judit-lemez dalait is énekelgeti, sokszor gondoltam a napokban rá, hogy most már igazán élvezni fogja, és milyen öröm lesz nézni... és persze Marcit is. 

Hát, ez nem jött össze. Kíváncsi vagyok, hányan ilyen csalódottak még Fehérvár környékén most, és vajon hányan voltak, akik tudtak a pénteki koncertről, és hirtelen el is tudtak menni? Nem hiszem, hogy sokan... 

Csongor mindenesetre ügyes kisfiú, és megvárta... most várhat egy ideig, amíg Halász Judit-koncertre mehet. Nem fogjuk jó hírét kelteni a székesfehérvári Premier jegyirodának, az biztos.

2011. november 26., szombat

Fekete Gyula: A kék sziget

Az utóbbi napok esti és napközbeni pihenős programja ez a könyv volt. Péter vette a Liliomkertben részben azzal a céllal, hogy velem megismertesse, neki maradandó ifjúkori élményt jelentett. A hátoldalon található ajánlás szerint 14 éven felülieknek szóló ifjúsági regény - szerintem ez indokolt is volt a megjelenése idejében, a mai kamaszok viszont talán nem is értenék kellő történelmi, társadalomismereti háttér nélkül. Ha viszont értik, nagyon érdekes, izgalmas olvasmány lehet nekik is, de a szüleiknek talán még inkább. 
Fekete Gyula világot és társadalmat teremt ebben a tudományos-fantasztikus, utópisztikus regényben, és lenyűgöző az előrelátása, Vernénél láthattunk ilyet. A regény 1955-58-ig íródott, és 1944-46 között játszódik, és az író különféle repülő alkalmatosságokat, energiafelhasználási módokat, rakétákat "talál fel" benne, sőt gyakorlatilag az internetet is: a lakásokban van egy képernyő, amin telefonhívással behívható bármilyen tartalom, olvasnivaló, hírek, a napi sajtó, film, zene, de ismerősökkel is lehet beszélgetni, sőt élőképeket nézni a Föld bármely tájáról. Mi ez, ha nem internet?
De előreszaladtam, a történetről nem is írtam. 1944-ben három budapesti fiatal nyilasok elől menekülve különös körülmények között kerül a Csendes-óceán egy világtól elzárt, titokban tartott szigetére, Szimmarenre, ahol évszázadok óta fejlődik egy, a regény idején nagyjából harmincezres létszámú közösség, akik a tudomány és a technika területén jóval előrébb tartanak a külvilágnál, és társadalmilag is sikerült olyan berendezkedést elérniük és fenntartaniuk, ami minden lakosuk megelégedésére szolgál. Ehhez viszont az kell, hogy teljesen el legyenek zárva a külvilágtól, különféle technikai eszközökkel tették magukat láthatatlanná a repülőgépek, hajók, radarok számára. A könyv az 1944-ben odakerülő három fiatal napjain keresztül mutatja be ezt a különleges kis országot, az élet minden területére kitérve. Azt pedig már az olvasó hitére bízza: vajon létezik-e valójában Szimmaren, ahonnan ez a könyv üzenetként érkezik a külvilág számára, vagy valóban Fekete Gyula teremtett ilyen részletesen megírt fantáziavilágot?

2011. november 25., péntek

36+

Ezt is megértük, tegnap betöltöttem a 36. hetet :) Volt ultrahang, NST, vérnyomásmérés, mindenféle érdekesség, a héten megvolt az utolsó látogatásom a védőnőnél is, és megkaptam a recepteket, amiket Csongornak ki kell váltanom. Az ultrahang-eredményeket feleslegesnek tartom leírni, pár milliméter különbség van a múlt hetihez képest, és súlyt itt nem becsülnek, nem számít, hogy ez a nagy hivatalos kórházi ultrahang, és a másik nem is lenne, ha mondjuk az orvosomnak nem lenne a rendelőjében saját. Mindenesetre minden rendben volt, NST-n is szép görbéket rajzoltunk, Csongor ügyesen mozgott, ahogy kell. Olyan pici pocakokat láttam, nem is értettem, hogy lehetnek egyidős terhesek velem :)
Amúgy jól vagyok, igyekszem pihenni is itthon tényleg, az túlzás, hogy feküdnék, de üldögélek, még a lábamat is felteszem néha, és csak oda megyek, ahova muszáj, oda is pingvintempóban. Ma elmentem reggel Marcival az iskolába, Regővel a boltba és a postára, bő egy óra volt :D igaz, nem csak rajtam múlt, Regőn is, meg a cicán, akivel találkoztunk útközben.

A kiságyban van egy kis alvó rongyiállatka, szundikendő, Regőé lett volna, de ő nem igazán barátkozott meg vele. Tegnap látszott Regőn, hogy azért ő nem teljesen fogja még fel, hogy itt baba lesz. Megmutatja, hogy Csongor a pocakomban van, de az, hogy ki fog bújni, és lesz itt egy kisbaba, az szerintem nem egyértelmű neki. Mondtam neki ugyanis, hogy az a játék Csongoré. Erre elkezdett vele babázni: "betakarom, aludjál Csongor, jó? Fáradtál? Mi a baj? Semmi baj, fölveszlek. Betakarlak, aludjál..." Kivitte apának: "Apa, ez a Csongorom". Aztán az is lehet, hogy csak a birtokos személyragokkal nincs tisztában, mert amikor megkérdeztem, hogy és hol a Csongor baba, a pocakomat mutatta. Mindenesetre nagyon aranyos volt, ahogy állt a kiságynál, és ezeket mondta a kis játéknak :).

Említettem a macskát, akivel most reggel hazafelé sétálva találkoztunk. Tényleg főleg állatokkal kapcsolatban lehet Regőt ilyen szívből jövően kacagni hallani. Barátságos cica volt, törleszkedett a lábamhoz, mire Regő: "szereti cica nadrágot". Aztán nevelte is, cica feküdj, cica gyere, cica ne bújjál el :) Aranyos nagyon, kíváncsi vagyok, hogy lesznek Csongorral, mostanában ezen gondolkodom sokat, remélem, szeretni fogja. Már csak hat napot kell egyben kibírni, a többi ajándék :)

2011. november 23., szerda

Kívánságlista

A sajátom :) Múlt héten találtam ki, címzett Csongor baba.
1. Ne legyél Skorpió, legalább azt várd ki, hogy Nyilas legyél - ügyes baba, ez ma már teljesítve :)
2. Hadd menjünk el 27-én a Halász Judit koncertre! Ha megszületsz, Téged nem viszünk ám, de bentről hallgathatod! Ez még négy nap.
3. Legyél inkább decemberi baba, és várd ki a 37. hetet, jobb lesz az úgy - ez holnaphoz egy hét.
4. Ha már december van, bármikor jöhetsz, várunk szeretettel. Anyukád szíve vágya a december 13-ai születés, mert az olyan szép dátum, 11.12.13., meg akkor már elég nagy is leszel, de az már csak a hab lenne a tortán, csak a többit tartsd be, az a fontos! :)

Ma reggeli

Regő játszik a műanyag állatokkal:
 - Anya, kihozom a bivalyt is, mindjárt jövök anya, mindjárt jövök, jó? Becsukom az ajtót!
Kijön, hozza a bivalyt. Aztán azt játssza, hogy az elefánt mászik a bivaly fejére (szerk. megj. az elefánt kb. harmadakkora nálunk):
 - Mászik az elefánt a bivalyra!
Aztán kiderül, hogy a bivaly valószínűleg éhes:
 - Anya akarok a husit, a rizst, a bivalyt! - ezt még vagy háromszor, mire felfogom, hogy nem ő akar reggel nyolc előtt, reggeli után husit meg rizst enni, hanem a bivaly.
 - Főzöl neki?
 - Főzök a husit meg rizst, kéne kanál!
Úgyhogy most a kis piros lábosomban, a legkisebbik fakanalammal húst és rizst főz a bivalynak :)

2011. november 22., kedd

Madár tyúkok

Védőnőtől tartunk hazafelé, Regő az utolsó méterekre bemászott a babakocsiba, ott ül és nézi, mutatja, leltározza a látnivalókat. A mi utcánk sarki házának hátsó kertjében van egy kis baromfiudvar, messziről kiszúrja a tyúkokat.
 - Anya, ott a tyúkok.
 - Igen - mondom - Margit néni tyúkjai.
 - Nem.
 - Nem? Hát akkor mik azok?
 - Tyúkok.
 - Igen, Margit néni tyúkjai.
 - Nem, nem a Margit néni tyúkjai!
 - Hát, kinek a tyúkjai?
 - Madár. Madár tyúkok.

2011. november 21., hétfő

Kertész Erzsébet: Szonya professzor

Csütörtökön hazaérve, zaklatott parás lelkiállapotomban (azóta megnyugodtam ám!) valami igazán könnyed, pihentető olvasmányra vágytam, és ezt a könyvet kaptam le a polcról. Talán egy éve is van már, hogy nagy kedvezménnyel rendeltem meg a kiadótól a Kertész Erzsébet-sorozatot, és akkor sorban többet el is olvastam belőle, de egy idő után sok lett, és például a Szonya professzor meg még egy-két kötet elmaradt. Most viszont megint lebilincselt néhány oldal után, úgyhogy a csütörtök és a para elmúltával is maradtam ennél, pár nap alatt ki is olvastam.
Szonya professzor, azaz Szofja Kovalevszkaja ritka matematikai tehetségű fiatal lány, akinek azonban a cári Oroszországban nőként nincs lehetősége tanulni, szülei engedélye, támogatása nélkül viszont nincs esélye külföldre menni. Az egyetlen megoldás, ha névházasságot köt egy modern gondolkodású, szintén külföldi egyetemre kerülő férfival, akivel aztán mehet külföldre.
Ezt sikerül is tető alá hozni, amire senki nem számít, az az, hogy a férje beleszeret Szonyába. Tulajdonképpen ő is érez iránta valamit, de elnyomja magában az érzéseket, mert tele van a feje azzal, hogy a tudományért és a nők jogaiért való küzdelemmel nem férhet össze a szerelem...
Tudományos pályája remekül alakul, Heidelbergben tanul, majd a göttingeni egyetemen doktorál, végül az újonnan nyíló stockholmi egyetemre hívják meg az első női előadónak, de a magánélete igazából soha nem lesz boldog. Na de nem akarom az egész történetet leírni, a Kertész Erzsébettől megszokott jól fogalmazott, jól megírt, érdekes "lányregény", pihenésnek kiváló volt.

2011. november 20., vasárnap

Egy korszak vége

Regő ma először azt mondta, hogy "kérek csokis szeszet", azaz kérek csokis kekszet, amiben az "o" a lényeg. Tegnap még "csikis" volt a "szesz". Sőt, úgy mondta, hogy "kérek csikis a szeszet", hogy teljesen pontosak legyünk. Kíváncsi vagyok, vajon más szavakból is elmúlt-e az o, u helyett mondott i hang? Majd kiderül, és ha igen, akkor egy kis aranyosságnak megint lőttek.

Viszont amikor másodszor kért csokis kekszet, és mondtam neki, hogy elég volt, nem kap többet, akkor kért szívószálas kakaót. Mondtam, hogy szívószálat nem kap (nem szeretem, csak malackodik vele). Mire ő kifejtette:
 - Nem a szívószálat, csak a kakaót. Nem a szívószálat, nem, nem buborékolok, nem a szívószálat, csak a kakaót.
:)

A zene, az kell...

Olyan szép pillanataink vannak néha... Én mindig nagyon szerettem énekelni, és gyerekkoromban énekeltünk is sokat, kirándulásokon az autóban, osztálykirándulásokon, cserkészkirándulásokon aztán főleg, én voltam a népdal-felelős... Meg a templomi gitáros kórusban is rendszeresen énekeltem, ennek hatására tanultam meg furulyázni és autodidakta módon egy picit gitározni, azt csak otthon, a magam örömére mertem, még a családoméra se nagyon, annyira sose tudtam.
Most itt a nagyfiam, aki beleszeretett a furulyázásba és ügyes is, a párom, aki egész életében zenebolond volt, és tehetséges is, és a kicsi fiam, akinek fülig szalad a szája, ha zenét hall, tapsol, táncol és maga is részt akar venni a muzsikálásban. Péntek délután úgy alakult, hogy Péter elővette a gitárt, felnyitotta a zongorát, hozzáhangolta a gitárt, és a Csiribirit kezdte pötyögni. Marci előtte épp a furulyán gyakorolt, megmutatta neki is az alapdallamot, elkezdte begyakorolni ő is. Erre már én is kihoztam a másik furulyát, megpróbáltam és mutattam Marcinak, látva könnyebb lejátszani. Regő meg hol ehhez, hol ahhoz szaladt, hogy ő is, ő is. Erre behívtam a gyerekszobába, és odaadtam neki a tavaly karácsonyra kapott csörgődobját, így már teljes volt a zenekar. Én meg ettől mindig úgy meghatódom :).
Marci aztán elment az apukájához, ott is bemutatta, mit tud. Tegnap Péter nem sokat volt itthon, de ma délelőtt megint zongorázott egy kicsit, amitől Regő teljesen kész volt, hozta is rögtön a csörgődobot, táncolt, édes volt. Aztán Péternek eszébe jutott valami szám, megmutatta youtube-on, és Regő persze ehhez is rögtön szaladt, hogy még apa, és hogy ő Csiribirit szeretne. Innentől Halász Judit-számokat hallgattunk sorban, a fiúk a gép előtt, én meg a kanapén kötögetve, időnként Regő arcába feledkezve. Az az igazi csodalátás volt az arcán, leesett állán, kerek szemein... Én meg hol sírtam, hol nevettem, nagyon elérzékenyültem... :)
Mert mindenik embernek a lelkében dal van :)

2011. november 18., péntek

Pocak

Na ezt akartam még a tegnap esti bejegyzés mellé, de akkor még nem volt aktuális fotó :)


Regőről pár kép

Fest...



Remélem, mindenki látja a repülőt :) (balra, kereszt alakban :) )

Erről egy videó is:
video

Aztán legózik is, életében először igazi legóval:


Aztán rájön, hogy kiborítani és a dobozban bújócskázni érdekesebb :)


Ez pedig az, amikor alvósat játszik, naponta többször, vagy ő "alszik", vagy az állatait altatja. Az első képen tényleg álmos a szeme, de a másodikon látszik, hogy huncutkodik közben :)

2011. november 17., csütörtök

35 hét

Nem is akartam írni a 35. héten, csak majd a 36.-on, az olyan mérföldkő, ez a mostani nem. De muszáj írnom. Ma voltam orvosnál. Külső-belső-középső méhszáj egy centire nyitva van, doki kommentje: "nyugodtan írhattam volna két centit is", fejecske szépen beilleszkedett, lent van. Csongor baba szokásos nagy méretei: feje 9,2 centi keresztben, combja 6,93, minden mérete egy-két héttel nagyobb a koránál. A súlybecslés szerint 3030 g - Regőnél olyan 30 dekával nagyobb, és ő a 37+4-es születési dátumával 2910 gramm volt. Szóval, kérdezem ezek alapján doktoromat, hogy mit jósol, mire azt mondja, egy hét. Mivaaan? Én nem akarok egy hét múlva szülni! Elkapott a para hirtelen... Persze, ha érett, szép nagy baba, akkor gond nem lesz, bár Regőnek is voltak kis éretlenségei a 18 nappal korábbi születésével, na de egy hónappal? Mondtam is neki, ne ijesztgessen, én még nem vagyok felkészülve... december közepén szeretnék szülni. Azt mondta, amit eltervezek, az úgy is lesz. Hát, remélem...
Utána felhívtam a szülésznőmet is, ő azt mondta, azért szerinte több lesz egy kicsit, meg hát jó is lenne legalább két hét még. Pihenjek, egyek magnéziumot - vicces, az egész terhesség alatt nem szedtem rendszeresen magnéziumot, csak szükség esetén, most kezdjem el, amikor mások abbahagyják - hagyjam abba a tornát, ne nagytakarítsak. Utóbbit szívesen abszolválom :D
Nagyon felpörögtem, bestresszeltem, mostanáig keményedett is a hasam sokat. Aztán ettem némi csokit, beszéltem pár barátommal meg persze Péterrel, és elég jól lenyugodtam :) Pihenek majd, eszem magnéziumot, szót fogadok, és lelkileg is rákészülök. Eddig még abszolút nem jött el a "jaj de szeretnék már szülni"-érzés, pedig ha szülni kell, akkor olyan jó lenne abban a lelkiállapotban... Vágyni rá, készen állni, elengedni ezt a babát lélekben... Egyelőre én inkább azt mondogattam neki, maradjon még... Két hetet kérek legalább, aztán decemberben már jöhet, és addig én is rákészülök és veszek is mindenfélét. Ma egyébként nagyot haladtam előre, beszereztem egy csomó mindent a szülésre és a kórházra. Kéne egy jól összeszedett lista, mert innen-onnan van több is, de olyan érzésem van, mintha túl kevés lenne. Azért ma elkezdtem összepakolni :) Jövő héttől ctg-k, 22-én védőnő, 24-én elvileg 36 hetes ultrahang meg kenetvétel, aztán utánunk a vízözön. Vagy mi. Mindenki drukkoljon, hogy decemberben szüljek! 
(... aztán a végén még túlhordom... hallottunk már ilyet, na de az nem én voltam :) )

A Kismama terheskönyve

Újabb rövid könyvajánló következik, ezt a könyvet is tegnap lapoztam át újra az aktuális hetekre és a szülésre koncentrálva. Regőre várva vettem, Marcinál még nem jelent meg. Aki a Kismamát olvassa, azt sok meglepetés nem érheti, de nekem mint régi olvasónak is hasznos volt egy ilyen összeszedett, válogatott kiadvány. Először végigmegy az egyes heteken, mindegyikről ír egy-két oldalt, aztán különféle, a terhesség alatt felmerülő kérdésekkel foglalkozik: egészségügyi problémákkal, táplálkozással, mozgással, érzelmi élettel. Van apaoldal is, megemlíti az otthon szülést, fotóriportot közöl beavatkozásos és természetes kórházi szülésről, ikerszülésről, császármetszésről. Foglalkozik különleges helyzetekkel, és kitér a szülés utáni témákra: a babára, a gyermekágyra, a szoptatásra, a védekezésre is. Regőre várva alaposan, hétről hétre olvastam, plusz hozzávéve az aktuális problémáimat,  most is elővettem az elején, de aztán rendszertelenebb lettem, vagy kevesebb időm volt, de így az utolsó hetekben is jó. A szemlélete teljes mértékben a Kismamáé, felderítve a magyarországi várandósság és szülés körüli viszonyokat, néhol burkolt kritikával, de mindenütt egységesen és informatívan.

Felvilágosítás

Sose voltam a híve annak, hogy egy bizonyos korban a szülő leül a gyerekével, és direkt módon felvilágosítja, esetleg a klasszikus viccben ismert kezdetekkel a méhecskével meg a virággal kezdve. Mindig azt tartottam jónak, hogy a gyerek kérdez, ami érdekli, és a szülő annyit válaszol, amennyi konkrétan arra a kérdésre vonatkozik, tehát ha a kérdés az, hogy hogyan lesz a kisbaba, akkor nem megyünk bele a szexuális élet rejtelmeibe.
Marcinál ez úgy alakult, hogy egyrészt nagyon természettudományos érdeklődésű volt kiskorától fogva, másrészt folyton terhes volt körülötte valaki: hároméves volt, amikor Bence született, hat múlt, amikor Márk, majd Regő, aztán rá négy hónapra apjáéknál Kata, most pedig jön Csongor. Nem csoda, hogy szinte folyamatosan ébren volt tartva az ilyen irányú érdeklődése, én pedig igyekeztem neki mindig a fentiek szerint válaszolni. A dolog biológiai részével, a találkozó sejtekkel, a magzat fejlődésével és hasonlókkal apránként elég jól tisztába jött, sőt megvolt a menstruáció témaköre is. A fogantatás viszont mostanáig kimaradt, Marci tegnap kérdezett rá először, hogy ő nem érti, ha a férfi és a nő ölelkeznek, attól még hogy fog átmenni egy másik sejt a nő testébe? Ha ő nagyon szorosan megölel engem, akkor se megy át... Úgyhogy röviden elmondtam a részleteket. És persze húzta a száját, neki ez gusztustalan, de azt is elmondtam, hogy nagyon jó ám, de csak akkor, ha szereti azt, akivel együtt van... Biztosan fogunk még erről sokat beszélni, remélem, később is, és remélem, kamaszként is jó irányba megy majd...

2011. november 16., szerda

Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol

Úgy tűnik, mintha falnám a könyveket :) Pedig nem ám, az előző kettő egy félig már kiolvasott és egy többször olvasott nagyon vékonyka könyvecske volt. Ezt a mostanit meg szintén harmadszor vettem elő, és inkább csak böngészgettem, mint egy szakkönyvet. Kétszer végigolvastam már: amikor Marcit vártam, kivettem a könyvtárból - akkor még igencsak ritkaság volt a könyvpiacon, mostanra megjelentek hasonló szemléletű kismamakönyvek - amikor pedig Regővel voltam várandós, meg is vettem, és mindkétszer elejétől végéig elolvastam. Most valahogy kevesebb időm, alkalmam és igényem is volt babavárós szakkönyveket olvasgatni, de így a 35. héten úgy gondoltam, ideje elővenni egyet. Inkább csak az utolsó harmadról, a szülésről és a gyermekágyról szóló fejezetekre koncentráltam most, de a könyv már a várandósság előtti hetektől a szoptatás befejezéséig fontos információkat ad olyan szemléletben, amivel a magyar kismama jellemzően nem találkozik. Az írónő német bába, terhességeket és főleg otthoni szüléseket kísér, illetve a szülés után segíti otthonukban a családokat, de a könyv nem az otthon szülésre biztatásról szól, tehát senki, akinek erről a fogalomról negatívumok ugranak be, ne dobja rögtön félre. Minden időszak problémáival foglalkozik, és természetes, finom módszereket javasol a különféle testi-lelki tünetekre, nehézségekre: teákat, homeopátiát, illóolajokat, masszázst, mozgásformákat és hasonlókat. Olyan tudással bír, amilyet régen tudhattak a testről és a benne zajló folyamatokról, bölcsen és toleránsan ír minderről. 
A könyv magyar lektorai Geréb Ágnes és a szoptatással kapcsolatosan Sződy Judit, azt hiszem, azoknak, akiket a téma érdekel, ez a két név is garancia. Sok lábjegyzettel látták el az oldalakat, amelyek segítenek a magyar viszonyok közti eligazodásban, illetve a szoptatásról szóló részekben az írónő sokkal lazább és kevésbé szoptatásbarát elveivel, szokásaival szemben is megírják a saját szakmai tapasztalataikat. Azt hiszem, nekem sokat segített ez a könyv az első két várandósságom alatt, most már inkább csak felidézés volt az átnézése.

Regőszáj

Regő állatos filmet szeretne nézni, kiválasztja, hogy melyiket:
 - A jegesmedvét szeretném!
Aztán meggondolja magát:
 - Nem a jegesmedvét, a PIROS medvét! :-))) (barnamedvére gondolt :) )

Tiszta anyja...

Megint veszekedtem Marcival a rendrakás miatt. Illetve nem is a rendrakás miatt, a nappaliban szépen elpakolta a játékokat este, aztán mentünk be a gyerekszobába, és vette elő a furulyát, hogy most akkor fürdés előtt játszik egy  kicsit. Amivel nem is lenne gond, de ezt egy földön heverő nyitott könyvön állva szerette volna megtenni... Ezen hirtelen nagyon felhúztam magam. Nem látja, hogy az nem normális dolog, hogy ha a padlón fekszik egy könyv, akkor rálépek furulyázni? Nem gondolja, hogy mielőtt rálépnék, egy mozdulattal felveszem és a polcra teszem? Utána láttam meg, hogy mindent, amit bevitt a nappaliból, csak odaszórt a polcra, hiába van a legtöbb dolognak doboza, és hiába mondtam el, hogy melyiket melyikbe tegye, és hiába mondom, mutatom évek óta, hogy a polcon szépen sorba rakott dobozok, az rend, az odaszórt apró mindenféle pedig nem rend.
A veszekedésünkből kiderült, hogy de, ha belegondol, látja, tudja, hogy nem helyénvaló, amit csinál, csakhogy nem mondtam. Nem mondtam el külön, türelmesen, hogy kérlek, ne lépj a könyvre, vedd fel és tedd a helyére. És nem mondtam el (harmadszor egy este) hogy az autókat az autós dobozba, az állatokat az állatos dobozba...
És persze miközben veszekedtem, el is pakoltam (helyette).
Fürdés után megint beszélgettem vele, hogy tegyünk valamit, éljünk úgy, hogy nem veszekszünk minden este ilyesmiken és minden reggel azon, hogy mínusz három fokban miért kell sapkát és sálat venni. Úgy érzem, csak mondom és nincs értelme. És értem is, én is utáltam a hasonlókat hallgatni. De mit kell tenni? Vekerdy szerint nem is kell rendet rakni, ha a szüleit látja, majd kialakul az igénye, ha a játékok már az ágyig vezető ösvényt is elborítják, akkor együtt csináljunk egy nagy rendrakást. Igen ám, ez így még talán menne is, ha Marcinak külön szobája lenne, de ebben nemsokára hárman lesznek, abból egy újszülött... Majd elolvasom a Beszélj úgy, hogy érdekelje... könyvben is újra az idevágó részt.
Közben én folyamatosan agyalok ezen a dolgon, tényleg szeretnék harmonikus kapcsolatot a fiammal, jóban lenni vele, nem veszekedni (azért alapból megvan ám, de ennyit se szeretnék veszekedni, amennyit...) és ma reggel arra gondoltam, hogy én is ilyen voltam. Rendetlen, és ugyanúgy nem vettem észre magamtól a dolgokat, nem értettem, hogy ha valamit elvárnak tőlem, miért nem mondják. Ha azt mondták, a padlón egy könyv hever, nyugtáztam, és azt vártam, hogy mondják meg, hogy vegyem fel. Elvégre ez az észrevétel nem kérés, nem parancs, csak egy közlés... Velem is sokat veszekedtek, hogy miért nem veszem észre, hogy fel kéne söpörni, mosni pl., és hogy néz ki a szobám. Anyukám szavait hallom a saját számból, és ez baromi idegesítő. Az meg megnyugtató, hogy azért felnőttkoromra egész tűrhetően rendes lettem, a példa mégiscsak hat, vagy a saját felelősség, nem tudom... Biztos Marci is így lesz. Addig meg én próbáljam nyugodtan felfogni inkább?

2011. november 15., kedd

Felvegyem?

Olyan aranyosak lettek pár napja a fiaim. Főleg Marci, de Regő ebben is megy utána. Valószínűleg eleget nyafoghattam, hogy ne kelljen lehajolnom dolgokért, és eleget kérhettem segítséget Marcitól a takarításban, mert mostanában nagyon előzékeny. Már hétvégén is, amikor társasoztunk, leültetett engem a kanapéra, elém tolta az asztalt, kipakolt minden kis kártyát, tartozékot, és közölte, hogy majd mindent ő ad nekem, én csak dobjak, lépjek, ne kelljen hajolnom. Ha reflexből hajolnék valamiért, rám szól, hogy állj, és ő szalad érte. Tegnap kiborult egy pohár tea a konyhaasztalra, hirtelen kapkodva mentettem az újságokat, ezt-azt előle, gyorsan töröltem, közben valami leesett. Marci épp vacsorázott, de közben is mondta, hogy szóljak, ha valamit fel kell venni! Nagyon aranyos :)

Regő még kevésbé érti ezt, de követi, ahol lehet. Segít a játékait elpakolni, tegnap pedig valami szabásmintát kértem tőle, ami előttem az alacsony asztalon hevert, szépen abbahagyta, amit csinált, és odaadta. Aztán gondoltam egy nehezebb feladatot: a mérőszalagomat kértem, ami a fonaltartóban volt - kicsit bizonytalankodott, kipakolt pár fonalat is, hogy vajon melyik lehet a mérőszalag, de végül megtalálta és odahozta :)

2011. november 14., hétfő

Avery Corman: Kramer kontra Kramer

Most, mielőtt elkezdtem írni ezt a bejegyzést, gyorsan utánanéztem a wikipédián, hogy Avery Corman férfi-e, vagy nő. Ciki, de a keresztneve alapján akármelyik is lehetne :) Megtudtam, hogy férfi, ezen gondolkoztam olvasás közben is. Érdekes, empatikus ember lehet. Ugyan ez egy férfiszemszögből megírt könyv, és a jóérzésű olvasó a férfi főszereplőnek drukkol, de az író annyira jól leírja, átérzi a női oldal érzéseit is. Ráadásul olvastam egy másik regényét is, amely egy megerőszakolt lány küzdelméről szól: arról, hogy az erőszak mindig erőszak marad, a "nem" pedig mindig nem-et jelent, amit tudomásul kell venni - ebben is nagy empátiával boncolgat női érzéseket, szempontokat.
Maga a regény egyébként szerintem már klasszikus, biztosan nagyon sokan olvasták, nem hiszem, hogy újat mutatok vele. A belőle készült film, Dustin Hoffmann és Meryl Streep főszereplésével öt Oscar-díjat nyert.
A történet röviden: Ted és Joanna megismerkedik, összeházasodnak, majd kisfiuk születik, Billy. A nő abbahagyja a munkát, de egy idő után szívesen keresne újra állást, csakhogy ezt a férje ellenzi, szerinte Billynek az a legjobb, ha az anyja otthon van vele. Én, mint olvasó, megértem Joanna kitörési vágyát is, hogy nem elégíti ki a gyerek-háztartás problémakör, de megértem az apa érveit is, meg azt, hogy a 70-es évek Amerikájában ez a felállás elfogadott volt. De erre a konfliktusra - persze nem csupán erre - lassan rámegy a házasságuk, Joanna úgy érzi, megfullad benne, és végül Billy negyedik születésnapján elköltözik, elhagyja a férjét és a gyerekét is. Új életet kezd, és a következő másfél évben gyakorlatilag eltűnik a fia életéből, talán egyszer látogatja meg. Ted eléggé leforrázva áll az események előtt, de nincs választása - óvodát és bejárónőt kell találnia, mindezeket kiszorítani a fizetéséből, gondoskodni a kisfiáról és elmagyarázni neki a történteket, közben rá marad a válás intézése is, és az élet természetesen nincs tekintettel rá: előfordulnak problémák a munkahelyén, betegség, baleset, családi konfliktusok is. Mindezek mellett remekül boldogul, összességében jó párost alkotnak Billyvel, eléggé össze is nőnek, nagyon ragaszkodnak egymáshoz.
Ebbe keveredik vissza másfél év eltűnés után az anya, és közli, hogy most már rendben van lelkileg, összeszedte magát, és vissza akarja kapni a fiát... Szerencse, hogy sokadszorra olvastam a könyvet, elsőre nagyon megdöbbentő, szívszorító rész következik: gyermekelhelyezési per, jogi hercehurca, és Ted további élete a fiával ezek árnyékában... Az olvasó az apával érez, szurkol egy értelmes megoldásért, hiszen Ted az elmúlt másfél évben bizonyított, Joanna viszont az előző négyben még ha jó anya volt is, ezt eléggé lenullázta a következő másfélben. Elárulom a végkifejletet: Joanna nyer... megbeszélik a gyerek átadását, Ted újra tálalni kényszerül Billynek egy nehéz szituációt, egy komoly változást - majd amikor összepakolt bőrönddel várják Joannát, és az olvasó már kezd könnyezni - ő nem jön el. Helyette telefonál: nem tudja megtenni, nem tudja elválasztani apát és fiát egymástól. És az olvasó az utolsó pár sornál megkönnyebbül.
Kicsi, vékony, gyorsan olvasható könyvecske, jól megírva, a fenti példány helyenként viccesen fordított kifejezésekkel (nem a hibás angolság miatt, hanem mert a "rosszul" fordított kifejezések akkor még itthon nem terjedtek el); ajánlom azoknak, akik szeretik a rövidebb családregényeket, az emberi történeteket vagy a jogi esetekkel foglalkozó regényeket. És utána a filmet is nézzétek meg!

Rónaszegi Miklós: A rettenetes Kartal

De, mégis van elmaradásom, el is felejtettem :) Nem írtam a könyvekről, amiket a Mindennapok Toszkánában óta olvastam. A Rettenetes Kartalt akkor rendeltem meg a folytatásaival együtt, amikor még úgy volt, hogy Csongor lehet, hogy Kartal lesz. Félig olvastam csak el, aztán közbejött a szülinapom, arra is kaptam könyveket, aztán a német nyelven olvasás ötlete, és Kartal csak várt, várt az éjjeliszekrényen... de kivárta a sorát, és nemrég újra elővettem. Kicsit visszalapoztam, hogy emlékezzem a cselekményre, de nem volt nehéz újra felvenni a fonalat.
A történet az Árpád-ház kihalása utáni zűrzavaros időkben játszódik, amikor a pápa és a magyar urak nem tudnak dönteni, hogy kit válasszanak királynak, behívnak több Árpád-házi leszármazottat, köztük Károly Róbertet, és zajlik a döntési folyamat harcokkal és a helyzethez illő bonyodalmakkal.
A címadó Kartal a könyv elején egy szegény parasztgyerek, aki az igazságot keresi, és szinte véletlenül kerül az események fő sodrába. Hogy miért rettenetes? Nem is rettenetes :) A nagy trükk az, hogy az urak a nagy fejetlenségben el-elfoglalják egymás várát, faluját, elhajtják a jobbágyaikat, és lazán ráfogják egy rettenetes hírű, Kartal nevű kitalált rablólovagra. A mi Kartalunk egyrészt kihasználja ezt, sok helyzetben nyer azáltal, hogy elkiáltja magát, hogy ő Kartal, és mindenki a rablólovagra gondol - de másrészt ebben is igazságot szeretne, hiszen meghurcolják a nevét, rossz hírét keltik.
Rónaszegi Miklós már a fülszöveg szerint is csak lazán ragaszkodik a történelmi hűséghez, természetesen a konkrét adatok, történések hűek a valósághoz, de ahol a királyt, királyjelölteket és más nagyurakat élő szereplővé kell tenni, meg kell szólaltatni, mindezt ifjúsági regényhez illően szórakoztatóan, érdekesen és fordulatosan, jellemeket rajzolva, ott nem lehet száraz történelemkönyvet írni. Ez pedig nagy előnye a regénynek! Fel is fogom ajánlani Marcinak is olvasásra.
Ami egy kicsit megnehezíti az olvasást, legalábbis ifjúsági szemmel nézve, az az, hogy az egyes fejezetek több szálon futnak, és úgy váltogat közöttük, mintha élő közvetítést látnánk: tehát amíg az egyik szálat meséli, addig a másik is zajlik, és az egyikhez visszatérve nem azt írja le, mi történt, amíg nem ezt olvastuk, hanem folytatja azzal az időkülönbséggel, ami a másik szálról mesélve eltelt. Na remélem, ez így érthető :) Tehát a fejezetek elején sokszor végig kell gondolni, hogy is kerültünk az aktuális helyzetbe, kivel mi történt, ami ide vezetett. Emiatt gondolkodtatóbb, kicsit nehezebben érthető, ami nem baj, de egy Marci-korú olvasónak talán koraivá teszi - meglátjuk.

És még egy elmaradt pulcsi...

... aztán azt hiszem, több elmaradásom nincs :)
A múlt héten, szinte pillanatok alatt - mindenestül mondjuk három nap - kötöttem ezt a vastag, meleg pulcsit Regőnek. A fonal neve Játszótér, szerintem nagyon találó :) szokás szerint Ágitól. Ez is 50% gyapjú, 50% akril, de egyáltalán nem szúrós, olyan selymes, mint a zsenília. Nagyon vastag, 5-ös tűvel kötöttem, így jó szoros lett, kicsit talán még merev is, viszont tényleg jó vastag, igazán meleg téli pulcsi.

Ezt most nem leírás alapján kötöttem, hanem Regő egy meglévő, 92-es pulcsijához mértem, lassan talán belejövök az egyszerűbb darabok leírás nélküli kötésébe is. Egyszerű simakötés, így érvényesül legjobban a színe, a fonal mintája. A szegélyek dupla patentkötéssel készültek.
Ez most nem megy a  fonalfalóba, a szeptemberi kezdés után vettem a fonalat, de nem bírtam neki ellenállni :) Jó nagy haladás lenne pedig, meg is lepett: azt hittem, a 64 deka fonalamból akár két ilyen kis pulcsi is kijön. Ehhez képest a súlya, a vastagsága miatt csak egy gombolyag és egy pici maradék maradt, annyi, amiből gyorsan megkötöttem még a pulcsi fölött látható kis sálat. Ezt már 8-as tűvel, hogy lazább legyen, és kiadósabb ez a kis maradék fonal.

Elmaradt receptek

Le akartam írni a névnapi sütik receptjét, most pótolom. Fotó az alábbi, képes bejegyzésben látható :)
A tésztalibát tavaly találtam Mohánál, nem is írom le külön, csak linkelem, hiszen változtatás nélkül, teljesen az ő receptje alapján csinálom. A különbség annyi, hogy nem sablon alapján, kézzel formázgatom őket, hanem kiszúróval, a kelt tésztás receptből. Aztán amikor egy tepsinyi, nekem 20 db kis liba kész, a maradék tésztát háromfelé osztom és megfonom egy kis kalácsnak. Finom, enyhén édes kalácsot kapok.
A másik pedig az eredetileg meggyes, nálam cseresznyés muffin, az A legfinomabb muffinok c. könyvemből:
Hozzávalók 12 darabhoz:
25 dkg finomliszt
2,5 tk. sütőpor
1 csipet só
1 üveg (fél kg) meggybefőtt (vagy cseresznye, magozva)
12,5 dkg vaj vagy margarin
10 dkg barna cukor
2 cs vaníliás cukor
2 tojás
15 dkg tejföl vagy joghurt
4 ek. cseresznyepálinka (esetemben a befőtt leve)
vaj és liszt a forma kikenéséhez, vagy muffinpapírok
2 dl habtejszín

A sütőt előmelegítjük 180 fokra, a muffinformát kikenjük vagy kibéleljük muffinpapírokkal. A meggyet leszűrjük, a levét felfogjuk.
A lisztet elkeverjük a sütőporral és a sóval. A vajat kicsit megolvasztjuk, ne legyen folyékony, csak puha. Habosra keverjük a barna cukorral és egy csomag vaníliás cukorral, majd hozzáadjuk a tojásokat. A cseresznyepálinkát (levet)  elkeverjük a tejföllel vagy joghurttal, és ezt is hozzákeverjük. Félreteszünk négy evőkanál meggyet, a többit a masszába forgatjuk, majd a végén fakanállal hozzáadjuk a lisztes keveréket is. Nem kell sokáig keverni, csak amíg egynemű lesz, de ne kerüljön bele túl sok levegő. 
A tésztát egyenletesen elosztjuk a muffinforma mélyedéseiben. 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük. A formában pihentetjük néhány percig, majd kivesszük, és meglocsoljuk még egy kis pálinkával/lével. A tejszínt a vaníliás cukorral habbá verjük, és a muffint tejszínhabbal és a félretett meggyszemekkel tálaljuk.

Elmaradt képek

Először is a névnapról:
A kislibák, a kalács meg a muffin (meg a hab meg a cseresznye):

Az ünnepelt:

A hobbitos társasjáték:

Aztán jó pár kép Ságvárról:
Regő reggel Boribont olvas Marci ágyában:

Állatok között:

Marcit Ancsáék is megköszöntötték, kapott távirányítós autót. A jobb alsó képen Márk és Regő a folyosón hasalva várják, hogy Marci hozzájuk irányítsa az autót :)


A szokásos "négyen egy kádban" fotók is elkészültek, lassan egyre kevésbé férnek majd el :)

Márk furulyázik:

Regő buszt simogat ("megsimogatom a buszt, szép busz :)")

"Nyuszi, egyél szépen!"

A fiúk az ablakpárkányon meg a lépcsőn figyelik a kútfúrást...

...Regő pedig lentről magyaráz: "Marci, vigyázz, le ne ess!":

Szóval, összességében jó volt még egy hétvégét anyukáméknál tölteni, találkozni velük, Ancsáékkal, a gyerekekkel. Közben nekem mégis fárasztó volt, úgy is, hogy szinte nem csináltam semmit, sokat olvastam és kötöttem, de hiányzott Péter - aki közben itthon nagyon sok mindent elvégzett ám - meg a saját ágyam, péntek és szombat este nagyon sokat keményedett a hasam is. Legközelebb Csongorral megyünk! :)

2011. november 12., szombat

Aranyosságok

Gyorsan írok pár mait, amíg még eszembe jut :)

Számítógép kikapcsolva, előtte a szék kihúzva hívogatja Regőt:
 - Anya, én pékezek. Pékezek, pedig nem szabad :) (pékezek = gépezek, azaz felmászik a székre gombokat nyomkodni :D)

Egy apró műanyag traktoros emberkefigurának magyaráz:
 - Bácsi, kimegyünk? Veszünk dzsekit, pulóvert, jó? Gyere bácsi - és eltűnik vele a másik szobában.

Kimegyünk az állatokhoz, keresi a bakkecskét: -Robi kecske hóóóvan?; aztán ő mutatja meg nekem, be kell menni az istállóba meglátogatni, beszélgetni vele. Kijön, végigmegy a baromfiudvaron, kis gazdaként mutatja nekem: azok a kacsák, azok a malacok. Kimegyünk a legelőre is, ahol Mátyás csikót felszólítja, hogy egyen még szépen, és úgy jön-megy a malacok, kecskék és a csikó között, mintha velük együtt nőtt volna fel. Ahogy ez tulajdonképpen történik is. Félelem nélkül bújik át a csikó nyaka alatt, lába előtt, és simogatja.

Idebent előhozza a takaróját, pelusait, a majmát és az én régi macimat, lefekteti, betakarja őket: aludjál szépen! Aztán felveszi, megöleli: szeretem őket! A majmot megfogja magával szemben, és azt mondja: nyisd ki szád, majom, egyél szépen! Most alszunk, majom. És megint lefekteti, betakarja.

Éjfél lett, most már mindjárt tegnapinak minősülnek, és nem is jut több eszembe, pedig volt még :) Jó éjszakát!

Flylady első hónapja

Már pár napja fogalmazgatom magamban ezt a beszámolót, kicsit vegyes lesz. 
Fenntartom, hogy a Flylady program nagyon jó, van értelme, és nagyjából elégedett is vagyok magammal, és sok elismerést is kapok :) Viszont úgy a harmadik héttől nekem egy kicsit gyors, amiben persze számít az is, hogy kihagytam a nyaralás miatti négy napot, és mivel valamiért fontos, hogy mi melyik napon van, akkor már lazítottam, és azt a teljes hetet is nagyjából kihagytam, csak az alap rutinokra figyeltem. Azok azért egész jól beépültek, mindennap írok egy "to do" listát, hiányozna már a reggelemből, ha nem tenném meg, és napközben pipálgatom, hogy mit csináltam meg belőle, motivál is, hogy minél több dolgot kihúzzak. Nem sikerül mindennap mindent, és ez sokszor bosszant, igyekszem azt a lazaságot is elsajátítani, ami Via (a honlapgazda magyar Flylady) sajátja. De valójában úgy érzem, hogy egy ilyen rutinrendszernek sokkal jobban az ember vérévé kell válnia annál, mint ahol most én tartok, ahhoz, hogy időnként lazán elhagyjon belőle ezt-azt. 
Van azt hiszem, a 3. héten egy választási pont, amikor lehet továbblépni a programban magasabb szintre (jaj de fennkölten hangzik) vagy maradni a rutingyakorlásnál. Én egyelőre ez utóbbit választottam, úgy érzem, még be kell épülnie tényleg. És vannak dolgok, amikkel nem tudok mit kezdeni, rugalmasan bele kellene illesztenem a napjaimba, vagy épp nem szigorúan megterveznem, és ez utóbbi megy kevésbé. Például a vasalás. Én vasalásmániás vagyok, mindent vasalok, és nem érzem úgy, hogy ebből lejjebb tudnék vagy akarnék adni. Ha vasaláskönnyítő tippeket olvasok, általában arról szólnak, hogy hogyan NE vasaljunk, nem arról, hogy hogy lehet gyorsabban, kevesebb idő alatt. Már csökkentettem a kört: Péter dolgozós pólóit csak az egyik oldalukon vasalom, aztán hajtogatva :D A másik, hogy mi van akkor, ha egyszerűen elment a nap, például ha egy teljes délelőttöt orvosnál töltöttem, vagy ilyenkor, amikor egy hétvégét anyuéknál vagyunk. Kimarad egy halom dolog, amire Via lazán vállat von, hogy ugyan már, a program nem szentírás... én viszont átírom a másnapi "to do" listába, így az valamivel hosszabb lesz, és nő az esélye, hogy nem teljesítem.
Aztán Flyladynek biztos nincs két és fél gyereke :) Szerencsére a Via blogján kommentelőknek van, és nekem sokszor megkönnyebbülés olvasni, hogy mások is hasonló problémákkal küzdenek, mint én :)
Szóval rutinozom, rutinozom. És közben azon morfondírozom, hogy hogy fog az egész borulni, amikor nem két és fél, hanem három gyerekem lesz, és hogy a szülésig azért tovább kéne lépnem a jelenleginél, hogy legyen hová visszanyúlnom.
Viszont nem adom fel, ez egészen biztos! Nagyon hasznos dolgokat, apróságokat, hozzáállást tanultam Viától, és azt, hogy apróságok mennyire számítanak. Úgyhogy azzal együtt, hogy én nem érzem magam maximálisan sikeres Flyladynek, ez nem a program hibája, sőt, és még mindig javaslom mindenkinek.

2011. november 11., péntek

11.11.11.

Ez a misztikus dátum nálunk idén is egyet jelent: Marci névnapját. Kicsit túlterveztem ezt a napot, volt is pár jó fáradt pillanatom, de így este visszatekintve jól sikerült nap volt. Azzal kezdődött, hogy az iskolában sem normál tanítási nap volt, hanem egészségnap, nem kellett táskát vinni, csak tolltartót, és egy gyümölcs volt a belépő. Minden órán valami egészséggel, zöldséggel, gyümölccsel kapcsolatos foglalkozás volt: az egyiken sportoltak, a másikon papírból hajtogattak gyümölcsöt, zöldséget, a harmadikon fejtörőket oldottak meg, a negyediken gyümölcssalátát készítettek és meg is ették - mennyei volt! A sorrend nem biztos, hogy így volt, de ezeket mesélte Marci. 
Közben mi is készültünk itthon Regővel. Tavaly libamellet sütöttem ebédre, de az az igazság, hogy annyira nem ízlett, hogy külön utána menjek a beszerzésének. Marci kedvenc étele a rakott krumpli, de azt anyukám készít holnapra, úgyhogy én a második kedvenc mákos tésztát főztem. Örültem, hogy ez ilyen egyszerű, mert emellett kétféle sütemény is készült: egy kelt kalácstészta, aminek a feléből egy kisebb fonott kalács, a másik feléből húsz darab tésztaliba lett, nehogy véletlenül egész évben éhezzünk :). A másik pedig a meggyes muffin, az egészséges süti, gyümölcsös és barnacukros :). Végül nem is meggyes lett, hanem cseresznyés, mert olyan befőtt volt itthon, majd felteszem a receptet is. Regő lelkesen segédkezett, fülig lisztes volt, a konyha pedig bokáig, aztán őt kivetkőztettem, és a délelőtt fénypontja az volt, amikor egy szál pelenkában söpörte a konyhát :D Azért az ünnepelt hazaérkezésére sikerült egész elfogadható állapotba varázsolni a konyhát, aztán kértem a gyerekektől egy félórát, amíg viszonylag csendesen eljátszanak, én pedig leülök egy kicsit. Ezt meg is kaptam, vonatoztak. Aztán ebédeltünk, Regő lefeküdt, Marci meg be volt sózva, hogy mikor köszöntjük meg, de mondtam, hogy Péter korábban hazajön a munkából, és uzsonnára lesz a köszöntés, sütizés. Lecke most nem volt az egészségnap miatt, alkalomhoz illően :) Regő valamiért egész rövidet aludt, aztán nagyon elevenek voltak, huncutak és hangosak. Közben én mosogattam, készülődtem, és elkezdtem összepakolni is az induláshoz, mert ünneplés után indultunk Ságvárra.
Mire megjött Péter, asztalon voltak a sütik és becsomagolva várt az ajándék. Áthívtuk Marika nénit is, és megköszöntöttük Mártont: tőlünk a következő Rumini kötetet kapta, és A Hobbit társast - ez ugyan nem volt a listájában, de gondoltam, hogy azért örülni fog neki, és így is lett. Marika nénitől pedig a Mi micsoda sorozatból az Energia című könyvet. Ez is telitalálat volt. 
Aztán sütiztünk, Regő kakaót is kapott hozzá, én kávét, a muffint nagyon elegánsan tejszínhabbal és cseresznyével a tetején ettük. Marci kipakolta és megnézte a játékot is, jó sok eleme van. Javasoltam, hogy hozzuk el, és majd este játszunk vele, aztán mindenki pakolásba fogott, közben még sütöttem Péternek csirkemellet is vacsorára meg másnapra.
Végül csak elindultunk Ságvárra, nem is nagyon későn, öt óra körül. Az autóba beülve volt a másik szusszanásom, akkor éreztem, hogy jaj de fáradt vagyok. Itt minden oké volt, a gyerekek örültek, Regő már teljesen ismerős, megszokott itt is, örült mamának-papának, és persze rögtön az állatokat akarta látni, de mondtuk neki, hogy sötét van már. Marci itt is egy Mi micsoda könyvet kapott, a Modern fizika címűt, ez is nagyon bejött neki, meg egy kis csokit és Fantát - ezt általában csak ilyenkor kap. Aztán az este a szokásos rendben zajlott, vacsi, fürdés, mese - de Marcival megbeszéltük, hogy mese után, ha Regő lefeküdt, ő kijön, és játszunk egy társast. Még az esti készülődés közben volt egy aranyos mondása, valahogy így: most tudod, hogy érzem magam? Most egyszerűen olyan jó nekem, minden jó :) Hát, ha neki, akkor nekem is :)
Végül társasoztunk is, jó bonyolult játék, érdekes, jó választás volt. Marci teljesen a megszokottól eltérően fél tíz után feküdt le - és természetesen ő nyert :)
Képeket fogok hozni, de jelenleg a fényképezőmben vannak, ami ugyan itt van, csak a kábele maradt otthon :)

Kísérlet jéggel

Marcit nagyon érdekli a fizika, a kémia, ez talán kiderült már róla a blogból. Magától is kitalál kísérleteket, és most, hogy jön a hideg, vannak már éjszakai fagyok, a jég és a fagy kezdte érdekelni. Egyelőre abban még nem bízhatott, hogy tényleg hatékony fagy lesz az egyik éjjel, úgyhogy a mélyhűtő segítségével próbálta ki, mi történik, ha egy vékony jéglapra szívószállal fújja a meleg levegőt.
Egy kis müzlistálka aljában fagyasztott vékony réteg vizet, és másnap, amikor megfagyott, kezdetét vette a kísérlet.


Látjátok a szívószál méretű lyukat a jéglapon? 
Az is érdekes volt egyébként, hogy egy ilyen vékonyabb jégdarab szobahőmérsékleten milyen gyorsan kezd olvadni, illetve hogy a nagyjából kerek vízréteg a közepén púposan fagy meg. Marci Regőnek is megmutatta a jeget, hogy milyen hideg, nedves, hogy olvad.

A kísérletből semmi nem ment kárba, az olvadásból származó vizet ugyanis Marci megitta, és állítása szerint a fagyástól finomabb lesz a víz :)

Tali Anikónál

Ilyen cím már volt egyszer, de az még a Regőblogon: áprilisban jártunk utoljára Pilisborosjenőn Anikónál. Érdekes, hogy akkor ő és Gyöngyi jártak már várandósságuk vége felé, én pedig már növesztettem pici Csongort, de még nem tudtam :)
Emlékeztem, hogy kicsit bonyolult megközelíteni Pilisborosjenőt úgy, hogy nem akarok Pesten át vezetni, úgyhogy nagyon büszke voltam magamra, amiért gond nélkül, elsőre odataláltam. Majdnem háromórás út volt, mert most Tatabánya felé kerültünk, ugyanis Péter autójában maradt az övterelőm, az autóstérképem és az autós telefontöltőm, csupa fontos dolog. Regő közben egy órára elszundított. Még így is előbb odaértünk, mint tavasszal, ezúttal sikerült a többiekkel együtt ebédelnünk. Janka baba épp aludt, Annus pedig kimenőn volt és nem hozta a lányokat, de a többi gyerekkel, főleg Gyöngyi Marcijával hamar feloldódott Regő. A névsor: Anikó Blankával és Diussal, Gyöngyi Marcival és Jankával, Barbi Lénával és Annus ezúttal Iza és Niki nélkül. Regőnek annyira nem hiányzott Niki, akibe legutóbb kifejezetten szerelmes volt, helyette odavolt a többi babáért. Ha ilyen lesz Csongorral is, nagyon jó dolgom lesz, viszont a meghatottságtól folyton sírni fogok :)
Ebédre brokkolikrémlevest kaptunk, amiből Regő persze nem evett, de nekem nagyon ízlett, aztán pedig sült csirkét sült zöldségekkel és salátával, ebből kért ő is húst és krumplit, úgyhogy örültem, hogy eszik. A desszert gyümölcssalátából is megevett két szem szőlőt egy kis fagyiba csempészve :)
Jó volt, hogy aludt az úton, más esetben nem szeretem, ha délelőtt elalszik valamiért, de most ennek tudom be, hogy egyáltalán nem volt nyűgös vagy hisztis Anikóéknál. Marcival duplo vonattal játszottak, olvasott, motorozott, de kihasználta a lányos játékokat is, tologatott babát, és időről időre odaszaladt Jankához vagy Diushoz, köszönt nekik, melléjük feküdt, hordott nekik játékokat, ha nyöszörögtek, vigasztalta őket: semmi baj, baba, megsimogatlak! Ennivaló volt :) 
Most már látszik, hogy érdekli a másik gyerek a közös játékban, és az is, hogy a fiúkat és a lányokat más érdekli. Egyértelműen Marcival voltak el jobban, Blanka és Léna pedig kis átfedéssel nagyot aludtak, keveset voltak egyszerre ébren, úgyhogy amikor csak egyikük nem aludt, akkor kimaradt a fiúk játékából. De nekem úgy tűnt, mindenki nagyon jól érezte magát.
Amikor Blanka felébredt, felmentünk az emeleti gyerekszobába, ahonnan aztán már le se lehetett csalni Regőt, ugyanis felfedezték a szobai csúszdát, innentől nem volt kérdés, hogy mi a program. Csak akkor volt egy egészen pici hiszti, amikor már indulni akartam haza, és leszedtem a csúszdáról, levittem a szobából. De mivel egyszerre indultunk a többiekkel, ez se volt olyan vészes.
Gyöngyitől megkaptam a hordozókendőjét, amit már korábban megbeszéltünk, hogy átveszem tőle. Close típusú rugalmas kendő, főleg picibabáknak, de a súlyhatára szempontjából egy-másfél éves korig is jó lehet. Viszont csak elöl lehet benne hordozni, amit a nagyobbacskák már nem annyira szeretnek, így valamikor nyáron majd valószínűleg én is továbbadom, és váltok meitai-ra. Valamint ezt a gyönyörűséges takarót is kapta tőle Csongor:
Patchwork, Gyöngyi varrta neki a saját kezével. Teljesen el vagyok olvadva tőle, csodaszép, nem? Biztosan Csongor is szeretni fogja, mert én már most imádom.
Végül fél négy után indultunk haza, Regő az autóban is nagyon aranyos volt. Az odafelé úton úgy aludt el, hogy elolvasta az összes könyvét, mesélt magának, majd szépen bealudt. Visszafelé eleinte nézelődött, volt nagy forgalom, magyarázott nekem, hogy hogy vezessek. Aztán kezdett sötétedni, már nem látott annyira jól, és elkezdett bújócskázni, befogta a szemét és közölte, hogy elbújtam, keress meg! Ezzel egy ideig elvoltunk, nagyokat nevetett. Aztán ásítozni kezdett, kérdeztem, kér-e pelust, és azzal szépen elaludt, a fehérvári elkerülőn ébredt fel.
Hazafelé rövidebb volt az út, de az utolsó egy órában már minden bajom volt, hol a hasam fájt, hol a derekam, hol keményedtem, úgyhogy abban biztos vagyok, hogy ilyen hosszabb útra már nem fogok vezetni terhesen. Jól elfáradtunk, de jó volt, és ki tudja, mikor jutunk el legközelebb talira. És itthon már elmúlt minden rossz érzésem, jót tornáztam este, jólesett mozogni, és aztán jól is aludtam.
Képeket később hozok, Gyöngyi fotózott is :)