Csongor

22 hónapos, nem tudom, mekkora, majd megmérjük. Megtanult motorozni pár napja, már csak a sebességen kell kicsit javítania - aztán majd győzzem utolérni :) Imádja az autókat és mindenféle járművet, szerintem ő az a kisfiú, aki háromévesen már kívülről fogja fújni az autómárkákat. De odavan a munkagépekért, traktorokért, kukásautóért, buszokért is. Játszani is ezekkel szeret a legjobban, azonkívül labdával, lufival, ráülős autóval (ex-bébitaxi), kockákból épít, próbál a duplóból is. Szeret képeskönyvet nézegetni, és most már azt is szereti, ha én mesélek neki. Sokszor játszik párnákkal, takarókkal, megágyaz magának, lefekszik, mondja, hogy tente, eljátssza, hogy alszik vagy pihen. Vagy épp elevenében van és ugrál a párnán, birkózik vele, gyűri.

Egyre jobban beszél, most már ritka a halandzsa és kifejezetten sok az értelmes beszéd, szó, rövid mondat. A leghosszabb mondata az volt, hogy "Mama, ég a lámpa!" de ragoz is, igyekszik mindent megérteni, és annál még sokkal többet megért.

Szereti, ha énekelek neki, de nem mindegy, hogy mit. Ezzel szoktam pelenkázás közben nyugalomra bírni, és ha épp akkor nem tetsző dalt választok, heves fejrázás következik, meg menekülés az öltöztetés, pelenkázás elől, és muszáj valami szimpatikusabbat keresnem a repertoáromból. Ő is énekel már, számomra legalábbis felismerhetően: a Hinta-palintát, az A part alatt címűt, a Lóg a lábát. A második sorukig még nem jutott el... :)

Apránként alakul a szobatisztasághoz vezető út: már szól, hogy "kakis", olyan is volt, hogy "pisis", és tegnap reggel pizsamában mászott a vécére, hogy ő pisil. Gyorsan levetkőztettem, gőzöm sincs, hogy tényleg került-e valami a vécébe, de nem is ez a lényeg.

Az étvágya nem nagy, keveset eszik, de sokfélét, Regőhöz képest mindig csodálkozom rajta. Szereti a zöldséget, a gyümölcsöt, a boltban nem a kekszet veszi le a polcról, hanem a banánt. Azért persze a kekszet sem veti meg. Kifejezetten szereti a leveseket, a borsóleves-mákos tészta ebéd után visszaadja a tésztás tányért, és mutat a leveses fazék felé, hogy "ebéd".

Szopizik még az alvásokhoz biztosan, plusz néhányszor, csak hogy egzakt számokat mondjak. A cumi is megvan, most már kordában tartva: alváshoz jár, vagy ha baleset történik és nagy a sírás, vagy amikor a délelőtt-délután végén már nagyon fáradt. De cumival a szájban nem játszik, nem megyünk így utcára, autóban is csak alváshoz kapja már. Igyekszem úgy kezelni, ahogy az ujjszopós nagyobbik fiaim kezelték az ujjukat.

Van dac is, hiszti is, sajnos sokszor úgy fejezi ki a dühét, hogy letérdel, és a földbe ütögeti a fejét, vagy ha rám mérges, akkor nekem jön, és a combomnak üti. Remélem, ez elmúlik nála... Nem nehezen kezelhető egyébként, vagy csak én veszem már könnyedebben a harmadik dackorszakot? Biztosan lesz még ilyenebb is kétéves kor után.

Az alvása nem rossz, van egy-egy átaludt éjszaka, egy-egy egyébredéses, most  a legutóbbiak épp nehezebbek voltak, gondolom, a betegség miatt. De látszik, hogy tartunk a felnőttbarát alvás felé. Amióta pedig megkezdődött az iskola, és ha van hajnali visszaalvás, az is legfeljebb fél hétig tart, azóta hosszabb a délutáni alvása, van, hogy három óra is. Most is ezt használom ki épp :)

Fenntartom, hogy ő az én jutalombabám, és így, hogy lassan kinő a babakorból, ez már szerintem így is marad :)

Helyzetjelentés óvodából, iskolából, zeneiskolából

Most már egy ideje mindenki jár mindenhova, aktuális egy beszámoló.

Regőke nagyjából másfél hónapja óvodás, nagyon ügyesen beszokott, szinte zökkenőmentesen. Körülbelül a negyedik héttől ott is alszik, aztán uzsonnázik, én az uzsonna közben vagy a végére szoktam odaérni, három óra körül. A többiek még utána mennek az udvarra, vagy ha rossz az idő, bent játszik, de Regő nem bánja, hogy eljön. Szinte mindennap biciklivel jövünk-megyünk, ritkaság, ha nem. A zökkenők: egyrészt az evés, Regő nem hazudtolja meg magát és az oviban se eszik többet, többfélét, mint itthon. Néha elfelejtkezik magáról, és olyankor zöldbablevest vagy meggylevest eszik, én pedig akkor örülök a legjobban, ha a pólóján látszik az étlap.

A másik zökkenő a szobatisztaságos visszaesés volt, Regőnek ugye még nincs fél éve, hogy egyáltalán szóba került a szobatisztaság, nyáron nagyon ügyesen és gyorsan ment, de a nagydologgal kicsit elhúzódott: rászokott arra, hogy elbújik az udvaron és elintézi, majd előkerül utána. Aztán, ahogy próbáltuk rávenni a vécére, bilire, bejött, majd itthon bújt el és a gatyába... Kicsit elegem volt a gatyamosásból. Aztán ez is szépen rendeződött, nagyon ügyesen ment a vécére, leszokott erről az elbújós dologról. Na ez jött vissza az ovikezdéssel, főleg itthon, de egy-két baleset az oviban is volt. Hol jól, hol rosszul reagáltam, nagyon nem örültem neki, tudom, hogy szinte mindenkinek van valami visszaesés, de nem örültem neki, hogy Regőnek pont egy ilyen gusztustalan verzió jutott. Néhány hétig eltartott, aztán - szerintem szoros összefüggésben azzal, hogy néhány napig sikerült türelmesen és lazán vennem - elmúlt, most már talán kimondhatom. Most is van, hogy elbújik és gyanús, de csak figyelni kell, szólni neki, hogy ne bújjon el, menjünk a vécére, és már napok óta nem fordult elő.

Amúgy pedig ügyes, okos, aranyos, mesél, barátai vannak és nagyon megugrott a vers-, ének- és mondókakincse, a kézügyessége is fejlődött, nagyon szépeket alkotnak az oviban. Eleven és hangos ott is, de erre én azt mondom, milyen legyen egy egészséges hároméves kisfiú.

Marcival az iskolában minden rendben, ő már rutinos, ügyes, a szokásos négyes-ötös formáját hozza. Jól megy neki a két nyelv egyszerre tanulása is, egyelőre nem látok gondot ezzel. Humán tárgyakból jobb, matekból és környezetből kevésbé, én úgy gondolom, akármennyire is érdekli a kémia, fizika, inkább ezeknek a tanítása vagy esetleg kutatása lesz az életpályája, nem a műszaki alkalmazások. Hacsak az iskola ki nem öli az érdeklődést belőle a sok és nem a korának megfelelő elméleti fizikával, kémiával. Amúgy is nagyon jó pedagógiai érzéke van, mostanában egyre több dolgot látok benne, amiben az apjára hasonlít (ő is tanár). Sokszor jobban kezeli Regőt, mint én, türelmesebb, néha konkrétan szól, hogy anya, most hagyd, majd én, és veszekedés nélkül megoldja azt a konfliktust, amiben én már kiabáltam volna. Azért ezek inkább olyan esetek, amikor megszállja valami angyal, mert máskor meg ölik egymást, visítoznak, sikítoznak és erőszakosan próbálják elérni, amit akarnak, na persze Regőt se kell félteni.

De Marci is csak kilenc múlt (avagy fél tíz), nem lehet úgy általában türelmesebb és higgadtabb, mint az anyja, aki mégiscsak felnőtt, vagy mi. Az, hogy már ilyenkor megmutatkozik benne ez az érzék, nagyon jó szerintem. És az is nagyon jó, hogy van olyan ember, pedagógus, aki az eleven, nagyon aktív, hangos és mozgékony Marcit is képes kezelni. A tanítónőjét, Judit nénit is nagyon szereti, ő is egyre inkább ilyen, de a zeneiskolában Tamara nénivel különösen egymásra találtak. Mindig csodálkozom és persze büszkélkedem, ahogy áradozik a fiamról: hogy milyen okos, érdeklődő, milyen jól tud vele együtt dolgozni. Az első két jelző nem lep meg, ezt tudtam róla, nagyon sokoldalú, művelt, hatalmas a szókincse - de az utóbbitól, a közös munkától tartottam egy kicsit. De kiderült, hogy működik az is, Marci nem dumál bele állandóan, együttműködik, szót fogad és ügyes. Nagyon érdekli a zene, sokat furulyázik itthon is, és próbák dalokat lejátszani kottából a zongorán. Most már ismerkedik a klarinéttal is, és az őszi szünet után hazahozhatja a kölcsönhangszerét. Zeneelméletből pedig jócskán az osztálytársai előtt jár :)

Fejlődnek

Csongorral tegnap voltunk hathónapos státuszon. Kéremszépen, ő a tökéletes féléves. Nekem biztosan, de a doktornőnek is tetszett. Nem tudnám sorolni, de a feltett kérdésekre csak bólogattam, ilyenek voltak, hogy megfordul-e mindkét irányba, játékot áttesz-e egyik kezéből a másikba és hasonlók. És persze megkérdezték, hogy meddig kapott csak anyatejet, amire harmadszor is büszkén mondhattam, hogy hat hónapig. Kocka vagyok, tudom, de nekem ez fontos: a hat hónap hat hónap legyen, ne öt és fél vagy öt hónap és három hét. És ez most, harmadszor és utoljára is meglett. Mostanra meg odáig fajult, hogy pont aznap egy egész őszibarackból és egy negyed almából álló pépet vágott be Csongor, pedig azt hittem, az kétnapi adag lesz :)

A mérésnél is jól meglepett, mert itthon a személymérleg alapján olyan harminc deka hízásra számítottam, elégedett is lettem volna vele, az elmúlt pár hónapban is annyit hozott, jó az az ő jelenlegi súlyánál. De a mérleg nyolc kiló körüli számokat kezdett mutatni, és végül megállapodott 8080 grammnál - hoppá, az több, mint hetven deka ebben a hónapban! És plusz két centi, így most 69. Nem gondoltam volna, hogy eléri, pláne meghaladja a nyolc kilót, és magamban azon mosolyogtam, hogy ahogy mondtam korábban, tényleg nem duplázta meg a születési súlyát féléves korára, de én ennél sokkal nagyobb különbségre számítottam: 8200 lesz majd a duplázás, azt hittem, annál vagy fél kilóval kevesebb :)

Regő meg ha jól számolok, negyedik napja ágytiszta, persze azért még gyorsan lekopogom. Nagyon egyszerűen történt a dolog, és pontosan úgy, ahogy a délutáni alvásnál: egyszer csak elkezdett tiltakozni a pelenka ellen. Nem mertem rögtön rábízni a dolgot, meg abban sem voltam biztos, hogy nem csak hiszti, mint az öltözés ellen szokott lenni, úgyhogy először még ráadtam, meg másnap este is, de akkor már mondtam neki, hogy na, ha éjjel nem pisil be, akkor harmadnap alhat alsógatyában. A pelenka száraz volt reggel, úgyhogy betartottam az ígéretet. Az első éjszaka még félsiker volt: hajnali kettőkor felébredt Csongorra, megtapogattam, nedves volt, és zokszó nélkül elfogadta, amikor mondtam neki, hogy jöjjön, kap pelenkát. De ahogy az ágyat akartam rendbe tenni, észrevettem, hogy az száraz! Tehát éppen csak a gatyába ment pár csepp. A második éjszaka, meg azóta pedig végig alvással és szárazon telt. Nagyon büszke vagyok rá :) Még a nagydolog terén kell fejlődnie oviig egy kicsit, de még előttünk a nyár nagy része, és már most is jól halad :)

Fáradt, büszke - avagy egy poszt fejlődéstörténete

Ez a bejegyzés legalább egy napja érik bennem. Tegnap ilyenkor még csak fáradt-büszke lett volna a címe. Aztán estére annyira fáradt lettem, hogy a büszkeség visszahúzódott valahova az agyam egyik hátsó rekeszébe. Mára viszont elég jól aludtunk, úgyhogy a fáradtság is odabújt mellé, és most akkor miről is akarok írni? :)

Szóval voltak ezek a frontos, erős szeles napok - remélem, helytálló a múlt idő használata. Csongort megviselte, nappal is rosszabbul aludt, de éjjel meg megszámlálhatatlanszor keltem hozzá. Két-három ilyen éjszaka után tegnap már igencsak tompa aggyal bámultam ki a fejemből. Hozzájött még a csütörtöki süteményötletem: süssünk croissant-t, de úgy, hogy a kelesztés és a hajtogatások közötti pihentetés alatt majd vasalok, és milyen jó lesz nekem, mert milyen hatékony leszek. Hát, így is lett, régóta nem termelődött ennyi sütemény és vasalt ruha egyszerre, de hogy én hogy éreztem magam utána, arról csak annyit mondanék, hogy lőjetek le, ha ez a kombináció még egyszer eszembe jut :)

És hogy miért is vagyok büszke rájuk? Regő a könnyebb: a szobatisztasága miatt. Olyan ügyes :) Most már negyedik vagy ötödik napja pelenka nélkül alszik délután, és eddig egy baleset sem volt. Féltem levenni, de egyszer olyan határozottan tiltakozott ellene - és nem hisztizett - hogy akkor vettem egy nagy levegőt és megpróbáltam. Előtte, utána pisil, és közben nem, és alszik két-három órát. 

Persze ez a fajta büszkeség is háttérbe szorult estére, amikorra három kakis alsógatyát mostam ki. Nem akarom, hogy a blogot innentől belengje a kakiszag, tehát nem ragozom agyon a témát, lényeg, hogy ez a része kevésbé megy. A kis balesetek, amikor szól és szaladunk, de mégse sikerül, az rendben, de van, amikor tudja, hogy mi történik, de elbújik valahova és úgy... Résen kell lenni. Azért haladunk, csak hát ez nem egy kellemes és szórakoztató fajta mosás, nem szeretem :) És azért büszke vagyok ám, csak néha fejben kell tartanom.

Marcival kapcsolatban nehezebb megfogalmazni. Még nagyon korai is, hiszen hol van még a kamaszkor és annak a vége, amikor tényleg meglátszik, milyen ember lett belőle. De mostanában, így kicsiben, azt érzem, egész normális kiskölyök is lett belőle, ami a lényeget illeti. És ez megdobogtatja anyai szívemet, úgy érzem, valamit jól csináltunk. Mert például olyasmiket mesél, hogy "az összes" osztálytársa milyen filmeket néz meg, de például nem olvasták a film alapjául szolgáló könyvet. Vagy hogy folyton arról beszélnek, hogy melyik lövöldözős játékban ki hány pontot ért el, azaz hány embert nyírt ki. Vagy mit, szerencsére nem értek ezekhez a játékokhoz. És hogy szerintem a felnőttek örülnek, ha a gyerekük egész nap a számítógép előtt ül? Nem? Akkor miért meséli X. hogy ő annyit gépezik, amennyit akar? És hasonlókat. Látható rosszallással, mintha gyökeret vert volna már benne az az értékrend, az a fontossági sorrend, amit szerettem volna elültetni benne. És ha megkérdezem, hogy zavar, hogy te ezekhez nem tudsz hozzászólni? - azt mondja, nem. Tanúja is voltam már ilyen beszélgetésnek, lazán elmesélte, hogy ő mivel játszik, és az miért jó. (Mostanában amúgy egy Ikariam nevű, ókori görög szigeteken játszódó ingyenes online stratégiai játékkal. Városokat épít, nyersanyagot termel ki, tudósokat képez és hadseregeket állít fel. Meg kosárlabdázik a miniclipen, mindezt naponta kétszer húsz percben.)

Mert az anyai szív ilyenkor azért aggódik is egy kicsit, hogy jaj, nem zártam ki a gyereket a közösségből? Hogy nem tud hozzászólni dolgokhoz? De tud, egy csomó mindenhez, és amihez nem tud, az nem zavarja, folytatja mással.

A másik ilyen, ami alapján a barátai "egy kicsit hülyék": hogy "cicis nőkön" nevetgélnek, és ő nem érti, mi ebben a vicces. Lehet, hogy csak nem elég érett hozzá, és majd eljön az a korszak, amikor ő is szégyellősen nevetgél ezeken a dolgokon, de szeretném azt hinni, hogy inkább arról van szó, hogy mindig válaszoltunk a kérdéseire, nincs cikis téma. Remélem, jól csináljuk. Olyan most, mintha egy kicsi beérett volna a gyümölcsből...

Csongorral pedig jó, hogy megvártam a posztolással a ma reggelt, mert tegnap még csak arra lettem volna büszke, hogy a tenyeremben tartom az arcát, beszívom a pihés kis haja illatát és elpityeredek... Szóval hogy milyen édes. De ma reggel először láttam, hogy végre hason fekve is nyúl valamiért, fog, játszik, ezt már nagyon vártam! Majd rákérdezek, de úgy látom, hogy a lába, has- és hátizmai nagyon erősek, de a karja kicsit talán le van maradva ezekhez képest. Tornázunk, masszírozgatom, nem tudom, kell-e ennél több. Elvégre fog, nyúl, játszik, de hason fekve inkább csak könyéken támaszkodik, még nem tenyéren. És nem is szeret hason lenni. Fordulni tud mindkét irányba, de nem gyakorolja, csak láttam már, hogy tudja. Regő is ilyentájt kezdte, aztán nagyon beindult. Viszont Csongor simán felül hasizomból, ezt egyik fiam se csinálta, én meg nem szeretem, mert az a fixa ideám, hogy a gerince még nem elég erős ahhoz, hogy üljön. Másrészt viszont, ha magától csinálja, akkor biztosan nem árt neki... jövő héten védőnő, megbeszélem vele ezeket.

Megérett

Mint az alma a fán :) Mindig hittem benne, hogy ez így működik, bár a hónapok múlásával kicsit elbizonytalanodtam, de élt a remény, és igen, az idő engem igazolt. Meg Regőt, akit két hete még abszolút nem érdekelt a pelenkáról való leszokás, most meg nappalra teljesen szobatiszta. Pillanatok alatt zajlott minden, írtam, hogy a nagy melegben kintre levettem róla a pelenkát, de első nap még ugyanúgy pisilt-kakilt, mintha rajta lett volna. Másnap este már egyszer szólt, aztán reggel, még pelenkában is. Mivel viszonylag sokat jöttünk-mentünk ezekben a napokban, elvinni még nem mertük kisgatyában, de itthon már nem használtunk pelenkát, csak alváshoz. Még csütörtökön a zeneiskolai felvételire is pelenkában jött velünk, pénteken nem mentünk sehova, de szombaton elmentem vele vásárolni autóval Fehérvárra, és nem pisilt be! Így voltunk a ságvári búcsúban is, szóval három napja szobatiszta. Tegnap meglepett, mert a délutáni alvásos pelenkája száraz volt, ma pedig az éjszakai... azért alváshoz még nem merem levenni, de ha lesz még pár száraz alvás, akkor az lesz a következő lépés.

Nagyon örülök és büszke vagyok rá - bár nem is kéne büszkének lennem az alapján, hogy ez egy természetes érési folyamat, én mégis az vagyok. Olyan ügyesen szól... És közben elálmodoztam, hogy de jó lesz, ha csak egy pelenkás lesz itthon, mennyivel ritkábban fog megtelni a pelenkás kuka, a kinti szemetesben is kevesebb lesz a heti mennyiség, és Regő részéről majdnem teljesen vége két év környezetszennyező életmódjának :)

Hosszúhétvégézős

Hát, kitört a nyár. Jól lefoglaltuk magunkat a hosszú hétvégén, aminek még nincs is vége, de komoly esemény már nem várható :) Volt itt játék, munka, kirándulás, pihenés, naplószerű bejegyzés következik, mert máshogy már nem is emlékszem, mi mikor volt.

Szombatra és vasárnapra terveztük a kerti munkák nagy részét, hogy a plusz napokon tudjunk pihenni. Péter végre hazahozta a rotációs kapát (továbbiakban: rota) a szervizből, nagyon ideje volt már! és felrotálta a zöldséges eddig parlagon heverő részét. Vettünk egy komposztaprító gépet, amivel főleg nem magát a komposztot fogjuk aprítani, hanem a lemetszett ágakat, venyigét. Mi délelőtt Marcival sütöttünk-főztünk: én az ebédet, ő kókuszos-ananászos muffint. Sajnos, mire készen lettünk, már annyira meleg volt, hogy nem mentünk ki a kertbe, de Regő végig kinn volt Mamával. Ebéd után pihenés, Marci volt játszótéren is, aztán délután amerikaifoci-bemutató volt a focipályán, oda ment. Miután a kicsik felkeltek, kimentünk mi is, Marci egy csapat fiúval dobálta a tojás alakú labdát, de amúgy a bemutató nem volt nagy szám, és nézők se voltak sokan.

Közben Regővel a nyári melegben kísérletbe fogtunk: alsónadrágban és pólóban szaladgál, és biztatom, szóljon, ha pisilnie kell. Szombaton még többször bepisilt, be is kakilt, de tegnap már egy alkalom után szólt, igaz, kint nem sikerült neki, de bent a bilibe pisilt, ma pedig még kint nem volt így, de bent is szólt egyszer :)

Marci még játszótéren is volt valamikor a nap folyamán, aztán a focipályáról hazatérve dolgoztunk a kertben, már nem emlékszem, hogy mit. Péter több részletben körben mindenhol lenyírta a füvet is.

Alsógatyás Regő :)

Vasárnap délelőtt a kicsikkel elmentem vásárolni, Marci inkább a játszóteret választotta, jó, hogy őt már el lehet engedni egyedül :) Hazafelé jövet arra kanyarodtunk, és szóltunk neki, hogy most már jöjjön, egy ideig követtem autóval, ahogy biciklizett. Délután választhatott, hogy velünk jön barátokhoz, vagy apához megy - megbeszéltük az apjával, hogy most ő választ - és apát választotta, mi pedig Joe-ékhoz mentünk, ahol Regő most már nagyon jól elvolt a kertben a nála fél évvel idősebb Dominikkal. Most már ezt is figyelgetem, hogy hogy jön ki, hogy játszik együtt hasonló korú gyerekekkel, akik nem rokonok, de aranyosan autóztak, futkároztak, csúszdáztak, mi meg beszélgettünk. Vicces volt, hogy Regő kapott egy sütit, és rá nem jellemző módon azzal szaladgált, mindig volt valami fontosabb dolga, nem ért rá megenni :). Azért végül csak elfogyott. Mivel Regő alvása után indultunk, jó későn értünk haza, a szokásostól eltérő kilencórai lefekvés következett.

Hétfőn, azaz tegnap igen mozgalmas napunk volt. Reggel a veszprémi állatkert felé vettük az irányt, ahogy mindenki felkelt és megreggelizett, indultunk, de már így se sikerültünk elég koraira: az alsó parkoló már megtelt, és melegebb is volt, mint ahogy igazán élvezetes lett volna. Nem is akartuk megnézni az egészet, és Regő, mint kiderült, most abban a korban van, amikor ugyanazt a négy-öt állatot akarja inkább többször és alaposabban megnézni, nem mindent egy kicsit. Úgyhogy főleg a szavannakifutó részen voltunk, zsiráfokat, zebrákat, orrszarvúkat láttunk, meg tevéket is, kecskét etettünk, bementünk a majomházba, és a kertjében halakat meg teknősöket néztünk.

Felváltva jöttünk-mentünk egyik és másik gyerekkel Péterrel, ahogy épp alakult. Csongor egész jól bírta, csak valaki beszéljen neki folyamatosan :) Regő is, de aztán a végére nagyon elfáradt, és pont addigra jött ki Csongor is a béketűrésből. Így alakult ki az a helyzet, hogy Csongor a karomban, Regő a babakocsiban hagyta el a helyszínt, ami később odáig fajult, hogy leültem az árokparton szoptatni, míg Regőt apja eltolta az autóig, és visszajöttek értünk. Ki is dőlt mindkét gyerek, emiatt Regő itthon már nem aludt tovább, de a csendespihenője megvolt, főleg olvasott és dumált magában a szobájában. Csongor viszont átaludta a délutánt: négy órát aludt egyhuzamban! Mi pedig kis pihenés után belevetettük magunkat a kertbe, Regő így:

én pedig felástam a leendő virágágyásomat. Hagytam benne egy tő pipacsot, egy sor krizantémot, pár tő bíbor kasvirágot, és ültettem, illetve vetettem dáliát, kurkumát, estikét, haranglábat és napraforgót. A kurkuma nagyon érdekes, ugye nekem a fűszer ugrik be, de ez egy hagymás virág, kíváncsi vagyok, milyen lesz, a neve miatt vettem meg. 

Aztán elkezdtük a krumpli vetését ketten Péterrel, és közben ébredt fel Csongor, úgyhogy váltottunk, és Marika néni ment ki, én be. Vacsi, fürdés, mese, közben ők is végeztek - körülbelül 150 tő krumplink lesz -, és Péter elcsábított a városba egy jeges teás könnyű vacsorára. Tökéletes nap volt :)

Ma meg aztán éljen május elseje, reggel megnéztem az újságban, hogy hol milyen majális van, de nem találtunk olyat, ami Regőnek való lett volna, találgatásra meg nem indultunk el, helyette inkább a nagypapához mentünk, de előtte még sétáltunk egy kicsit a környéken: láttunk székelykaput, voltunk tónál, aztán a szökőkútnál találkoztunk a nagypapával.

Az első fagyi :)

Itthon ebédeltünk, aztán mindenki aludt, és most nekem volt a legjobb, mert akkorát aludtam, hogy amikor ébredtem, azt hittem, szerda reggel van. Nem volt nagyon hosszú, de mély, pihentető :) 

Aztán volt uzsonna, kertezés, Péter alakítgatja a homokozó helyét, remélem, a jövő héten meglesz. Én ma már főleg pihentem és gyerekeztem, most meg megyek, mesélek Regőnek. Ez a bejegyzés hosszú órákon át született, már túl vagyunk a vacsorán és a fürdésen is :). Remélem, mindenkinek legalább ilyen jó hétvégéje volt! Nem történt semmi különös, mégis olyan kellemes napok voltak.

Két és fél éves

Regő Dániel ma töltötte be két és feledik életévét. Hihetetlen, de innentől már a három felé tartunk, és jön minden, ami ezzel jár: óvodai beiratkozás például, és a szülinap után az óvodakezdés. Milyen nagyfiú lett az én kicsi babámból :) Ez a nagyfiú persze még mindig elég babás, aranyos, pufók alkata van, és ami a leginkább babákra jellemző vonása: még mindig pelenkás.

Körülbelül 13 kiló, a múltkor megmértem, 88.5 centi, nem biztos, hogy túl pontos mérés volt, mert nem igazán volt partner benne. 23-24-es a lába, és a legutóbbi ellenőrzés szerint 19 foga van.

Mit kell tudni a két és fél esztendős Regőről? Apa-anya szeme fénye ő, aki még mindig megolvaszt és zsebre tesz minket, pedig közben ki tudja húzni a gyufát is könnyedén. Bájos és bűbájos, hangos, élénk, eleven, kedves, szeretetreméltó és nagyon szeretetteljes. Talán azok a témák már kevésbé érdekesek egy ekkora kisfiúnál, amiket az ilyen fordulópontokon ki szoktam elemezni. Az alvása ugyanolyan jó, mint eddig - nappal két-három óra, este nyolc-fél kilencre ágyban van, reggel hétköznap hat-fél hétkor kel, hozzá van szokva Marci ébresztőjéhez, nem lesz gond neki az ovis napirend. Az evése meg ugyanolyan rossz, mint eddig, amit tehetek, megteszem, édesség visszaszorítva, viszont nem aggódom és nem pörgök rá a témára. Most ebédre például megevett másfél szilvás gombócot, és még a szilvát se köpte ki! A szobatisztasággal pedig ugyanúgy nem állunk sehol, mint eddig, majd a tavasszal, nyáron. Emiatt sem aggódom, úgyis szobatiszta lesz egyszer.

Ezeket a dolgokat úgyis írom folyamatában a blogon, amikor épp történés van. Inkább mesélni szeretnék Regőről, arról, hogy milyen vele az élet, mit szeret, hogy fejlődik. Nagyon szereti az állatokat, és sokat ismer is. Állatos könyvből kevés neki a saját korosztályának való, Marciéi jobban izgatják. Ugyanígy szereti az állatos filmeket, bár a filmnézést kicsit túlzásba vittük az én ízlésemhez képest, most már azt is egyre inkább visszafogom. Szeret zenét hallgatni és zenélni is, akár Marci furulyázik, akár Péter zongorázik, megy segíteni, de magától is eszébe jutnak a játék hangszerei. Táncol, tapsol, megdicséri magát. A zenehallgatás, mondókás könyvek és persze a mi éneklésünk nyomán elég sok dalt, mondókát tud már, Süss fel nap, Csigabiga gyere ki és hasonlókat, és nagyon vicces, amikor egy-egy mondókából megtanult mondatot belesző a játékába. Szeret építőkockákkal is játszani, különböző típusúak vannak, van egy óriás elemekből álló Wader műanyag kocka, van egy duplóhoz hasonlító Abrick alapkészlet, van Marci legója, ami "nagy kocka" néven fut, persze nem a kocka nagy, hanem a doboza, és van még egy újonnan felfedezett, Marcitól örökölt nagy elemekből álló névtelen építő. Elkéri, kihozza és kéri, hogy építsünk házat. A rendes legóból főleg mi építünk neki, de a nagyobb eleműekkel már maga is ügyesen boldogul. Aztán ha kész a ház, hozza a műanyag állatait, és beköltöznek. Ilyen műanyag állatfigurákat biztosan fog még kapni, mert nagyon aranyosan és fantáziadúsan játszik velük, eteti, altatja, fürdeti, ringatja, sorba rakja, számolja, az állatok beszélgetnek egymással, beülnek a markolóba, aztán persze szanaszét ugrálnak a szobában. Nemrég kezdett plüssökkel is játszani, most három különböző méretű kutya a kedvenc, ezeket nagyon szereti, és mondja is, hogy a kutyák is őt. Gyakorlatilag babázik velük, és nagyon vicces viszontlátni a saját mozdulataimat, mondataimat benne. Sétálni, kint lenni is nagyon szeret, bárki készülődik valahova, ő rögtön jön és mondja, hogy menjünk iskolába, boltba, még hátizsákot is hoz. Elég jól is bírja: innen a játszótér legalább egy kilométer, motorozik vagy gyalogol, aztán játszik, és visszafelé végig dombnak sétál. Azért akkor már látszik, hogy fárad :). Most nem megyünk mindennap, hol mínuszok voltak, hol erős szél, várjuk is nagyon a tavaszt! A beszéde a legaranyosabb az egész gyerekben. Mindent megköszön, még mindig. De olyan szinten, hogy például mosom a haját, sikítva tiltakozik, de amikor kész, akkor megköszöni. Nagyon tud könyörögni: apa ne menj el, kééérlek, kérlek apa - hát ne lágyuljon meg az ember szíve? És mindenféle felnőttes szavakat, kifejezéseket használ, mind például "túlságosan" vagy "tökéletes". A helyén használja őket, én pedig majd' megzabálom, amikor hosszú, kerek, helyesen ragozott mondatokat rak össze az édes kis kiejtésével. Szinte látszik, ahogy forognak a kerekek a fejében. Egyre tisztul is a beszéde, nagy szívfájdalmam minden egyes elvesztett selypítés. Legutóbb például a zsiráf szót tanulta meg helyesen kimondani (persze a r hang még j) de sebaj, megvan a megoldás: egyre bonyolultabb nevű állatokról kell olvasni, és akkor olyan aranyosan mondja a gyerek, hogy bazilikuksz. Lehet egy ideig ennek örülni :).

Hát, mit is írjak még róla... Természetesen a dackorszak tombol, ahogy annak lennie kell, még van egy-két évünk azelőtt, hogy Csongor is beleérne. Egyre önállóbb, néha már túlságosan is. Nagy lelkesedéssel gyakorolja az öltözést, este egyedül kiszáll a kádból, magára tekeri a törölközőt és megy öltözni, aztán egy idő után kiabál segítségért, de nadrágot, zoknit fel- és levesz, szandált, cipőt is, bár a megfelelő lábat még nem mindig találja el. És a többi ruhadarabhoz sem kell nagy segítség. Az önállóságnak ez és még sok mozzanata szuper, de amikor teljesen egyedül akar kenyeret vágni például, na akkor résen kell lenni :) Amúgy mindenben jön és segít, sütni-főzni, apának szerelni, porszívózni és takarítani, mosógéppel mosni, ezt a tulajdonságát remélem, megtartja. 

És végül a hónap képe:

Taps

Mármint az előadás végén, ha maradni akarok a felvonásoknál :) Most már három felvonás lezajlott, azaz egy éjszaka, egy délután és még egy éjszaka, és Regő alszik. Délután három órát, ma pedig reggel fél hétig, amikor meghallott minket kint motoszkálni, beszélgetni. Annyi, hogy Marcinak sürgősen fel kell szerelni a kis olvasólámpát, ami szintén a festés óta nincs még meg, most a mennyezeti lámpánál olvas. Regő eddig eljátszott a kiságyban, amíg világos volt, de most kimászik, esetleg ki is jön, úgyhogy lámpaoltás van, és Marci pár napig nem olvas lefekvés előtt. Viszont az éjszaka teljesen nyugodt volt.

Regőnek még egy taps jár, mert tegnap este megint előre szólt: vacsora után fel-le rohangált kiabálva valamit, mire megértettem, hogy azt harsogja, hogy pisilni kell! Gyorsan a bilire - és visszatartotta, oda pisilt, ahova kellett :) Nagyon örül neki egyébként, önti a vécébe, le is húzza, és másban is önállósodik, például már nemcsak segít a vetkőzésben, hanem viszi a szennyestartóba a levetett ruháját. 

Gyerekekről

Mióta nem írok havi tematikus, lebontott beszámolókat Regő fejlődéséről, azóta nincs egy külön kerete ennek, hogy mit, hogyan, hova írjak. És azt megfogadtam, hogy nem fogom túlzásba vinni, hogy például minden egyes bilibe pisiléséről külön beszámolok :) de annyi apróság történik, meg amúgy is akartam mesélni róla, és persze Marciról is.

Szóval a szobatisztaságról: Regő halad, lassan, de biztosan. Azt hiszem, így volt ez nála sok mindennel, a járásra is ezt írtam ezelőtt egy jó évvel. A szobatisztasággal pedig úgy van, hogy napközben nem nagyon érdekli, illetve a kakis pelenkáról időnként szól, hogy büdös :) de a pelenkacserét utálja, illetve azt, ha én cserélem. Apával, mamával boldogan beszélgetve, csacsogva pelenkáznak, öltöznek. Viszont este, fürdés előtt most már minden alkalommal szívesen ül a bilire, és az utóbbi néhány napban nem is volt már üres, amikor felállt róla. Ami pedig a fejlődés egyik csúcsa: egyszer már a kádban állva szólt, hogy kijönne a bilire, és akkor is pisilt bele - azaz előre szólt! Én egyébként nem ültetem, nem javasolgatom neki, csak akkor egyszer, este, amikor amúgy is meztelen, egyébként úgy vagyok ezzel, hogy majd megérik rá, Marci is gyakorlatilag magától lett szobatiszta anno.

A beszédéről akartam még írni. Szerintem szépen, tisztán beszél, és a védőnő is dicsérte, meg néha idegenek is a boltban, utcán. De azért olyan is van, hogy csak én értem a szavát. És vannak nagyon aranyos kis sajátosságok, ahogy egyes szavakat mond, ha ezeket ismeri az ember, máris érthetőbb. Például ha egy szóban o vagy u hang szerepel valahol az elején, akkor az neki i lesz, így a boci, puszi, csoki, trombitál szavak úgy hangzanak, hogy bici, piszi, csiki, tibitál :). Ezek azok, amik majd elmúlnak és hiányozni fognak :) Aztán mond olyanokat is, amiket valamiért teljesen önállóan nevezett el, például amikor leveszi a zokniját (ziki), közli, hogy "itt a csikim", azaz a lábfejem, ami a csiklandozás miatt lett csiki. És hasonló kis aranyosságok, miközben teljes mondatokban, helyesen ragozva beszél, beszélget. Az is tetszik, hogy szereti az állatos könyveket, és borító alapján kiválasztott egy-két természetfilmet, egyelőre egy elefántos és egy jegesmedvés tetszik neki, de már hajlandó volt váltani a prérifarkasosra is - és neki a medve, az medve, nem mackó meg macika, és tud olyan állatneveket, mint lumma - ez egy északi-sarkvidéki madár -, és képes hosszasan végignézegetni Marci ismeretterjesztő állatos könyvét, ami az egyes állati élőhelyekről szól.

Amit a személyiségében nagyon szeretek, és remélem, így marad, az az, hogy nagyon szívesen segít mindenben. Legyen az diótörés, konyhai munka, söprés, kerti munka, ő jön és ő is akarja csinálni. Nagyon jól jönnek ilyenkor azok a fajta játékok, amik ugyanolyanok, mint a nagy, csak kicsiben - a talicska, a kalapács, a kis seprű vagy az igazi, de kisebb edények, fakanalak. És ha épp nem nagyon dacos, akkor beszélni is lehet vele arról, hogy valamit viszont nem szabad, vagy nem neki való, ne ott, ne úgy csinálja. Persze a dackorszak megvan, ennek így kell lennie, de egyelőre szerencsésnek érezzük magunkat a természetét illetően. És aranyos, szeretetteljes, ad puszit, köszön, jó éjszakát kíván, megölel és már mondja is: szelellek anya (vagy apa). Ugyanez igaz Marcira is - mármint, hogy benne van egy adott korban, amit még remélem, nem nevezhetünk kiskamaszkornak, bár lassan kilencéves lesz - és vannak a jelen helyzetnek, állapotnak nehézségei, miközben alapvetően egy jó gyerek, és sokszor egészen meghatódom tőle. Most már kezdi érteni és elfogadni, hogy egy családban - pláne egy egyre növekvőben, mint a miénk - mindenkinek megvan a saját feladata, neki is. Amivel nagyon fel tud idegesíteni, az az, amikor mindent háromszor mondat el velem, mintha nem is hallaná, majd harmadszorra úgy mondja, hogy jóóóó, mintha már az első kettőnél is csinálta volna, és én feleslegesen piszkálnám. Néha azt gondolom, hogy túl sokat várok el tőle, máskor meg azt, hogy de ezek igenis szükségesek. És nem kell nagy dolgokra gondolni, azt hiszem - pakoljon el maga után, valamennyire Regő után is, vegyen papucsot, mosson kezet, próbáljon meg nyafogás nélkül megtenni valamit, amit kérek, és amúgy is, beszéljen normális hangon, és felejtse el végre a kétévesekhez illő hangot és hisztit. Közben meg tudom, hogy egy nagyon jó gyerek, és szerencsém van vele is - tudja a napirendet, tartja a megbeszélt szabályokat, hogy kettőkor leckeírás van és hogy mi az, amiért szólnia kell vagy megkérdezni, meg lehet bízni abban, hogy iskola után egyenesen hazajön, egyre önállósodik tanulásban és önellátásban (öltözésben, ébredésben, fürdésben) csak hát valószínűleg egyes dolgokban szerencsétlenül találkoztunk: ami engem halálra idegesít, az okoz neki nehézséget, vagy lehet, hogy ezek egymást gerjesztő dolgok. 

Mindamellett lenyűgöz az érdeklődése és a tájékozottsága, már sokszor előfordul, hogy nem tudom követni a kérdéseit, és elővesszük az internetet, sőt az is, hogy ő önállóan tájékozódik, kérdezte is a múltkor, hogy szerintem az jó, hogy nem csak játékra használja a gépet, hanem megkeresi mondjuk Magyarország baseballcsapatait is? Szerintem jó, nagyon örülök neki :) A természettudományos érdeklődése és lassan a műveltsége is az enyém fölött jár, úgyhogy egyrészt fel kell kötnöm a gatyát, másrészt jó a mérnök a háznál - milyen szerencse, hogy Péter ért ezekhez a dolgokhoz. Az iskolával idén nincs gond, lekopogom, már csak másokról meséli, hogy milyen verekedésért kaptak figyelmeztetést, remélem, ez így is marad - és a tanulással sincs, gyűjti az ötösöket, van azt hiszem, két négyese is, belerázódott a szakkörökbe, a furulyát egyenesen imádja és teljesen magától gyakorol itthon is, nemcsak a furulyaszakkör napja előtt. Legutóbb már a színjátszó is egész jó volt, a sportokat meg mondanom sem kell. És imádják egymást Regővel, Regő mindennap szalad elé, amikor megjön, de ha a postás csenget, akkor is felkapja a fejét, és kérdezi, hogy Marcika? Marci pedig örül, ha Regő vele van, ha hozzá fordul valamivel, vagy amikor anyukáméknál voltak hétvégén, büszkén mesélte, hogy ha Regő elesett vagy segítségre volt szüksége, akkor hozzá ment :). És Csongor is érdekli, a múltkor nagyon örült, amikor érzett pár rúgást, és néha megsimogatja, megpuszilja teljesen magától. Ő a nagy és okos báty - ami remélem, sosem fog túl nagy terhet jelenteni neki.

Bili

Na megkezdődött? Talán, mindenesetre én jelnek tekintem.

Az imént Regő megszólalt, hogy "anya pisilsz büdös". És elrohant a fürdőszoba elé, miszerint "bilibe!". Én meg utána, elő a porosodó bilit, Regő kérte, hogy "anya leveszed pelenkát", ráült a bilire és sziszegett magának. Tovább csücsült, mint eddig bármikor, azt láttam, hogy eddig játékból ült rá, most meg tényleg használni akarta. Aztán nem pisilt, viszont egy picit kakilt! Visszaült még egyszer, akkor már nem történt semmi, majd közölte, hogy "kész, mosakodok". A pelenkát nagyon nem akarta visszavenni, ha könnyen feltörölhető burkolatunk lenne, nem is adtam volna vissza, de így azért némi meztelenkedés után visszaadtam. Kíváncsi vagyok a folytatásra, veszek egy csomag bugyipelenkát meg egy garnitúra mini alsógatyát :)

Regő kétéves

Az én kicsi babám ma kétéves lett :) Na jó, két éve ilyenkor még bőven járkáltam fel s alá a szülőszobában, de már csak olyan három és fél óra volt vissza, de azt akkor még nem tudtam :)

Számadatokat most nem tudok mondani róla, majd jövő szerdán megyünk státuszra, de biztos, hogy nagyot nőtt. Ha itthon rááll a mérlegre némi ruhában - nem sokban ebben a kánikulában - és pelenkában, akkor 12,7 kiló, de persze majd a védőnői mérlegelés lesz a hivatalos. 

A kétéves Regő olyan, mint a kétévesek: dacos és aranyos. A dackorszak nála egyelőre főleg abból áll, hogy "hagyj békén", azaz nála szó szerint "hagyikim" felkiáltással utasítja el, ami vagy aki nem tetszik neki, főleg ha korlátozzuk valamiben, ilyenkor néha csapkod is a tiltakozás mellé. Időnként ténylegesen be is hisztizik, és akkor sír olyan hisztisen és elég kezelhetetlenül, és nem lehet vele kezdeni semmit. Illetve mégis lehet - eddig még mindig rájöttem, hogy ennek van konkrét oka, éhség, esetleg álmosság, és eddig leggyakrabban a hűtő előtt állva nézelődés hozta meg a nyugalmat, amikor kiválaszthatja, mit szeretne, és ehet. Remélem, ilyenkor tényleg éhes - általában olyan időpontokban fordul elő, amikor szerintem lehet, hogy az - és nem azt tanulja meg, hogy minden bajunkra az evés a gyógyír, mert azt nem szeretném.

Az evése egyébként nagyon sokat javult, főleg a mamáéknál nyaralás alatt. Persze másoknak ez korántsem lenne egy kétéves gyerek ideális étkezése, megint mások viszont örülnének, ha már itt tartana a fényevő gyerekük :) Szóval az alapanyagok közül a kenyérféléket, kiflit, zsemlét szereti, a barnát különösen, aminek nagyon örülök! Tejtermékeket szintén, mindenféle fajtát, bár bolti gyümölcsjoghurtot és krémtúrókat még mindig nem kap, de a natúrt is nagyon szereti, illetve új felfedezésünk a "macis joghurt", a Nestlé joghurtos bébidesszertje. A nyaralás óta kakaót is iszik. A hússal szintén nincs gond, szereti a natúr sült húst, a rántott húst különösen, sonkaféléket sütve, evett már sült szalonnát is. Felvágottakat még mindig nem kap, de ha sovány sonkát adok neki kenyéren, az se jó, viszont melegszendvicsben megeszi, ugyanígy a sajtot. A tésztafélék érdekes kategória, ebben kicsit édesszájú, a palacsintát szereti, és persze mindenféle sütit, megeszi a diós, mákos tésztát és a császármorzsát, de a nem édes tésztákból is teljesen ötletszerűen hol megeszik ezt-azt, hol nem. Egyszer szereti a brokkolis tésztámat, egyszer nem. 

A zöldségekkel, gyümölcsökkel továbbra is hadilábon áll. Gyümölcsöt még eszik bébiétel, gyümölcslé, lekvár, szörp formájában, sütiben és szintén a Nestlé Baby Compote nevű, 100% gyümölcsből álló eledelét, de friss gyümölcsöt sajnos nem. Már érdekli, mondja a nevüket, elkéri, néha be is kapja, de kiköpi. Azért gyümölcsből így szerintem eléghez hozzájut, zöldséghez viszont kevésbé. Frissen semmit sem kér, és a főzelékeket sem. Paradicsomot is kért már gyümölcsként, nyersen harapva, de beleharap és félreteszi. Próbálok trükközni: keresem a vegyes, gyümölcsös-zöldséges bébiételeket, centrifugázok neki zöldséglét, és a múltkor leírt kelkáposztás batyu gombócait megette, volt benne kelkáposzta és aszalt paradicsom, ennek nagyon örülök! Amúgy a zöldségek is érdeklik, sokszor elkéri a paprikát, uborkát, a nevét is mondja, csak épp meg nem eszi. De mivel nagyon sokat fejlődött az evése, egyre több benne a felnőtt étel és kevesebb a bébi, meg ő is jól fejlődik, nem aggódom igazán ezen. Az is lehet, hogy van valami enyhe táplálékérzékenysége, ami miatt elutasítja ezeket, csak hát egyéves koráig mindent megevett... Hátha kétéves kora után megint mindent meg fog! :)

 A szoptatás szép csendesen, magától elmúlt, szinte észre se vettem, most gondoltam bele, hogy két-három napja már nem szopik. Az esti szopi elhagyását megírtam pár hónapja, azóta volt egy kis hullámhegy, amikor nyaralás alatt és betegen többet kért, de hamar visszaállt, én pedig lassan elkezdtem nem kínálni, csak akkor adni, ha ő kér, és szépen el is aludt a legtöbbször szopi nélkül, vagy ha kérte is, akkor is csak pár korty volt. Voltak olyan napok, amikor egyik nap kért egyszer, másnap egyáltalán nem, és most ráeszméltem, hogy a legutóbbi pár nap már mind ilyen volt. Hát elmondhatom, hogy ő is kétéves koráig szopizott, amit szerettem volna, én pedig a terhességem 23. hetéig szoptattam. 

A beszéde is gyönyörűen fejlődik, a szavait már nem tudnám felsorolni, és a mondatai is egyre kerekebbek. Nála úgy tűnik, kimarad az a korszak, amikor Regőnek szólítja magát, rögtön váltott az én-re, és ma már szinte mindenhez, amit csinálunk, kéri, hogy "én is, nekem is". Három-négy szavas mondatokat simán mond, de sokszor halandzsázik is, viszont rövid beszélgetéseket is tud folytatni. És azt is tudja, hogy "Hány éves vagy?  - Kettő" :) magától tanulta meg, nem tudom, honnan :). Persze nem minden hangot mond tisztán, az r helyett j-t mond, és van még más is, de szerintem ez bőven rendben van.

Mozgásilag is szerintem egy jól fejlett, magabiztos kisgyerek. Mostanában nagyon szeret lépcsőzni, kapaszkodás nélkül és váltott lábbal is próbálkozik, és neki minden lépcső és sok minden más is mászóka. Felmászik a kanapénk háttámlájára, és hátul le is ereszkedik. Páros lábbal még nem ugrál, de páratlannal igen :) 

Amit még szeret most, az a mese és az építés, amit lejjebb írtam is, illetve a bújócska. Mindenhol bújócskázik és átbújik, ezt mondja is, és mindent kihasznál erre a célra: bútorokat, növényeket, a kertet teljes mértékben, de a lábunk között, körül is átbújik, és a kisautókat is szívesen bújtatja, és mondja is, hogy "bújócskázik autó". Illetve Marcit is nagyon szereti, és persze mindent utánoz, amit ő. Meg minket, többieket is. A felnőttekkel korszakai vannak, hol nagyon barátságos, ölel, szeret, puszil, hol pedig jön a "hagyikim". Mamával most, a nyaralásból való hazatérés óta némi mosolyszünet után újra barátságban lett, nagyon szereti.  Mi pedig őt szeretjük, és nagyon örülünk, hogy velünk van :)