Belevetettük magunkat

Tegnap fordult a kocka: a múlt hétvégén Regővel kerteztem, és Marci feküdt idebenn betegen, most Marcival voltam kinn, és Regő maradt benn, persze ő nem feküdt, meg szerencsére jobban is volt már annál, mint Marci a múlt héten.

Marcival elővettük az iskolából kapott magokat, kapát, gereblyét, és bevetettük a tavalyi krumpliágyást. Az volt a terv, hogy idén itt nem lesz semmi, de így, hogy Marcinak kell külön kis kert, mégis lett. Együtt megkapáltuk, ő húzta a sorokat, arasszal, lépéssel mértül a sortávolságokat.

Aztán belevetettük a magokat: egy-egy sor borsót, répát, retket, karalábét, vöröshagymát. Marci betemette, lenyomkodta gereblyével. Időközben elfogyott a kedve, úgyhogy volt közben hosszas lelkizés, gondolkodás is, de végül csak elvetettük mindet. Egyelőre úgy gondolja, hogy fogja szépen gondozni is...

A salátapalántáim még mindig nem kerültek ki, pedig ott voltak mellettünk, de mire végeztünk, késő is lett és hűvös is. Majd ma! 

Csongor a szokásos módon segítette a munkánkat:

És a bizonyíték, hogy most már aztán tényleg tavasz van:

Mai szüret

Emlékszem, tavaly ilyenkor egymást érték a "szüret" bejegyzések a kertes blogon. Most sajnos, ha külön lennének a blogok, akkor sem lenne ez így. Egyrészt én is kevésbé vagyok aktív, másrészt sok mindent elvitt a tavaszi kb. 8 hét, amikor gyakorlatilag egyáltalán nem tudtam a kerttel foglalkozni, harmadrészt sok mindent Péter és Marika néni szedtek fel, amikor én négy hétig nem voltam itthon, és nyilván nem blogolták :)

Demajdmost demajdmost!

Ez egy olyan intersparos vödör, tele van (a naaagy karalábé felfelé jól ki is áll belőle) és majdnem az egész paradicsom. És lesz is még! Abból a szempontból haragszom a hidegfrontra - bár amúgy nagyon jól jött - hogy bár alig volt eső, a gaz mégis újult erőre kapott, és a paradicsom között, ahol mielőtt elmentünk hétvégére, még nem volt semmi, most elég csúnya állapotok vannak. 

Paprikából is van még jó sok, soha nem volt még ilyen jó paprikatermésem, nagyon örülök, tudom, ezt már írtam :) csak azokat szedtem le, amik érintésre szinte maguktól váltak le a tőről, így tanultam a paprikaszedést Bálint gazdától. 

A karalábé pedig a legkisebb a szokásos Gigant karalábék közül, az első, amit leszedtem :)

Fotózhattam volna még egy nagy kupac parlagfüvet is, mint leszüretelt "termés", de azt gondolom, senki se akarja látni. A kert füves részein nyírjuk rendszeresen fűnyíróval, tehát ott legfeljebb két fűnyírás közötti méretre növő apró hajtások lehetnek, nem is hiszem, hogy van idejük virágozni, de a zöldségesben muszáj kézzel irtani, és főleg a már parlagon lévő helyeken sajnos van is. Azért nem volt olyan vészes munka, nagyjából negyven perc alatt végeztem az összessel. Nálunk csak Marci allergiás, és érdekes módon az ő allergiája is itthon a legenyhébb, ha elmegy apjához a városba, rögtön rosszabb lesz. Viszont a szomszédban is allergiás az apuka, meg amúgy is sok a család, sok a gyerek, még ha nem is büntetnének érte - meg ez nem is olyan mennyiség - akkor is irtanánk időnként.