Nyaralás itthon, Bencével

Sok-sok tervem volt: kirándulások, akár vonattal is, strand, múzeumok, városnézés, erdő és mindenféle, minden napra valami. Aztán úgy alakult, hogy Bence ittnyaralása a nyár legforróbb hetére esett. Van, aki jól bírja a negyven fokot a strandon, én vállaltam és megmondtam a gyerekeknek, hogy ne haragudjanak, amikor szó szerint negyven fok van, és ez nem egy költői túlzás, és még a levegő is forró, én még a strandra se... Ott lehet, hogy valamennyire kibírható, ha az ember piheg az árnyékban és nem négy fiú után rohangál, de odajutni és vissza a felforrósodó autóban... meg ugye az árnyékban pihenni is esélytelen. Na, nem magyaráztam ám én ezt ennyit, két szó kellett hozzá, és rajtuk se láttam, hogy olyan nagyon hiányozna nekik a kimozdulás. Volt így is mit tenni :)

Az első napot a fentiekkel együtt rögtön úgy kezdtük, hogy Emiékhez kirándultunk Gyálra, búcsúbulira, ők ugyanis annak a hétnek a végén költöztek Angliába. Ez még csak a kánikula eleje volt, medencés partira voltunk hivatalosak, meg különbenis, ezt azért nem hagytam volna ki. Lináék is jöttek, így volt összesen kilenc gyerek: az én négy fiam, Emi három fia és Lina két lánya. Jól elvoltak, és én is csak a végén, a búcsúzásnál kámpicsorodtam el kicsit... 

Sok gyerek a medencében

Sok gyerek bent

Két kis pelenkás :)

Emi x+1 gyerekkel

Regő nagyon jól eljátszott :)

Ritka fotó Csongorról és rólam

 Mi lányok... ki tudja, mikor lesz legközelebb ilyen kép

Ez volt Bence nyaralásának első napja, a következőkben pedig az itt bemutatott tevékenységek változtak napi ritmusban:

Homokozás...

...csendespihenőben társasozás...

...mindennap medencézés...

...este anyával telefonálás...

...sok-sok biciklizés...

...közös játék...

És végül az utolsó két napon, amikor tíz fokot zuhant a hőmérséklet, és már csak harminc fok volt megint, eljutottunk várost nézni is. Voltunk a Játékmúzeumban, ez nagyon szuper hely, meg lehet fogni és kipróbálni egy csomó mindent, van játszósarok, a vitrines részeknél kihúzható fiókok játékokkal, és a Réber László-teremben várat lehet építeni hatalmas, puha kockákból, meg vonatozni is.

Megnéztük a felújított Belvárost:

...az Országalmát

a Milleniumi emlékművet (közkeletű nevén Nato-emlékmű)

az új szökőkutat

a Virágórát

és persze fagyiztunk is.

Ja, fagyizás amúgy is volt mindennap, vagy itthon, vagy a focipályán átsétálva az úrhidai fagyizóban. És elment ez a bő hét hipp-hopp, a végére már elég volt Marcinak is, Bencének is, azt éreztem, hogy nagyon szeretik egymást, de azért időnként és hosszú távon sok nekik a másikból. Két első gyerek, két nagyobbacska fiú, akik között nagy a rivalizálás, a versengés, ment a nagyotmondás, az utánzás, miközben azért igencsak egy fordulatszámon pörögtek, és nagyon jól érezték magukat. Ez volt az idei nyaralásunk :)