2013. június 12., szerda

Christopher McDougall: Futni születtünk

Így majdnem három hét futáskihagyás után, és hogy egyelőre képtelen vagyok kitalálni az új rendszert, furcsa erről a könyvről írni... lehet, hogy még egyszer el kellene olvasnom, hatalmas motivációt adna. A névnapomra kaptam Pétertől - úgy, hogy ő nem is tudhatott róla, hogy pont pár nappal előtte nézegettem a Park Kiadó honlapján, és be is jelöltem, hogy szeretném magamnak :) így különösen örültem neki.
Zseniális könyv, ha nem érezném szentségtörésnek, azt mondanám, hogy futóBiblia. Szerintem annak is el kellene olvasnia, aki nem fut, aki pedig igen, az hatalmas bólogatások közepette nagy élményt és ösztönzést fog kapni tőle. Először, csak a borító és az idézett szövegrészek, ajánlók alapján azt hittem, egy futós szakkönyvről van szó, és majd technikákról, részletekre bontott mozgáselemekről, étrendi javaslatokról és segédeszközökről fogok olvasni, de nem. Ez egy regénybe oltott élménybeszámoló, különleges emberek bemutatásával, némi evolúciós történelemmel, érdekes kutatásokkal tarkítva. Most sem szeretném részletesen leírni a tartalmat, mert ezt a könyvet aztán mindenkinek ajánlom, olvassátok el! De azért pár szóban: van egy nagyon rejtőzködve élő mexikói törzs, a tarahumarák. Ők a világ legjobb hosszútávfutói, mert egyszerűen úgy élnek. Futva élnek, futó emberek. A szerző, aki szintén fut, róluk hallva kezd el nyomozni, őket keresi, meg azt, hogy mitől tudnak ennyire futni? Hogyan lehetséges, hogy majdnem mezítláb, egy autógumiból készült kezdetleges saruban, mindenféle modern kütyütől mentesen versenyeket nyernek a világ legjobb, minden technikával segített ultrafutóival szemben? (A borítón Scott Jurek látható egy tarahumara futóval, mosolyogva.) Számomra nagyon meggyőző volt az evolúciós fejtegetés, ahogy kutatók segítségével logikusan levezeti az író, hogy miért maradt fenn a futó ember, és mélyen megérintett és továbbgondolkodásra késztetett az a gondolat, hogy az emberi jóság és a futás valamiképpen összefügg, hogy a futás valamilyen titkos áramlatokon keresztül olyan dolgokat indít el a bensőnkben, amitől jobb emberré válunk. Különösen ajánlom az Emil Zatopekről szóló szívmelengető történeteket a könyvből.
Szóval, először is, olvassátok. Szerintem megváltoztathatja az életeteket. És aztán fussatok. Csak az egyik lábat kell a másik után tenni, ennyi az egész. Ezzel most magamat is motiválom. Fussatok!

2 megjegyzés:

Rita nyirati írta...

most Murakamit olvasom, de ez is kell, méghozzá most :) megnézem a ktárban, hátha, dejó lenne!

ezeket a tarahumarákat én nem is értem, mindjárt linkelek neked a fb-on, érthetetlen és felfoghatatlan számomra a teljesítményük :)

és te
miért nem tudsz futni???

Timi írta...

Tudok, tudok, most már fogok tudni! Csak betegek voltunk három és fél hétig, most meg majd meg kell találni az új, nyáriszünetes rendszert. De ma már megyek :)