2013. június 16., vasárnap

Óda a hajnali futás Istenéhez

Köszönöm, Istenem, a hajnali párát, amitől olyan különleges lesz a táj, hogy szinte meg sem ismerem a százszor is látott helyeket.
Köszönöm a kelő Napot, a fényt, ami átszűrődik a fák között és megsimogatja a búzamezők hol aranysárga, hol még zöld üstökét.
Köszönöm a búzamezőket, amelyek az új kenyér ígéretét hordozzák.
Köszönöm a búzatáblából felszökkenő őzek látványát, a karcsúság, a könnyedség, a futásra termettség megtestesülését.
Köszönöm a gondos kezeket, amelyek utam egy részén lekaszálták a magas füvet.
Köszönöm a madárdalt, a rózsa- és liliomillatot.
Köszönöm a halastó felett gomolygó ködöket, azt az érzést adták, mintha egészen távoli vidékekre is elfutottam volna ezen a reggelen.
Köszönöm a szomszéd falu végtelen távolba vesző templomtornyát, amit mégis kevesebb, mint harminc perc alatt elértem. 
Köszönöm a tiszta levegőt és a friss vizet, a helyet, ahol élek és ilyen élményeket szerezhetek.
Köszönöm az árnyas erdősávot, amibe bekanyarodva lehűlhettem egy kicsit.
Köszönöm a reggel hatórás ébresztőt a telefonomon, ami már a hazafelé úton ért.
Köszönöm a gyerekeimet, akik végig aludtak, amíg az anyjuk faluról falura futkározott.
Köszönöm az édesapjukat, aki őrizte az álmukat.
Köszönöm a futótársakat, akik nap mint nap inspirálnak.
Köszönöm a lábaimat, hogy egymás elé tehetem őket, majd újra és újra.

Köszönöm a futást.
(2013. június 16., Úrhida-Szabadbattyán-Sárszentmihály-Úrhida, 11.73 km, 84 perc)

6 megjegyzés:

julcsi írta...

Gyönyörű volt ez a bejegyzés Timi!♥

Timici írta...

gratulálok! szép táv igen szép idő alatt! :)

Timi írta...

Köszönöm :)

Timici, az a sor, hogy az inspiráló futótársak - remélem, megemlítve érzed magad :)

Pötipite írta...

Ez de szép! Nekem is át kellene állnom a hajnali futásra, mert este ez a hőség kicsinál teljesen. Tavaly sikerült párszor napfelkelte előtt kijutnom, óriási élmény itt a városban is, bár a vidék még csodásabb. Na, holnap így is teszek és korán kelek. :)

Anka írta...

de szép! <3

Németh Györgyi írta...

Ez igazán kedves, mi több lélekemelő. Csak egy nő képes így futni, azt hiszem.:))