2012. február 29., szerda

Mai mérleg

1 tepsi szilvás pite (isteni, recept innen, csak barack helyett szilvával)
1 db gyümölcstorta
2 db alvó gyerek
1 db jelenleg még olvasó gyerek
1 db ujjszopós gyerek - még nem mindig találja meg, de már rájött, hogy ez jó, és nappal szándékosnak is tűnik: többször megébredt alvás közben, és mindig újra visszaaludt az ujja segítségével - de jó lenne, ha ez így maradna, sőt egyre tudatosabb lenne! 

megint túl sok veszekedés Marcival, lelki belefáradás
1 db terv nappali takarítására
0 db nappalitakarítás
sok-sok megivott tea
1 db álmos, fáradt anya

Fáradt vagyok és boldog. Fáradt vagyok és kétségbeesett. Szervezkedem és gondolkodom. Járatom az agyamat. Idézem az eszembe az összes kiolvasott gyereknevelési könyvet. Nem akarok veszekedni, nem akarok. Nem vagyok ilyen, és nem veszekedős kapcsolatot akarok a gyerekemmel. Szeretném, hogy érezze, hogy szeretem, és én is érezzem, hogy ő szeret. (Azért gyakran érzem, és a háttérben meg állandóan ott van.) Hogy fogom elviselni a kamaszkort, ha már most nem bírom ezeket a kamaszosnak tűnő allűröket? Hiszem kisfiú még, csak maholnap lesz kilenc... Holnapután. Kilenc éve is fáradt voltam és boldog, kicsit türelmetlen és nagyon várakozással teli. Holnapután születésnapot ünneplünk.

Arthur C. Clarke: A város és a csillagok

A minőségi sci-fi irodalmat Péter ismertette meg velem. Bennem az a kép élt a sci-firől, hogy különböző fura űrlények lövöldöznek és esetleg még az űrben üldözik egymást a járműveiken, ahogy gondolom, sokunk számára ezt jelenti a műfaj. Félreértés ne essék, kifejezetten szeretem például a Star Warst, látványos film, de ennyi. Na jó, tényleg vannak benne magvas gondolatok is.
A jó sci-fi azonban komolyabb, filozofikusabb, sokkal gondolatébresztőbb. Nem feltétlenül kellenek bele fura űrlények, ha viszont vannak, akkor sokkal fantáziadúsabbak annál, hogy csupán csápok nőnek ki a fejükből és lila pikkelyes a bőrük. A város és a csillagok szereplői például kinézetre nem sokban különböznek a mai embertől. A város Diaspar, a nagyon, évmilliókban mérhetően távoli jövő terméke. A Föld lakói már meghódították a csillagokat, de később a Támadók visszaszorították őket a Földre, azon belül is egyetlen városba, amelyet fal és kupola választ el az őt körülvevő sivatagtól. Az emberek már nem születnek, a városban nincsenek gyermekek. Helyette memóriatárolókból jönnek elő számukra kirendelt szülőkhöz, és ezer évig élnek, amikor is visszamennek a memóriatárolókba. Minden előző életükre emlékeznek a város legkorábbi éveitől. Itt születik a főszereplő, Alvin, aki egész életében érzi, hogy ő valamiért más. A diaspariak félnek a mélységtől, a távolságtól, a falakon kívüli világtól, még álmaikban sem akarják látni, Alvin viszont kíváncsi, és vágyik ezek után. Útkeresése során eljut egy olyan helyre, ahová évmilliók óta senkinek sem sikerült - és elhagyja a várost. Maga sem tudja, hová tart, kicsit fél is, de követi a belső hangot, ami létezése kezdetétől hajtja. 
Kiderül, hogy még sincsenek egyedül a Földön. Élnek emberek máshol is, akik a továbbélés teljesen más formáját választották a Támadóktól elszenvedett vereség óta. Mások az értékek - nincs öröklét, van viszont szabadság. Alvin meg akarja mutatni az övéinek, hogy így is lehet, össze akarja hozni a két várost, és ezzel előre nem látható változásokat indít el. 

Én még mindig tartok egy kicsit a sci-fitől, amikor belekezdek egy-egy új könyvbe. Aztán, ha ilyen, mint A város és a csillagok, akkor magával ragad. Végig izgalomban tartott, mit keres Alvin, és mi lesz, ha megtalálta. Sokszor vártam, hogy egy-egy jelenet, szereplő, mellékvonal a jelenlegi életünkben is megtalálható elméletek, esetleg vallási eszmék egyértelmű kritikája lesz, de nem, Clarke nem ilyen egyszerűen megfejthető. Szerencsére, mert az én szememben bizony sokat rontana a színvonalon egy "ja, csak erre ment ki az egész" felfedezés. Ennél sokkal inkább elgondolkodtat. Vajon miért gondolja úgy az egyik embercsoport, hogy el kell rejtőzniük, fizikailag és tudati szinten is? Miért szigetelődnek el, esélyt sem adva másoknak? Merre tart ez, milyen értékeket vesztenek, és mit nyernek cserébe? És bennem felvetődött az olvasás közben, hogy bár a több millió év ésszel felmérhetetlen, mégis mi lesz velünk akkor? Lesz-e egyáltalán Föld és azon élet, és vajon milyen formában?
Szóval ezért jó igazi sci-fi irodalmat olvasni.

2012. február 27., hétfő

A nő kétszer

Vagy az anya kétszer:

Az alsón 2009 február 22-én az alcsúti arborétum pavilonjában. Ragyog a nap, olvad a hó, emlékszem, hogy csöpögött a pavilon tetejéről. Álmodozva nézem a napsütötte fenyőfákat, és azon tűnődöm, vajon milyen lesz a hasamban megbújó kicsi élet. Regő ekkortájt olyan 11 hetes volt.
A felsőn 2012 február 26-án az alcsúti arborétum cipruserdejéből jövök kifelé. Meg vagyok hatva. Emlékszem, hogy pont arra a három év előtti pillanatra gondoltam. Ugyanaz a sapka, a sál, a kabát, ugyanaz bennük a nő is, és mégse. Mennyi minden történt az eltelt három évben... Ez a montázs nagyon találó erre. A felső kép pedig, az elkapott pillanat nagyon én vagyok, most. Aki ismer, talán meglátja rajta. A színek, a mozdulat, a hangulat... Annyira el van találva, hogy szinte már intim. Köszönet érte a fotósnak, aki mindkétszer meglátta bennem magamat, és elkapta a pillanatot. És ha engem így látott, akkor ott kellett látnia bennem saját magát is.

2012. február 26., vasárnap

Hóvirágünnep

Az alcsúti arborétumban ilyentájt nyílik a hóvirág. Ami nem meglepő, hiszen máshol is ezt teszi, de itt két és fél hektáros hóvirágmezőben 7 faj 24 fajtája nyílik, igazi hóvirágszőnyeget alkotva. A bal oldali fotót én készítettem ma, nem a honlapról vettem le :) és ez még nem is a teljes virágzás. Gyönyörű.
Utoljára majdnem napra pontosan három éve voltunk Alcsúton, akkor Regő pár hetes volt a pocakban, az arborétumban még hó volt, és talán egyetlen szál eldugott hóvirágot ha láttunk. Most meg Regő érdeklődve, elevenen sétálta végig az erdei utakat, Csongor, akire három éve még nem is gondoltunk, jókat aludt a friss levegőn.
Igazából a képek többet tudnak mesélni nálam:
Látkép

A nagy platán

Péter és Regő a platán tövében - így látszanak igazán a méretek

Alulról

Téltemető

A tavakon, patakokon még jég volt

Erdei Regő

Tükröződés

Ez egyetlen hatalmas ciprus, a mellékágak gyökerekből nőnek felfelé

Regő egy odvas fában

Csongor aktív részvétele a kirándulásban

Jövünk kifelé az erdőből
Kukucs :)


Vidám fiúk :)

Amikor Regő a másik irányba akart menni

És még egy kis hóvirág
Szóval talán kiderült, hogy nagyon szép volt. Gyönyörű idő volt, és az arborétum fái alatt még a szél se fújt. A gyerekek tűréshatárait néhány perccel sikerült túlfeszíteni, mert Regő a hóvirágmezőben lett nyűgös, ami a túra legvége volt, és Csongor is nagyjából ugyanakkor ébredt és kezdett sírni. Végülis őt Péter felvette, én meg betettem Regőt a babakocsiba - elég vicces pózban, lábakat kilógatva - és siettünk kifelé. Éhesek is voltak, így betértünk az arborétum melletti étterembe. Én életemben először egy jacuzzi- és szaunahelyiség előterében szoptattam - meg nem sokkal utána életemben másodszor is - Regőnek vettünk sült krumplit, ügyesen, felnőtt széken ülve meg is ette, és mi is kértünk egy-egy levest, hogy ne nézzenek már ki egy adag sült krumplival. Az autóban egyik előbb elaludt, mint a másik :) Ügyesek voltak nagyon, Csongor kéthónaposan igazán szuper kis kirándulóbaba, Regő pedig nagyon sokat ment, minden érdekelte: virágok, fák, padok, kukák, patak, lépcső, botok és kövek... Jó volt végre kirándulni egyet, feltöltődni levegővel, napfénnyel és zölddel. Az arborétumot egyébként mindenkinek ajánlom, mint gyerekes programot.

2012. február 25., szombat

Két és fél éves

Regő Dániel ma töltötte be két és feledik életévét. Hihetetlen, de innentől már a három felé tartunk, és jön minden, ami ezzel jár: óvodai beiratkozás például, és a szülinap után az óvodakezdés. Milyen nagyfiú lett az én kicsi babámból :) Ez a nagyfiú persze még mindig elég babás, aranyos, pufók alkata van, és ami a leginkább babákra jellemző vonása: még mindig pelenkás.
Körülbelül 13 kiló, a múltkor megmértem, 88.5 centi, nem biztos, hogy túl pontos mérés volt, mert nem igazán volt partner benne. 23-24-es a lába, és a legutóbbi ellenőrzés szerint 19 foga van.
Mit kell tudni a két és fél esztendős Regőről? Apa-anya szeme fénye ő, aki még mindig megolvaszt és zsebre tesz minket, pedig közben ki tudja húzni a gyufát is könnyedén. Bájos és bűbájos, hangos, élénk, eleven, kedves, szeretetreméltó és nagyon szeretetteljes. Talán azok a témák már kevésbé érdekesek egy ekkora kisfiúnál, amiket az ilyen fordulópontokon ki szoktam elemezni. Az alvása ugyanolyan jó, mint eddig - nappal két-három óra, este nyolc-fél kilencre ágyban van, reggel hétköznap hat-fél hétkor kel, hozzá van szokva Marci ébresztőjéhez, nem lesz gond neki az ovis napirend. Az evése meg ugyanolyan rossz, mint eddig, amit tehetek, megteszem, édesség visszaszorítva, viszont nem aggódom és nem pörgök rá a témára. Most ebédre például megevett másfél szilvás gombócot, és még a szilvát se köpte ki! A szobatisztasággal pedig ugyanúgy nem állunk sehol, mint eddig, majd a tavasszal, nyáron. Emiatt sem aggódom, úgyis szobatiszta lesz egyszer.
Ezeket a dolgokat úgyis írom folyamatában a blogon, amikor épp történés van. Inkább mesélni szeretnék Regőről, arról, hogy milyen vele az élet, mit szeret, hogy fejlődik. Nagyon szereti az állatokat, és sokat ismer is. Állatos könyvből kevés neki a saját korosztályának való, Marciéi jobban izgatják. Ugyanígy szereti az állatos filmeket, bár a filmnézést kicsit túlzásba vittük az én ízlésemhez képest, most már azt is egyre inkább visszafogom. Szeret zenét hallgatni és zenélni is, akár Marci furulyázik, akár Péter zongorázik, megy segíteni, de magától is eszébe jutnak a játék hangszerei. Táncol, tapsol, megdicséri magát. A zenehallgatás, mondókás könyvek és persze a mi éneklésünk nyomán elég sok dalt, mondókát tud már, Süss fel nap, Csigabiga gyere ki és hasonlókat, és nagyon vicces, amikor egy-egy mondókából megtanult mondatot belesző a játékába. Szeret építőkockákkal is játszani, különböző típusúak vannak, van egy óriás elemekből álló Wader műanyag kocka, van egy duplóhoz hasonlító Abrick alapkészlet, van Marci legója, ami "nagy kocka" néven fut, persze nem a kocka nagy, hanem a doboza, és van még egy újonnan felfedezett, Marcitól örökölt nagy elemekből álló névtelen építő. Elkéri, kihozza és kéri, hogy építsünk házat. A rendes legóból főleg mi építünk neki, de a nagyobb eleműekkel már maga is ügyesen boldogul. Aztán ha kész a ház, hozza a műanyag állatait, és beköltöznek. Ilyen műanyag állatfigurákat biztosan fog még kapni, mert nagyon aranyosan és fantáziadúsan játszik velük, eteti, altatja, fürdeti, ringatja, sorba rakja, számolja, az állatok beszélgetnek egymással, beülnek a markolóba, aztán persze szanaszét ugrálnak a szobában. Nemrég kezdett plüssökkel is játszani, most három különböző méretű kutya a kedvenc, ezeket nagyon szereti, és mondja is, hogy a kutyák is őt. Gyakorlatilag babázik velük, és nagyon vicces viszontlátni a saját mozdulataimat, mondataimat benne. Sétálni, kint lenni is nagyon szeret, bárki készülődik valahova, ő rögtön jön és mondja, hogy menjünk iskolába, boltba, még hátizsákot is hoz. Elég jól is bírja: innen a játszótér legalább egy kilométer, motorozik vagy gyalogol, aztán játszik, és visszafelé végig dombnak sétál. Azért akkor már látszik, hogy fárad :). Most nem megyünk mindennap, hol mínuszok voltak, hol erős szél, várjuk is nagyon a tavaszt! A beszéde a legaranyosabb az egész gyerekben. Mindent megköszön, még mindig. De olyan szinten, hogy például mosom a haját, sikítva tiltakozik, de amikor kész, akkor megköszöni. Nagyon tud könyörögni: apa ne menj el, kééérlek, kérlek apa - hát ne lágyuljon meg az ember szíve? És mindenféle felnőttes szavakat, kifejezéseket használ, mind például "túlságosan" vagy "tökéletes". A helyén használja őket, én pedig majd' megzabálom, amikor hosszú, kerek, helyesen ragozott mondatokat rak össze az édes kis kiejtésével. Szinte látszik, ahogy forognak a kerekek a fejében. Egyre tisztul is a beszéde, nagy szívfájdalmam minden egyes elvesztett selypítés. Legutóbb például a zsiráf szót tanulta meg helyesen kimondani (persze a r hang még j) de sebaj, megvan a megoldás: egyre bonyolultabb nevű állatokról kell olvasni, és akkor olyan aranyosan mondja a gyerek, hogy bazilikuksz. Lehet egy ideig ennek örülni :).
Hát, mit is írjak még róla... Természetesen a dackorszak tombol, ahogy annak lennie kell, még van egy-két évünk azelőtt, hogy Csongor is beleérne. Egyre önállóbb, néha már túlságosan is. Nagy lelkesedéssel gyakorolja az öltözést, este egyedül kiszáll a kádból, magára tekeri a törölközőt és megy öltözni, aztán egy idő után kiabál segítségért, de nadrágot, zoknit fel- és levesz, szandált, cipőt is, bár a megfelelő lábat még nem mindig találja el. És a többi ruhadarabhoz sem kell nagy segítség. Az önállóságnak ez és még sok mozzanata szuper, de amikor teljesen egyedül akar kenyeret vágni például, na akkor résen kell lenni :) Amúgy mindenben jön és segít, sütni-főzni, apának szerelni, porszívózni és takarítani, mosógéppel mosni, ezt a tulajdonságát remélem, megtartja. 
És végül a hónap képe:

2012. február 24., péntek

Marciproblémák

Most már több, mint egy napja érlelődik bennem egy bejegyzés, és nem tudtam, hogy fogalmazzam meg... Elöljáróban tudni kell, hogy Marci apjával és annak a kezelésével, hogy mi elváltunk, hogy mindkettőnknek új családunk van, alapvetően semmi gond nincs, jó apának tartom, rendszeresen viszi Marcit, törődik vele és általában rugalmas is. 
Amikor az utóbbi hetekben többször beteg volt Marci, betegen természetesen itthon töltötte a hétvégéket. Utána én, mint vérbeli Szűz, meg mint gondosanyuka, aki tudja, hogy az illető apuka elég feledékeny típus, levélben összefoglaltam, hogy hogy szeretném a következő időpontokat. Március első hétvégéjétől számoltam visszafelé, mert akkor tervezünk először elmenni Csongorral a szüleimhez. Visszaszámolásomból úgy jött ki, hogy a mostani hétvége apás lesz, ezt meg is írtam több mással együtt neki. Marcinak is mondtam, én nyugodtan, ő örömmel készült az apás hétvégére. 
Mígnem tegnap apja telefonon közölte, hogy ja, ő elfelejtette... És nekik is kell néha egy nyugalmas hétvége hármasban. Ez még rendben is lenne, de amikor rátértem, hogy hiszen előzőleg írásban jóváhagyta a "beosztást", amit direkt a feledékenysége miatt írtam össze hetekkel ezelőtt, akkor azt kérdezte, hogy miért, engem zavar itthon Marci??
Erre eldurrant az agyam. Nem veszekedtem hangosan, nem vagyok én olyan, de azért azt elmeséltem, hogy kicsit csalódott voltam amiatt is, hogy a busójárásra úgy kellett megkérnem az utolsó pillanatban - egy apának nem jutna eszébe magától, hogy elvigye, amikor látja, hogy nem találok felnőttet a fia mellé? - most pedig Marci már örömmel várja a találkozást... Hogy mondhat ilyet, hogy engem zavar?? Azt gondolja, hogy azért "küldöm" hozzá Marcit, mert útban van itthon? Ezen puffogtam egész este, és ma is sokat járt rajta az agyam. Aztán végülis mégis megoldotta, hogy mehessen Marci, és több szót nem is vesztegettünk a dologra.

Marci ma sapka nélkül jött haza az iskolából. Kérdezem, hol hagyta? Elmesélte, hogy fogócska közben lekapták a fejéről a gyerekek, azzal dobálóztak, majd eldugták... Pár napja térdig sárosan jött haza: összerugdalták, tehát ez már a második ilyen eset volt. Na azzal a lendülettel nyomtam Csongort Marika néni kezébe, és irány vissza az iskolába. Kicsit kifaggattam az említett gyerekeket meg a tanító nénit, a sapkát a folyosón, egy gerenda és a mennyezet között találtuk meg, és hát micsoda dolog ez, hogy rászállnak Marcira? Persze az én kis mulya fiam meg nem szól tanárnak, amikor történnek a dolgok... Bezzeg amikor elsős korában ő volt verekedős, az feltűnt mindenkinek. Hazafelé jövet még egy gyerekkel találkoztunk, aki részt vett a dologban, jó félelmetes lehettem, ahogy megálltam mellette kocsival, kiugrottam és elmagyaráztam, hogy inkább a barátkozásra törekedjen Marcival, közel is laknak, tök jó lenne, ha barátok lennének, és nem a piszkálódással próbálna közelebb kerülni hozzá. Neki felhívtam az anyukáját is, hogy tudjon róla, hogy beszéltem a fiával. Azt hiszem, nem kerítettem a dolognak nagyobb feneket, mint amekkorát megérdemelt, de kicsit megmutattam magam az iskolában, ne gondolják már, hogy Marcit szabadon lehet piszkálni...

2012. február 23., csütörtök

Tapasztalatok

Immár kipróbált, megerősített tény, hogy a kicsi autómban (illik egy blogon márkát írni? szóval egy kis Fiesta) remekül elfér hátul három gyerekülés. Konkrétan egy 9-25 kg-s rendes ülés, egy magasító és egy babahordozó. A bekötés nem olyan egyszerű, mert az övcsatolókat nehéz kibújtatni az ülések között, de elférnek. És a majdnemkilencévesnagyfiú ötletesen ki is tud mászni középről, ha őt kell először kitennem, és a két öccse kétoldalt benne ül az ülésben/hordozóban.

Az pedig egy érdekes tapasztalat, hogy a hazafelé útba eső élelmiszerüzletben (illik egy blogon márkát írni? szóval egy Sparban) az egyszeri anyuka a maradék két gyerekét beteszi a bevásárlókocsiba oly módon, hogy a kétésfélévest az erre kialakított ülőrészbe, a kéthónapost meg hordozóstul a kocsi tetejére. A boltba beérve ezzel a karavánnal az illető anyuka azt tapasztalja, hogy van egy forgó akadály a kocsit toló vásárló számára, és egy lógó akadály a bevásárlókocsi előtt. Utóbbin a gyerekek nem férnek át. Anyuka kezeli a helyzetet: hordozós baba kocsi tetejéről levesz, bevisz, hordozóstul földre letesz, anyuka másik gyermekért visszafordul. Hoppá, most jön rá, hogy a forgó akadály csak befelé forog, kimenni nem lehet rajta... Szerencsére a bevásárlókocsi az akadályon átnyúlva kézzel elérhető távolságban volt, Regőt kivettem, átemeltem a korláton, a kocsit áthúztam, a gyerekeket visszapakoltam, és vásároltunk.
Slusszpoén: otthon az édes apjuk közölte, hogy a két utcányira levő hasonnevű élelmiszer jellegű vegyesüzletbe gond nélkül bementem volna az egész karavánnal, mert ott semmi ilyesmi nincs.

Másik tapasztalat: legkisebbik kisfiam, akinek vészhelyzetekre, úgymint autózás, van cumija, de itthon nem kap, nem akarom rászoktatni, és ezt bölcsen tudja és ki is köpi - szóval amikor nem nagyon lenne kézenfekvő megoldás arra, hogy ne sírjon mondjuk vásárlás közben, akkor okosan elfogadja a cumit. Amikor hazaérünk, bár még alszik a hordozóban, kiköpi :) Okos baba. 

Hogy mindezt miért is: egész büszke vagyok, mert tegnap éreztem magamban először erőt és energiát, hogy Marcit elszállítsam edzésre, odafelé patikába menjek, visszafelé bevásároljak, és ezt az összes gyerekemmel. Most már rutinos leszek :)

2012. február 22., szerda

Nyílt nap és oltás

Nem valami fantáziadús bejegyzéscím, most nem tellett több tőlem :) Ma jól szervezett sétára mentünk a két kicsi fiúval és Marika nénivel. A szervezés lényege az volt, hogy nekem tíz órára oda kellett érnem az iskolába, ugyanis ma az első három órában nyílt napot tartottak, bemehettek a szülők is megnézni a tanórákat. Én a harmadikra mentem, pont matekra, addig a mama sétált a kicsikkel. Csongor elaludt a babakocsiban, így vele nem is volt semmi gond, gyakorlatilag csak Regővel kellett foglalkoznia.
Marci matekórája egész élvezetes volt, minden tanévben láttam eddig egy órát, és egyre jobban tetszett. 


Gyanús, hogy azért, mert a tanító néni elsőben is ugyanúgy tanított már, mint harmadikban, csak mostanra a gyerekek is felnőttek hozzá. Korábban hiányoltam a játékosságot, a mozgást, most már megfelelőnek éreztem. Láthattam az interaktív táblát is működés közben, Marci is használta, nagyon szerették a gyerekek. Én talán kicsit maradi vagyok, vagy talán nem aknázták ki teljesen a táblában rejlő lehetőségeket, de azon kívül, hogy a tanítónak időt és energiát spórolt, nem láttam érdemi különbséget a hagyományos tábla és kréta, meg az interaktív tábla között. Pont ugyanannyira volt interaktív a kettő :) 
Az óra témája az űrmérték, mértékváltás volt, röpködtek a literek, hektoliterek. Tetszett, hogy igaziból, vízzel és fecskendővel, mérőpohárral, kancsóval is mértek, ez sokkal érdekesebb volt, mint a tábla, a végén már spontán kórusban számolták a gyerekek, hány decis mérőpohárnyi vizet lehet tölteni a literes kancsóba.
Marci a táblánál:


Sikerült végigülnöm az órát, minden rendben volt közben a kicsikkel is. A következő programpont Csongor két hónapos mérése és oltása volt. Szép nagy baba: 6280 gramm és 60 centi, a doktornő hirtelen azt hitte, hogy már három hónapos, meg hogy megduplázta a születési súlyát. Utóbbi még arrébb van, így jár, aki nagynak születik :) Megkapta a két oltását, sírt nagyon szegénykém, az orvosi vizsgálat szerint pedig vele is mehetünk a gyereksebészetre... Ez valami alkati dolog lehet, hogy mindkét kicsi fiamnak sérvei vannak meg hereproblémái: Csongornak vagy vízsérv, vagy valódi heresérv. Előbbi felszívódik, utóbbit műteni szokták... hát, nem tetszik. A mellduzzanata rendben, az ő korában még normális, az arcán a kiütés sem allergiás. Összességében gyönyörű, jól fejlődő, ügyes kisbaba, nagyon tetszett mindenkinek :) Nekem is!

2012. február 21., kedd

Tavasz

Ne kiabáljuk el, szerintem még majd szigorít magán egyet a tél, nem adja olyan könnyen... de ezt akkor is az előbb fényképeztem a kertben:

2012. február 20., hétfő

Elkapott halvány kéthónapos mosolygós


Télűző

Marci tegnap Mohácson járt a busójáráson. Már az egy külön történet, hogy hogy sikerült megszervezni, hogy elmehessen. A kirándulást az iskola szervezte, konkrétan Balázs bácsi. Ebből számomra logikus volt, hogy ez alapvetően egy iskolai kirándulás, csak mivel nem telne meg a busz, jelentkezhetnek mások is. Aztán amikor befizettem Marcit, akkor mondták, hogy jó lenne, ha menne vele felnőtt is, mert ez úgy van, hogy odamennek, aztán egész napos szabad program, majd a busszal hazajönnek. Én meg azt hittem, hogy mennek tanárok is, vagy ismerős szülők, akikkel lehetnek a gyerekek, mint egy osztálykiránduláson - de nem. Szerencsére még időben voltunk, úgyhogy elkezdtem felnőttet keresni. Én nagyon szívesen mentem volna, de hát ez most nem volt opció. Elsőként Zsuzsa nénit kérdeztük meg, aki rokon, és mostanában sokat segített például edzésre vinni Marcit és hasonlókban. Gondolkodási időt kért, meg voltak kérdései, hogy mi van, ha hideg lesz, hol lehet melegedni, hol lehet enni és hasonlók. Ezeknek utánajártam, de mire megkaptam a válaszokat, addigra az is kiderült, hogy Zsuzsanna napon lesz a busójárás, és neki vendégei lesznek, tehát nem tud menni. Ezúton is sok boldog névnapot, Zsuzsa! :)
Ekkor kérdeztem meg anyukámat, akinek nem volt sok kedve az egész napot Mohácson tölteni, miközben másnap dolgozik, plusz a hétvégi házimunkák és a többi. Már kezdtem tanácstalan lenni és arra gondolni, hogy Marika nénit kérem meg, pedig neki 75 évesen a kétszer három óra buszozás, közben sok kinti program tömegben nem igazán való. Aztán egyszer csak beütött az isteni szikra - miért is nem megy vele az apja? Milyen szuper apa-fiú program lenne :) Felhívtam, ő megbeszélte a családdal, utolsó percben döntött, hogy elmegy, befizettem, és így elhárult minden akadály.
Vasárnap reggel kölcsönadtam Marcinak a fényképezőgépemet, és szendvicsekkel, innivalóval, váltás ruhával felszerelkezve útnak indultak. Itthon közben ragyogó napos idő lett, úgyhogy bíztam benne, hogy talán Mohácson is hasonló. Sokat gondoltam napközben Marcira, aki végül este tíz előtt kicsivel jött meg, lelkesen, fáradtan és kipirulva. Este már csak kicsit mesélt, ami hirtelen eszébe jutott. Hozott nekem egy busóálarc-hűtőmágnest :) Ő meg kapott kereplőt, csúzlit, ördögbotot. Hosszabban aztán ma reggel mesélt iskolába menet (közbeszúrás: az első olyan reggel, amikor egyedül sikerült fél nyolcra összekapnom mindhárom gyereket és magamat is, pedig még el is aludtam). Volt kézműves vásár, sátorban ebédeltek, látták a felvonulást, sok busót és egyéb maskarás embert: törököket, boszorkányokat, valamint népitáncosokat. A boszorkány megijesztette Marcit :) Voltak mindenféle felvonuló járművek, vicces busók, az egyik még tüzet is okádott. Az egyik járműből is spriccelték a lányokat, egy busó meg vasvillával szurkálta őket, mert a lányokat nagyon szeretik a busók. Egy alagútban ittak forró teát meg forralt bort, Marci kapott egy óriási szívószálat hozzá. A Fő téren meghallgatták a polgármester köszöntőjét meg a busó csoportok bemutatkozását. Játszótéren is voltak, ott ettek szendvicset, Marci játszott is. Lementek a Duna-partra megnézni a koporsó vízre bocsátását, de abból valamiért semmit sem láttak. Este megnézték a nagy máglya meggyújtását, a tetején elégett a telet jelképező szalmabábu is, és utána jöttek haza. A bejegyzésben szereplő képeket Marci fotózta:







A visszafelé út szuper volt, szóláncot meg barkochbát játszottak apával, aztán beszállt Balázs bácsi is. Aztán Balázs bácsi átvette a játékmester szerepét, mindenféle más játékokat is játszottak híres emberekkel meg szavakkal. És aztán hazaértek, és Marci csak mosakodott, nem is fürdött és nem is zuhanyozott, és elmesélte nekünk gyorsan a napot, meg megmutatta, mit kapott, és ment aludni, itt a vége, fuss el véle, bújj gyorsan a közepébe. :)

Két hónapos

Tegnap este azon morfondíroztam, hogy két hónapja ilyenkor a szülésznőmmel beszélgettem, és arról nyafogtam neki, hogy én nem fogom tudni, melyik az igazi fájás... és néhány óra múlva bizony már tudtam, reggelre pedig megszületett Csongor, máig hihetetlen számomra.
Nagyon sokat változott két hónap alatt, gyűrött újszülöttből gömbölyű kisbaba lett. Sok mindent tud már, lassan kiismerjük egymást.
A napirend alakulgat, van, hogy már azt hiszem három-négy nap után, hogy na kialakult végre valami, aztán a következő napokban borul, de azért az alapok megvannak. Fix az este hat körüli nyűgösség, utána fürdés, és a fél kilenc körüli elalvás. Nagyjából talán beállt napi két nagy alvásra és egy-két picire: reggel és este vagy elszundít egy negyedórácskára, vagy nem. A két hosszú alvás meg úgy néz ki, hogy valamikor délelőtt elalszik, kilenc-tizenegy között valamikor, és onnantól általában alszik három órát. Aztán egyet-kettőt ébren van, és megint egy nagyobbat alszik. Ha szerencsénk van, akkor ezt Regővel átfedésben teszi :) Az egyedül elalvás még nem nagyon megy. Volt már rá példa, de általában azért a szoptatásba alszik bele, vagy ringatás, sétálgatás közben.
Most már nem szopik olyan gyakran, amikor aludni készül, akkor többször mellre teszem, hátha úgy sikerül, de amikor tényleg evés céljából szopik, az reggel, este, alvások előtt-után és éjjel egyszer-kétszer van. Az öt-hat órás alvások éjszaka rendszeressé váltak, volt már hét is, így legtöbbször csak egyszer kel, kivéve persze az elmúlt éjszakát, amikor azt hiszem, három ébredése volt. Szerencsére most már csak szopik és visszaalszik, bár néha elég hosszan, meg néha tíz perc után újra hív, de a lényeg, hogy éjjel már nem kell vele a nappaliban sétálgatni. Szerencsére a testvérei sem ébrednek fel rá éjszaka.
Most már naponta több mosolyt is kapunk, már apa is, én pedig már igazi nagy teleszájasat is láttam :) Fotózni persze még lehetetlen. Gügyögni még nem nagyon akar, időnként vannak kis hangjai, főleg fürdés előtt, amikor már tudja, mi jön és szereti, megnyugszik az azt megelőző nyűglődésből. Örülök neki, mindig beszélgetek vele, ő nagyon figyel, én pedig várom, hogy válaszoljon :)
A kezét nézegeti és használja is, bár szerintem még nem tudatosan, de megpofozgatja a babatornáztatóról lógó játékokat. Egyre jobban szeret hason lenni, és az elé tett játékot nézegetni. A fejét szépen megemeli és tartja, és ha nem látom, nem hiszem el, de többször átfordult már hasról hátra - biztosan nem a szándékos és tudatos fordulás ez még, de akkor is. Regő is így csinálta, bár pár héttel nagyobb volt. Aztán elfelejtette, és csak pár hónappal később fordult újra. 
A testvérei imádják, és ő egész jól bírja a gyűrődést. Főleg Regő nem igazán érti, hogy csak finoman, úgyhogy a kedves simogatásból, csikizésből hamar olyan lesz, amitől már féltem Csongort, de persze nem bántás, és semmiképp nem szándékos, hanem aranyos, játékos. Nemsokára Csongor testi ereje, mozgása is alkalmas lesz rá. Mindketten nagyon szeretik ölbe venni, Regőnek csak szépen ülve, kitámasztva adom oda, de Marcinak simán a kezébe lehet nyomni, ha hirtelen le kell tennem. 
Csongor az első gyerekem, akit zavar, ha nem tiszta a pelenkája, a többiek olyan jól elvoltak a meleg, nedves közegben, mint a befőtt. Nála néha kiderül, hogy egy pelenkacsere elég a boldogsághoz. Még az utolsó darab kettes pelenkákat hordja, de már nagyon kell a hármas. Ruhából 62-est, bodyból vannak 68-asok is. Olyan az alkata, hogy a törzse hosszú meg a karja, a lába aránylag rövidebb, így a rugdalózók tovább jók. Jó lesz, ha jön a tavasz, mert az overallok is lassan kicsik lesznek. 
Néha már megtalálja az ujját, örülnék, ha ő is használná, nem szeretnék neki cumit adni. Autózáshoz neki is vettünk, mint Regőnek, hiszen ott nem tudom kivenni, felvenni, megszoptatni, de ha én vezetek, még hátranyúlni se nagyon, eddig egyszer használtuk a cumit.
Kicsit aggódom amiatt, hogy még mindig enyhén duzzadt a melle, a múlt héten kifejezetten nagy duzzanatot lehetett tapintani jobb oldalon, most már kisebb, de még mindig megvan. Elvileg hormonális hatás a terhességből meg az anyatejből, de vajon meddig normális? Múlt héten hívtam a védőnőt, ő akkor azt mondta, rendben van, szerdán pedig megmutatom a doktornőnek is. A másik dolog egy kis kiütés az arca két oldalán - lehet, hogy mégiscsak tejallergiás ő is? Ha igen, neki  vannak a legenyhébb tünetei. Most laktózmentes tejet iszom, ha a doktornő szerint a tejfehérje okozza, akkor legfeljebb abbahagyom megint. Összességében ő egy igazi örömbaba, egy ajándék. Persze a többi is az volt, de a harmadik már tényleg ajándék. Sose gondoltam volna, hogy lesz egy Csongor nevű kisfiam - de hát tavaly ilyenkor még azt se hittem, hogy egyáltalán harmadik gyerekem lesz. Hálás vagyok, hogy lett, és hogy ilyen lett.