2012. július 25., szerda

Idei állatkerti sétánk

Jól meg kellett választani az időpontját :) A jegyek tavasz óta megvoltak, július végéig érvényesek, tehát legkésőbb ebben a hónapban el kellett mennünk. Olyankor, amikor Marci is itthon van, és ráadásul amikor megfelelő az időjárás is. Tegnap mindez pont összejött. Eredetileg úgy volt, hogy vonattal és bkv-val megyünk, és Marika néni is jön, de közben eljött hozzánk Kató néni, és őt nem lehet itthon hagyni. Úgyhogy a közlekedős élmény most kimaradt, azt nem vállaltam egyedül három gyerekkel, de magát az állatkertezést igen.
Az állatkert szuper, mint mindig, így, hogy évente megyünk, mindig látunk valami fejlődést, most például azt, hogy elkészült a Varázshegy, amit tavaly még bőven építettek augusztus végén, amikor ott voltunk. Nagyon szuper interaktív kiállítás van benne, ha nem az állatkertben lenne, önállóan is megállná a helyét. Marcit nagyon érdekelte, rettentően pörgött, mindent megnézett és kipróbált, mondjuk az ismeretterjesztő táblákat elolvasni már nem nagyon maradt ideje. Regő is megtalálta az őt érdeklő dolgokat. Csongort főleg az érdekelte, hogy hol ehetne egy finomat, de szerencsére ennek is megtaláltuk a helyét.
Cethangokat hallgat







Sisakos kazuár

A kecske megette a zsákmányát - Regő szerint :)


Bendi és Csongor - találkoztunk Mókiékkal!

Örül az uzsonnának


Láttunk mindenfélét, most a majmok felé indultunk, mert tavaly a másik irányban kezdtünk, aztán rögtön a Varázsheggyel folytattuk, majd az elefántok, zsiráfok, orrszarvúk, zebrák jöttek... Enni vittünk, menet közben ettek a gyerekek szendvicset, kekszet, Csongor szopizott is, tízóraizott is, uzsonnázott is rendesen a maga idejében. Persze hol egyiket kellett nógatni, hogy jöjjön már, hol a másikat, hogy várjon meg, a harmadik szerencsére még nem szaladt semerre. Jó sokat mentünk, öt órát töltöttünk az állatkertben végül, Marci meg is lepődött, hogy nahát, milyen gyorsan megy az idő, ha ilyen jó programunk van :) A végén Regő már nagyon fáradt volt, Csongort a karomban vittem, mert ő is nyűgös lett már, Regő pedig esett-kelt, úgyhogy a második esése után betettem a babakocsiba, ölébe a hátizsákomat, Csongort meg felkötöttem a hátamra, és így hagytuk el a helyszínt.
Hazafelé mindkét kicsi elaludt, megint egyik jobbra, másik balra dőlt, Marci meg középen :) Minden rendben volt, jó napunk volt megint, sokat láttunk, nagyon élveztük, és külön öröm volt Mókiékkal találkozni. Ezt még elmesélem: tudtuk, hogy mindketten ott leszünk, de nem egyszerre érkeztünk, és folyton telefonálgattunk: mi az elefántoknál vagyunk, ti hol? oké, megyünk arra! - és ezt ismételgettük, míg végül az állatsimogatónál megtaláltuk egymást. Közösen szoptattunk, ami alatt Móki anyukája segített kordában tartani Regőt, megcsodáltuk egymás gyerekeit, aztán persze szétszéledtünk, ennyi gyerekkel nem lehet sokáig egy helyben maradni :)

4 megjegyzés:

gerbomoncsi írta...

Hú, Timi, nagyon bevállalós vagy! 3 gyerekkel egyedül és az állatkertben gyalog ... le a kalappal! Nálunk az állatkerti taliga volt az életmentő, de egyedül, babakocsival kizárt. mi is 5 órát voltunk anno :) Nagyon ügyesek a fiaid is, hogy ilyen jól bírták!

Detti írta...

Most milyen kár, hogy megbuktam. :( Mondjuk apa vérig lenne sértve, hogy őt kihagynánk belőle, szóval patt helyzet. Majd marad idén is a zsúfolt hétvége állatkertezésre. Én is imádom. Idén még az Abonyiba is szeretnénk elmenni. Voltatok már. Próbálok róla élménybeszámolókat gyűjteni.

Gabka írta...

Egy ideje nálunk is téma a budapesti állatkert, nem tudom, mikor jutunk el, de a kölkök tuti élveznék... a helyi állatkert itt van gyakorlatilag a szomszédunkban (gyalog öt perc, na jó, kisgyerekkel tíz), én már halálra unom, de a gyerekek bármikor kaphatók arra, hogy menjünk, szeretik nagyon. :-)
Nem akarjátok esetleg valamikor a jászberényi állatkertet is látni? Igaz, nem Budapest, de azért nem rossz... :-))

Kincső írta...

És a nyíregyházit? ;) Remélem majd jövőre belefér! :)