2014. május 27., kedd

Négy nap a Mátrában - Péntek

Hát ez is eljött. Immár a legkisebb is akkora, hogy hosszas apránkénti szoktatás után ott merjük hagyni a tesóival a nagymamánál négy napra, hogy évek óta először kettesben menjünk nyaralni. Mivel a legutóbbi ilyen alkalom (2011) óta nemnormális lettem, természetesen ez a pihenés egy futóverseny köré szerveződött, hova máshova. A Mátrából vannak nem szép emlékeim korábbról, amiről persze nem a hegység tehet, de mégis volt bennem egy kis aggodalom, hogy jaj, most jó lesz-e, de hát a verseny ott van, akkor ott szállunk meg. Hát jelentem, a Mátra nagyon akarta, hogy a korábbiak ellenére megszeressem, igazán mindent megtett, és sokszorosan pozitív egyenleggel zárta ezt a kirándulást.
Péntek reggel indultunk, ügyesen már előző nap szinte teljesen összepakolva, majdnem olyan korán kelve, mintha oviba-iskolába mentünk volna, és külön ügyesen gyönyörű tiszta lakást hagyva magunk után. Ságváron kis pakolászás, rendezkedés után elbúcsúztunk a gyerekektől, és ezek után Gyöngyösig meg se álltunk (kivéve egy benzinkútnál, reggelizni, mert az kimaradt otthon).
Gyöngyösön a Mátra Múzeumot szerettem volna nagyon látni, az a fajta vagyok, aki előre olvas a környékről, meg amúgy is figyelem a kirándulós, turistáskodós híreket. A Mátra Múzeumban valamikor egész pici koromban voltam, majd nemrég olvastam róla, hogy felújították és kibővítették, nagyon szerettem volna felnőtt fejjel és a mostani állapotában is megnézni, és tetszett.
Az Orczy-kastélyt, amelyben a múzeum található, szépen felújították. Az árkádos folyosók által körbeölelt térben az első szembeötlő látnivaló a híres mamutcsontváz, a fő attrakció.

Aztán az alsó szinten van vadászati kiállítás (azt mi nem annyira szeretjük, de a festmények, falikárpitok, festett tányérok szépek) feljebb helytörténeti kiállítás, egész érdekes, majd ásványtani kiállítás, na az nagyon jó. A park szinte már botanikus kert, mindenesetre madárbarát és lepkebarát kert, kis tóval, híddal, szép gyeppel, minden fához kiírták a nevét. A túloldalán található az új természettudományos rész, ami egy nagy (nem valódi) fa köré épül, a pinceszintről kell indulni, ami a fa gyökérszintje, és onnan felfelé haladva diorámákban és kitömött állatokkal mutatják be a fa adott szintjéhez tartozó élőhelyeket, és az egész mellett még van egy kisebb pálmaház is. A gyerekek rohangálhatnak a parkban, játszótér is van, nálunk az egyiket az ásványok fogják érdekelni, a másikat az állatok, szóval ide jó lesz visszamenni gyerekekkel is.
Gyöngyöstől pár perc Mátrafüred, papíron hozzá is tartozik, itt volt a szállásunk. Megkerestük, elfoglaltuk, kicsit pihentünk, aztán kimentünk felderíteni a környéket. Persze szoknyában, papucsban, nem számítottunk rá, hogy rögtön egy kis túra lesz belőle. Először egy falatozót találtunk, ahol macokot ettünk, és egyúttal megtudtuk, hogy a Mátrában így hívják a krumplibabát (tócsnit/lapcsánkát/ki hogy ismeri).Megnéztük a Hegyi sportok bázisa nevű üzletet, amiben igen nagy potenciál rejlik, rengeteg mindent árulhatnának még, most inkább szervezéssel, kölcsönzéssel foglalkoznak. Aztán az utcákon sétálgatva rábukkantunk egy sárga hárömszög jelzésre, meg a Kozmáry kilátóhoz vezető ösvény kapujára, hát felmásztunk rajta - itt jót röhögtem magamon, én, a rendszeres terepfutó/túrázó hosszú szoknyában és papucsban :) A kilátó nagyon szép, nem beszélve a kilátásról, meglepően mélyen van az ember alatt Mátrafüred, látni Gyöngyöst, Gyöngyössolymost, a Pipis-hegyi vitorlázórepülőteret fölötte most épp rengeteg színes siklóernyővel, a Sár-hegyet és a másik irányban a Kékestetőt is. Most nem fotóztam, csak nézelődtem, viszont itt egy link a kilátóról :)
Hogy ne csak ennyi legyen, a kilátótól továbbmentünk felfelé a sárga háromszögön a Dobogó-hegy csúcsára, ami ezen a környéken jelentéktelen (bár növénytani szempontból jelentős) 398 méter magas csúcs. Onnan lefelé tartva találkoztunk a zöld jelzéssel, ami visszavitt bennünket Mátrafüredre.
Hogy láttuk a Kékestetőt, és mert másnap futóverseny, gondoltuk, megnézzük autóval az utat, mégis merre kell majd másnap felfutni, meg gyönyörű idő is volt, szép lehetett a kilátás a TV-toronyból. Sajnos pár perccel hat óra után értünk fel, a torony már bezárt, de a sípályákról elénk táruló kilátással is elégedettek voltunk. Találkoztunk a BSI szervezőcsapatának egy részével, készítettünk róluk fotót a csúcskőnél, elviccelődtünk, hogy ezért cserébe holnap milyen segítséget kapok :) Körülnéztünk a csúcson, számomra nagyon megrázó volt a motoros emlékhely és Kiss Péter síremléke.
Innen Péter leautózott Mátraházára, én meg lefutottam a sípályán, hogy legalább lefelé megtapasztaljam a meredekséget. Valamiért úgy emlékeztem, a csúcsfutás utolsó szakasza a sípályán halad felfelé, nem csak száz méteren. Ilyen volt lefelé:
És ilyen felfelé visszanézve:

Mátraházáról tovább autóztunk Galyatetőre, az a szerpentin talán még szebb, mint a Kékesre vezető. Megnéztük a Grand Hotelt és a kilátó környékét - épp magasítják, nem volt látogatható, de megint csak a sípályákról, nyiladékokról fantasztikus kilátásunk volt, ezúttal vissza a Kékesre:

Galyatetőhöz közel van a három mátrai "szent" falu és a mértani középpontjukban a Három falu temploma, amire szintén régóta kíváncsi voltam. Megnéztük a templomot is, és végtelenül romantikusan a templom mellől a naplementét a Mátra fölött:j


Aztán még kacskaringóztunk egy kicsit Mátraszentimrén, és már sötétben hajtottunk vissza a szerpentinen Mátrafüredre, az úton láttunk őzet, rókát és nyulat is. A délutáni macokevés miatt vacsorára nem is vágytunk, inkább csak tervezgetésre és pihenésre a másnapi nagy erőpróba előtt.

Nincsenek megjegyzések: