2011. július 31., vasárnap

Almás pite

Tegnap Ancsáék hazamentek, Bencét még itt hagyták keddig, amíg előreláthatólag mi is maradunk. Miután elmentek, a fiúk Mamának segítettek almás pitét sütni, némi kis veszekedéstől eltekintve nagyon ügyesek voltak. Tulajdonképpen erről nem is tudok sokat mesélni, inkább beszéljenek a képek:





Séta a parkban

Péntek délután újra megérkezett hozzánk Péter, még ezt megelőzően Csabi elment a focipályára a nagyokkal, mi pedig Ancsával, anyukámmal és a két kicsivel bementünk Siófokra a Jókai parkba, amit anyukám - hiába él itt a közelben - még nem is látott, mióta olyan szépen felújították. Kellemes idő volt, a fiúk sétáltak, szaladgáltak, dombot másztak és végül játszótereztek. Megnéztük Krúdy Gyula szobrát, amire fel is lehet ülni mellé a kocsiba vagy az ölébe:


A második képen Regő rettentő büszke, mert oda egyedül mászott fel :)
A szobortól a japánkertbe mentünk, itt Regőnek legjobban a két kis tündérrózsás tó felett átívelő fahíd tetszett, sokat szaladgált rajta oda-vissza:

Útban a zenepavilon felé Márkkal találtak egy kis dombot, amit élvezettel megmásztak, a másik oldalán meg leszaladgáltak, és ezt így folytatták jó pár ismétléssel.

A zenepavilonban is fel-le rohangáltak a lépcsőkön, bent pedig körbe-körbe, és itt készült a kedvenc képem, amin Regő az apjával kukucsol:

...valamint rólam is készült egy pocakos fotó, 19+1:

Innen a játszótér felé indultunk, a pavilonból csak a "csúszda" szóval lehetett elcsalni Regőt. Útközben hatalmas fenyőfákat találtak Márkkal, Regő lelkesen közölte, hogy "mászok", de azt hiszem, ehhez mókussá kellett volna változnia :)

Végül odaértünk a játszótérre is, amit a gyerekek nagyon élveztek, számunkra azonban komoly kihívás volt, kiderült, hogy emlékeinkkel ellentétben mégis inkább kicsit nagyobbaknak való, sok helyen kellett őket a magasban segíteni, átbújtatni. Azért csúszdáztak párat, és Regő felfedezte a láncokon lógó rönkökből álló mászószakasz legjobb felhasználási módját is:


Péter elvitte Mamát vásárolni, mi pedig igyekeztünk lassan kicsábítani a gyerekeket a játszótérről. Megnéztük, milyen szépek a parkban a virágok, kavicsoztak egy sort, és így lassan sikerült megközelíteni az autót, és vacsoraidőre hazaérni.

Mai gyerekszáj

A nyaralás felgöngyölítését, a lemaradás pótlását később folytatom, most azonban álljon itt egy mai szösszenet, amit le kell írnom, mielőtt elfelejtek.
Újságot olvastam, Regő körülöttem játszott, autózott. Odajött, megnézte az újságot, és azt mondta:
 - Nekem is, én is!
Majd elvette tőlem, szépen maga felé fordította, mint aki olvasni fog, és hozzáfűzte:
 - Nekem adom!
***
Hát, ragozni, azt tud, és az is világos, ki áll az ő világának középpontjában :D

Két ultrahang egy napra

A csütörtöki programunk az volt, hogy Marci itthon maradt Ancsáékkal, én pedig Regővel hazamentem: délelőtt genetikai ultrahangra, délután a saját orvosomhoz volt időpontom. Délelőtt találkoztunk Péterrel a kórháznál, bejött velünk és Regőre vigyázott, amíg engem ultrahangoztak. Mindent rendben találtak, kisfiunk fejátmérője 49 mm, a combja 30 mm és egészséges, valamint megerősítettek abban, hogy tényleg kisfiú. Innen hazamentünk, megnéztük, hogy alakul a ház - gyönyörű a festés és a bordűrcsík, a járólap a folyosókon, a konyhacsempe, végre tényleg úgy néz ki a lakás, mint ami: egy új ház belseje. Sajnos azonban hazamenni még mindig nem tudunk, eredetileg úgy terveztük, hogy ezen az orvosos napon már nem is jövünk vissza, de egyelőre kényelmesebb itt az élet, mint otthon lenne, és nincs is készen még minden.
Némi körülnézés után 11-re Regőt is elvittem a gyerekorvoshoz, hogy a biztonság kedvéért a nem túl alapos üdülőorvos után ő is nézze meg, és megerősítette, hogy valószínűleg háromnapos láza volt, még a szemén látszik picit a vírus, de a tüdeje tiszta, a torka már szép.
Mire hazaértünk, Péter és Marika néni kibányászták a kiságyat a gyerekszobában felhalmozott bútorok és dobozok közül, így le tudtam fektetni Regőt a hálószobában. Az alvása alatt mentem tovább a saját doktoromhoz. Ő is megnézte a babánkat, tőle képeket is kaptunk, egy kis tappancsot meg is mutatok:

Három centi a talpa is, pontosan akkora, mint a combja, hát mekkora lába lesz ennek a gyereknek? :D
Engem is megvizsgáltak, velem is minden oké, úgyhogy ez is egy jó hangulatú orvoslátogatás volt. Mire hazamentem, Regő is felébredt és épp kekszet uzsonnázott Mamával. Apa délutánra bement dolgozni (szabin van ugyanis) őt még megvártuk, megmutattam neki is a képeket a kisebbik fiáról, aztán visszajöttünk Ságvárra.
A következő napokban sokat töprengtünk immár biztossá vált fiunk nevén, és tegnap este arra az eredményre jutottunk, hogy a Csongor György nevet fogja kapni. Fontos volt, hogy legyen egy magyar és egy nemzetközi neve, mint Regőnek, a Csongor szép hangzású, lágyabb, és fehér sólymot jelent, és még a névnapja is jókor van. Györgynek pedig Péter egyik nagyapját és egyik dédapját hívták, mindketten követendő személyiségek lehetnek a nevüket viselő kisfiú számára, ráadásul ez a név földművest jelent, ami ilyen falusi kertészkedők számára jó ómen :).

Vacsora sportolóknak

Szóval, a kedd még a diéta és az eső jegyében telt, de szerdán kaptunk végre egy kellemes nyári napot, és Marcit is szoktattam már a nap folyamán a rendes étkezéshez, tudván, hogy mi vár rá este.
Délután Csabival és az összes gyerekkel felkerekedtünk: Csabi, Marci és Bence biciklivel, Regő  és Márk motorral, én pedig gyalog, és kimentünk a ságvári focipályára, ahol van egy kis leaszfaltozott kosárlabdapálya is. Regővel komoly túra ez a körülbelül tíz perces séta, ugyanis még mindig fontolva halad, minden kutyánál, ároknál és egyéb érdekességnél megáll, így legalábbis megduplázza a normál szintidőt. Nem baj, legalább biztonságos :).

Odaérve megtaláltuk a fiúkat: Csabi, Marci és Bence a kosárpályán felállított kis focikapunál fociztak, Márk keresztül-kasul motorozott rajtuk. Ebbe csatlakozott be Regő, néha motorral kapus is volt, néha labdázott, vittünk egy rendes kosárlabdát meg egy gumilabdát. A nagyok később átmentek a rendes nagy, füves focipályára, Marci volt a kapus - ő az iskolában fociedzésen is kapus általában - Csabi és Bence pedig próbáltak gólt rúgni. Magam is meglepődtem, milyen ügyes kapus a fiam! 


Regő közben szurkolt és néha segített is:


Bence néha megunta a kapura rúgást, ilyenkor biciklizett egyet, esetleg körbefutotta a pályát,  ami azért nem kis teljesítmény egy ötévestől. A második képen épp célba ér:


Márk és Regő közben felfedezték a gazdátlanul maradt kosárlabdát és azt, hogy milyen jól rá lehet ülni, majd hátrafelé lehuppanni a puha fűbe. Persze kellett némi terelgetés, hogy szépen felváltva igyekezzenek próbálgatni :)


Vagy két órát voltunk a pályán, aztán a megéhező gyerekhaddal lassan elindultunk hazafelé. Regővel előrementünk, hátha sikerül eleve behozni a lemaradást, persze utolértek, de valamit javítottunk a szintidőn. Ezen a fotón azt hiszem, rajta van az összes biciklis és motoros:

Hazaérve Regő nagyon elfáradt, az utolsó métereken már egyik kezemben őt, a másikban a motort vittem. Azt hittem, hamar vacsoráztatnom és fürdetnem kell, aztán lefekszik, miközben kint már égett a tűz a szalonnasütéshez. De miután egy kicsit heverészett az ölemben, meglepően felélénkült és nagyon jól bírta az estét. Nagyon érdekelte a tűz, de okosan nem akart túl közel menni hozzá, és jó étvággyal ette a sült szalonnát sok-sok kenyérrel. Mire végül mégis elvittem fürödni, úgy nézett ki, mint egy kis kéményseprő :).
A vacsora a többi fiúnak is nagyon ízlett, Marci és Bence időnként eléggé unták magát a sütögetést és hogy közben őket is melegíti a tűz, de segítettünk nekik, addig ők mozoghattak, aztán több részletben jóízűen vacsoráztak.


2011. július 30., szombat

Betegségek után

Kicsit (nagyon, egy héttel és sok történéssel) elmaradtam, ezeket most több posztban pótolom.
Regőnek nagy valószínűséggel háromnapos láza volt, ugye csütörtök délután lett lázas, vasárnap, a harmadik napon már csak hőemelkedése volt, hétfő délutánra pedig kiütéses lett. Szerencsére az üdülőorvos által javasolthoz képest vártam még egy napot, így nem kapott antibiotikumot. A torka is fájhatott, többször felsírt éjjel, és rögtön gyógyszert kért, bár nem volt lázas, picit kapott is ilyenkor. Azóta már teljesen jól van, és az étvágya, hangulata is egyre jobb.
Hétfőn megérkeztek Ancsáék, és este Mamáékkal és Bencével, Marcival és Márkkal elmentek a hetente egyszer induló gyerekhajóra. Ezen egy bohóc-kalóz-bűvész (igen, mindez egyben) szórakoztatja a nagyérdeműt sétahajózás közben. Mi Regővel nem mentünk, egyrészt nem volt még teljesen egészséges, másrészt későn is volt neki. Eljött Péter, hármasban töltött esténk volt, majd úgy terveztük, hogy Marci lefektetéséhez mindent előkészítek, mi nézünk egy filmet, és úgy csinálunk, mintha moziban lennénk, Marciról pedig kivételesen Ancsáék gondoskodnak hazatérés után.
Ebben végülis lett egy kis szünet, ugyanis Marci a hajón rosszul lett és hányt, aztán hazafelé az autóban még egyszer, és még itthon is. Kicsit megijedtem, hogy neki is vírusfertőzése van, de csak gyomorrontás lehetett, plusz esetleg a hajózás felrázhatta, mert lázas sem volt, és a továbbiakban semmi tünete nem lett. Gyorsan megfürdettem, itattam, egy rövidet meséltem és ment aludni, szerencsére éjjel és másnap már teljesen jól volt, azért másnap diétáztattam.
Ahogy Regő is egyre jobban lett, már csak az esős, hideg napok akadályoztak minket a további programokban, de azok se sokáig - erről már a következő poszt fog szólni.

2011. július 23., szombat

Aranyos :)

Regő annyira aranyos, hogy ma már volt olyan pillanat, hogy majdnem elsírtam magam meghatódottságomban. Beteg még, de ma délután már határozottan jobban volt, sokat számít, hogy tudott egy normális hosszúságút aludni is. Ennek kivételével a tegnapi és a mai napja nagyjából hasonló napirendet követett: éjjel több ébredés, sírás, lázcsillapítás, szopi - már majdnem teljesen elmaradt a szoptatás, de most betegen újra hosszabban kéri - majd reggel nyolc, fél kilenc felé ébredés. Ez szerintem annak is köszönhető, hogy a borúsabb időben nem süt be a nap reggel, amit most egyáltalán nem bánok. Általában éhesen ébred, de csak pár falatot eszik, ma már egy kicsit jobb étvágya volt, tegnap még szinte semmit nem evett. Amikor lázas, csak az ölemben akar ülni, ma mosakodni, reggelizni se tudtam elmenni, amíg nem ment kicsit lejjebb a láza és nem élénkült fel. Olyankor egy sort játszik, autózik, épít, aztán idővel kéri a pelusát és a takaróját, és magától leül, lefekszik kicsit pihenni.
Többször azt hittem, hogy elalszik, de nem, csak kipiheni magát, aztán kibújik a takaró alól, és megy tovább.  Ma már egyébként sokkal jobb kedve volt, játszani is többet és többfélét akart, egy negyedórát kint is voltunk. Az a csuda aranyos benne, ahogy mindent megköszön, de olyan szinten, hogy egy kisautó ide-oda tologatása udvarias beszélgetéssé fejlődik: tessék, kérem, köszönöm. A köszönömöt többféleképpen használja: köszi, kösszöm, köszönöm, mikor hogy sikerül, és gyakran hozzáteszi azt is, hogy "szépem". és ezt 39 fokos lázzal is következetesen így csinálja. Amikor még a megszólított nevét is utána mondja, az csúcs :) A mai legaranyosabb dolga, amin már a többivel együtt majdnem elsírtam magam meghatottságomban, az az volt, amikor már estefelé szintén egy ilyen pelusos-takarós pihenésnél tartott épp. Gondoltam, ha álmos, akár el is vihetem aludni, elég késő van hozzá. Odabújtam mellé, megkérdeztem, álmos vagy? Ki se vette az ujját a szájából, úgy hümmögött egy - szerintem - nemet. Akkor megkérdeztem, éhes vagy? menjünk vacsorázni? Azt az arcot látni kellett volna! Ujjacska ki a szájból, hatalmas vigyor, hangos, lelkes "aha", és a bágyadtnak, álmosnak hitt Regő mint akit puskából lőttek ki, ugrott ki a takaró alól, és szaladt a konyha felé :)

2011. július 22., péntek

Babanapló

Nem sokat írtam a harmadik babánkról eddig a blogokon, a Regő- és Marciblogokon azért nem, mert nem éreztem odaillőnek, hiszen az róluk szólt - azért Regőébe betettem pár képet, információt :) itt pedig még azért nem, mert kb mióta megvan a blog, azóta nyaralunk, és a terhességgel sok érdemleges nem történt, persze azon kívül, hogy nő a pocak, kicsi babánk finoman rugdosódik odabent, és minden szép meg jó egyelőre :) Viszont azért írtam róla sokat, itt olvashatók az eddigi babanaplóim: 
Ez a most megjelent 15. heti -  kis csúszásban van, hiszen tegnap töltöttem a 18-at és ez itt oldalt egy 18 hetes pocakfotó - de ez alatt linkeken megtalálható az összes eddigi naplóbejegyzésem. Aki kíváncsi, kövesse, általában péntek délelőtt, vagy a nap közepe táján szokott megjelenni.  :) És persze itt is fogok írni a Legkisebbről, meg magamról.

Pihenőnapok

A keddi nagy kirándulás után szerdára pihenőnapot terveztem, aztán meg azt, hogy majd meglátjuk. A vihar és az eső, ami kedd este indult, kitöltötte az egész éjszakát és bőven átnyúlt a szerda délelőttre is, úgyhogy csak a benti programok voltak esélyesek. Marci már a nyaralás elején kinézte az Usborne Játszókönyvből, hogy miket szeretne megcsinálni, és a pihenőidőkben hosszasan olvasta fel, és kérdezgette, hogy mi van itthon az ötleteihez. A könyvről itt lehet olvasni, ez a második kötet, mert főleg ebben vannak konyhai tevékenységek, de megvan az első is. Naszóval Marci kinézett egy csomó dolgot, és még a szép időben kettőhöz be is vásároltunk: egy sonkás-ananászos-sajtos melegszendvicshez és többféle fagyis turmixhoz. A melegszendvicset még pénteken elkészítettük vacsorára, nagy sikere volt, ilyet máskor is csinálunk! A turmixokból pedig a banánosat és a csokisat készítettük szerda délután, és társasozás közben fogyasztottuk őket. 

Ez a táblás römi, amiben Regő is lelkesen vett részt, nem is kicsit megnehezítve a többiek dolgát :) Még délelőtt pedig volt rajzfilmnézés, ágyon hemperegve hancúrozás:

és szabadfoglalkozású autózás, huncutkodás és őrjöngés :) 
Csütörtökre terveztem volna megint valami kisebb programot, ha mást nem, akkor a múltkori bőrig ázásos játszóterezés helyett egy rendeset, de az eső újra csak esett, és Regő is gyanús volt nekem már délben. Amíg én az ebédet melegítettem, elaludt Marci ölében! Alvás után pedig már egyértelműen lázasan ébredt. Náthás volt ugyan pár napja, de jól érezte magát, nem gondoltam, hogy lázas lesz. Hát most belehúzott :(

Délután eljött apa, elhozta otthonról a gyógyszereket, Regő is felélénkült, játszottak, a nap is kisütött, úgyhogy még a kertben is voltunk motorozni. Éjjel egyszer nagyon forrón ébredt, nem is mértem, csak nyomtam bele a lázcsillapítót. Ma reggel már egész hűvösnek éreztem - az volt 38,5, akkor ijedtem meg, hogy akkor mennyire lehetett lázas éjjel?? Délelőtt Marcit elvitte az apja, én pedig Regőt vittem a siófoki ügyeletre: piros a torka, kicsit a mandulája is, valószínűleg vírusos, lázcsillapítás, sok folyadék. Szerencsére elég sokat iszik, de étvágya szinte egyáltalán nincs. Délután jó nagyot aludt, bár egy félórát ébren volt közben, akkor 39,4 volt... picit evett, ivott, kapott lázcsillapítót és szerencsére visszaaludt. Amikor ébredt, csak hőemelkedése volt, és egész jó étvágya, estére viszont megint felment, nagyon fáradékony is, két órával az ébredése után már nagyokat ásítozott. Remélem, Regő és a láz legyőzik a vírust, nem lesz szükség antibiotikumra, és holnap már jobban lesz!

2011. július 21., csütörtök

Fiúk közt, csacsik közt és Csillagvárban

Mindig egy picit el vagyok maradva a blogolással :) ez a keddi programunk, én meg csütörtökön írom meg, de hát szerencsére rengeteg az írnivaló, és emiatt is kevés az idő magára az írásra. (Ráadásul most úgy néz ki a blog, mintha csak gyerekblog lenne, pedig vagy három könyvről van a fejemben a beszámoló, plusz a kert és a többi, de mivel most szegény kertemről három hétig csak hallok, kötnivalót meg nem hoztam, szóval most ez ilyen, de lesz majd még másmilyen is!)
Na visszatérve, szóval keddre meghívásunk volt Moncsihoz. Ő is egy boszorka, merthogy három fia van, de neki már a legkisebb is pocakon kívül virgonckodik: Máté ötéves, Samu kettő múlt, és a pici Peti három és fél hónapos. Sajnos talikon sosem találkoztunk még, ők ide laknak közel, a talik meg nagyrészt Budapest környékére szerveződnek. Már tavaly is össze akartunk futni, de valahogy nem sikerült, idén viszont már megoldottam. 
A gyerekek általában korán kelnek - kivéve, amikor menni akarok velük valahova, akkor minimum nyolcig alszanak :) Sürgetni viszont nem akartam őket, mégiscsak nyaralás van, így kis mese, reggeli után még boltba is mentünk némi útravalóért, és tíz óra felé indultunk el. Sikeresen megtaláltuk Moncsiékat. Máté még oviban volt, úgyhogy először babáztunk a pici Petivel, az én fiaim is feltalálták magukat Samuval. Mindig kíváncsi vagyok, hogy reagál Regő a kisbabákra, próbálok ebből következtetéseket levonni a féltékenységgel kapcsolatban - hát most annyit mondott, amikor mutattam neki Petit, hogy aha :) aztán ment tovább játszani. 


Nem sikerült túl sok jó fényképet csinálnom, állandóan mozgásban voltak :) Moncsi hamarosan lefektette Petit és Samut, mi kaptunk finom ebédet, nemsokára hazaérkezett Máté is, és társasoztunk. Marci nagyon élvezte, Regő hol elvolt külön valami izgalmas, számára eddig ismeretlen játékkal, vagy a maga módján próbált csatlakozni a társashoz.
Közben ki is mentünk valamikor, nem tudom teljesen felidézni a sorrendet, azt hiszem, Samu ébredése után volt. Volt több motor és egy szuper utánfutós traktor, és egy elég nagy csúszda. Viszont rettentő meleg, tűző nap, amit én elég nehezen bírtam :) és lassan indulni is kellett, egyrészt mert Regő kezdett már bújós, álmos lenni, és a tapasztalat az, hogy idegen helyen nem alszik el, de az autóban igen, másrészt mert még terveztem programot aznapra. Megköszöntük szépen a talit - köszönjük, Moncsi! - és Visz felé vettük az utat. Ha valaki nem tudná, ott egy csacsifarm várja a látogatókat. A linken található honlap számomra kicsit többet ígért, mint amit találtunk, utólag úgy tűnik, inkább csoportok, táborok számára ideális a hely, de azért nagy élmény volt nekünk is! Regő az autóban elaludt, az út pedig rövid volt, de nagyon szép a somogyi dombokon keresztül - nem szoktam ébreszteni, de sajnáltam volna kihagyni a programot azért, mert ő még alszik. Fekve tettem át a babakocsiba, hátha alszik még, de pár perc múlva felült és fel is élénkült.
A csacsifarmon ha jól emlékszem, 14 szamár él jelenleg. Nagy részük egy karámban legelészik, napozik és fürdik a porban, barátságosak, odajönnek a kerítéshez és meg lehet simogatni őket.


Kicsit távolabb egy halastó mellett csacsimama volt kikötve, mellette egyhetes kicsinye legelészett szabadon, nagyon aranyos volt! Először azt hittem, nem is igazi, olyan volt, mint egy nagy plüssállat :) nagyon puha szőre van, hatalmas szemei, édes kis bumfordi formája. És ő is nagyon barátságos, no meg persze kíváncsi - ő a kíváncsi kiscsacsi :)


Innen már ugyanezen az úton visszafelé mentünk, kicsit meg is ijedtem, hogy ennyi a program? de aztán láttam, hogy lehet szamaragolni és kordén utazni is. Csak az előbbit választottuk ki Marci számára, két felszerszámozott szamár várta a vállalkozókat. Marci egy jó negyedórán át járta be a farmot szamárháton, Regővel az árnyékban vártuk, aztán ő is felült a csacsira.


Mivel ez a program még így is kicsit rövidebb volt, mint amire számítottam, elővettem a térképet, és megnéztem, mi van még viszonylag közel, amit estig útba ejthetünk. Némi böngészés után kiválasztottam a balatonszentgyörgyi Csillagvárat - ha jól tudom, gyerekkoromban voltam ott, de alig emlékszem, és sok változás is történt, régóta meg akartam nézni. Az autópályán hamar oda is értünk, könnyen megtaláltuk, és nagyon örülök, hogy nem jöttünk korábban haza helyette, mert a nap fénypontja lett!
Először is megnéztük a várat, nagyon élethű panoptikum-jelenetek vannak berendezve benne, kovácsműhely, egy kocsma, egy lakóház, ahol az asszony éppen főzi a vacsorát, a várúr szobája... látványos. A központi tér sarkában meglepően mély kút van a váron belül. Innen fel is és le is csigalépcső vezet, a pincében nagy meglepetésemre plüssmackó-kiállítás fogadott, a padláson pedig babakiállítás, különféle korhű, 16-17. századi ruhákba öltöztetett babákkal, voltak ott különféle úrhölgyek és parasztmenyecskék, Rákóczi kuruc katonái és mesteremberek. 
Ez maga a vár, nem egy régi kővárról van szó, inkább vadászvár, régen tornyos volt:

A vár előtt fa játszótér, mellette működő csárda remek és olcsó fogásokkal, egyszerű helyi ételekkel, hatalmas vacsorát ettünk itt hárman szuper ár-érték arányban. A csárda előtt valódi fa lugas szőlővel, a hátsó falát és a szemközti falat régi mezőgazdasági, háztartási eszközökből, szerszámokból álló kiállítás borítja, amit a gyerekek elérnek, ki is próbálhatják. A két fal között hatalmas szőlőprés áll, a szemközti épület mellett pedig tágas állatsimogatóba juthatunk ki.
Regő a lugasban:

A kiállítás egyik fele:

Sajnos itt már keveset fényképeztem, merülőben voltak az elemek, de azért ezt a néhányat sikerült. Marci íjászkodott is, meg csillagot és lópatkót dobált célba, na azt már nem bírta a kamera. Van még egy kovácsműhely is, meg a Balaton mindmáig legnagyobb vitorlásának, a Phoenixnek az 1:7 arányú - és így is méretes - makettje. Mire mindent megnéztünk, Marci még épp érmét nyomtatott magának ötforintosból, amikor mennydörgést hallottunk és csöpögni kezdett az eső. Szaladtunk az autóhoz, hogy ne járjunk úgy, mint tegnap, mert jó volt bőrig ázni, de azért jóból is megárt a sok :) és épp addigra szakadt le az ég, mire magunkra csuktuk az ajtót. Este 7 felé értünk haza, és a gyerekek - főleg persze Marci - alig győzték mesélni az élményeket a nagyszülőknek.

2011. július 20., szerda

Hajókirándulás bőrig ázással

Kicsit lehűlt az idő, számomra, ha épp nem esik, ideális kirándulóidő lett, bár még most is egy kicsit néha túl meleg ahhoz. Mindenesetre hétfőn és tegnap is kirándulós programokat találtam ki a fiúknak és persze magamnak is. Hétfőn sétahajózni mentünk, egy bő óra volt, kicsit talán később indultunk, vártunk még utasokat, de így is szinte üres volt a hajó. Volt némi harc Regővel, hiszen még nem értette, hogy ide vagy oda miért nem szabad felmászni, kihajolni, mi miért veszélyes, és miért baj, ha ő beleesik a vízbe, hiszen ugyanebben a vízben fürdött már sokat, és milyen jó volt :) De általában nagyon tetszett neki is, Marcinak is. A Tünde nevű nosztalgiahajóval mentünk, itt direkt a gyerekeknek van egy játék kormány is, úgyhogy a hajót a fiaim is vezették. Pár kép:
"Szia hattyú! "




Itt már elfáradt, mondta is, az ölembe ült és bújt hozzám:

Ez már a kikötőbe való visszaérkezéskor:

Hajózás után el kellett mennünk gyorsan vásárolni - előtte akartam, de akkor lekéstük volna a hajót - visszafelé mentünk egy kört a városban, nézelődtünk, Marci kapott fagyit, majd a park és a játszótér felé vettük az irányt. Pont ekkor kezdett csöpögni az eső. Eleinte vagányak voltunk, mit nekünk egy kis eső, még szeretjük is. Oda is értünk a játszótérhez, párat csúsztak a fiúk, de az utolsónál már szakadt.



Szaladtunk az autóhoz, gyors és erős zápor volt, pár perc alatt bőrig áztunk. Aztán az esőfront előtt jöttünk Ságvárig, és már bent, száraz ruhában néztük, ahogy kint megint leszakad az ég. Jó volt :)